A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-01 / 3. szám
A SZÍV - 1993. Mstmcms 99 nélkül, mert végül hamis fogalom alakul ki benne az egyházról. A zsinat is hangsúlyozottan beszél az isteni ajándékokról az egyházban, de nem beszél eleget az emberi gyarlóságokról. Ha valaki csak a zsinati dokumentumokat olvassa, félrevezetheti önmagát. S tényleg sok tragédia történt. Az emberek olvasták az egyházról szóló leírást, amely Isten háza, mezeje, a Szentlélek temploma - és körülnézvén azt mondták: „Ez nem igaz! Én nem tudom azt az egyházat elfogadni, ami körülvesz.” Az egyházban hinni annyi, mint elfogadni a benne jelenlevő' kegyelem fényét és a bűn sötétségét. Gyanús, ha valaki csak a fényben hisz vagy csak a sötétségben. (Folytatjuk) A magyar szabadelvű (liberális) párt példátlanul sikeres páiyajutáM*-sa egyedülálló legújabbkori történelmünkben. A párt 1875. március elsején alakult meg; ugyanezen év október húszadikától kezdve, választási eredményként máris kormánypárttá vált. A liberális párt 1905. június 15-ig harminc éven át maradt uralmon. Az 1905-ös választási vereség után, 1906. április 11 -én a magyar szabadelvű párt feloszlott, megszűnt. Ez a párt tehát addig élt, amíg uralmon lehetett. 1875-től 1905-ig azonban a kiegyezés utáni történelmünk legsikeresebb korszakát határozta meg. A magyar liberális párt képviselői, politikusai, kormányai rendületlenül hangoztatták magyar mivoltukat és nemzeti célkitűzéseiket. Számukra a liberalizmus egyet jelentett a magyar nemzet felemelésével. Egyetlen alkalommal sem fordult elő, hogy a magyar szabadelvűek liberális meggyőződésüket szembeállították volna nemzeti önérzetükkel, vagy hogy a liberalizmust a „nacionalizmus” ellentétének tekintenék. Példa erre a millennium 1896-os megrendezése, a Parlament épületének jellege és belső díszítése, képei, freskói, valamint a szabadelvű képviselők írói tevékenysége Benedek Elektől Mikszáth Kálmánig... Sajátságos, hogy a napjainban magukat liberálisnak nevező pártok, mozgalmak és frakciók nem nyúlnak vissza a magyarországi liberalizmus nagy korszakához. Arra nem hivatkoznak, hírverésükben sem utalnak; semmi jele, mintha e sikerekben oly gazdag párt hagyományait óhajtanák folytatni. Elődeik között nem emlegetik Kállay Béni, Szilágyi Dezső, Baross Gábor, Lukács Béla, Eötvös Loránd, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán nevét..., programjukban szinte aggályoson kerülik a rájuk hivatkozást. Alig hihető, hogy azért, mert a múlt századi magyar liberalizmus öntudatosan nemzetinek és magyarnak vallotta magát. Kétségtelennek tűnik tehát, hogy a mai magyarországi liberálisnak nevezett mozgalmak, pártok, frakciók, politikusok, képviselők számára a liberális szó valami egészen mást jelent. Hogy mit, annak meghatározása vagy megfejtése nem e tájékoztató jellegű összefoglalás tárgya. (Nemeskürty István Magyar liberalizmus c. írásából. Megjelenik a TÁVLATOK április végi számában)
