Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1950
Indulásunk előtt két nappal kezdtük meg az énekpróbákat. Naponta egyszer tartottunk próbát: reggeltől estig. Az első nap már 5 db többszólamú éneket bevágtunk úgyannyira, hogy amikor este dr. Szabó Ernő tanár úr előtt megjelentünk, csak annyit énekeltünk el, hogy „Könyörülj Urunk...”, s már ki sem mondhattuk, hogy „könyörülj rajtunk”, mert tanár úr kiadta utunkat könyö- rület nélkül, s mi első nagy próbánk után lebőgve elsomfordáltunk. SZERENCS: Szerencsen a gyűjtést nem mi, hanem az utánunk jövő lányok fogják végezni, mint majd Sátoraljaújhelyen is. OND: A nagytiszteletű úr nagyon kedvesen fogadott. Itt igen szép gyülekezeti élet van. MONOK: A 60 családból álló gyülekezetnek 60%-a vegyesházasságú. GOLOP: A kicsi, de életképes gyülekezetben nagyon jól éreztük magunkat. Itt mindenki a lehető legtöbbet adakozta és szívesen! TÁLLYA: A régimódi építésű házakon és a gyülekezeti tagok életén meglátszik, hogy ez a község a régi uraságok kedvelt tanyája volt. Van olyan omladozó kastély, melynek falai között egy fedél alatt él a bányászmunkás családjával és a volt báróné. A gyülekezet szegénysége ellenére reményen felül adakozott. Petró László nagytiszteletű úr műsorunk után zárszavaiban gyönyörű hasonlatot alkalmazott: Az ország különböző részeiről botok kerülnek a pataki főiskolába, amely botokból éveken keresztül különböző mesterek nyilakat faragnak. A mesterek meg vannak ma is művészetük tudásával, botok is kerülnek a főiskolára, talán többen, mint valaha, csak nincs meg az anyagi támasza a nyílfaragásnak. A szupplikáció a nyílfaragáshoz szükséges anyagi eszközök biztosítását szolgálja. MÁD: Igen kedves gyülekezetbe érkezett csoportunk a zsidójáról híres faluba. Meg is hallgattuk történetét: Álmosan indult el kocsiján hajnalban a „város” (erre büszkék) egyik kereskedője. A gyeplőt rövid rázattatás után a lőcsre akasztotta, és alvásnak adta a fejét. Az egyenletes kocsiráztatás következtében kényelmesen szunyókált, miközben egy vicces atyafi éppen a fele úton megfordította a szekeret. Hazaérkezvén a ló vidám nyerítéssel állt meg a kapu előtt, mire a felébredt zsidó bosz- szankodva vette észre, hogy otthon van. Ezért mondják az eredménytelen munkára: „Ott van, ahol a mádi zsidó”. Kedvesen fogadtak, jól tartottak a mádiak, többet adva a tavalyinál. Mádról Mezőzomborra menet a szerencsi állomáson találkoztunk egy lánycsoporttal. A boldog viszontlátás örömére mindkét csoportnak jó kedve kerekedett. Fájdalmas volt az elválás, amikor a zuhogó esőben leszálltunk a mezőzombori bakterháznál. MEZŐZOMBOR: Annak ellenére, hogy kicsi gyülekezet, lelkes papja vezetésével most építette fel templomát nagy áldozat árán, a gyűjtés itt is felülmúlta a tavalyit. Az egész úton jól éreztük magunkat. Egy hétig vizet egyáltalán nem ittunk. Sokat nem ivott senki, de a legkisebb is megkóstolta a híres hegyaljai bort. Egy pár helyen dr. Szabó Ernő tanár úr templomi műsorunk nívóját hegedűszámával erősítette. Minden helyen többet gyűjtöttünk, mint tavaly. A helyi szervekkel sehol sem volt bajunk. Jó volna, ha sok pataki diák komolyan átérezné, hogy hány szegény 3 forintja teszi lehetővé, hogy a pataki iskolában tanulhasson! III. KÖRZET: Bodrogolaszi, Bodrogzsadány, Vámosújfalú, Bodrogsára, Olaszliszka, Erdőhorváti, Erdőbénye, Sima, Kenézlő, Viss SZUPPLIKÁNSOK: Kísérő: Ruszkay András Szilágyi Imre csv., Hézser Lajos, Bögödi Dezső, Bertha László, Botka János, Csordás Ernő, Kapi Jenő, Léhi Zoltán 112
