Balogh Judit - Dienes Dénes - Szabadi István: Rákóczi-iratok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában 1607-1710 - Acta Patakina 1. (1999)
A Rákóczi-család
sem a bajor és szász választófejedelmek nem kötöttek vele szövetséget. Az 1607-es ónodi országgyűlésen kimondták a Habsburg-ház trónfosztását, ez azonban már nem ellensúlyozta a katonai vereségeket, a seregek demorali- zálódását. 1710 január 22-én Romhány és Vadkert között egy eldöntetlen csata után Rákóczi seregei visszavonulni kényszerültek a Tiszáig, úgyhogy voltaképpen csak Kassa és Munkács maradt az övé. 1707-től kezdve új lehetőség látszott megjelenni a diplomáciában, amikor Nagy Péter cár követén keresztül felkínálta a fejedelemnek Lengyelország trónját és szövetségét ajánlotta, majd szeptemberben ilyen tartalmú szerződést is kötöttek a cár és a fejedelem biztosai Varsóban. A reménybeli szövetséges, a francia sereg azonban tökéletesen visszaszorult, és 1709-től megszűnt a francia segélypénzek folyósítása is. Rákóczi még ekkor is kereste a tárgyalás és a Nagy Péter cárral köthető szövetség lehetőségeit, ám miután ezek a kísérletek sikertelenek maradtak, 1711 február 21-én elhagyta az országot, és Károlyi Sándort bízta meg a béketárgyalások folytatásával. Maga még mindig reménykedett Nagy Péter esetleges segítségében, ezért tiltakozott a szatmári béke megkötése ellen, és ezért nem teljesítette annak rá vonatkozó pontjait sem, miszerint ha három héten belül leteszi a hűségesküt, a várak kivételével visszakapja birtokait. 1711 július 8-án azonban a Prut menti csatában a török sereg győzött Péter cár serege ellen, ezzel teljesíthetetlenné váltak a cár Rákóczinak tett ígéretei. A következő években Rákóczi, mint másfélszáz évvel később Kossuth, beutazta Európát abban a reményben, hogy ügyének támogatót talál. 1711-12-ben Lengyelországban tartózkodott, majd Angliában és Franciaországban, de az uralkodók visszautasították. Az 1715. XLIX. törvénycikk Rákóczit, Bercsényit és társait hazaárulóknak nyilvánította és összes javaikat lefoglalta. Újabb remény ébredt Rákócziban, amikor 1716-ban Törökország háborúba kezdett III. Károly Habsburg uralkodó ellen, ezért 1717-ben Törökországba utazott. Csalódnia kellett azonban, mert Törökországban nem állították egy külön keresztény sereg élére, a háborút pedig 1718-ban egy békekötéssel zárták. Ezután Rákóczi már nem térhetett vissza Franciaországba sem, 1720-ban Konstantinápoly után Rodostóban telepedett le, és ott élte le élete utolsó tizenöt évét leghűségesebb társaival együtt. Felesége tőle távol, Párizsban halt meg 1722-ben, és bár nagyon keveset éltek együtt, Sarolta Amália hűséges és kitartó társa volt mindaddig, míg császári őrizet alá nem került. Három fiuk közül az első, Lipót Lajos György négy évesen halt meg, 1700-ban, József 1700-ban született, és 38 évesen halt meg. A harmadik fiú, Rákóczi György 1701-ben született, 1756-ig élt. A két gyermeket elválasztották szüleitől és Bécsben nevelték. Mindkettőjüket megfosztották családi nevüktől és olasz főnemesi címet kaptak. József 1734-ben Velencébe szökött, 255
