A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1959-10-23 / 43. szám
2. OLDAL A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22ud STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 KLOF1ZE1ES1 DIJAK: Cgy évre______________$6.00 fél évre______________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year ____________$6.00 Half Year -----$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. ÁLOMVILÁGBAN ÉLNEK Körülbelül 900,000 azoknak az araboknak száma, akik az Izráel elleni háború idején vezetőik felhivására a háború befejezése után otthonaikba többé nem térhettek vissza. Nyomorúságos viskókban, barlangokban tengetik azóta életüket s a mindennapi száraz kenyeret Amerika és Anglia juttatja nekik. Már régen uj .életet kezdhettek volna az arab országok hatalmas néptelen térségeiben, de az arab kormányok és vezérek a visszatérés álmába ringatják őket és önmagukat és meghiúsítanak minden kísérletet, hogy ezeknek a szerencsétlen arab testvéreknek emberséges megélhetést lehessen biztosítani. Zálogok ezek a szerencsétlenek a politikusok kezében. Most Hammarskjöld, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára, elment az arab potentátok közé és eléjük terjesztett egy tervet, mely szerint a világszervezet — Amerikával az élen — öt év alatt másfél vagy kétezer millió dollár költséggel segíteni akarja a 900,- 000 arab menekült megtelepítését, hasznos munkában alkalmazását ott, ahol jelenleg vannak. Az arab kormányok erre az ajánlatra ezt felelték: “Nem. Csak egy megoldás van, vissza Palesztinába”. Vissza azonban csak úgy mehetnek, ha előbb a tengerbe tudják kergetni Izráel népét. És a Szinai félszigeti hadjáratban másodszor is bebizonyult, hogy erre nem futja erejükből. Mégis, tovább is délibábot kergetnek és hagyják 900,000 testvérüket nyomorogni, céltalanul lézengeni, elsatnyulni. Súlyos felelősséggel terhelik meg lelkiismeretüket azok az arab vezérek, akik másfél vagy két billiós életmentő ajánlatot visszautasítanak. , , fs .•unfőhci'.:d :<.• jo'ifíj.Y;-,- ;•:! IGAZSÁGSZERETŐ KOMMUNISTÁK TORONTO, Ont. — A Labor Progressive Party nevet változtatott: Kanadai Kommunista Párt. Helyesen választották az uj nevet. Mert a progresszivnek, haladószellemünek hamisan nevezték magukat eddig. A szovjet kommunizmus, amelyre a kanadai kommunisták felesküdtek, nem haladást, hanem visszaesést jelent; a szabadság felé haladnak a népek mindenütt, szabadságban reménykednek ott, ahol szellemi és gazdasági rabságban élnek. Ezért nevezhetjük a névváltoztatás alkalmából igazságszeretőknek a kanadai kommunistákat. Közelebb járnak az igazsághoz, ha nem haladóknak, hanem kommunistáknak nevezik magukat. De ha igazán és teljesen az igazság útjára akarnának térni, akkor nem kommunistáknak neveznék magukat, hanem államka„pitalistáknak. Mert ez a szovjet rendszer lényege. Minálunk sok privát kapitalista van, szovjet országokban egy kapitalista vállalkozó van, az állam. Persze a magán és az állami kapitalizmus közt nagy különbség van. A magánkapitalizmusban a munkásság a szervezkedés erejével tiszteséges munkabéreket és munkaviszonyokat tud kiharcolni magának, ellenben a mindenható rendőrállamban a “munkáskéz” vakon, automatikusan engedelmeskedő eszköz a hatalmasok kezében. A termelés eredményéből, a profitból itt is, ott is jut is, marad is, de például Amerikában a munkásnak többször annyi jut, mint a szovjet munkás-“paradicsomban”. VADHAJTÓK A new yorki rendőrség keményen sújt le azokra, akik nem tartják be a közlekedési szabályokat. Az utóbbi időben egyre több gázolás, baleset történik a gyors és szabálytalan autóvezetők miatt. A Columbia egyetemen tanítják az autóvezetést, csakúgy mint számos más államban. így akarják még idejében rászoktatni a fiatalokat fegyelemre. Sajnos, a felnőtteket, akik viszont a helytelen vezetést szokták meg,nem küldik átképző iskolákba. Este a városokban országúti lámpákkal, fényszórókkal vakítják a szemközt jövőket, úgy, hogy azok nem látják az utat. Egyik útvonalról a másikba cikkáznak, minden jelzés nélkül. A másik rém, aki éjjel elfelejti felgyújtani a lámpáit és a sötétben a gyanútlan autós belefut a kisértet-kocsiba. A rendőrség felsorolta a főbb hibákat, de azokat nem orvosolja. A legtöbb, amit a rendőrségek tesznek, hogy pénzbírsággal sújtják a száguldókat. Ez azonban nem változtat a helyzeten. A visszaeső gázolókat, szabálytalanul közlekedőket ne engedjék autót vezetni, ezt követelik az autó Az amerikai művégtag készítők már az amputált ponnyk számára is tudnak használható mülábat készíteni. ÜZENET Irta: HÁY GYULA a forradalom győzelmes napjaiban Ott voltam köztetek, vele-, tek együtt vonultam fel Budapest utcáin, kart-karba öltve. A nemzeti lobogó és a Kossuth-cimer árnyékában mentünk a Petőfi-szobortól a Bem-szoborhoz, majd a Kossuth-bárre, de együtt harcolok veletek már évek óta az uj fiatal művészetért, irodalomra nem lesz szükség. Az állam és a párt vezetésében gyökeres változások történtek. A legfontosabb követeléseink teljesültek. Nagy Imre a mi emberünk, programja a mi programunk. Azok az erők, amelyektől félteni kellett benneteket, Gerő leváltásával elhagyják a kormánvrudat. Hazafias érzésetek megértésre talált. Nem kell félnetek a megtorlástól, de veszteni való idő nincs. A legsürEBÉD A NAGY SÁRNÁL ! Nagy Péter orosz cár egyik ebédjét igy írja le Lauraye német birodalmi tanácsos, ki 1717 julius 27-én hivatalos volt egy ilyen ebéden: Szerencsés voltam őfelsége a cár egyik udvari ebédjén résztvenni. Pontban 12 órakor ültünk az aszT tálhoz; a cár — házi sapkájával a fején — egész kényelemmel az asztalfőn foglalt helyet. Alighogy leültünk, két katona nagy fatálcát hozott, teli apró csészékkel; mindegyikben volt egy darab hús. Mindegyikünk tányérja elé vett egy csészét, s ha valaki saját adagját elfogyasztotta, minden hosszadalmas készülődés és ceremónia nélkül szomszédja csészéjét vette igénybe; őfelsége maga is a kancellár adagjához folyamodott. A tengernagynak nemigen volt étvágya, azért ebéd alatt folytonosan körmeit rágta. Nemsokára egy hoszszuhaju fickó vetődött be s hat üveg bort tett az asztalra; őfelsége minden vendég poharát színig megtöltötte. Én a kancellár mellett ültem, ki midőn észrevette, hogy húsomat meg nem sózom, — mivel az egész asztalon csak egy sótartó volt s ez is a cár előtt —, igen udvariasan mondá: “Ha sót akar, csak nyúljon a sótartóba minden teketória nélkül” s én, hogy ne látszani ügyetlennek, követve a többiek példáját, nekigyürköztem s ujjaimmal vettem ki a sót. Most következett a második fogás. Egy katonát, ki történetesen a konyha előtt ballagott, nyakoncsipett a szakács, kezébe nyomván egy irgalmatlan kétfülü tálat s a szegény flótásnak még csak annyi ideje sem volt, hogy le vehette volna f övegét; ezért tehát, midőn az ebédlőbe lépett, rázni kezdte a fejét, hogy valamiképpen megszabadulhasson fövegétől; a cár azonban intett neki, hogy hagyjon fel vele. Fedett fejjel lépett tehát be. A behozott étel két borjucombból és négy csibéből állott. A cár saját fölséges kezével nyúlt bele a tálba, s kivett belőle egy csibét, azt müértően megszagolta s dicsérő szavak mellett legkegyelmesebben tányéromra dobta, azután a tál az asztal egyik végétől a másikig vándorolt. Ennek elfogyasztásával bevégződött ebédünk. CIGARETTA ANEKDOTA >■ r . : ■: t„ : ; Richelieu francia bíboros és miniszter egy napon épppn azon tűnődött, hogy púként segíthetne az üres államkincstáron valami uj adó behozatalával, amikor bejelentettek neki egy embert. A bíboros fogadta az idegent, aki egy formátlan növényt nyújtva át neki, igy szólt: — Fogadja ezt a növényt eminenciád és ajánlja a király alattvalóinak, akik évenként ötven millió frankot fognak érte fizetni. — Talán ennek a növénynek kitűnő gyümölcse van? — érdeklődött a kardinális. — Egyátalán nincs gyümölcse. — Vagy a virágjának van pompás illata? — Ó nem; époly közönséges és illatnélküli a virága, mint akár a vadcikoriának. — Értem. Nagyszerű orvosság nemde? — Ó nem, sőt veszedelmes méreg, még a büröknél is ártalmasabb. — De hát mire használhatják őfelségének népei ezt a növényt? — Por alakban orrukba fogják tömni, fogukkal szét fogják rágni, szobájukban égetni fogják és a füstjét be fogják szívni. — Ez olyan nagy élvezet lesz számukra? — Meg fogja rontani az étvágyukat, émelygést fog nekik okozni, gyengíteni fogja emlékezőtehetségüket, ajkukon, szájukon, vagy orrukon rákdaganatot fog okozni, egyszóval: meg fogja őket mérgezni. — Ön azt hiszi tehát, hogy a franciák megbolondultak? — Én azt hiszem, hogy emberek. A beszélgetés véget ért, Richelieu a fantasztát, aki a dohányt ajánlotta neki, jövedelemforrásul, kidobatta, mert nem akarta elhinni, hogy az emberek annyira ostobák, hogy ezt a veszedelmes növényt megszeressék. ért, a becsületért, az ifjúságért, az igazságért, a népért. Ismerlek benneteket, tudom, hogy becsületes hazafiak vagytok, igaz minden leheltetek. Iia kellene, odaállnék az ország, á világ bármely törvényszéke elé, hogy tanúskodjam: nem ezek á fiatalok a bűnösök, ne ezeket büntessé:tek.:. De erre i a. tanuvatlomásgősebben át kell térnünk a békés eszközökre, szűnjék meg haladéktalanül a fegyveres harc. Még a nyugodt felvonulás sem alkalmas eszköz, most, mert félre lehet magyarázni. Kezdődjék az eszmék, a gondolatok könyörtelen, megalkuvás nélküli demokratikus összecsapása, amelyben az uj képviselői, a fiatalok és a fiatal lel^üek fognak fényes, világraszóló győzelmet aratni, őrizzétek most már életeteket, nagyon nagy szüksége lesz rátok a hazának, a személyi önkénytől szabaduló uj Magyarországnak. Ezt üzeni nektek szerető öreg barátatok. Sokan nem tudják . . . hogy ezer kézfogás olyan erőkifejtésnek felel meg, amellyel egy métermázsa szenet a negyedik emeletre lehetne felvinni. Ezt egy dán újságíró számította :ki, aki arra volt kiváncsi, hogy milyen munkát kell az egyetemi rektornak kifejteni, amikor egy uj évfolyamot iktat be kézfogással az egyetem polgárai közé; hogy az Amazonas, Dél- Amerika legnagyobb folyója, nevét egy különös földrajzi és történelmi tévedésnek - köszönheti. Amikor Francisco Orellana spanyol felfedező, aki 1541-42-ben elsőnek hajózott be a folyóra, meghallotta, hogy a benszülöttek ezt “Amas3unu”-nak nevezik, azt hitte, hogy itt laknak az ókori mondák szerint a délclaszországi területeket lakó amazonok és ezért a folyót Amazonas-nak keresztelte el; hogy, a világnak volt egy királynője, akit csak halála után koronáztak meg. 1357- ben Inez de Castro csak két nappal halála után lett Portugália királynője. A bebalzsamozott holttestet a trónra ültették és a hagyományos szertartások pontos betartásával annak rendje és módja szerint megkoronázták. A párisi konvent és a túlvilág A francia forradalom idején rendkívüli mértékben elharapózott az öngyilkosságok száma,. Napról-napra tömegesen mentek az emberek az önkéntes halálba, mert jobban féltek attól, ami aa életben vár rájuk, mint attól, ami a siron túl leselkedik rájuk. Végül is a párisi konvent tanácskozni kezdett, minő módon lehetne az öngyilkos-járványt megszüntetni. Másnap lepecsételt levelet kapott a konvent elnöke. Borítékján nagy hetükkel ez állt: “Hazafias tanács az öngyilkosságok megszüntetésé - nek módjára.” Kíváncsian bontották fel a levelet, amelyből az elnök a következőket olvasta fel: “Uraim! Nem kell mást tenniök, mint bebizonyitanick, hogy a túlvilágon is működik egy, az önökéhez hasonló szellemű vérszomjas konvent és meglátják, többé senki sem fog azon igyekezni, hegy a túlvilágra jusson!” A kéz, mely fizet Canon bécsi festőművész egyizben Londonban abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a chesterfieldi hercegnőt lefesthette. A hercegnőnek nagyon szép arca volt, amit a festő illő módon lekicsinyített. Midőn a kép elkészült, a hercegnő így közölte véleményét a mesterrel: — Ön sokkal jobban hizelgett kezemnek, mint arcomnak. — Ez nagyon természetes, — felelte a festő — hisz a fenséges asszony keze fizet engem. A csillagok világából Mencsikov orosz tábornok és diplomata nagyon széllémes ember volt. I. Miklós cár, aki nagyon bőkezűen osztogatta a rendjeleket, egyszer nagyszámú fényes kíséretével egy hires külföldi csillagász felolvasását hallgatta. Az értekezés, melyet a tudós elfogódott hangon olvasott fel, nagyon untatta a cárt és ezt mondta kegyeltjének. Mencsik óvnak: — Nem látok semmi rendkívülit ebben az emberben. A tábornok azt felelte: — Bocsássa meg neki, felség, elfogódottságát, de nem csoda, hogy a csillagász megzavarodik, amikor itt annyi csillagot lát, mely nincs a helyén . . . Miklós cár ezen a feleleten jobban mulatott, mint az egész előadáson. - 1 UJ .it- ft...: Uí< SÍI: A Jó Pásztor Verses Krónikája Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ OKTÓBER 23 Most van hárem éve a szőni magyar napnak, melynek fénycsóvái a szemünkbe csapiak, hóikor kirobbant a lelkek széni virtusa, s Októberben jött el Március Idusa. Mert van úgy, hogy tavasz és ősz összeforrnak, s ősszel bont rügyeket ága a bokornak. Ez történt akkoron a rab Budapesten, melynek sápadt arcát most tüzesre festem. A hónap: október, a nap: huszonhárom, Budán vörös zászló lengeti fönn a váron. S hirtelen, mint vihar érces égzengése, kirobbant a lelkek belső földrengése. Március Idusa késő októberben: szent lángok csapkodtak a magyar lelkekben. Késő őszidőben lobogtak a lángok: a magyar lelkekben dörgő villámlások. A szabadság-fények újra felragyogtak, s tüzesebb lett fényük fönt a csillagoknak. Mint oroszlán, akit dárda, nyil megsebzett, hosszú ájulásból talpra állt a nemzet. S mert ez volt az idők lelke, teljessége: a rab magyar nemzet fegyvert ragadt kézbe. És bár puska sokszor nem akadt a vállra, mégis harcba rohant, készen a halálra! Öreg, ifjú, gyermek felkapta jelszóul: vágjuk ki a sarlót minden lobogóból. S lyukas lobogókkal rohantak a harcba: nem volt nemzetnek még soha ilyen harca! Győzni vagy meghalni . . . kokárda a mellen, s elszántan rohantak a muszka tank ellen! Kruscsevék tankjai gázolták le harcunk, könnyben ég a szemünk, gyásztól halvány arcunk. Véres lett az utca és a téli avar, vörös golgotáján tovább iár a magyar. klubok. A hatvanon felülieket vizsgáztassák le újból, főleg atekintetben szükséges az ellenőrzés, hogy lássák, mennyiben urai akaratuknak, milyen jó a hallásuk, szemük. Ha észszerűen fognak a bajok orvoslásához, nem kell majd évente 40,000 emberéletet áldozni a véres Molcchnak, a száguldó autókeréknek. 53
