A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-11-16 / 46. szám

A Jo P Ä B Z T 0 I? 11ÓMA1 KATOLIKUS EVANGÉLIUMI OKTATÁS Pünkösd után 23-ik vasárnap EVANGÉLIUM Azon időben: Jőve Jézus a gadarenusok tarto­mányába, mely Galileának átellenében vagyon. És amint kiszállott a szárazra, egy férfiú jőve eléje a városból, kiben ördögök valónak már sok idő óta, és nem öltözött ruhába, sem házban nem lakott, ha­nem a sírboltokban. Ez a mint meglátta Jézust, le­­borula előtte, és felkiáltván nagy szóval, mondá: Mi közöm veled? Jézus, a magasságbeli Istennek Fia! Kérlek téged, ne gyötörj engem. (Mert paran­csolt a tisztátlan léleknek, hogy menjen ki az ember­ből) ; mivel már sok idő óta gyötörte őt, és meg vala kötözve láncokkal, és bilincsekben őriztetek, de el­szaggatván a köteleket, a pusztákba üzeték az ördö­göktől. Kérdé pedig őt Jézus, mondván: mi a neved? Az pedig mondá: Sereg; mert sok ördög ment vala beléje. És kérék őt,' ne parancsolja nekik, hogy a mélységbe menjenek. Vala pedig ott nagy sertésnyáj, legelvén a hegyen; és kérék őt, engedje meg nekik hogy azokba menjenek. És megengedő'nekik. Az ör­dögök tehát kimenvén az emberből, a sertésekbe me­llének, és a nyáj, a tóba. rohana, és megfulladj. Mely dolgot látván a legeltetök, elfutának, és megjelen­tek a városban és majorokban. Ki ménének tehát lát­ni mi történt, és Jézushoz jövőnek, és ülve találák a? embert, akiből az ördögök kimentek vala, felöltözöl ten és ép ésszel az ő lábainál, és megfélemlének. É. elbeszélők nekik, a kik látták vala, mint szabadul! meg az ördögtől megszállott. És kéré őt a gadarenu sok tartományának egész népsége, hogy távozzék e tőlük; mert nagy félelemben valának. Ö pedig a ha jóba men vén, visszatéve. És kéré őt ama férfiú, kibő kimentek vala az ördögök, hogy vele lehessen. De Jé zus elbocsátá őt, mondván: Térj vissza házadba é> beszéld el, mely nagy dolgot cselekedett veled az It­ten. És az egész várost eljárja, hirdetvén, mely nag} dolgot cselekedett vele Jézus. Krisztus Urunk a galileai tengertől nem messzi fekvő gedarenusok tartományába ment, hol két öl döngősök a sírboltokból jöttek ki és oly dühösek vol tak, hogy senki sem mehetett cl azon az utón mellet tűk. 5ZEWTBESZÉD Amint az ördöngősök Krisztushoz értek, kiáltot­tak: Mi közünk veled? Jézus, Istennek Fia! — Mint­ha mondták volna az ördöngősök: Hagyjál békét ne künk, Jézus! E szavak: Jézus, Istennek Fia. világo­san mutatják, hogy ezen emberekből másnemű lélek szólt, mert az ördöngősök sem azt nem tudhatták, bog ya patrraszállottak között Jézus ott van, sem azt hogy ő Isten Fia; legkevésbbé lehetett pedig ördön­­gősöktől várni ily vallomást . . . Idő előtt jöttél ide minden gyötörni? — kérdek az ördöngősök Jézustól. Azt hitték az ördöngősök, hogy Jézus az utolsó Ítéletet idő előtt már most akarja megtartani és azért intézték Jézushoz eme kérdést: Már most idő előtt hol Krisztus I iüzte az ördöngősökből az ördögöt, jöttél ide minket gyötörni? Közel pétiig a helyhez, nagy sertésnyáj legelt; Az ördögök tehát kérék Jé­zust ,mondván: Ha kiüzesz bennünket, hagyj min­ket a sertésnyájba szállani. Ne. zárj el a poko'i mély­ségébe, hagyj élnünk a földön. A sertéseket azért választhatták a gonosz szellemek, hogy a gerazenu­­soknak azáltal kárt okozzanak és őket Jézus ellen fellázítsák. Az Ur erre mondá az ördögöknek: Ered­jetek tudniillik a sertésekbe. Az ördöngősök pedig ki­menvén, s ime az egész nyáj a tengerbe rohana és a vízbe vészének mind a sertések. Buzgón esedezzünk az Ur Jézushoz, hogy tá­­voztassa tőlünk a sátán cselszövévenyeit, a rendetlen testi kívánságokat, a rossz indulatokat és gono'sz szenvedélyeket, e világ örömeihez s a földi javakhoz való ragaszkodás vágyát. Mert ha ezek erőt vesznek az emberen, akkor az eredmény nem lesz más, mint aggodalom és nyugtalanság, ellenségeskedés, lelki furdalás, balsors a családban, egészség elvesztése, Isten haragja és —örök kárhozat. Törekedjünk te­hát az örök mennyei javak után, nemkülönben Isten bírása és élvezésé után. Aki Istent szereti, már e vi­lágon boldogul s egykor élvezni fogja a tulvilági örök boldogságot, melyet Isten azoknak készített, kik sze­retik. Enyhült a kubai válság. Balra: egy csapatszállító légihadosztály tagjai Grove, Pa.-ban telefonon köz­ük hozzátartozóikkal, hogy szolgálatuk már nem tart hosszú ideig. Jobbra: Key West, Fla.-ban még készenlétben állnak a rakéták. Alant: két katonai távirdász pihen. A vasfüggöny mögött élő népek fegyvere: a nevetés A kommunizmus jelképe: a sarló és kalapács árnyéká­ban élő, rabláncra fűzött né­pektől egy valamit nem ve­hettek el a rabtartó elvtár­sak : a nevetést! Persze ez a nevetés nem a szivből jön, hanem — az epéből. A vas­függöny mögött élő milliók humorában nem az életöröm szikrázik, hanem a gúny iz­zik. Ezekben az országokban a humor; a lélek melyén élő elkeseredés ’ álöltözete, vagy az életösztön egyik megnyil­vánulása: a humor segítségé­vel az elnyomott rabszolga is — embernek érzi magát. A humor ezekben az orszá­gokban az a nyilas, amelyen keresztül szellőzik a lélek. A kérdést Lalán egy jellemző tréfával világíthatjuk meg a legélesebben. Ez a vicc Kelet- Németországban szállt száj­­t’ól-szájra annakidején és be­járta az egész világot. A vicc igy hangzik: Egy keletnémet kutya átsétál a nyugatnémet rokonához. A rokon a lehető legszivélyesebben fogadja. “Mivel kínáljalak meg? kér­dezi vendégétől —- akarsz egy nagy darab, puha, Ízle­tes csontot?” “Köszönöm, válaszolta a rokon —- nem va­gyok éhes". “Akarsz talán inni valamit?” “Köszönöm, szomjas sem vagyok”. “Ta­lán pihenni akarsz egy ki­csit?” “Fáradt sem vagyok”. “Hát akkor mond végre, mit szeretnél?” — kérdi a nyu­­gatberlini rokon türelmetle­nül, mire a keletberlini eb csendesen csak ennyit mond: “Ugatni szeretnék”. Igen, a kutya ugatni akár, az ember beszélni, — szaba­don beszélni. Erre a vasfüg­göny mögött nincs lehetőség. A hatalom urai tudják: ve­szedelmes lenne, ha a birálat 1 tilalmát a viccekre is kiter­jesztenék. így hát — bizo­nyos határig — eltűrik a vic- 1 cekben rejlő kritikát is. A „határon” túl azonban már . veszélyes a játék, mert ! Moszkva és csatlósai sem­­, mire sem olyan hiúk, mint , fegyverekkel “biztosított” te­­r kintélyükre”. \ A kommunista rendszer 1 megengedi, hogy az emberek > — a vicceken keresztül — bi­­* rálják az ellátási nehézsége­­t két, amelyek mindig “átme­- netiek”. Ha az áruellátásban í állandóan hiányok vannak, a- bíráló viccekben Sohasincsen hiány. És ezek a viccek, ame­lyekben a bírálaton kivül jó­adag gúny is rejtőzik,: villám­- sebességgel terjednek el, — 3 egyik országból a másikba. Az ellátási zavarokról szó­it ló viccekből nyújtunk át az t alábbiakban egy csokrot az Y olvasónak. A szabad világ-4 ban élő emberek ebből többet látnak, mint oldalas ripor­tokból. Bevezetőül , azonban i hadd mondjuk el azt a viccet, i amely külföldön terjedt el, s amely a menekültek felfogá­sára vet éles fényt. “Tudod mit szeretnék ol­vasni?” — mondja barátjá­nak az uj menekült. Marx és Lenin válogatott müveit. . “Meg vagy őrülve, — mond­ja a barát — hát nem olvas­tál eleget ebből Magyarorszá­gon?” “Olvasni, olvastam — hangzik a válasz -— de nem röhöghettem rajta”. ' Most pedig lássuk a vasfüg­göny mögött született vicce­két : Elvtársaim — mondja a szónok egy gyűlésen — amíg a következő ötéves tervet si­kerrel befejezzük, szorosabb­ra kell huznunk a nadrágszi­­jat. . A háttérben ekkor megszólal egy hang: “Jó, jó, de honnan vegyünk nadrág­­szijat?” — A férj váratlanul haza­tér és ott találja feleségét egy csábitó karjaiban. A megcsalt férj rettenetes ha­ragra gerjed: “Gyalázat — ordítja — te itt fekszel a ked­vesed karjaiban, mig lenn a szomszédos üzletben citromot I osztanak!?” Egy. nyugatnémet látogató i keletberlini barátjánál ül, amikor hirtelen kialszik a vil­lany. Azután újra kigyullad, ég egy félóráig, majd megint elalszik. És ez igy megy egész este. — Gyakran van ez igy ná­latok? — kérdi a nyugatné­met. — Nálunk Nyugatber­­linben mindig van elegendő áram . . •” Mire a keletnémet: “Akkor ti alaposan elmarad­tatok mögöttünk. Mi már tiz év előtt ott tartottunk, ahol ti most • A keletnémet villamoséról minisztere felolvassa a leg­újabb eredményekről szóló jelentést: “A villamosáram termelése két évvel ezelőtt 120 százalékkal emelkedett, tavaly 150 százalékkal lép­tük túl a tervet, az idén... az idén pedig . . . Egy pilla­nat, nem látom jól a számot. Titkár elvtárs legyen szives hozzon egy gyertyát . . .’ Egy szovjet gyárvezető büszkén közli egyik külföldi látogatójával: “Az első évben ötezret gyártottunk, a máso­dik évben ötszázezret, a har­madik évben egy milliót. ..” “Miből?” — kérdi a látoga­tó.” “Ebből a kártyából”. És I megmutatja a kártyát, ame­lyen 'ez a felirát áll: „Nem kapható” . .. “Azelőtt sokkal rosszabb volt a helyzet — mondja egy kolhoztag a barátjának ... A feleségem folyton azzal kin­­. , zott, hogy segitsek neki a ; mosógépnél kimosni a ruhá­■ ! kát. . .” “És most?” — kérdi ;,a barát. “Most azt mondja ■ az asszony: add ide az inge-Kórházak-betegek NEW YORK. _ Dr. Hans Mauksch, chicagói társada­lomtudós mondotta egy itteni ápolónői értekezleten: A kór­házi ápolónők gyakran .„fő­nököt” játszanak a sokszor tehetetlen betegekkel szem­ben s ezt a magatartásukat meg kel] változtatniuk. A HÁNYA ÁLDOZATAI WASHINGTON. — Az or­szágos bányahivatal közlése szerint szeptemberben 18 bá­nyász vesztette életét, az év kezdete óta 179 áldozatot szedett a szénbányászat. A múlt év szeptemberéig 224 volt a halottak száma. det és az alsónadrágodat, s amíg kimosom feküdj az ágy­ba . . Egy másik kolhoztag szé­nát eszik, mert más ennivaló már nincs a házban. Meglát­ja ezt a párttitkár. „ Meg vagy őrülve elvtárs, szénát eszel? Mit fogsz enni télen? Ilyenkor nyáron a takarékos ember füvet eszik ...” A moszkvai lakáshiányok­ra jellemző viccek: Egy láto­gató belép egy zsúfolt lakás­ba. “Miért nem mutatjátok be a többieket?” — kérdi a házigazdától. “Mi sem ismer­jük őket — hangzik a vá­lasz. Ezek csak itt laknak...’ A tanító megkérdezi a; egyik moszkvai diáktól: “Hol akasztották fel a szobában Lenin elvtárs képét?” “Sehol tanitő elvtárs kérem — mondja a diák. A faka mel­lett négy család lakik, mi a középen lakunk ...” Veszélyes viccek Sokkal veszedelmesebb a letartóztatások kérdését bí­rálni. De ez a veszély sem akadályozza meg az embere­ket abban, hogy ne mondják el egymásnak suttogva az ez­zel kapcsolatos vicceket Né­hány vice ebből a tárgykör­ből : Kora. hajnalban egy lakó aj­taján erőteljesen kopognak. A bérlő halálrarémülten si­et ki, hogy ajtót nyisson. Ek­kor azonban kívülről megszó­lal a házbizalmi hangja: „Ne féljen elvtárs, nincs semmi baj, csak ég a ház ...” “Mit mondsz? Ivan Ivano­­vics meghalt? Nem is tudtam, hogy le volt tartóztatva...” Egy napon az egyik moszk­vai család a következő szöve­gű gyászjelentést adta ki: “Az Ur akarata szerint nagy­apánk egy jobb világba köl­tözött”. Másnap az egész csa­ládot — államellenes maga­tartás miatt letartóztatták. Tanitó a diákhoz: “Ki irta a Háború és Békét?” A di­ák ijedten válaszol: én nem, tanitó elvtárs.. .’ A tanitó másnap elmondja ezt a pár­beszédet egy barátjának, aki a titkos rendőrség tagja. Harmadnapra a nyomozó di­csekedve meséli a tanítónak: “A dolog el van intézve. A di­ák bevallotta, hogy ő irta azt a dolgot. ..” A BIBÁK IDEJÉBŐL SZÁRMÁZÓ FILISZTEUS VÁROST ÁSTAK KI A negevi Tel-Náila dombon pár hónappal ezelőtt régészeti ásatások indultak meg. Az ottani termelő­szövetkezet munkásai többizben szántottak ki a domb környékén lévő földekből emberi csontokat és kopo­nyákat, amelyeket átadtak a közoktatásügyi miniszté­rium régészeti osztályának. Richárd A. Mitchell a californiai egyetem profes­szora vezetésével megindultak a kutatások, amelyek máris számottevő eredménnyel zárultak. A két hóna­pos ásatások nyomán nagyfontosságü leletek kerültek napfényre: az emberi csontok és koponyák település temetőjéből származnak és a temető alatt más, régebbi korokból való épület maradványos is húzódnak meg. Hat méter mélyen a föld színétől, Hykszos idejévől <K.e. 1750-1530 évvel) származó falmaradványok, lakó­szobák, házikemencék és széles külső város-falak vol­tak eltemetve. Még mélyebbi földréteg alatt egy nagy palota falainak romjai tűntek elő, amelyek valószínű­leg a Bírák idejéből származnak. A helyszínen talált égetett agyagkorsók marad­ványaiból és több pecsétgyűrűből, valamint az építke­zések formájából és a felhasznált anyagokból, azt a következtetést vonták le az archeológusok, hogy Tel- Nágila domb alighanem a régóta keresett Gát filiszteus várossal azonos. A nagy palota maradványa, az aránylag és álla­potban feltárt városkapu azt mutatja, hogy egy nagy város állt valamikor ezen a ponton. A várost három méter széles fal vette körül és a domb meredek oldalát mészkőt és agyagból simára döngölt anyaggal borítot­ták stratégiai okokból és az menehezitette a támadók feljutását a város falaihoz. Az eddigi leletek szerint zsidók nem-éltek ezen a ponton, amelynek lakói a különböző korokon keresz­tül, mezőgazdasággal, égetett agyagedények háziipari készítésével és kereskedelemmel foglalkoztak. A gabo­natároló vermek, örlőkövek és kemencék világosan er­re utalnak. Az ásatásokat jövő nyáron folytatják, mon­dotta Mitchell professzor. Az archeológiái kutatásokat a "Bibliai és Negevi Ásatások Társaság” finanszírozta, amely főleg, az Egye­sült Államokban erre a céra gyűjtött pénzekből léte­sült. A csoportban több holland, francia, amerikai, svéd agyetemi hallgató is dolgozott, akik szünidejüket töltöt­ték az országban. Az ásatásoknál 40 beduin is foglal­koztatva volt. INDIAI JÓGI PESTEN BUDAPEST. — Nem mindennpai élményben volt részük az újságíróknak, akik hivatalosak voltak Joseph Rambundzsán Clemendore indiai jógi sajtófogadására a Magyar Cirkusz és Varieté központjában. Clemendore mester még olyan extra kívánságoknak is eleget tett, amelyik például igy hangzott: — Legyen szives százat verni a pulzusával . . . Kö­szönjük, most csak hatvanat kérünk . . . Kórházi főorvos mérte a pulzust, amely egyik perc­ről a másikra kívánság szerint hol gyorsult, hol lassult. Osztatlan elismerést keltett, amint Clemendore felállva az asztaltól, egy pillanat alatt fejébe kergette a vért, s az orvosok is csodálattal adóztak a csuklógyakorlatnak, amely közben indiai vendégünk kezefeje tiz centimé­terrel megnyúlt, és az imént még helyükön levő cson­tokat az avatott orvosi kezek sem tudták kitapogatni. A Főorvosi Nagycirkusz porondján estéről esté­re százak tapsolnak Budapest világhírű vendégének, a 40 éves jóginak. — Előfordult, hogy hatvan napig csak tejen él­tem. Hallatlan leki és testi önfegyelem kell ehhez , a mesterséghez, mondta a jógi. Bizonyos mértékig a vegetativ — akaratunktól független — idegműködésre is hatni tud. Fokozni ké­pes a gyomor- és bélmüködést, befolyásolja ereiben a vér áramlását. — Hetente csak egyszer eszein: héttőn. Ezen a na­pon ugyanis nincs fellépésem. A többi napokon kevés folyadékot iszom. Előadás előtt magnéziumszulfátot ve­szek be. Ez kiűzi a szervezetből a vizet. Csak teljesen üres gyomorral tudok dolgozni. A napját fejen állással kezdi. Ezalatt ötvenet szá­mol, s orrán veszi a lélegzetet. Ez a torna egész napra megnyugtatja őt, ajánlja mindenkinek, mert mint mondja — a pesti és általában az európai emberek na­gyon idegesek. HADIZSÁKMÁNY KARS, Törökország. — Mi a szovjet határnál őrtálló tö­rök katonák vitézségének kéz­zelfogható, szemmellátható bizonysága? Gyap jutakaró. Török katonák éjnek idején átsompolyognak orosz terü­letre és ellopják az orosz ka­tonák takaróit. Nem igazi tö­rök vitéz az, akinek nincs orosz takarója. Jimmy Hoffa a Teamsters unió elnöke mosolyogva lépett be a Nash­ville, Tenn.-i bíróság épületébe, de ügyvédje William Bufalino ko­mornak látszik. A bíróság Hoffát visszaélésekkel vádolja. I g OLDAU

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom