A Kürt, 1989 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3-4. szám
1989. március—április 3. oldal KOSSUTH LAJOS AZT ÜZENTE... Március 15. nemzeti történelmünk egyik legfényesebb napja. Emléke elénk idézi a magyar szabadság és függetlenség eszméjét merészen hirdető 1848/49-es évek lánglelkű ifjait, nemzeti hőssé emelkedett költőit, zeneszerzőit, államférfiait, a haza becsületét védő honvédéit és mártírjait. Bukásában is verhetetlenül győzelmes volt ez a küzdelem, mert igaz ügyet szolgált. Az igazság pedig legyőzhetetlen. A legfőbb tulajdonsága ugyanis az, hogy minél jobban elnyomják, elnémítják, meggyalázzák, elferdítik, annál hatalmasabb erővel támad ismét újra fel... Kossuth Lajos ennek a kornak volt egyik kiemelkedő egyénisége. Ki is volt Kossuth? 1802-ben született a Zemplén megyei Monokon, egy egyszerű hívő evangélikus család fiaként. Szülei gyermekkorában megkeresztelték. Kossuth fiatal éveitől kezdve kapcsolatba került a Bibliával és annak igazságaival, amit mindig nagy tisztelettel olvasott és tanulmányozott. Már ebben az időben leikébe vésődött az egyén szabad meggyőződésének tiszteletben tartása, és véleményalkotásának alapvető emberi joga. Sárospatakon jogi tanulmányokat folytatott. 30 éves korában került a politikai közélet porondjára, ahol hamarosan összeütközése támadt a magyarság fölött hatalmat gyakorló osztrák hatóságokkal. Emiatt 1837-ben bebörtönözték. Az itt eltöltött három esztendő alatt megtanult angolul, amihez legfőbb tankönyvként egy angol nyelvű Biblia szolgált. Szabadulása után az első magyar napilap, a Pesti Hírlap szerkesztője lett. 1848. március 15-én megkezdődő nemzeti forrongásban egyike lett azoknak a vezetőknek, akik a magyar függetlenséget deklarálták. Az új, független kormányban először pénzügyminiszterré nevezték ki, majd kormányzónak választották meg. A rövidéletű Magyar Köztársaságot 1849. nyarán az osztrákok segítségére siető orosz túlerő vérbe fojtotta. A magyarok legjobbjai csatatereken vesztek el, szibériai hadifogoly-táborokba kerültek, más részük pedig az idegen érdekeket kiszolgáló Haynau diktátor véres megtorlásának estek áldozatul. Sokan váltak földönfutókká, kényszerű emigrációban töltve életük hátralévő éveit. Kossuthnak is ez a sors jutott. A történelem iróniája, hogy egy bennünket korábban 150 évig megszállva tartó török birodalom adott politikai menedékjogot Kossuthnak, aki 1849. augusztusában távozott Magyarországról. Majd meghívást —- Remembering Louis Kossuth----Kossuth Lajos szobra Clevelandban — The Statue of Louis Kossuth in Cleveland. kapott az Egyesült Államokból. Hajója 1851. december 6-án érkezett New York város kikötőjébe, ahol mintegy 300000 ember várta és ünnepelte a magyar szabadsághőst. Az Egyesült Államok kormánya száműzött államfőnek kijáró tisztelettel fogadta Kossuthot, majd Washingtonban a kongresszus két házában személyesen is bemutatták. Ezután végigjárta az USA 31 államának szinte valamennyi nagyobb városát. Kossuth Lajos 1852. január 31-én Clevelandba is ellátogatott, a magyarok későbbi amerikai központjába, ahol több ezer fős tömeg várta a vasútállomáson. Beszédet mondott az „Olde Stone Church”-ben, majd az „American House” clevelandi szálloda erkélyéről szólt az egybegyűlt sokasághoz. Az utcán a forgalom leállt. A környező házak ablakaiból — amikor Kossuth beszédét lelkes taps szakította meg — az asszonyok zsebkendőjükkel integettek. Kossuth Lajos clevelandi látogatása mindössze három napig tartott, a város magyarságának további fejlődését mégis döntően befolyásolta. A létszámában egyre növekvő clevelandi magyarság máig sem feledte el Kossuth látogatásának emlékét. 1902-ben állították fel Kossuth Lajos szobrát Cleveland egyik legelőkelőbb városrészének főterén, a „University Circle” múzeumokkal, egyetemi épületekkel körülvett parkjának közepén. A szobor ma is áll. Visszatérő színhelye ez a clevelandi magyarok március 15-i — ahogy itt mondják — Magyar Függetlenségi Nap ünnepségeinek. Kossuth 222 napig tartó amerikai körútja után visszahajózott Európába, ahol végigjárta Angliát, Olaszországot, Franciaországot, Portugáliát, Belgiumot, Svédországot. Mindenütt, ahol megjelent, hihetetlen népszerűség, elismerés, és szolidaritást kifejező tömegtüntetések kísérték. Csupán egy országban nem volt szabad nyíltan kimondani a nevét: saját hazájában. Kossuth Lajos 1894-ben bekövetkezett haláláig arról álmodott, hogy szülőföldje egyszer szabad lesz, és hogy oda még visszatérher. Ezt azonban mindhiába várta... Végül hadd idézzem Kossuth szavait, amit nem sokkal halála előtt mondott az aradi 13 vértanú kivégzésére emlékezve. Az emigrációban élő agg Kossuth eredeti hangját megörökítő kezdetleges fonográf felvétel sercegő viaszhengere 100 évvel ezelőtt a következő üzenetet rögzítette az utókornak: „A világ bírája a történelem fog e kérdésre felelni. Legyenek a szent emlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a honszabadság Istenének legjobb áldásaival, az örökkévalóságon keresztül. Engem, ki nem borulhatok le a magyar Golgota porába, engem október 6-a térdeimre borulva fog hontalanságom remetelakában látni, amint az engem kitagadott haza felé nyújtva agg karjaimat a hála hű érzelmével áldom a vértanuk szent emlékét, hűségükért a haza iránt, s a magasztos példáért, amelyt az utódoknak adtanak. És buzgó imával kérem a magyarok Istenét, hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairól a magyar nemzethez zeng. Ügy legyen! Ámen!” , Mészáros Kalman Cleveland
