A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-15 / 24. szám

Zselizi táncosok legény című tánc is megkapó, s egyben mulattató. Maga a büszke legény rátarti gőggel bokázik a színpadon. Három kis tündér ingerkedik vele, táncra csalogatja. Mintha a Kitáncolt leány balladájának egy szatirikus élü, vidám változata elevenednék meg a néző szeme előtt. A legény végül agyonfáradva lecsücsül s a három gonosz kislány csúfondárosan a fülébe énekel: „Szégyellem magamat legény létemre . .." Duba János. Hamra Júlia, Mihályka Róza és Galas Eszter teljesítménye Újvári Lászlónénak, a tánccsoport vezetőjének alapos munkájára vall. A zselizi tánccsoport négy száma közül a Szálkái mulatság aratta a legnagyobb sikert. Az oroszkai tánccsoport számai közül a Cinka Panna szólótánca a háttérben statisztáló huszárfigurákkal mesterkélten hat. A Tűz, a karámnál künn tanyázó pásztorok életéből vett jelenet. A parázs mellett tűnődő férfiakat meglátogatják ételthozó asszonyaik. A találkozás dobbantó, tüzes táncba csúcsosodik ki. A táncnak ez a része megkapó, kár hogy magát a cselekményt kevéssé érzékelteti. Ki győzne mindent felsorolni. Tánc, szóló ének, szavalgt váltogatja egymást. A műsor kissé hosszúra nyúlt, s a közönség figyelme fárad, a fagyialtos és a lacikonyha örömére. A napon pirított jámbor néző, ha keménynek érzi már a gyalulatlan deszkát, elmegy hűsölni a sátor alá, s olykor úgy tréfálja meg a napot, hogy a borba szorult, cseppfolyósított sugarakat kortyolgatja. Mennyei színeváltozása a nap hevének! Télen melegít, most meg hűt. Pedig jó volna meghallgatni még egyszer Erdélyi Margitkát. Most az Apostolt (Petőfi) szavalja. Aztán itt van Mokos Sanyi a harmonikájával. Aki a fagyialtost ostromolja vagy a sört, a málnavlzet, vagy a bort öntögeti le torkán, most sehogy se tudja kiáltani: „Hogy volt. hogy volt!" Aki csak a nézegetéssel foglalta el magát, most egyebet se tesz, csak a Mokos gyereket tapsolja mindaddig, míg viszsza nem tapsolja. Am ez ls csak a néző ravaszságát leplezi. Miután hangosan eleget tett kötelességének, elsurran bekapni egy ürüpörköltet, s a borról sem feledkezik meg. Huncut egy nézőközönség. Folyvást itt ül a rögtönzött padokon és mégsem ül itt. Valami örvénylő körforgást végez a padoktól a sátrakig, a sátraktól vissza a padokig. Csak a gyermekes asszonyok őszintébbek. Hazamennek megfőzni a vacsorát, megetetni a malacot meg a baromfit. Hát így van ez az oroszkai CSEMADOK-nappal. Falusi búcsúk és ókori görög népünnepélyek ízét érezni a levegőben. Jókedvű, vidám dolgozók délutánja, szabad emberek vigassága. Valami mégis kimaradt, valami hiányzik. Maga a jelenvaló élet, a vigadozáson túl az eszmeiség. A képzelet kénytelen elidőzni a verbunkosnál, huszároknál, pásztortáncnál, Cinka Pannánál. Nem mondom, jó mulatság ez is, s az elmúlt évekkel szemben a cselekményes táncok már valóságos haladást jelentenek. Nap múltával mégis valami megnyugtató és felemelő hangulatot őrizget a lélek. Maga az ifjúság és a szépség demonstrálta magát itt az összerótt deszkákon — kissé korszerűtlenül, de őszintén és tiszta szándékkal. Ilyen hangulatban az ember hajlandó megbocsátani a vigasság esti folytatását is. Most is a zene szolgáltatja a jókedvet. Keringő, fox, tangó — szóval társadalmi táncok. Kiáltó ellentét, de hát nem a fiatalok bűne — inkább kortünet. Bábi Tibor Huszárosán — a Csemadok oroszkai helyi csoportjának táncegyüttese Büszke legény — cselekményes tánc a garamgyörgyiek előadásában Oroszkán vagyunk. Május 25 — vasárnap. A sportpályán zene szól. A hangszórók öblös, tág torka kiáltoz, búsong, vidul, hegedűt nyíkat fejünk felett a szabad ég alatt kiképzett nézőtér méreteihez igazítva az emberi hangot, s a húrok halk rezgéseit. A színpad derék, jó faalkotmány. Elbokázhat rajta egyszerre tíz, húsz, harminc fiatal, meg sem érzi, el sem átulja, hogy egyetlen egy napra állították fel. Az ülőhelyek is hirtelen összecsapott alkalmatosságok: betontömbökre helyezett gyalúlatlan deszkák. Alkonyatkor vagy holnap reggel mindezt szétszedik, s oszlop, deszka, betontömb visszahurcolkodik a fatelepre. Talán nyolcszáz, talán ezer ember sereglett össze itt — férfiak, asszonyok, főképpen lányok és legények. Hát a gyerekek? Dehogyis maradtak volna el. Ott tolongnak a fagyialtos kétkerekű, fehér kordéja körül. A mozgó, pici jégszekrény s a fagylaltos fehér kabátja csodálatos ingereket támaszt nyelvük alatt. A szülök engednek a nyügösködésnek, hiszen olcsó nyalánkság ez. Egy pici ostya egy korona. Azért gondosan ügyelnek, hogy a gyerek meg ne hűtse magát. — Amott egy csinos kismama: — Elég, fiacskám! — .Még egyet, mama! — Nem bánom, de ha megárt, magadra vess. A gyerek végre megkapja a második fagylaltot — a mama már az ötödiknél tart. Hát Így van ez. Nehéz, hűs ponyvából épült sátor alatt mérik a sört s a málnaszörpös vizet. Egy másik alatt ízes ürüpörköltet, hozzá savanykás bort. A fogyasztási szövetkezet tervet teljesít? Az EFSZ szabadon kereskedik, s a közönség jól érzi magát. Csak ne lenne olyan meleg! Oh, kutya meleg! — kész kánikula májusban. A szövetkezeti tagok óvatosan esőt áhítoznak. Harmatozzatok egek! Nyíljatok meg ég csator-Szólóénekesek nái, de csak holnap! Az ég szótfogad, nem akar ünneprontó lenni. A nap lángol, a hangszóró dalolgat. Kezdődik a műsor, s még mnidig akad elkésett látogató. A bejáratnál elébe áll a pénztári asztal meg a pénztáros. Az utóbbi, szép köralakú papírral díszíti fel kabátja hajtókáját, s A Hét legutóbbi számát kínálja. Mire felocsúdik meglepetéséből, már előfizetője lett a lapnak. Üsse kö, elkel a háznál, hiszen érdekes. Megnyugodva nézegeti a köralakű papirost, amire szép piros betűkkel rányomtatták, hogy: JÄRÄSI CSEMADOK -NAP. Igy megjelölve aztán eltűnik a tömegben, s valahol szerényen helyet foglal — lehetőleg a kerítés árnyékában. Egy kislány balladát szaval. Erdélyi Margitka, kis csitri, hetedikes. Szőke haját, pionír-nyakkendőjét meglebbenti a szél. Értelmesen tagolva. szép magyar kiejtéssel mondja a verset, s finoman érzékelteti ritmusát. Nagy-nagy tapsot kap, pedig ő olyan kicsike, s a mikrofont jól a szárába kellett süllyeszteni, hogy elérje. Aztán felvonulnak a táncosok, váltva öt falu tánccsoportja. Oroszka, Zselíz, Garamgyörgy, Nagysalló, Garamsalló küldte ide fiataljait. A ceruza nem győzi jegyezni, amit a szem lát. Harmincnál több műsorszám gyönyörködteti, de fárasztja is az embert. Népviselet, népi táncok és cigányzenekar! Olykor egy szólóénekes. Meglepően jóhangú fiatalok: Sediví Valika, Kalász Ernő és Szalai Erzsike (Zselíz), Hudec Magda, Szabó Jolika (Nagysalló), Német Valika (Oroszka). A garamgyörgyi tánccsoport remekel. Kukoricafosztás cfmű tánca egészen drámai jelleget ölt. Ízes falusi hangulatot közvetít. Maga a fosztás ugyan hasznos tevékenység, de jó ürügyet nyújt a dalolgatásra, meg az udvarlásra. A fiatalok ezt a lehetőséget ki is használják. Előbb csak dalolgatnak, aztán táncra perdülnek, végül az idős gazda és felesége is táncra kerekedik. Mindez mesterkéltség nélkül, őszintén hat, s helyi eredetű gyűjtésre vall. A büszke Üjvári Lászlóné — a garamgyörgyi tánccsoport vezetője