Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1951
TISZÁT ARJÁN: Egyik helyen megkérdezték Hubay Margittól: Mondja már kedves, Patakon mindenki ilyen, mint maguk, és mindenki ilyen szépen tud beszélni? És akkor példának hozták a tarjáni kántort. Ő, mint részeges ember ment el Patakra kántorképzőbe, és egészen megváltozva jött haza, most is így kántorkodik. MEZŐNAGYMIHÁLY: Szabó József lelkipásztor: Nagy szeretettel vártuk a szupplikációt. Nagy újdonság volt a lánycsoport! Itt „diák” alatt eddig csak fiúkra gondolt a gyülekezet. Istentiszteleti szereplésünk még a legcsökönyösebb „fiú” pártit is elismerésre bírta. Szerető szívek ölelték körül a csoportot. Megszerettem én is őket, és megdöntötték azt a régi álláspontomat, hogy a nők ne legyenek papok. A tegnap este meggyőzött engem arról, hogy áldott munkásai a nők is az úrnak. Énekszámok, szavalatok, igehirdetés mind-mind lélekemelő volt. Áldja meg az Isten kedves Sárospatakunkat, fiait, leányait, és hozza vissza csorbíthatatlan teljességét! XXXII. KÖRZET: Makiár, Andomaktálya, Eger, Noszvaj, Bükkzsérc, Cserépfalu SZUPPLIKÁNSOK: Kísérő: Bárdos Zoltán szenior Janka Lajos csv., Sárossy Irén, Fekésházy Erzsébet, Fodor Klára, Fogarassy Márta, Fráter Klára, Kádár Erzsébet, Lánczy Irén RÉSZLETEK A SZEPPLIKÁCIÓS NAPLÓBÓL:177 ANDORN AKTÁL YA: Még délelőtt népszavazással eldöntöttük, hogy gyalog megyünk át Andornaktályára. A jó ebédek elköltése után, megköszönve a vendéglátók szívességét és szeretetét neki indultunk a 4 km-es útnak. Szorongások és aggodalmaskodások között indultunk el, mert a makiári atyafiak azt mondották: Nem hiszik, hogy az andornaktályaiak el tudnak szállásolni bennünket: mivel itt még most van megalakulóban a gyülekezet és meglehetősen szegények a gyülekezet tagjai. De mi nem vagyunk azok az emberek, akik könnyen meghátrálunk és kétségbeesünk. A lányok közül egyik másik nagy hősiességgel még arra is vállalkozott volna, hogy csűrben széna között aludjon. De erre hála Istennek nem került sor. Az övéiről gondoskodó Atya rácáfolt az emberi aggodalmaskodásra. Igazán elmondhatjuk, hogy mindent oly szépen intézett. Mintha még az időjárást is hozzánk igazította volna. Reggel még borús volt az ég és szitált az eső, de délre ragyogón sütött a nap. Mintha már ezzel is biztatott volna Isten. Nem kell kétségeskednetek, mert én sokkal inkább gondoskodom rólatok, mint ahogy ti azt kérni és remélni tudnátok. Vidáman kocogott a nagyszerű köves úton a kis vándor sereg. Még alig értünk ki a hosszú faluból, már lekívánkoztak a kabátok. Szekerekkel dolgozó emberekkel találkoztunk az úton. Kíváncsi szemeket vetettek reánk, mintha kérdezték volna: Vajon kik lehetnek ezek? Egy atyafi nem is állhatta meg, hogy le ne szóljon a szekérről tréfálkozva: „Barátom, ennyi lyány megy két fiatalember után.” A lányaink nem jöttek ugyan zavarba, de azért mintha női büszkeségüket sértette volna ez a megjegyzés. Mi azért titokban a bácsinak adtunk igazat. Egyébként a lányaink közvetlenségére utal, hogy Fodor Klárika és Fogarassy Márti az első alkalmat megragadva kb. félútnál felkéredzkedtek egy szekérre. A többiek sóvár szemekkel néztek utánuk. De már lassan mi is beérünk Andornaktályára. Örömmel látjuk, hogy itt is folyik az építőmunka. Egész sereg új kőházat mellőzünk el. Elhaladunk a Mocsáry féle kastély mellett is, amely már messziről kiemelkedett a többi ház közül. Itt jelenleg pártiskola folyik, a helybeli T.SZ.CS. is itt székel. 177 SRK Tudományos Gyűjteményei Adattár, At. 1,822. 178
