A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)
1960-09-02 / 35. szám
4. OLDAU A Trt PÁSZTOR i ÓHAZfll HIRADd ■ MAGYAR GRAMOFONLEMEZEKET t ßY&RTMIK NYUGAT-NÉKETORSZÁGBAN BUDAPEST — A Deutsche Gramofongeaellsehaft nyugatnémet hanglemezgyár és a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kozott megállapodás jött létre, amely szerint közös gyártásban hangfelvetelt készítenek több magyar zeneszerző énhány müvéről. A fel J vételek alapján mindkét országban készítenek lemezeket, amelyeket a Deutsche Gramofongessellschaft cég a nyugati országokban terjeszt, _ a Magyar Hanglemezgyártó . Vállalat pedig Magyarorszá, gon és a szovjetcsatlós országokban hozza azokat forgalomba. Hangszalagra vették többek közt a Mátyás-templornban Liszt Koronázási miséjét .az Állami Hangversenyzenekar közreműködésével, Ferencsik János vezényletével. Elkészült Kodály Zoltán .Nyári este és Concerto cimü szerzeményeinek hangfelvétele is a 5 .Filharmóniai Zenekar közreműködésével. A zenekart Kodály Zoltán vezényelte. Hanglemezre vettek magyar nép * • zenei müveket Lakatos Sándor és zenekarának közreműködésével. Tárgyalnak ezenkívül a milánói Scala szólistáinak budapesti vendégszerepléséről, amelyre előreláthatólag 1961 tavaszán' kerülne sor. A két vállalat tárgyalásain szóba került továbbá a Fából faragott királyfi és a Csodálatos mandarin esetleges közös hangfelvétele is. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Rottenbiller utcai stúdiójában nagy szorgalommal végzik a sokféle munkát. Nemrégiben elkészültek Bartók I. és III. Zongoraversenyének felvételei Zempléni Kornél és Gabor Gábor közreműködésével. Most vették hangszalagra Erkel operáját, a Hunyadi Lászlót. A közeljövőben Bartók II. Zongoraversenyét, valamint ősszel Lisz Faust szimfóniáját veszik hanglemezre Ferencsik János vezényletével. E felvétel érdekessége, hogy e műről még sohasem készült hanglemez. KOLHOZ BÍRÓSÁG ELŐTT... Riport a magyar búzamezőkről A hattagú bíróság egy szalmakazal tövében ülésezett, a kolhoz egyik tanyáján. A bírák tkomor arccal figyelték az előttük álló sovány gyerkő' cöt. A gyerek Szabó Andrásnak. , a szomszéd tanyában lakó gazdának a fia volt, s azért állíttatott elő, mert teherjü; két,, a sző vetkezet lucernásában tartotta jól. Andris konokul tagadott s v egyre csak azt motyogta, ■ hogy nem hajtotta a tehenet a lucernásba, sőt, ő maga nem is jött át vele.-r-r Persze hogy nem jöttél át —- dünnyögte az alkalomszerűen alakult bíróság egyik v tagja —, te nem is, csak a tehén. (Hosszú láncra volt . eresztve és átballagott. De .éppen ez a baj. Ha te mégy a . táblába, azért nem szólunk, rmert te biztosan nem legelsz. Most egy hatalmas termetű, csüngő bajszu ember szólalt • meg, aki olyan’ elnökféle volt a bíróságban: Berke Dénes, a kolhoz egyik brigádvezetője. . — Szóval, nem hajtottad át a tehenet, azt mondod, ugye fiam ? — szólalt meg csendes hangon. — Jól van, igy is jól van. Apád majd megfizeti a kárt, mert a tehén jól összepocsékolta a maglucernát. Ez az igazság. Aztán meg az az igazság — emelte fel a hangját—, hogy hazudozol nekünk, mert Gergely bátyád látta, amikor suttyomban át< hajtottad a tehenet. — Én nem hajtottam ... — szepegett a fiú. — Elég a beszédből, nem érünk rá — mondta Berke Dénes határozottan és úgy tett, mintha menni akarna. Hirtelen azonban visszalépett, egészen a gyerek elé, és két roppant tenyerébe fogta a fiú arcát. — Hát mondd el, hogy volt, kisfiam. Mert ha nem hajtottad a tehenet, hanem csak elszabadult, az más. Akkor nincs baj. — Nem hajtottam — suttogta a gyerek, és könnyben úszó tekintetét a nagy emberre emelte. —- Hanem? — Magától ment. Nem is tudom, hogyan. Mert én a napot néztem. A komor képű bírósági tagok meghökkenve néztek a gyerekre. — A napot? És minek? — Hogy le kéne festeni . . . Percekig hosszú csend lett, majd valaki halkan dünnyögte. — A napba nézett és elvakult. Aztán persze, hogy semmit nem látott;; Berke Dénes töprengő arccal állott a fiú élőit. — Szeretsz festeni? — kérdezte szelid hangon, Andris, bólintott.. _. j Mindjárt előkerült egy kis gyűrött papír meg egy ceruza. — Na rajzolj, valamit. — Mit? t— hüppögött a fiú. ,-r- Akármit. Égy szamarat. Andris kisimította a papirt és lerajzolt egy szamarat. — Csakugyan az — csodálkoztak a bizottsági tagok. — Rajzold le Gergely bátyádat! Csak ne hasonlítson a szamárhoz ! Megvidámodott a hangulat, a gyerek félénksége is felengedett kissé. Elmesélte, hogy miképen ragadta meg öt a lemenő nap szépsége annyira, hogy elfeledkezett magáról, kicsúszott kezéből a tehén lánca, ő meg csak bámészkodott. . — Hát akkor meghozzuk az Ítéletet — szólott komolyan Berke Dénes. — Szabó Andrástól nem követeljük a kármegtéritését. így ért véget a kolhoz bíróság ülésezése. Azután mindenki elment munkáját végezni. EGY PANASZ, SOK PANASZ BUDAPEST. A Ludas Matyi cimü komoly politikai vicclapban jelent meg ez a panaszoslevél: A Magyar Nemzeti Bank sellyei fiókjában dolgozom mint földmüvesszövetkezeti előadó. Mivel rendszeresen járom a vidéket, a múlt évben vásároltam egy használt Pannónia motorkerékpárt. Majdnem egy évig futottam vele, mikor is a lánca tönkrement. Pótlása ügyében egy hónap óta a következő városok és községek szaküzleteiben jártam: Pécs, Kaposvár, Siófok, Sellye, Balatonlelle, Vajszló, de lánc sehol. Sok Pannóniatulajdonos nevében kérem a csepeli gyártó vállalatot, hogy necsak a motorokat adja el, hanem adjon hozzá alkatrészt is. i Kőszegi Ferenc, Vajszló Francis G. Powers, a U-2 pilóta felesége és szülei, akik jelen voltak Moszkvában a látványosan megrendezett tárgyaláson, amelyen a kommunisták a szokványos katonai felderítő akciói világszenzációvá igyekeztek felfújni. A szabad világ sajtóját azonban nem tudták megtéveszteni. MATYÓ NÉPMŰVÉSZEK KÖZÖTT Ä budapesti Népszabadság színes riportja ruoszor a uogrtu miom meg egy fejkendővel átkötött karkosár fülén. Kis kosár, benne sovány étel, summás étel: pattogatott kukorica rneg vízzel sütött “szalagos”. Intéző ur kiáll az eresz alá, Onnan nézi, hogy a summás mit csinál. Dolgozik-e vagy csak lopja a napot, Megérdemli-e a savanyu babot. Intéző ur, Isten verje meg magát, Egye meg már maga a többi babját. Vagy egye meg, vagy adja a kutyának, Ne adja a szegény dolgos summásnak. A falra irt vers alatt ásó, kapa, sarló — summás szerszámok. JMeg egy láda, benne az ország vándorainak szegényes kis motoy ójával; meg egy csorba, lábas. , r “fE^zsa; p-éne” a matyó múzeum őre lenéz rájuk és azt mondja: — Úgy volt az bizony, ahogy a falon áll. “1983-ban egy férfi summás hat hónapra hat mázsa búzát és tizenkét pengőt kapott” — mondja egy másik felirás. Egy térképről pedig azt tudom meg, hogy még a huszas években is éltek Mezőkövesden a hajdani törzsi nemzetségi szervezett hagyományai. Kis zászlócskák jelölik a “Bánhad”, a “Demeter-had” a’ “Farkas-had”, a “Fügedi-1 had”, az “Ittes-had” meg a többi nagycsalád települési helyét. Aki saját portáját elhagyva idegen területre lépett, számíthatott rá, hogy megkéselik. zsa-, tulipán-, szőlő-, földieper-mintáival. A matyó házban találkoztam Kispál Máriával, a népművészet mesterével (aszszonynevén Káló Istvánnéval) aki a matyóház minőségi átvevője. Azt mondja, éjszaka meg vasárnap odahaza tervezget, Talált Szentistvánban valami régi ruhadarabot, már a legidősebb öregasszonyok sem emlékeznek a mintáira, olyan régiek azok. De ő nagyon szépnek találta és szindus piros, zöld, nefelejcskék meg sárga motívumai ma már ott pompáznak sok remekbekészült párnahuzaton. Egyszer Budapesten a Szépművészeti Múzeumban látott egy régi matyódarabot és annak a mintáit örökítette át modern használati tárgyakra. Mutat egy párnát, tompa színű virágok diszitik, ő tervezte szentistváni mintákból, de neki nem tetszik. Az igazi matyó szinek virítanak, égnek. De hát ez volt a megrendelő kiyáí!sága. A mezőkövesdi himzést szereti igazán, amin nincs egy tüszurásnyi fehér darab sem. Egy-egy terve alapján ezer meg ezer darab terítő, párnahuzat, paszpolirozott blúz készül. De ő elhárítja a dicséretet: egyik tanítványára mutat, a 16 esztendős Tóth Erzsikére, aki — mint az előtte fekvő sok szép rajz is bizonyltja — nagy szeretettel és komolysággal műveli nagyanyái gyönyörű mesterségét. Szép griffmadaras tardi himzéses párnáival már dijat is nyert. Nagy István népművész háza nem messze áll a Kis Jankó Bori Múzeumtól, ő az egyedüli férfivarró Mezőkövesden és arról hires, hogy bőrre himez. Kis tarisznyaszerű táskára ékit fel matyó motívumokkal, amiket maga szab ki, maga varra össze és még a szijat is ő fonja hozzá. Retikül helyett kedves holmi nők számára. ő az a bizonyos meseiró is. Este, amikor már elég sötét van a munkához, de a Jámpagyujtást még korainak tartja, lejegyzi egy kis vonalas irkába azokat a történetekét — csapodár asszonyokról, borissza férjekről, betyárokról —, amiket a szájhagyomáhy mostanáig megőrzött. Ma már ünnepnapokon sem igen látni Mezőkövesden népviseletbe öltözött lányokatasszonyokat, még kevésbé férfiakat. Hajdan azonban sokat adtak arra, hogy amig a lány felnőtt és asszonnyá érett, mindenkor olyan ruhában járjon, amit az Íratlan, de áthághatatlan törvények előírtak számára. Más viselet illett az eladó lányra, a. menyasszonyra, vagy i menyecskére. “Hagy korogjon, csak ragyogjon!” — Az öregebbek még emlékeznek a ragyogóra.. Kis fémszál volt az, amit kilószám varrtak fel a lányok ruháira. Az mutatta, ki milyen módos, hogy ki mennyi,ragyogót viselt a blúzán, szoknyáján. Sok szegény ember — nem birván a versenyt a gazdagokkal —, koldusbotra jutott emiatt; meri senki sem akarta, hogy megszólják: nem tudta ki ruházni a lányát. A huszas években aztán felkerekedett a falu népe, összehordta egycsomóba a ragyogókat (valóságos kazal lett belőlük a főtéren) és meggyujtották, elégették. Azóta nincsen ragyogó a matyó hímzéseken. Azt mondják, igy még szebbek lettek mint voltak . . . ERŐLTETIK AZ OROSZ NYELVTANULÁST Kis Jankó Bori néni múzeummá átalakított egykori házában járunk. Itt minden a világhíres népművészet mesteréről beszél. Keleties vágáu arca szigorúan néz le rám egy kis üveges keretből: kérlelhetetlen lehetett önmagához nagyon. A képe mellett egy rajz: a százvirágos. Egyszer a fejébe vette, hogy készit egy faliszőnyeget, amin száz motívum lesz, de egyik sem azonos a másikkal. Olvasom az ő kedves, girbegurba betűit, a virágminták mellett: Kinyílott tulipán, Akáclevelü kinyílott rózsa, Gubórózsa, Dohánylevelü rózsa, Csillag, Ibolya, Recés szélű rózsa, Pávafarkas tulipán. Hát Kis Jankó Mari néni? A kép baloldalán jókora futó húzódik a falon. Az ő munkája. ö arról volt hires, hogy semmit sem rajzolt ki előre, hanem csak maga elé terítette a sima vásznat, s ha úgy jött a sora, hajnaltól napestig le se tette. S amikor elkészült vele, a kész mü oly tökéletes harmóniát mutatott, hogy körzővel, vonalzóval sem szerkeszthettek volna külömbet. Ilyen ez a futó is, madár-, ró CSONGRÁD. — A Csongrád Megyei Hírlap Írja: Ismeretes, hogy a megyében az elmúlt években szép számmal működtek orosz nyelvtanfolyamok. Azonban ä hallgatók szokás szerint pár hónap után lemorzsolódtak. A Magyar-Szovjet Baráti Társaság Csongrád megyei elnöksége a tapasztalatokon okulva, most uj alapokra fekteti az orosz nyelv iskolán-kivüli oktatását. A közeljövőben meginduló orosz nyelvű tanfolyamokat két formában tartják meg. Az egyik módon úgynevezett turista-nyelvtanfolyamokat szerveznek, kétéves időszakra tervezve. A hallgatók két év alatt kétszer 72 órát hallgatnak és kétszer 650 szót gyakorolnak be és már az első év végén kialakítják a beszédkészséget. Az első év az irás és olvasás elsajátítására és a legfontosabb nyelvtani szabályok begyakor lására szorítkozik. A második évben pedig folyamatos beszélgetést tanulnak a hallgatók. A turista nyelvtanfolyamoknak főleg azok veszik hasznát, akik a Szovjetunióba utaznak, vagy egyéb körül-mények folytán szükségük van bizonyos mérvű orosz nyelvtudásra. Másik elgondolás szerint négyéves nyelvtanfolyamokat indítanak és ezek a nyelvtanfolyamok nyelvpótlékra jogosító egyetemi vizsgára készítik elő a tanulókat. Nagy jelentőségű, hogy a városi dolgozókon kivül a falusi lakosság is részt vehet az orosz nyelvű oktatásban. Érdemes megemlíteni, hogy a szülők részére is indul orosz nyelvtanfolyam abból a célból, hogy segíteni és ellenőrizni tudják gyermekeiket tanulmányaikban. Igazat tévedésből sem hallani (FEC) Egy baranyai kisgazda leveléből: Mi vergődünk és dolgozunk, de próbálnánk nem dolgozni .. . Amióta hazajöttem a kórházból, portás iettem, de nem nekem való, mert igen sokat követelnek azért a kevés fizetésért, igy otthonról kell pótolni, hogy valamenynyire meg lehessen élni. Itten már termelőszövetkezeti GSILLAGZIK A MUNKA A MUNKÄSPARADICS0M6AN BUDAPEST. — Szinte hihetetlenül hangzik, de a pesti Népszavában lehet olvasni, tehát hinni kell: Amihez az Úristennek több ezer millió év kellett, azt rövid másfél évtized alatt megteremtette Magyarországon a kommunizmus ! Mint az égboltról szikrákat szóró fényes csillag, meszszire világitó fényt vet a kommunista munka. Mint Keszthelyi Zoltán, a költő zengi: “És itt e földön csillagzik a munka — Az izgalom lángot vet homlokunkra — Szorongva dobban szivünkön a lét.” Lészállva a csillagok világából, a Népszava riportere a költő által is megénekelt csodát abban látja, hogy a mezőgazdaságban a paraszti munkát a gépmunka váltotta fel és hogy a gyárakban a szocialista cimért versenygő brigádok jó eredménnyel hajszolják a munkásokat egyre több munkateljesítményre. Boldogító tudat a munkásoknak, hogy amit teremtenek, azt magukénak vallhatják. Ha ezt a lelkes munkát tovább folytatják, elégedett lesz a nép. És mi lesz, amikor elégedett lesz a nép ? Ezt a kérdést nem a pesti Népszava riportere veti fel “Csillagzik a munka” cimü riportjában; ezt mi kérdezzük. Mi lesz akkor? Semmi kétség: akkor ledől a vasfüggöny, nem lesz többé szükség szegesdrótkeritésre, aknamezőkre, géppuskás határőrökre és őrtornyokra ... és mindennap ezrek és ezrek fognak tolongani az amerikai konzulátus . előtt, bevándorlási vizumot kérve, sürgetve... Vissza a csillagzó munkát ■ ■ >" ,r ; ; • i ■ ,. dicsőítő Népszava- riporthoz. Attól,. hpgy ,a munkája csil- Jagzik, még sohasem lakott jól egy munkás. A frázis szép, de a rpunkások jobb megélhetéséhez .több kell. Kádár Jáno£ nemrég a sztalinvárosi nagygyűlésen megmondta, ,hogy mi kell; Többet kell produkálni. A fogyasztás lendületes fejlődésével kell hogy lépést tartson a munka termelékenységének növekedése. A vásárlóképesség növelése a produkció növelése nélkül elképzelhetetlen. Igaza van Kádár Jánosnak, és igaza értékéből semmítsem von le az a tény, hogy ez az igazság kapitalista eredetű. Itt minálunk a szervezett munkásság, valahányszor béremelést követel, követelését azzal támasztja alá, hogy abminden és aki tud, az menekül. Olyan jó itten, hogy egy deka húst nem kapsz, csak betegnek van, aki a kórházban van . . . Nálunk mindenkinek be kellett lépni a termelőszövetkezetbe, azért van ilyen jó módunk . . . Nincs irgalom, kipusztul a ló, a disznó, egy pár kis hat-hetes malac 700-800 forint párja, tengeri 800-350 egy mázsa. Öröm nem itt lenni . . . Ígéret, verseny, terv, békegyülés, mozi, muzsika, társadalmi ingyen ihunka, stb. bőven van. Igazat tévedésből sem hall az ember, de mindenkivel törődnek, valóságos cirkusz ez. Reggel mindenkinek fel kell kelnie, ha csak él, a piciket viszik a bölcsőbe, másik kicsit a napközibe, az iskolába, óvadába, a többi jó népet pedig dolgozni. Mindenki huzza az orrát a földön, nem törődnek semmivel, a népnek nem kell semmi, de nem is igen dolgozik. A községben 20-30 ember van, akik élnek, a többi sir, de azért szeretnék, ha jó pofát vágna az ember; no de elég ebből ... A bor drágább lett, igy most már a leggyengébb italt fogyasztja a jó nép, a pálinkát . . . ban a bizonyos iparban a munka termelékenysége növekedett. Mi hát a külöbség? A különbség a szabad gazdaság rendje és a kommunista gazdálkodás közt az, hogy a szabad világban a munkások, szakszervezetük kollektiv alkudozása alapján, önként vállalnak munkát és munkatöbbletet megfelelő munkabérért, melynek összegét munkaadó és munkás szabadon állapítják meg. A kommunista gazdaságban ellenben a munkásoknak felsőbb parancsra, bürokratikus igazgatás alatt kell normát teljesíteni és versenyben túlteljesíteni és nincsen igazi szakszervezet, a mely a munkásnak kiharcolná a megérdemelt munkabért. A szabad gazdasági rendben az uniók megtudják akadályozni a munkások kizsákmányolását, a kommunista rendszerben az úgynevezett szakszervezetek nem a munkások érdekképviseletei, hanem az államnak — a nagy munkaadónak — végrehajtó szervei. Az úgynevezett szakszervezetek őrködnek azon, hogy a szabad akaratuktól megfosztott munkások normázzanak, versenyezzenek, tultermeljenek, de nem gondoskodnak tisztességes munkabérről. Az eredmény az, hogy a kommunista országokban a munkásoknak — és általában a népnek — életszínvonala ijesztően alacsony. Köztudomású, hogy Magyarországon férj és feleség csak úgy tudnak megélni, ha mindketten dolgoznak. A népidemokráciában a munka csillagzik, a szabad világban a munka gyümölcsözik. Megtalálták at ezüstharangot (FEC) Madaras község határában két méter mélységben megtalálták több darabra törve azt az ezüstharangot, amelyet a szájhagyomány szerint a török hódoltság idején a madarasiak elástak. Magyai ipari kiállítás Moszkvában (FEC) Augusztus 10-én nyitották meg a magyar ipari kiállítást Moszkvában, amelyet véget nem érő tárgyalások előztek meg. A szovjet szakemberek féltve vigyáztak, hogy a kiállítást látogató szovjet lakosság azt a tapasztalatot szűrje le, hogy; egy gyarmati nép kiállítását nézi, amely messze elmarad a szovjet ipartól. Ezért minden féle ürüggyel igyekeztek kizárni azokat az iparcikkeket, amelyekben a magyar ipar mindig elől járt s amelyet még a szovjet megszállás sem tudott tönkretenni. A szovjet vezetők külön kérték a magyar szakembereket, hogy a kiállításon jelentős helyet biztosítsanak a magyar szaláminak és boroknak, mert elvégre, ha ipari kiállítást is rendeznek, a látogatók erre is kiváncsiak. A híradások meg is jegyzik, hogy az élelmiszer pavilion rendkívül látogatott volt. UTAZZUNK SVÁJCBA! BASEL — Minden külföldi, aki Baselben svájci területre lép, kap egy pohár almabort. BRRR! MOSZKVA — A szovjet délsarki állomásán a múlt héten a hőmérő minus 125 Celsius fokot mutatott.
