A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-13 / 41. szám

Nem énekeltek meg Szlovákiában egy hegyet sem úgy, mint a Magas Tátra Kriván csúcsát. Nemcsak költők, poéták emlegették a Krivánt. A nép ajkán is szövődött a mese, legenda — szállva nemzedékről nemzedékre, apáról fiúra. Talán azért is választották az egykori szlovák hazafiak — Ludovlt Stúr és kortársai e hegy csúcsát búcsú járóhelynek. Az elnyomatottság sötét évei idejében ide jártak a szlovák nép egykori vezetői minden évben, hogy erőt merítsenek a népük szabadságáért vívott harchoz. A Kriván csúcsa-igazi nemzeti zarándokhellyé vált — a szlovák nép Mekkája, lett, nemzeti büszkesége, a szabadság szimbóluma. Az említett hazafiak, zarándok módra, elöször 1841. augusztus 16-án másztak fel a vén hegycsúcsra. (Ezelőtt 116 évvel.) Jankó Král, az ismert szlovák költő is részt vett e nemzeti zarándoklaton annakidején. Fent, az égbenyúló csúcson álmodoztak akkoriban valamennyien új életről, szabadságról s szőtték terveiket a jövőről ' * * * Sok, sok víz elfolyt azóta a Vágón, Garamon. A Kriván felett tornyosuló vészfelhók szétfoszlottak. Oj, szabad életre virradt az egykor elnyomott nép a Tátra alatt. Az évszázad előtt megkezdett zarándoklás azonban máig is megmaradt. Sok, sok turista, természetkedvelő kiránduló igyekszik minden évben — őszelején fel a csúcsra. Főleg a Szlovák Nemzeti Felkelés dicső évfordulója alkalmából, hogy lerójják kegyeletüket a szabadságért vívott harcban elesett hősök emlékének. Az idén is — szeptember nyolcadikán szervezték meg a tátraiak a hagyományos nemzeti zarándok-túrát a Kriván csúcsra. Száznál jóval több részvevő vágott neki a ayönyörü túrának. S nemcsak hazaiak. Jöttek turisták Lengyelországból is. A hatvan éves Marian Misztal egészen Lublinból indult útnak, hogy gyönyörködhessen a többi turistával a felejthetetlen szép látványban, amely a szem elé tárul fent a magasban. A Kriván alatt ma már igazán szép lett az élet. Akárcsak a nóta mondja. Bartók János • * * 1. Pihenés a csúcson, 2. A Kriván látképe, 3. Két nemzedék.