A Jó Pásztor, 1963. január-június (43. évfolyam, 2-25. szám)

1963-02-15 / 7. szám

A MÉZTŐL A CUKORIG ! ÉS A CUKORTOL A MÉZIG Miközben jóízűen fogyasztjuk a ma már leg­elemibb élelmiszernek számitó édességeket, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mivel édesítették az éte­lüket az emberek akkor, amikor még nem volt cukor. Kétségtelen, a méz a legrégebben ismert édesítő­szer. Valencia környéki barlangokban (Spanyolor­szágban) találtak falfestményeket, amelyek között van egy — 18,000 évesnek tartják —, amely méznye­rést ábrázol. Egy fához, amelyben vadméh-család ta­nyázik, létrát támasztottak, s ezen egy méhektől kö­­rülrajzott férfi áll, kezében kosarat tartva. Skandi­náviában Gotheborg és Bergen között is fedeztek fel méhekkel és méhészkedéssel kapcsolatos ősi szikla­rajzokat. A méhészkedés akkor keletkezhetett, amikor megkezdődött a földművelés. Ott, ahol még ma is ki­zárólag, vagy főleg hússal táplálkoznak — mint egyes tibeti nomád pásztortörzsek — sem a sót, sem a mé­zet nem ismerik, vagy azokat csak cseretárgynak használják. Ezek ugyanis azóta váltak az emberi táp­lálkozás elengedhetetlen részeivé, amióta az ember növényei eredetű táplálékokkal — gabona, zöldség­félék, gyökerek stb. — táplálkozik. Az ókor emberei a sót és a mézet isteni eredetű­nek tartották és azok az áldozati élelmiszerek közül nem hiányozhattak. Az Istenek eledelének, az am­bróziának a méz és a tej voltak a fő alkatrészei. Is­merték a mézből készült szeszes italt, amelyet sok országban még ma is élveznek. A mézet az ókorban azonban nemcsak mint él­vezeti szert és táplálékot ismerték, de nagyra be­csülték gyógyhatását is. Mind külsőleg: sebek gyó­gyítására, mind belsőleg: a legkülönfélébb betegsé­gek ellen alkalmazták. Az újkorban a mézet, mint édesítőszert mind­inkább háttérbe szorítja a cukornádból és a cukor­répából készült cukor. E két növényből nyert cukor mind vegyi összetételében, mind ,édességi fokában teljesen azonos, és ezért ma már nem beszélünk kü­lön nád- és külön répacukorról, mint azelőtt, hanem csak általában cukorról. A nádcukor legalább 5000 évre tekinthet vissza, a répacukor csak mintegy 160 éves. A cukornád a trópusok növénye, a cukorrépa csakis a mérsékelt égöv alatt terem. A nádcukor Európában mindig gyarmatáru volt, a répacukor bel­földi termék. A kétféle növényből előállított cukor története már csak azért is érdekes, mert egyik tulajdonképpen a másiknak köszönheti létét. A francia forradalom idején kezdődő angol-francia háborúban rendelte el ugyanis Napóleon az úgynevezett kontinentális zárat, amelynek következményeképp a nádcukor behozata­lának megnehezítése folytán Európának nem volt cukra. Ez vezetett a cukkorrépa nemesítéséhez és az európai répacukoripar megteremtéséhez. Legrégebben ismert cukros nedvet tartalmazó növények a pálmafélék. A cukros levet úgy nyerik, hogy törzsét megcsapolják. Ilyenek a datolyapálma, a kókuszpálma és a cukorpálma. Ami a forróégövi országok részére a pálma, különösen a cukorpálma, az az északibb, hidegebb vidékek számára a cukor­juhar vagy más néven ezüstjuhar. Őshazája Észak- Amerika. Ott még ma is készítenek belőle cukrot, éppúgy, mint Közép-Amerikában a kukoricából. A kukorica a melegebb éghajlat alatt sokkal édesebb, mint a mérsékelt éghajlat alatt. A cukorcirok Kelet- Délafrikából terjedt el, ma már vadon alig található. A cukorgyökér hazája Dél- és Közép-Ázsia, de Euró­pában is ismerik. A trópusokban agavéből, banánból és más növényből is készítenek édesítőszereket. Az édesítőszerek között külön helyet foglalnak el a mesterséges, úgynevezett szintetikus édesítősze­rek. Ezek között legismertebb a szaharin. Ennek édessége a természetes cukrok édességét sokszoro­san felülmúlja, de tápértéke nincsen, a szervezet nem dolgozza fel, a vizeletben teljes mennyiségben meg­található. Ezeknek a múlt évszázad nyolcvanas éveiben fel­talált édesítőszereknek csak bizonyos diétákban, be­tegségekben — cukorbaj, beteges hizékonyság, stb. — van jelentőségük. A mesterséges édesítőszerek nek alkalmasak gyümölcsbefőzésre, hiányzik belőlük a cukor konzerváló hatása, és bizonyos fémes mel­­lékizt is okoznak. De annál értékesebb táplálék a cukor. Legfőbb értéke nagy kalóriatartalma, és az, hogy szerveze­tünk majdnem teljes egészében hasznosítja. Minde­nütt, ahol az élelmiszerek koncentrálása akár eláll­­hatóság, akár súlycsökkentés szempontjából szük­séges (hosszú távú repüléseknél, a hadászatban, sar­ki vagy hegyi expedícióknál) a cukor és a belőle ké­szült élelmiszerek nélkülözhetetlenek. Ugyanigy nél­külözhetetlen a fizikai teljesítményeknél és szellemi munkásnál, a gyermekek és öregek táplálkozásában. A cukor dicsérete mellett azonban ne feledkez­zünk meg legrégibb édesítőszerünkről: a mézről. A legújabb kor felfedezései: a vitaminok, antibiotiku­mok, stb. ismét előtérbe hozták, és megadták a ma­gyarázatát annak, hogy mi volt gyógyhatásának ed-A Jő PÁSZTÓI? 5. OLDAL 60 éves a magyar Országház A római Borghese Gardenben lévő forrás közepén emelkedő női szoboralakra is jégtakarót borított a tél. Amikor reng a föld a viz alatt Földgolyónk még ma sincs nyugalomban. Néha rettenetes földrengések rázzák meg lábunk alatt a szilárdnak hitt talajt, máskor óriási sebhelyhez ha­sonlatosan felszakad a földkéreg és előhömpölyög az izzó mélységbeli közetolvadék: a láva. Előfordul, hogy egy-egy ilyen tüzhányókitörés nem a száraz­földön, hanem a tenger szintje alatt történik. Ilyen esemény ment végbe 1831 július 13-án a Földközi-tengerben, Szicília délnyugati partja köze­lében. Bár a lakosságot már napok óta nyugtalaní­tották a tompa moraj kíséretében jelentkező gyen­­gébb-erősebb földrengések, a halászhajók mégis ki­futottak a nyílt vizekre. A halászok éppen kitereget­ték hálójukat, amikor a víztükör fodrozódni kezdett, és heves lökések rázták meg a bárkákat. A zavarossá, iszapossá vált viz fölött erős kénhidrogénszag terjen­gett, és ezernyi elpusztult hal teteme lebegett a viz felületén. Hirtelen füstfelhők és lángnyelvek kísére­tében hatalmas vizgözoszlop emelkedett a magasba. Az erős hullámzásban sok bárka féloldalra dőlt, s a halászok csak nagy üggyel-bajjal tudtak megmene­külni. A? első kitörés után. a tenger alatti tűzhányó tevékenysége kis időre elcsendesedett, csakhamar azonban újrakezdődött az alvilági színjáték. Néhány nap leforgása alatt egy kis sziget képződött ,a mélyen a viz színe alatt kitört tűzhányó által kidobott: láva­tömegből. A szokatlan jelenség híré csakhamar egész Eu­rópát bejárta. Mindenütt beszéltek az emberek, az “újszülött” szigetecskéről, amelyet Ferdinandea-szi­­gethek neveztek el. Csakhamar a diplomaták, állam­férfiak is érdeklődni kezdtek iránta, vita indult meg az akkori nagyhatalmak között a sziget tulajdonjo­gát illetően. Maga a szigetecske azonban nem bizonyult élet­képesnek. Miután laza törmelékekből, lávából épült fel, a tengeri hullámverés néhány hónap alatt meg­­semmititette. 1832 elején már nyoma sem maradt. Vulkáni kitöréssel magyarázhatjuk egy hires, legendás szigetország: Atlantisz pusztulását is. Erről az egykori földrészről először Plato, a nagv görög bölcselő tett emlitést mintegy 2300 évvel ezelőtt. Az­óta is sok kutató foglalkozott a kérdéssel. Plato sze­rint Atlantisz pusztulását egy hirtelen kataszrófa okozta. Sokan úgy vélték, hogy e szigetország vala­hol az Atlanti-óceánban volt. A közelmúltban végzett tengertan! kutatások azonban megcáfolták ezt a fel­tevést, mert kitűnt, hogy az Atlanti-óceán aljazatát a legutóbbi százezer évben mindvégig tengervíz bo­rította. Ott tehát nem sülyedhetett el egy nagyobb szárazföld. Más jelek azonban arra utaltak, hogy Atlantisz valóban létezett, de nem az Atlanti-óceán­ban, ha nem az Égei-tengerben. A legkorszerűbb elmélet szerint Atlantisz fővá­rosa a Kréta szigetétől északra levő Santorin vulkáni szigeten épült fel. Amikor az atiantisziak itt meg­kezdték az építkezést a vulkán kialudt tűzhányónak tűnt, hiszen már évszázadok óta nyugalomban volt. 3370 évvel ezelőtt azonban a vulkán váratlanul kitört. A rendkívüli erejű robbanás, s a nyomában járó föld- és tengerrengés nemcsak a fővárost pusz­tította el,hanem megsemmisítette a birodalom észak­krétai tartományát is. Az atlantiszi lakosság mind egy szálig odaveszett, s velük megsemmisült az ókori Görögországéval vetekedő virágzó kultúra is. Harminc szövőnő három! j évig dolgo. ol t azona hatalmas faliszőnyegen, amely a Parla­ment gobelintermének e- : gyík falát borítja. A Rudnay : Gyula festőművész karton­ja nyomán készült gobelin a pusztaszeri orszá'ggyyülés emlékét idézi. Anonymus krónikája sze­rint ez volt a honfoglaló ma­gyarok első törvényhozó gyű­lése. Valahol a Körtvély-tó tájékán, a mai Pusztaszer he­lyén tartották. Az ezt követő csaknem ezer éven át az or­szággyűléseknek nem volt ál­landó székhelyük. A XIX. szá zad első felében Pozsonyban üléseztek a rendek, de 1848- ban — amikor az utolsó ren­di országgyűlést feloszlat­ták, hogy helyébe a népkép­viseleten alapuló nemzetgyű­lés lépjen — törvényt hoztak ama is, hogy ennek állandó székhelye a központi fekvésű, egyre fejlődő Pest városa le­gyen. Sőt ezt már 1843-ban határozatban mondottá ki a, rendi országgyűlés is. Klauzál Gábor indítványára “köze­gyezéssel országos választ­mány rendeltetett, miely még az országgyűlés folytában érintkezésbe tegye magát Pest városával, ha szükséges a hely színére is menjen ki. .” A Pesti Hírlap 1844-ben e­­gyik júniusi számában már tervpályázatot is közöl a Pes­ten egymillió forint összegért építendő Országházra s a kö­réje létesítendő sétaligetre. (A beérkezett pályázatok egy kivételével, elvesztek.) Az építkezést azonban a szabadságharc vihara, majd a Bach-kórszak .hosszú időre lehetetlenné tette. A kép­­viselőiház 1866-tól kezdve az akkor Ybl Miklós tervei sze­rint épített Sándor utcai pa­lotában tartotta üléseit. Be ez az épület hamarosan szűk­nek bizonyult. Nem odázhat­ták el tovább egy uj ország­ház megépítését., és a közel­gő millenium is ilyen értel­mű döntésre serkentett. Az j újabb határozat 1880-ban szü letett meg s az építkezés he­lyéül a Tömő teret (a mai Kossuth Lajos teret) jelölte ki.A meghirdetett jeligés nem zetközi pályázat kitűzött ha­tárideje — 1883. február 1-re tizenkilenc tervezetet nyúj­tottak be, s közülük az első helyre a 44 éves Steindl Im­re (1839—1902 műegyetemi tanár “Alkotmány 1” jeligé­jű alkotása került. Steindl Imre szépet alko­tott. A főként csúcsíves ele­mekből képzett gótikus külső s a reneszánsz kupola ve­gyes formákat takar; a di­­szitések közt még magyar né­pi motívumokat is lelhetünk. Összhatásában mégis lenyű­gözően szép kiviil-heii.il az e­­gész épület. Steindl Imrét művészi ér zéke és tudása az elsők kö­zé emelte. Több középületnek megteremtése fűződik neve bez, így a Váci utcai uj városháza (1875, a Tudo­mányegyetem Muzeum körú­ti főépülete (1883), stb. Azt a napot — 1902 október 8 -—, amikor legnagyobb mü­vét az Országházat átadták a rendeletetésének, már nem érhette meg, azon év augusz tusában meghalt. Az építkezést megindító el­ső kapavágást 1885. október 12-én végezték, de a földmun­ka nagyon sokáig elhúzó­dott, mert a telken levő vá­rosi vizmiitelepet csak fokoza­tosan telepithették át. Száz­hatvanhárom ezé r köbméter földet emeltek ki, majd ne­gyedfél hónapig éjjel nap­pal betonoztak. Az épület u­­gyanis egyetlen — átlagosan két méter vastagságú — be­tonalapon nyugszik. A be­­tonalapterület csaknem négy kataszteri hold.Az építkezés méretéit néhány adattal ér­zékeltethetjük. A 27 kapuból fölvezető lépesőházakban a lépcsőfokok hossza, mintegy húszezer méter. A téglafal és a boltozati falazat 155,000 köbméter s a beépített negy­venmillió nagyméretű tég­la 240 hatemeletes házra ele­gendő. A 268 ntéter hosszú és legszélesebb részén 118 mé teres épület tiz udvarával e­­gyütt összesen 17,745 négy­zetméter területet foglal el, beleférne vagy 50 ötemeletes lakóház. 550,000 darab kifa­­kagott kövén kétszáznál is több kőfaragó munkálko - d'ott.Végűl is az egész épitke zésén átlagosan 1000 ember dolgozott 17 esztendeig. Ilyen hatalmas szcflBWfctl, fara­gásokkal, teli cpii­tetbeh rénget«Pi munka. A kitűzött időpontra, az ország fennállásának ezredik év­fordulójára nem készült el. A hagyományos bokrétáéin - nép ugyanis 1894 májusában mégvolt, és 1896-ban a mille­náris ünnepséget is megtar­tották kupolacsarnokában, de valódi rendeltetésének csak 1902-ben adhatták át. (A bel­ső .művészi munkákon és a berendezéseken még 1904-ig dolgoztak). Hatvan éve tehát, hogy az Országház díszíti a kissé egyhangú pesti Duna-partot. A Parlament termeit sok jelképes vagy történelmi tárgyú festmény díszíti, de zöme, sajnos, művészeti szem pontból nem tartozik a leg­kiválóbbak közé. A legmonu­­mentálisabbak egyike Mun­kácsy Mihály “Honfoglalaás” cimü képe. Jókai Mór még 1882—ben javaslatot tett a kormánynak e festménynek a megrendelésére, hogy a ter­vezett Országháznak díszére váljék. A .Páriában élő mű­vész azután gondos, itthon végzett tanulmányok után meg is alkotta müvét. Eredeti leg a képviselőház üléster­mébe szánták, de az óriási festményt a terem árkádos kiképzése miatt oda nem he­lyezhették el. Steindl és Munkácsy között éles viták dúltak e miatt. A kép vé­gül is a Nemzeti Múzeumnak dísztermébe került, majd onnan annak raktárába. a Parlamentbe 1928-ban vitték vissza, és ekkor helyezték el az egyik helyiség falára. Az épületen 90 kőszobor, belsejében 152 kerámia és torganyöntvény szobor áll! Az aranyozásra mintegy 40 kilogramm 22 karátos lapara­nyat használtak fel. (Egy­­egy laparany féltenyérnyi nagyságú, és belőle 10,000 da­rab mindössze 1 milliméter vastag.) A mahagóni és tölgy fa mennyezetek m ü-v-é-s-z-i berakásai szobánként válto­zó mintákkal gyönyörköd­tetnek. Az Országház építése 37 millió aranykoronába került Sajnos egy dologban mégis takarékoskodtak, s ez sok pénzbe került később. A hom­lokzatok építőanyaga ugyanis puha mészkő. Emiatt a Parla­ment 1925 óta jóformán soha sem szabadult meg teljesen az állványzattól, szüntele­nül javítani kellett. A má­sodik világháborúban sok kárt okozó bombatalálatok is érték. Az épület belső hely­­reálitésa 1945-től 1951-ig tar­tott, Külsején még mindig dől goznak, a puha mészköveket fokozatosan kicserélik időt ál­ló anyagra. Ez az ifjú hölgy az Erie tőből, a jég alól ötven halat halászott ki, Bass Island, O. közelében. KÉTSZER KETTŐ DETROIT. — Négy detro­iti színház több mint 100,000 dollár kártérítésre perli a mo­zi vetítő unióját, amely kény­szeríti őket, hogy négy vetí­tőt alkalmazzanak, holott a filmek vetítését ketten is el tudják végezni. Úgy a szük­séges két vetítőnek, mint a felesleges két vetítőnek heti­bére 163 dollár. Az unió vonakodik egyez­tető bizottság elé vinni a vi­tás kérdést, holott a kollek­tiv szerződésben elő van Írva. Az unió sztrájkkal és a mozi­­szinházak piketelésével fenye­getőzött, minek folytán a színházak tulajdonosai kény­telenek voltak a szerintük jog­talan követelést teljesíteni. Most arra kérik keresetük­ben a szövetségi bíróságot, hogy rendelje el az egyezte­tést és, ha ez nem lenne mód­jában a bíróságnak, mondja ki a kollektív szerződés ér­vénytelenségét ; az eddig kényszerhelyzetben kiutalt heti 163 dolláros munkabérek visszatérítését is követelik a színházak. Csak párasait veszélyes... Az egyszeri gazdának volt egy szépséges lánya, akinek tisztességes szándékkal ud­varolt egy derék legény és es­ténként elvitte sétálni. Egy­szeresük azt mondja a gaz­da : I — Hallod-e öcsém, nem en­gedem, hogy a lányommal a sötétben sétálj! — Miért, bátyám ? Tán nem bízik a lányában? — Hogyne bíznék! — Vagy bennem nem bí­zik ? — Benned is bízók én, öcsém. Külön-külön bízok én mindkettőtökben, csak akkor vagyok nyugtalan, amikor együtt vagytok... dig, ismeretlen titka. A méhek milliói ugyanis a him­­porral és a nektárral együtt a növényekről sok más anyagot is gyűjtenek, s igy a méz nagyhatékonysá­gú anyagok valóságos tárházává válik. A 80 éves George W. MacCaulley nagyítón át mutatja azt a fegy­vergolyót, amelyet most kioperá'tak a lábából, Springfield, Mass.­­ben. A golyó 72 évvel "ezelőtt került oda. Akkor testvére lőtt rá vé­letlenül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom