A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-11 / 32. szám

sor Aurel Bischoff úr, a nevéről elnevezett filmtársaság vezérigazgatója és Werner Frey, a Német Demokratikus Köztársaság kulturálisügyi minisztériumának egyik osztályfőnöke között. A vitát az a kérdés indította el, mi gátolja Thomas Mann Buddenbrook család című világhírű regénye megfilmesítését? Bischoff úr azzal kezdte, hogy a Felix Krull film (Egy szélhámos' vallomásai) nagy sikere után természetesen tervbe vették Thomas Mann további regényeinek megfilmesítését az elhunyt nagy német író leánya, Erika Mann közreműködésével. A Buddenbrook család esetében közös produkcióra gondolnak, tehát a nyugatnémet filmtársaság és a DEFA közösen készítenék a Lübeckben lejátszódó filmet. Sajnos, mondotta Bischoff úr, valamely hivatal akadékoskodásán megakadt ez a szép terv. Frey elvtárs erre megnevezte a hivatalt, mire a vita kissé kiéleződött, de meglepő fordulattal, maga Frey fejezte be, kijelentvén, hogy a hivatalok packázhatnak, a jószádékú embereket ez azonban nem zavarhatja meg. — Filmesek vagyunk, — mondotta szószerint- szeretjük ezt a művészetet, és célunk közös: valamennyien jó és hasznos filmeket akarunk forgatni, és erőnket ezért közösen a jó cél szolgálatába kell állítanunk. Werner Frey kijelentését hatalmas tapssal jutalmazták, és ügy éreztem, hogy e spontán tetszésnyilvánításban a nyugatnémet filmesek nem pusztán udvariasságból vettek részt. A baráti közeledésnek ez egyébként nem volt elszigetelt jelensége. Az egyik ebédnél SedlaCek, a filmfesztivál igazgatója egy-egy üveg szilvapálinkával kedveskedett a két német küldöttségnek. Az első felköszöntő még hűvös udvariassági formában hangzott el, aztán, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, megragadták, felemelték az asztalokat és az eddig elkülönült két német társaság az ebéd további fogásait már minden feszélyezettség nélkülegy közös nagy asztalnál fogyasztotta el. i A poharaknak ez a baráti összecsengése talán egy mélyebb kapcsolatnak szerencsés előjele volt. Karlovy Vary ezzel is teljesítette feladatát, amelyet jelszavában már esztendők óta hangoztat. Közös francia-japán produkció volt a Tájfun Nagaszaki felett című film. A fesztiválon jelenlevő Yves Ciampi, a film francia rendezője elmondotta, hogy egy teljes esztendeig tanulmányozta Japánban az életet, további fél esztendőt vett igénybe a forgatás és a vágás munkája. Hogy ebből a közös mukából mégsem lett nagy film, az nézetem szerint annak tudható be, hogy japánt "hem japán, hanem európai szemmel mutatja be a film. A fesztiválon jelenlévő Aito Mäkinen finn újságírótól hallottuk, hogy közös finnszoVjet film készül. Alekszander Ttusko, a Kövirág és a Szadko jeles reidezöjének Vezetésével megkezdték a finnek nemzeti époszának, a Kalevalának megfilmesítését. Jelenet a Tájfun Nagaszaki felett című francia-japán közös filmből Álomjelenet a Hannibál tanár úr című fűmből Olyan vállalkozás ez, amelynek megvalósítása nemcsak a finn, hanem az egész világ filmművészete történetében nagy eseménynek ígérkezik. Közös filmet készítenek a magyarok és a franciák is éspedig Rigó Jancsinak, a múlt század legnevesebb cigányprímásának regényes élettörténetét örökítik meg filmen. Nicole Coursel francia filmsztárral a nöi főszerepben. Megítélésem szerint ezt a közös produkciót inkább az üzleti haszon, a célszerűség hozhatta létre, mint a művészi szempont. Rendezők terveikről beszélnek Alekszandr Zarhi, a Magasan a föld felett nieves rendezője, filmje bemutatása után az igazi nagy művészek csöndes örömével és szerénységével fogadta gratulációinkat. Arra a kérdéseimre, hogy Karlovy Vary után miféle terve megvalósítására gondol, ezeket felelte: — Készülő űj filmem története végigvezeti a nézőt Szibéria földjén, vadonjain és tajgáin, bemutatja az életet a szűzföldeken és a gigászi építkezéseken. — Központi alakja, hőse van-e filmjének ?• — faggattam tovább a szovjet művészt. — Hogyne volna, — felelte Zarhi. — Hőse már nem fiatal ember, úgyszólván túl van az élet delén, amikor elhatározza, hogy otthagyja Moszkvát. Nem holmi kalandvágy hajtja a messze idegenbe, ismeretlenbe, hanem a felébredő kötelességérzet, hogy élete alkonya előtt még valami hasznosat alkothasson és ugyanakkor teljesebben és igazabban élhessen. . — Filmjében engem a legjobban a mun-~ ka varázsa, költészete ragadott meg, — vetettem közbe. — Ügy hiszem, új filmem ebben az érteimében még poétikusabb lesz, még mélyebben és érettebben próbálom majd benne kifejezésre juttatni művészi krédómat: az élet célja a tett, a szüntelen tevékenykedés. Ez a tevékenykedés szóljon a magunk , javára, ám ugyanakkor szolgálja a közösség ügyét is. A Hannibál tanár úr megérdemelten nagy sikere a magyar' küldöttség legjelesebb tagjaira. Szabó Ernőre, Nyúl tanár úr remek alakítójára és Gertler Viktor Kossuth-díjas érdemes művészre, a Gázolás, az Állami Áruház és sok más nagy sikert aratott magyar film rendezőjére irányította a figyelmet. Gertlert, aki a fesztiválon a nemzetközi zsűri tagja volt, megkértem, mondja el lapunk olvasóinak, miben látja a fesztivál jelentőségét. — A Karlovy Vary-i fesztiválok jelentőségét csak akkor fogja fel, csak akkor érti meg igazán az ember, ha fül- és szemtanúja lehet, — mondotta Gertler. — A népek barátkozásának nagy lehetőségét, á nemzetek közeledésének ragyogó aranyhídját építették fel itt Karlovy Varyban tiz esztendő alatt. Ennél többről, ennél felemelőbb benyomásról talán nem is tudnék beszámolni. Valóban úgy érzem, hogy itt minden a fesztivál jelszaváért történik. Az ember tele van reménységgel, hogy a barátságnak őszinte akarása nyomán nekünk művészeknek is meglendül az alkotó kedvünk, hogy még jobbal, még szebbel ajándékozhassuk meg az emberiséget. — Mi a történfete új filmjének, — tettem fel a további kérdést. — Űj filmem társadalmi dráma és címe: í-áz, — felelte az őszhajú de igen fiatalos külsejű művész. Egy tehetséges, jóhiszemű magyar mérnök tragikus sorsáról szól, akit elkapott a pénz utáni hajsza láza, és bár pályája mind magasabbra ível, annál szerencsétlenebb, elhagyatottabb!, csalódoftabb, s ebben a nagy egyedüllétben űgy zuhan a mélybe, mint egy fényes csillag. A. M. Brusil professzor, a fesztivál zsűrijének elnöke záróbeszédében az értékelésnél külön kiemelte, hogy a magyar filmművészetnek idén sikerült megőriznie rangját. A két nyilatkozat, amit itt feljegyeztem, remélni engedi, hogy a jövő esztendőben forgatásra kerülő húsz magyar film öregbíti majd a magyar filmművészet hírnevét. Befejezés a következő számban