A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-19 / 20. szám

az enyhe májusvégi este lasse bontogatta sötéten omló, pul szárnyait a vidék felett, s a vi rat őriző erdős dombok sűrűjében elcs tult az élet zaja. Ember és állat már ri nyugovóra tért, úgyhogy az alúbárdosnt az őrtorony négy sarkából óránként fei hangzó kiáltása: „Kerüld el messzire várat, térj ki a hirtelen balsorsnak", esi pán néhány baglyot és pislákoló szentje nosbogárkát riasztott fel. Annál nagyobb volt a sürgés-forgás várban. IV. Károlyt, minden csehek sze retett királyát és a római szent birodc lom császárát várták pihenőre országé gondjai után, már naplemente óta. Szol gák, fegyveresek és apródok kockázásse töltötték idejüket, míg a várnagy, War tenburg és Karlstejn őrgróf ja, valamir Pesek úr, a király pohárnoka még egysze ellenőrizték a várat. Mert császári pa rancs tiltotta mindenféle fehérnépnek hogy naplemente után a várban tartózkod jék. Ez a tilalom még az uralkodó fele ségére, Pomerániai Erzsébetre is vonat kozott. Pardubicei Ernő érseic, a királ mindig jókedvű barátjának magas hom lokán azonban ma gondterhes árnyé, vetett szállást. Az illusztris vendége, egyike, a hivatalos küldetésben járó 1st ván bajor herceg, szórakozottan latolgat ta esélyeit, csupán Jeruzálem csélcsap ki rálya, Péter járt-kelt gondtalanul a vár udvaron és szidta ezt a bolond asszony tilalmat. Ám egyszer feltűnően szép, asz szonyos formájú apródot vett észre a őrszoba előtt ácsorgó legények soraibar, A szoknyavadász gyakorlott szeme az ap ródban fehércselédet vélt felismerni. Furcsa éjszaka volt. Két asszony i megszegte a mindenható uralkodó tilal mát! Az egyik, az ő féltékeny hitvese akit az érsek öltöztetett apródruhábc a másik Alena, a várnagy unokahuga é Pesek úr mátkája. Alena fogadott apjává hogy egy éjszakát Karlstejnban tölt. Hó bortos apja belegyezett és megígérte hogy a sikeres vállalkozás után hozzáme het Pesek úrhoz, tekintet nélkül пег lovagi és nemesi származására. Ellenkez esetben Alenának sokáig kellet volna vár nia az esküvőre, hisz e békés időkbei nem igen volt reménye, hogy Pesek ura a király lovaggá üti. A sors szeszélye rendezte úgy a dolgo kat, hogy mind a két nő wartenburg jelvénnyel ellátott apródruhát öltött. S közben megérkezett a király. Pesei úr pohárnoki tisztjét egy ismeretlen, lá nyosarcú apród tölti be, a várkapu őr szobáján pedig szintén egy wartenburg színeket viselő formás apród nyeri e vakmerő kockajátékban a fegyveres őröi zsebpénzét. A kezdet sikerült. Csupán az érsek é Pesek úr — aki mátkája kockázatos vál iatkozásával nem értett egyet — volta egy kissé nyugtalanok. És minden ji ment volna, mint a karikacsapás, ha.. Ha Péter, Jeruzsálem nyugtalan vérű ki rálya nem szimatolt volna nemes vada és mint kopó nem indult volna a nyor után. Péter király bemerészkedik a 'ki rályi lakosztály elötermébe is, ahol a apródnak álcázott legendás erejű, patkó és kardtörő Pomerániai Erzsébet áll őri aki a szemérmetlen tolakodó damaszkuss pengéjét kettétöri. A zajra megjelenik király, észreveszi a tört pengét és elmo solyodik. Tudtával csupán egy ember tör del cseh honban kardot, a felesége. Ner szól semmit, de ő is incselkedni kezd a apróddal, akinek szive teli zavarral é félelemmel. Péter természetesen meglép. Néhán perc múlva már Alenávál csap össze, aki Erzsébetnek vél. Alena kitűnő vívó, véde kezik és támad, megszorítja Péter ki Nyugati várrészlet a kúttoronnyal Májusi napfiirdó az* ódon bástyákon Egy pillantás a várudvarba кзоиетезт viqiir^