A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-03 / 1. szám

Esztendők után A vinnél lakosok annak idején nem nézték tétlenül a fémetek garázdálkodásét. Sokan közülük csatlakoztak a hegyekben rejtőzködő partizánegységekhez. A Mérnetek veszett dühükben 1944. októberében feldúlták és felgyújtották a falut. Kétszáznyolcvannál több ház pusztult el akkoriban. A felszabadulás után újraépültek a feldúlt családi otthonok. Boroe .János, Boros Pál fia, aki az első partizáncsoportok egyikének, a Jánoslk-caoportnak volt parancsnoka s vállvetve harcolt lédesapjéval a betolakodók ellen, ma boldog családi életet él. Egyébként a vtnnal egységes földmüvesszövetkezet elnöke. Családja és barátai körében olykor megemlékezik p kemény partlzánharcek Idejéről. Léva 1944. december 20 A szovjet hadsereg már szinte feltartóztathatatlanul nyomult előre és az ágyúdörgés egyre közelebbről riogatta a lévalakat. A német katonák és a nyilasok rémhl-Ireket terjesztettek az orosz katonák állítólagos embertelenségelről. A félrevezetett (lakosokat teherautóikra csalták, hogy ,.megmentik őket". Néhány kilométerrel a városon túl azonban átadták mindnyájukat a Gestapónak ... Holmijukat peraze elkobozták és kényszermunkára vitték ókat. Aki otthon maradt, azzal biztatták, hogy a kitűnő német haderő visszaverte az ellenséget Balassagyarmatig. Vajon ikl hitte! A harctér közeledő moraja megcáfolta az ámítást. KI fálve, ki reménykedve várta az események alakulásét. Csermák Gyula, Csernlcsek Ferenc, Neunerék és még mások — reménykedtek. Tudték, hogy a szovjet hadsereggel a felszabadulás érkezik. December 20-án reggel, nem sokkal a szovjet hadsereg visszaszorítását állltö dajkamesék bejelentése után egy riadt hang ordította a hangszóróba. Mindenki nyissa kl házán az ablakokat és várja, mikor szollal meg a sziréna. Ekkor bújjanak az óvóhelyre, mert a középületeket a levegőbe röpítik. Éppen ekkor vonult át az állomáson a talpfaszaggatóval felszerelt mozdony. A lévalak, a legrosszabbra la elkészülve várták az egetverő zajt, amely rombadönti a váróit... Szokatlan csattogás, dübörgés verte (el a főutcát. Vajon ml ez? — kíváncsiskodtak W az emberek. Hét vörös csillagos tank robogott végig a városon, fülsiketítő robajjal. Aki garázda mödon robbantani, gyújtani akart. Irháját se tudta megmenteni. Ezek a tankok voltak Láván a szabadság első hírhozót. Lánctalpaikkal vonták meg az éles korhatárt a város múltja és jelene között. Igaz ugyan, hogy ezután még a garammenti harcok hosszú három hónapja következett. Ezt azonban felsorakozásnak la számíthatjuk: hiszen Mallnovzzklj marsall a siklósi főhadiszállásról irányította a szovjet seregek nagy ellentámadását. A város sosem tudott lakólnak megtelelő életfeltételeket biztosítani. Néhány apró üzlettől eltekintve. Ipara egyáltalán nem volt. Az emberek többnyire mezei munkát végeztek: volt aki a sajátján, legtöbbje pedig a másén dolgozott. A napszámosok reggelenként nagy csoportokban álltak a Denksarkon és vérták a szerencsét: hogy a gazdák hetyke mozdulattal kiválasszák őket napszámra. A városi tanács csak nagynéha, a legnagyobb nyomor Idején adott rövkl idejű Inségmunkát: útépítést, városrendezést Az állandó munkanélküliek száma meghaladta az ezret. Léva életében december 20-a, a felszabadulás, először Is a munkalehetőségek terén jelentett változást Az azóta eltelt 15 év folyamán volt üzemeik lényegesen bővültek, új üzemek is létesültek, s ma már mindenkinek megvan a kereseti lehetősége. A harmadik ötéves terv Léván mintegy 2000 munkáit alkalmazó korszerű üzem létesítését helyezi kilátásba. A lakáskérdés Itt sincs megoldva. Azonban Jónéhény új bérház, egy egész lakónegyed, a vagy 500 magánépltkezés, végül pedig a kibontakozó szövetkezeti építkezés tanúskodik arról, hogy nem keveset tettek Léván a kérdés megoldáséért. A városrendezés keretében szabályozták a Perec és a Podlupanka patakok medrét, Schoeller gróf volt parkját városi parkká alakították át és kiegészítették egy csinos gyermekjátszó térrel. A kulturális tevékenységéről Ismert város lakossága a ,,Z"-akció keretében 7000 ülőhelyes szabadtéri színpadot épltott, a Kákában két és félmilliós állami költségen pedig korszerűen felszerelt sportcsarnokot kapott. Járási székhelyhez méltó sportpályája a Jövő évre készül ed, csatornézéiát pedig mintegy 54 milliós költséggel két éven belül már befejezik. A jövő évben felépül Léva városi fürdője, egy mezőgazdasági szakiskola, néhány éven belül a kultúrház és új 12 éves Iskola és járási székház. Hiba volna meg sem említeni a lévai földmüvesszövetkezetet. Járási viszonylatban ugyan nem számit nagynak — 900 hektáron gazdálkodik —, viszont annál Inkább mondható példaképnek. Akik valaha a Denk-sarkor vártak napszámra, ma a szövetkezet tagjai, vagy az állami baromfitenyésztő gazdaságban találták meg megélhetésük forrását. A vároa napról napra fejlődik, szépül. Tizenhatezer főnyi lakossága a 15 dolgot év tanúja éa alkotó munkássáqának részese. Részesel a serdülő fiatalok Is, akik éppen ennyi évvel ezelőtt születtek, Mert e város további szépítésében, lakosainak anyagi és szellemi fellendítésében már velük Is számítanak. PETRIK JÓZSEF MIHAIL ISZAKOVSZKI.i; ütközet előtt A faluból, mely kormos és kopár root, sötét csövek néznek elő meredten, mint szótalan bírák a tárgyaláson: az Ütegek figyelnek néma csendben. Néhány perc még s s szörnyű csend harc gyúl a hallgatag mezők felett: támad az ellenség s az ágyúk torács majd orosz nyelven mond Ítéletet. felhorkan, Riadó Hajnali négy éra. Tornagörgón Nicolescu őrnagy asztalán megszólal a tábori-telefon. — Alarm! A román Tudor VladJmirescu-hedosztály két százada felkapja a puskát. — Mozgolódás a szádabnási szakaszon — Jelenti a telefonügyeletes. — Három percen belül Indulás! — káromkodik egy kiadósat az őrnagy és lerúgja a pokrócot. Két koppanás: a csizmái. Egy mozdulat a fogashoz: a revolvertáska. Kint az udvaron áhnos katonák verődnek össze. Román beszéd, székely szé. Kint pedig — a meredek lejtűn, a tar, zúzmarás bokrok közt — fáradtságtól és bizonytalanságtól, átvirrasztott éjszakétól és éhségtől gyötört emberek botorkálnak előre. Egy Ids, kék szemű partizán halad az élen, csontig soványodva, még mindig valamivel rugalmasabban, mint a többi. Érzi: Itt már nem lehet német. — Ha most tévedek, az a halál, valamennyiünknek — röppen fel a gondolat. De nem tévedhet. — Halt, wer da? A végre Lankásabbá váló lejtőn lefelé tapogatózó csapat megdermed. Hét mégis németek? — Ez a halál — fut át Pataki agyán és arra gondol. Ide alig agynapi járóföld Mlgléc. Hát mégsem látja meg többé? — Vége — fut át ez agyakon, mint a halálos ítélet. Ez a német szó ... — Tüzelőállásba! - szikrázik fel még egyszer az életösztön Patakiban. A bokrok balkan reccsennek: kézben a fegyver, a csövek, a németül kiáltók felé tekintenek. — Gyere, PaU! És a két férfi a rozsnyói kőműves és a migléci parasztfiú megindul, szökellve, le-Iehasalva. — Halt, wer da? Felceap a kíváncsiság Fábryban és vlsazaádált: — Hát tl kik vagytok? — Kto tam? Sortűz recseg, tucatnyi géppisztoly hangja, de már egész közelről. És egy pillanatnyi szünetben szófoszlányokat hoz a szél, különös, szokatlan szavak foszlányalt. — Hogyan beszélnek ezek? — Románul — sóhajtja Fáhry, mert hallott ó már román szét ezelőtt la, de sohasem gondolta, hogy az életet jelentheti. Most már magabiztosabban Idáit: — Kto tam? Kfk vagytok? — Hát tl kik vagytok? — adja vissz« a kérdést egy öbttös hang. — Hát tl? — óvatos mág mindig a partizán, aki Internálótáboron, büntetőszázadon, csatákon, évtizedeken ét kevés olyan pillanatot élt, mint azt, amikor végre tűlréi válasz érkezik: — A Tudor Vtadknlrescu önkéntes hadosztály! A riadót csak később fújták le. Amfcor a szénfekete hajú román őrnagy már öaszoöleBcezett a falu közepén Fábryval és Patakival. (Részlet BakUl Ferenc: Az égiből hulltak cknü könyvéből.)