A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-04 / 49. szám

Hej, voltak idők Hej, bizony voltak idők Bardovicében; tetszik tudni, ott Frenétát közelében — disznótorok, vadászatok, lóversenyek, és az élükön maga Bohumil Kopelec föld­birtokos úr. S amikor az uraságok a nehéz munkában elfáradtak, hát gyerünk csak haza! Es volt libasült, jfi pilzeni sör és tréfa rogyásig. Megtörtént egyszer, hogy Kopelec bir­tokos úr jóízűen ebédelt egy agrárpárti képviselővel, amikor egyszer csak kuka­cot talált a salátában. Más az ö helyé­ben kiabál, szitkozódik, de nem így Kope­lec úr. Hogyisne, még mii nem? Inkább hívatja a szakácsnőt és mondja neki: — No Fáni, most válassz! Vagy felfalod ezt a gilisztát, mint egy málnát, vagy ki­repülsz, de azonnal! Persze, a buta kislány, nem járt még a nagyvilágban, mindjárt bőgni kezdett. Egyáltalán nem értékelte, hogy a birtokos úr milyen demokrata, két lehetőséget ha­gyott neki. Más az ő helyében egyből ki­dobta volna! No igen, csakhogy azok az idők, ami­kor a földbirtokos úr példásan megbün­tethette mindjárt a helyszínen a szolga­népet, elmúltak ám. Igaz, közben Kopelec úrnak is odalett a birtoka, a fürésztelepe, sőt az erdeje is. De a csavaros földbirto­kos esze nem veszett el, nem bizony! Vág­ta tovább a fát az erdőben, mintha mi sem történt volna, sőt valami szerszá­mokat is elrejtett, meg gépalkatrészeket, hogy legyen mivel kezdeni, ha véletle­nül ... Csakhogy a népek békétlenek ám; nem igen tetszett nekik, hogy Kopelec úr, — aki időközben szövetkezeti tag lett — megtartotta a régi gesztusait. És hogy nagyon is jól él, pedig nemigen fül a foga a munkához. Kisebb elszámolást követettek hát Kopelec úrral. Az. elszámolást a népbirőságra bízták, amely hat évi elmélkedésre ítélte — ja­vítóintézetei egyikében, — a földbirtokost. Kopelec úr ezenkívül kilenc évre elvesz­tette az állampolgársági jogát, négy há­zát és autóját. Hej, bizony voltak idők! De már nin­csenek ... A losonci járás Muciny községében is meg­tartották a Csemadok helyi szervezerének évzá­ró közgyűlését. A közgyűlés résztvevői vállal­ták, hogy a közlejövőban húsz új tagot, és a Hétnek tíz előfizetőt szereznek; a községi utak rendbehozásánál pedig kétszáz brigádórát dol­goznak le. Tervszerűbben és eredményesebben kívánnak dolgozni a népművészeti és népne­velési munka vonalán is. Vállalták, hogy két fiatalabb Csemadok tagot előkészítenek a CSKP-ba való tagjelöitségre. A helyi pártszervezettől és a nemzeti bizottság vezetőségétől mun­kájuk jobbátétele érdekében minden segítséget megkapnak. BB 20 Jó kezdeményezés Követésre méltő törekvéssel találkoztunk a napokban Dunaszerdahelyen. A járási nem­zeti bizottság tanácsénak népnevelésügyi szakosztályán dolgozó elvtársak úgy dön­töttek, megszervezik a tanítók járási énekka­rét. A jő gondolat megvalósításával nem vártak sokáig. Körleveleket írtak, melyekben kérték a járásban dolgozó tanítókat, vegyenek részt az énekkar munkájában. A tanítók megértették a dolog jelentőségét: tömegesen jelentkeztek felvételre. A mintegy 80—90 tagú énekkar megalakult, s a napokban tartotta első pró­báját. Hallgassuk meg, mit mond munkájukról és az énekkarral kapcsolatos terveikről az ének­kar szervezésének értelmi szerzője és leg­aktívabb gyakorlati megvalósítója, Teleki Mik­lós tanfelügyelő. — Az énekkart — mondotta többek között Teleki elvtárs — járásunk énekkultúrájának fellendítése érdekében szerveztük. Ezenkívül szeretnének ha az énekkar révén — tekintve, hogy magyar és szlovák tanítók egyaránt tag­jai — egyrészt elmélyülne járásunk tanítósá­ga között a kapcsolat, kicserélnék tapasztala­taikat, kölcsönösen segítenék egymást: más­részt a tanítók olyan ismeretekre ternének szert, amelyekkel falujukban vagy iskolájuk­ban maguk is sekeresen szervezhetnének ki­sebb énekkart. A tanítók járási énekkarával tehát szakembereket is készülünk nevelni. — Hogyan oldják meg a szervezési és anyagi kérdéseket ? — Az énekkar a járási nemzeti bi­zottság tanácsának népnevelésügyi szakosz­tálya mellett, a szakszervezet keretében mű­ködik. A költségeket az iskoiaügyi szakosztály, valamint a járási művelődési otthon fedezi. Reméljük azonban, hogy énekkarunk másrész­ről ls kap támogatást, s a tömegszervezeték ls mindent megtesznek az érdekében. A szer­vezést jelenleg úgy oldjuk meg, hogy a ha­vonta egyszer, a járási székhelyen tartott összpróbá.t kivüi, szükség szerint körzeti pró­bákat tartunk Nagymegyeren, Somorján és másutt. Az énekkarban a járás minden részé­ből vannak tanítók. A körzeti próbákkal az énekeseket a hosszabb utazástól kíméljük meg. A Csemadok albumából: Tardoskeddi lányok az érsekújvári or­szágos dal- és táncünnepélyen. A dunaszerdahelyl járás tanítóinak énekka­rát jelenleg Teleki Miklós, Kulcsár Rezső és Ágh József vezeti. Mindenhárman kiváló szakem­berek, akik szívügyüknek tartják énekkultú­ránk fellendítését. Első fellépésük időpontját még nem jelölték ki, a bemutatkozásra azon­ban már gondosan készülnek. Olyan klasszikus és munkásmozgalmi dalokat tanulnak be, amelyek mindkét nyelven előadhatók. Az ének­kar szeretné kielégíteni mind a magyar, mind a szlovák hallgatók igényeit. BALÁZS BÉLA Dunaszcrdahely I960. november 17 Utolsó sugarait iövelii a csendesen szuszogó világra ez a vénasszonyok-termelte, előcsalo­gatta napocska, aztán búcsúzik is lassan, Indu­lóban a láthatárról. Őszi évad. A dunaszerdahelyi járási felvá­sárló üzemben járunk, itt tudakoljuk, mi új­ság a mezőgazdasági termékek körül. Kocka elvtárs, az üzem egyik körzetvezetője irányí­tásával járjuk a hatalmas udvart, s ő tájé­koztat az itt folyó munkálatokról. — Ml a szerepe egy Ilyen felvásárló üzem­nek? — tesszük fel az első kérdést. — Az, ami a vérkeringésnek az emberi szervezetben. Mi teremtjük meg ugyanis a kapcsolatot a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok — és feldolgozó üzemek kö­zött. — Hogy történik ez a kapcsalat teremtés és kapcsolat fenntartás? — Szakembereink segítségével, akik hétről hétre járják a falvakat, s nemcsak szerző­déseket kötnek, hanem tanácsokat is oszto­gatnak, hogy minél jebban haladjon a mui­— Például? — Például a sertésfelvásárlás területén. Tudott dolog, hogy mily nagy a kereslet 'la­kosságunk körében a sertéshús után, s szö­vetkezeteink, állami gazdaságaink bárhogy Igyekeznek is, nem tudják teljesen kielégíteni ezeket az igényeket. — Mi az oka ennek? — A hiány nem a mennyiségben van. Szám szerint ugyanis száz százalékra teljesltjlik a tervet. Van itt azonban egy komolyabb hiba: a naponkénti súlygyarapodás. Ennek normáli­san 70 dkg-nak kellene lenni, de a gyakor­latban a legtöbb helyen nem több 50—60 dkg­nál. S itt szeretnék rátérni arra, hogyan se­gítenek szakembereink ennek a problémának a megoldásában. Dgy, hogy állandóan tanul­mányozzák a legújabb állatgondozási módsze­reket, s ezeket az ismereteket Igyekeznek átadni mindenütt, ahol megfordulnak. — Persze, nemcsak sertések felvásárlásával foglalkoznak a dunaszerdahelyi Felvásárló Üzemben. — Természetesen, hogy nemcsak ezzel! Több állatfajta felvásárlásával foglalkozunk, s nemcsak állatokkal, növényekkel Is. Széna, szalma, olajos repce, korai krumpli, krumpli, gabonafélék, hüvelyesek, mák, mákgubó, kuko­rica, olajos magvak — mind-mind a mi mun­kakörünkbe tartozik. — Látjuk, hogy most is nagy a sürgés­forgás az udvaron, a raktárakban. Mit csinál­nak most? — Jelenleg a kukorica és az olajos magvak felvásárlásának az idénye van, ezt a tervet kell minél előbb teljesítenünk. Ilyen hát egy felvásárló üzem Munkájuk — úgy gondoljuk erről mindenki meg van győződve — társadalmunkban nélkülözhetetlen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom