A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-25 / 34. szám

A zsúfolásig telt autóbusz nagy kerülő­vel halad kitűzött célja, Somorja felé. Le­le tér az elsöosztályú műútról a hepe­hupás dülö-utakra, az utazók nagy bosz­szúságára. Miért kell az autóbusznak a jó út mellett, a rossz, kövezetlen, poros mellékutakon járnia? — bosszankodik az utas. — De ha más oldalról nézzük a dolgot — a szövetkezeti tagok szempont­jából — akkor nekik van igazuk, mert hát a hirtelen learatott gabonafélét vala­hol csak meg kell szárítani, ki kell tisz­títani. Korszerű gépekkel könnyen megy az ilyesmi, de hát ki győzné azt a sok gépet most hirtelen ide teremteni! fgy a legmegfelelőbb és legjobban kéznél levő dolgot, a beton műutat használják ki er­re a célra — és okosan. Az igaz, nem mindennapi dolog ez. Lehet, hogy talán éppen azon a helyen, ahol ma búzatenger fekszik, az úttesten, ott történt a minap az a motorkerékpár-szerencsétlenség, mely két fiatal életet követelt magának Somor­járól. De az élet erös, legyőzi még a ha­lált is. Ma szorgos kezek forgatják, tisz­títják a Duna áradása elől megmentett gabonát a városka tisztára sepert útján. A cséplés is halad. Kiveszi belőle a ré­szét minden épkézláb ember. A hangszóró éppen most dicséri meg a tegnap éjjeli brigádosokat, akik a cséplőgépnél dolgoz­tak. A nóta után ítélve élénk lehetett az esti munka, mert olyan ropogós csárdás­sal jutalmazták őket, hogy a főutcára be­futott autóbuszból kiszálló utasoknak egy­csapásra felderül az arcuk. (És ez nem kis dolog. Legjobban azok tudják, akik autóbuszon utazgatnak.) Üzemi szervezetek, cégek, kul túrcsopor­tok tagjai keresik fel az egységes földmű­vesszövetkezeteket, hogy munkájukkal, segítségükkel hozzájáruljanak a termé­nyek mielőbbi betakarításához. A Jednota, népi fogyasztási szövetkezet dolgozói Uszoron voltak a múlt éjjel és reggelig csépeltek. És a nyolcórai üzlet­nyitáskor már mind a munkahelyén volt; kicsit álmosan, de mosolygós arccal és figyelmesen, hogy jól szolgálják ki a vá­sárlókat. Kik is ezek az emberek? Legtöbbje régi zsellércsaládból szárma­zik, mind valamennyi őslakosa ? városká­nak, ahol egynéhány évtizeddel ezelőtt még a papi nagybirtokokon és „grófi szé­rűn" dolgoztak napestig — mondja a Fo­gyasztási Szövetkezet elnöke, Janák Mik­lós. Az elárusítók egy része éppen most teszi le az úgynevezett kvalifikációs vizs- * gát a szomszéd szobában. — Ez már inkább csak elméleti része á ÁLLANDÓAN TISZTA LESZ A KEZE UTAZÁSNÁL IS, HA AZ EXPRES KÉZMOSÓSZERT HASZNÁL Víz, szappan is törülköző nélkül tisztítja a kezetl vizsgának — mondja Júnák elvtárs — a gyakorlatban kivétel nélkül mind kiválóan megállja a helyét. Erről tanúskodik a sok dicsérő oklevél, vándorzászló, amit "eddig nyertek, de ko­ronában is kifejezhető ez az eredmény. Az 1954-es évet hetvenmillió koronával zárták, míg 1956-ban százmillió Kcs volt az elért összeg. Az ez évi, addig elért ered­mények is biztatók. Első negyedévi ter­vüket 104,37%-ra, a második negyedévit pdig 114,54%-ra teljesítették. A sok üzem és üzlet közül, ami a Jed­nota igazgatása alá tartozik, látogassunk meg egynéhányat hogy a hivatali papír­eredményeket a valóságban szemlélhessük. * * * Szövetkezeti áruház — ékeskedik a fel­írat a Jednota-vaskereskedés üzlethelyi­sége felett. És bizony, nemcsak a tábla, de az üzlet is dicséri az alkalmazottak munkáját, jóízlését, tisztaságát. Modern, magas, szellős, erkélyes belül az üzlethelyiség. A fal melletti polcokon példás rendben sorakoznak egymás mellett a villanyíözök, kis és nagy lábasok, kü­lönféle és különböző nagyságú kanalak; enyszóval a háziasszonyok öröme. A má­sik oldalon mezőgazdasági szerszámok, szivattyúk, elektromos motorok láthatók. No és ami még inkább figyelemreméltó: televizorok és motorkerékpárok. Hogy az igazat bevalljam, a motorkerékpároknak már csak a faburkolata van itt, amiben szállították — a motort már elvitték. — Nem győzünk eleget hozatni — mond­ja Onarejkovics János, osztályvezető. Alig hogy megérkezik egy-egy szállítmány, már nincs is. úgy szétkapkodják. Az idén már 60 darab CZ Java "épet adtunk el. Volt közöttük 175 cma-es, 250-es, sőt 500-as is. A Pionír gébekből 56 darab fogyott el, de egyszerannyit is eladnánk, ha volna. — És hogy kelnek a televizorok? — Azt hiszem, ebben a kerület minden hasonló üzletével felvehetnénk a versenyt. Mostanáig, tehát az év első felében 60 darabot adtunk el. Sajnos, nem az itteni lakosoknak, hanem pozsonyiak és brün­niek vásárolják. Itt, Somorján mindmosta­náig csak az üzemek, hivatalok vettek te­levizort. Nagyon jó a megértés és a munkafe­gyelem az üzlet alkalmazottai között. Nincs semmi különbség az üzletvezető, Pammer Béla és a pénztárosnő Lőrlnczi Mária, illetve az elárusítók között. Fiata­lok mindannyian. Horváth Mihály például, aki Nagyszar­váról jár be az üzletbe, három éve nősült és már boldog apa. Két gyereke van. Meg­elégedett. Nincsenek különösebb megélhe­tési gondjai. Mikor mégházasodott, kapott a járási takarékpénztárból ötezer koro­nát. Most, hogy építkezik, újból kapott 10,000 Kcs hosszúlejáratú kölcsönt. És hogy így egyről-másról beszélgetünk azt mondja: — írja meg azt, hogy nemrégen vásá­rolt nálunk egy nyolcvan éves öreg em­ber Pionír motorkerékpárt. Tudom is a nevét: Tóth Sándornak hívják. Itt lakik, nem messze. Csölösztön. Csölösztő igazán nincs messze Somorjá­tól. Mindössze két kilométerre. Az öreg Tóth Sándor bácsit sem nehéz megtalálni. Nem nagy a falu. Vagy ötven ház húzódik meg a Duna árvédelmi gátjának oldalában. Ez Csölösztő. Tóth bácsi jól megtermett, egyenesjárá­sú ember. Özvegy. Valamikor sudár legény lehetett. Még ma is fiatalosan ragyog a szeme. Pedig éppen amiatt nem tudta használni a Pionír motorbiciklit. Mert hát annak Hrténete van — mondja. — Jártam rajta а тефге kapálni, meg" mindenhova. Igen jól ment. Dehát á csendőrök nem akartak engedélyt adni á használatára, mert már öreg vagyok és nem látok jól. így hát eladtam. És úgy elszomorodik a képe, mint mikor egy szép jószágától válik meg az ember, amelyet nagyon megkedvelt. *' * * A textil üzletben gyönge most a forga­lom. Hiába, nyár van, dologidő. A keres­kedelemben ilyenkor van az úgynevezett „uborka-szezon". Azonban legjobban a Pa­pír és könyvkereskedés érzi meg a nya­rat, ahol a fiatal Bugár Mária elárusítónő várja a vevőket. — Bizony — mondja — ilyenkor csak a szalvéta és csomagoló papír fogy. Köny­veket alig adok el. — (Ügy látszik, a so­morjaiak jobban szeretik a testi eledelt, mint a szellemit.) — De annál jobban felkészülünk az őszi szezonra az üzletvezetőnövel, Csernai Má­riával, aki most Romániában van. Füze­teink már vannak, de még várunk egy csomó árut az iskolaév megnyitásáig, hogy bő választékkal szolgáljunk füzetből, könyvből egyaránt a somorjai betűszom­jas kisdiákoknak. * * * így élnek a somorjai Jednota üzletek kereskedői. Olyanok mint a föld. Nyíltak, közvetlenek, egyenesek. Tudnak beszélni elért eredményeikről, de ugyanakkor nem szégyellik bevallani a hibákat sem. Öröm­mel mondja Junák elvtárs, hogy a tojás­felvásárlás egész évi tervét június 29-ig 100%-ra teleltették és kötelezettséget vállaltak, hogy ez év december 15-ig még hatszázezret vásárolnak fel. Ebből a mai napig már háromszázezret meg is vettek. De ugyanakkor meg meri mondani azt is, hogy a televizor készülékekből május óta nem adtak el egyet sem. A kisemberek életét élik ezek az em­berek, akik napi munkájuk után hazain­dulnak, egy kicsit kömüvesedni épülő há­zukon, szórakozni, moziba menni, egy-egy jó filmet megnézni. És nem utolsó sorban anyagi gondok nélkül élni. Nem nagy vá­gyak. Emberi vágyak, amelyek eljesülését a szocializmus biztosítja minden igaz dol­gozónak. És ezt ők is tudják. * * * GYÜRE LAJOS 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom