Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
292 Ezek valának főtiszt, és Tts Deputatio a mi eddigvaló alázatos és a dolgok valóságán fundáltatott feleleteink. De ezek mellett bátorkodunk minden tisztelettel és alázatossággal a T. T. Deputatió előtt könyörögni, hogy itt szükség nélkül való lévén, sőt a közjónak rátióiból derivált okokból úgy látszik nem lévén megegyező a mi hozzánk kívánt T. Plebánus úr introductiója, méltóztasson továbbra is régi állapotunkban való megmaradásunkat maga kegyessége szerint allaborálni. Mert nem titkolhatjuk el, hogy méltán félünk, más ilyeténforma helységek példáiból is szomorún taníttatván, hogy azon belső és több száz esztendőktől fogva usuált békességünk sokféle módokon, talán olyaténokon is, melyet vajha fájdalmasan másokon ne tapasztalnánk, de melyeket a T. T. Deputatio tekintetétől viseltetvén, mély alázatossággal elhallgatunk,— kétségkívül turbáltatni fog. Mely csendesség és abból folyó természeti öröm, de azzal egybeköttetett maga javaiban való tetemesebben való gyarapodás vala pedig az oka egyrészről, hogy ennyi ezred-magunkkal a F. királyi felsőbb szolgálatot, melyet nagy készséggel és tartozó térdhajtással mind magunk eddig végben vihettük, mind régi jobbágyi hívséges kötelességeket maguk Istentől adott kgyelmes királyaikhoz ez országban, csak a mult száz esztendőben, midőn alsó részén ezen országnak alig lóvén két-három tetemes városok Szegedig és Aradig, minden vecturákat a szomszéd két várossal együtt kegyes' eleink viseltének; és azokon kivül melyeket hosszas számmal előadhatnánk, ha jobbágyi alázatos tiszteletünktől nem viseltetnénk. Ez vala az oka, hogy csak ezen seculumnak elején s a múltnak végén a kegyetlen pogánynyal lévált hadakozások alkalmatosságával ingyen minden imputatio nélkül igen nagy örömmé/ és F. koronás fejeinkhez mulhatlan s legfelsőbb hűséget parancsoló vallásunktól ösztönöztetvén, a kir. és császári armadának mind naturalékban, mind pedig készpénzben csaknem harmadfélszáz ezer ftokat ajándékozhattak. Melyeket ha felhányásból vagy dicsekedésből hoznánk elő, vétenénk alázatos jobbágyi kötelességünk ellen; nem is ezen okból cselekeszsziik, az Isten kegyelmesen ójjon bennünket, mert valamik vagyunk és valamivel bírunk, ő Felségekért (kiket az Isten örömünkre örökkétartó maradóidban sok győzelmekkel tetézzen meg) feláldozni készek vagyunk. Hanem csak a T. T. Deputatió előtt alázatosan esedezünk, méltóztassék ezen régi őstől reánk maradott alázatos szolgálatinkat és ezeknek természeti okait, úgymint a mi belső békességünk megmaradását kegyes reflexiókba venni. Sőt ha valamit ér a T. T. Deputatió és eő Felsége kegyes színe előtt ennyi népnek csendességben való megtartása és abból
