A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-29 / 22. szám

8. OLDAL a jó pásztor Pünkösd után 2. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács. 14, 16—24 Az időben egy ember nagy vacsorát szerze és sokakat meghiva. S elküld é szolgáját a vacsora órá­jában megmondani a hivatalosoknak, hogy jöjjenek, mert már minden el van készítve. És kezdék magukat mindnyájan sorra mentegetni. Az első mondá neki: Földet vettem s ki kell mennem megnézni azt, kérlek, ments ki engem. Másik meg mondá: Öt iga ökröt vet­tem és megyek megpróbálni azokat; kérlek ments ki engemet. Másik ismét mondá: Feleséget vettem, azért nem mehetek. Hazamenvén a szolga, jelenté urának mindezt. Erre megharagudván a házigazda, mondá a szolgájának: Menj ki hamar a város tereire és utcái­ra s a koldusokat, bénákat, vakokat és sántákat hozd be ide. És mondá a szolga: Uram, megtörtént, amint parancsoltad, azonban még mindig van hely. Akkor mondá az ur a szolgájának: Menj ki az utakra és a sövényekhez és kényszeritsd bejönni a járókelőket, hogy megteljék házam. Mondom azonban nektek, hógy senki ama férfiak közül, akik hivatalosak voltak meg nem Ízleli az én vacsorámat. SZENTBESZÉD Nyolc napon keresztül fényes ünnepséget rendez az Egyház a tabernákulum csendjében rejtőzködő Krisztusnak. Erről zeng az ének, szentbeszédekben e szent titkot hirdetik a vallásos élet mélységeiben el­merülő és boldogságot találó lelkeknek; ezért öltözik virágos illatúra az oltár és száll az ég felé naponkint a kellemes illatú tömjénfüst. Valóban méltó, hogy ez az ünnep a katolikus lé­leknek boldogságos legyen, hiszen az Oltáriszentség a nap világosságunk egén. E fényes ünnepség között eszünkbe kell, hogy jusson az is, aki hivatalánál fogva elsőrangú szerepet tölt be az isteni titok létrejötténél épen úgy, mint a ki­szolgáltatásánál. Könnyen rájöhetünk arra, hogy ki­csoda ez. Nem más, mint a felszentelt pap, akinek oly nagy méltósága van, amely messze felülmúlja még az angyalokét is: a krisztusi szavakkal leparancsol­­űatja az eget a földre és kezeiben tarthatja Azt, aki ;;z és és földnek hatalmas Ura és Istene. Mit mondjak a papi méltóság szentségéről en- 1 lél többet? Tudja ezt nagyon jól a gonosz világ és ezért támadja olyan hevesen a papságot, mert érzi, hogy a papságon ejtett tiszteletlenség különös segítsé­get nyújt a hit legyöngitéséhez. Hiszen a pap és a szentmise, valamint az Oltá­­: iszentség közt szoros kapcsolat van. Nem lehet bán­­; ani a papot, hogy egyszersmind ne ejtsünk csorbát ezeken is és fordítva is mondható: nem vagyok igaz tisztelője, és kevésre becsülöm én az Oltáriszentséget, ha nem becsülöm meg méltókép a papi méltóságot, melynek köszönhetem azt. Milyen viselkedést tapasztalhatunk a papsággal i zemben? Vannak közönyösek. Elismerik, hogy szükségük van papra a keresztélésnél, esketésnél és temetésnél. Vannak korlátolt értelműek, akik parancsolni akarnának a papnak. Mi fizetjük, a mi szolgánk le­gyen ! Nem gondolják meg, hogy a rendőrt, bírót, min­den állami hivatalnokot is ők fizetnek és mégsem pa­rancsolnak nekik, de ép az ellenkezője történik. Az ilyeneknek nem ártana megtanulni azt, hogy a pap csak az Istennek szolgája. Vannak gonoszok. Ezek nyílt ellenségek, min­denki észreveszi azt, hogy a gyűlölet hajtaja őket. Végül: az igazak csoportja. Ezek Isten szolgáját tekintik a papban és meleg szeretettel, ragaszkodás­sal veszik őt körül, mint legnagyobb jótevőjét lelkűk­nek. MAGASSÁGOS HIDEGHÁBORÚ Az Amerika Hangja rádió hálózatát ki kell bőví­teni, mert az étherben folyó hidegháborúban ugyan­olyan hiányosságok mutatkoznak, mint a messzelövő rakéták gyártásában. Az oroszok előnyben vannak, mert náluk mindennél — a népek szükségleteinél' — fontosabb a háborús, egyelőre hidegháborús felkészült­ség. Az utolsó öt évben a szovjet a napi 1600 órás rá­diózást felfokozta napi 2500 órára, mig Amerika Hang­ja megmaradt az öt év előtti napi 600 óránál. De nemcsak többet rádióznak a kommunisták a sem­leges ázsiai és afrikai népek felé, hanem ugyanakkor egyre jobban elnyomják, tulharsogják Amerika Hang­ját. A tulharsogó programot az oroszok öt év alatt legalább 50 százalékkal fokozták. Erősebb Amerika Hangja rádióra van tehát szük­ség. A kormány a meglevő nyolc küldőállomáshoz még ötöt tervez felépiteni Európában, Nyugat-Afrikában, a Földközi tenger keleti szélén és a Csendes tenger egyik szigetén. Az uj állomásokat 40 millió dollár költ­séggel öt év alatt fogják felépiteni. Politikai nehézségek is felmerülnek. A Közelkele­­ten tervezett két rádióállomás felépítését az arab or­szágok nem engedik meg, félnek a szovjet haragjától. A genevai kerékasztalnál középen Christian Heríer amerikai külügyminiszter ül, akinek balján Livingston T. Merchant fő tanácsadó és jobbról Llewellyn Thomp­son, moszkvai követ. A háttérben a konferencia többi tagjai látható. Forrás fakadt a puszta forró homokjából És ment a Szent Család Egyiptom felé, menekült He­­ródes elől. Sur pusztájában aranylott a napvilág. Sobe­­bim böjtje után Seibat hó ötö­diké volt. Harmadnapja kó­boroltak már a sivatagban, mikor a Máráh nevű helyre jutottak. — Viz! Mária tikkadtan fordult a forrás felé. De előbb József megizlelte a vizet. — Keserű. Az epénél is ke­serűbb. A neve is azt mond­ja: Máráh, azaz keserűség. Mózes nevezte igy, amikor atyáinkat kihozta Egyiptom földjéről . . . A sós viz zöldesbarnán gyöngyözött fel a források­ból. — A nép zúgolódva köve­telte a vizet. Mózes az Úrhoz kiáltott, aztán valami fada­rabot vetett a forrásba és megédesedtek a vizek . . . — Nem könyörül rajtunk! — sóhajtott Mária. — Jobb lett volna Élirn völgye felé kerülnünk. Arra­felé tizenkét édesvizü forrás és hetven pálma van . . . — Merre fekszik? — Három órányira lehet délre. De ne késlekedjünk e helyt — húzta maga után a szamarát. — Gondolom, nem hagy el az Ur . . . Tovább mentek, mend égéi­­tek. Nap égette, szomjúság gyötörte. A homok izzóit a pusztában s távol, a sivatag fénytükrében, fel-felringott előttük a káprázatos, csalfa délibáb. — Te teremtetted Északot és Délt, Tábor és Hermon he­gye a te nevedről énekel — fohászkodott József magá­ban. — Erős Isten, el ne hagyj! A homok szinte lángra­­gyűlt, egy forró fényörvény az ég. Ut sincs már. A szamár csüggedten bandukolt. A Szent Anya félaléltan tikka­­dozott a hátán. — Meddig, Uram? — kiál­tott fel József kétségbeeset­ten. — Meddig rejtőzöl elő­lünk . . . Nézd az anyát és gyermekét! Kettényilt az arany pára­függöny s egy magányos pál­ma tűnt a szemükbe a puszta peremén . . . — Termőfa! — ujjongott fel József. —- Örvendj, Mária. Nyelve szárazon zörgött az Ínyén. Kerek szakálla csupa por. Láthatatlan csőrével az ő halántékát is kopogtatta már a gyötrelem. Megrettent, ahogy a Szent Asszonyra nézett. —- Mária! . . . Szép arca szederjes. Csak kókadczik már, mint a hal­dokló liliom. Öleli gyermekét a nap alatt. Szava sincs. Könnye sincs. — Mária, én előre futok . . . — Ne hagyj el, — intett el­halom Közel a megváltás! — riogatta József a szamarát. Görbe botjával rá-rákop­­pintott a horgas inára. Kaj­­longatta nagy fülét a szegény pára, aztán bődült egyet s nekirugaszkodott. — Vizet érez . . . Elhagyottan szomorkodott a pálma a pusztában. Távol­közei nincs más élet, egyedül álldogál a puszta homokján. Századok óta dacol a ferge­­teggel és a forrósággal, de áll, vénhedten is, az örök remény jeleként. — Máma, mingy árt . . . A szamár befutott a pálma árnyékába. Ki tudja, mióta néni járt ember arra. Ott aranylott a fán a sok szép gyümölcs érintetlenül. — Terített asztalt rendelt nekünk az Ur! Levette Máriát a szamár hátáról, és a pálma tövébe ül­tette. A Kékpalástos Asszony epedve nézett fel. — Adj, ó adj belőle. József elkomorodott. — Magas — vette szem­mértékre a fát. Vándorbotját, melyet a Kis- Hermon alján, a szunemi ha­tárban vágott, felhajitotta rá, hogy gyümölcsöt verjen róla, de kampójával fennakadt. — Nagy baj — mormogta csüggedten. Ereje sem volt már, hogy megrázhatta volna a pálma­fa hatalmas törzsökét. — Hol a viz-ér? — tétová­zott a szeme. Azt is betemette már a pusztai homok. Márti; pap RÓMA. — Maximillian Kolbe, a hitleri koncentrációs táborban vértanú halált szen­vedett lengyel pap boldoggá­­avatásának ügyéről legutóbb jelentést kért János pápa. Kolbe atya egy kivégzésre Ítélt többgyermekes család­apa helyett vállalta az éhha­lált. KORAÉRETT FIUK LOS ANGELES — Jane Geihres 70 éves asszonyra, almikor a villamosból kiszállt, rátámaidt kiét fiú, agyiba-főbe verték, az egyik (kiragadta a kezéből kéízitáiskáját 60 dol­lár készpénzzel, aztán mind a ketten elszaladtaik. Az aisz­­szony azt mondja, hogy 8 éve­seknek néztek ki a kis ban­diták. , A TÖRVÉNY ŐREI TOPEKA, Kan. — John N. Stiee megyei bíróit elmozdítot­ták éilMsálból, mert kiderült, hogy szövetségiben állt betö­rőkkel. Ugyanily szövetkezés bizony u 11 Roy S. Trai wichitai ügyvédre is, aki jó­nak látta lemondani ügyvédi gyakorlati j oigositványáról. — József ... — hanyat­lott el Mária. Opálos szeme homályoso­­dott s tekintete révedőn ta­padt a naplángos egekre. — Mi lesz velünk? — tört ki Józsefből a kétségbeesés. — A gyermekem ... — rebegte Mária. Ébredezett már a kis Jézus az ölében, kinyitotta ragyogó szemét s a pálmaernyőre reb­bent a tekintete. A levelek megrezzentek. — Hol tölthetném meg a vizestömlőt? — nézett le Jó­zsef Cin pusztája felé. — El­veszünk . . . A gyermek virágszirom­­keze anyja emlőjét keresgél­te. Nincs tejem ... — sut­togta Mária. József is megroskadt fájdal­mában. Miért nem is maradtunk inkább a kegyetlen filiszteu­­sok, vagy Ézsau istentelen fiai közt, semhogy itt elvesz­­szünk! — remegett fel ajkán a sóhaj. Megsurrant a pálmalevél, mintha szél suhant volna át közötte. Zöld csillag az er­nyő alatt. József összebor­zadt. — Istenem! . . . Egy kígyó bámult le rájuk. Delej szeme a gyermeken . . . — Oá, oá . . .— sirt fel a kis Jézus csendesen. Két húr zeng a citerán, a magas és a mély. Oá, oá . . . Panasz a Teremtőhöz! Csak gyenge sirám, de betölti pa­naszával a pusztát; a menny­dörgés sem hatalmasabb. — Mi az? — riadt fel Má­ria. Megsuhant a pálmaernyő nyersen: a kigyó menekül, rémülten menekül a hang elől. Inog az ág alatta s po­tyogni kezd az érett gyü­mölcs, mintha aranyeső hul­lana . . . — Áldjad, én lelkem az Urat és minden belső részem az Ő nevét! — énekelte Jó­zsef a Dávid-zsoltárt. — Ki minden jóval megelégiti a te szádat: megújítja ifjúságo­dat, mint a saskeselyünek . . . Szedte a gyümölcsöt és odanyuj tóttá Máriának. Édes leve enyhítette szomjúságu­kat. —- Láttad-e, József a cso­dát? — Láttam, — szólt eltűnőd­ve. — Oá, oá, oá . . . Csak sirt a gyermek, köny­­nye leperrent s a homok fel­itta mohón. — Miért sirhat? — kérdez­te József aggodalmasan. Mária csak a földet nézte. Szólni sem tud- Csak moso­lyog. Ajkán édes anyai ti­tok . . . — Csodatevő Isten! . . . Ott, hová a kis Jézus köny­nye hullt, viz-ér fakadt a pál­ma tövén . . . Pünkösd után 2. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 4, 18—24 Azon időben járván Jézus a galileai tenger mel­lett, láta két testvért: Simont, ki Péternek hivatik és testvérét, Andrást, amint 'hálót vetettek a tengerbe (mert halászok voltak). S mondá nekik: Jöjjetek utá­nam és emberek halászaivá teszlek titeket. Azok pe­dig mindjárt elhagyván hálóikat, követték Őt. Onnan tovább menvén, látott más két testvért: Jakabot, Be­­bedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hajóban aty­jukkal, Zebedeussal kötözgették hálóikat s hivá őket is. Azok pedig mindjárt elhagyván hálójukat, köve­ték Őt. . . És körüljára Jézus egész Galileát, tanítván zsinagógáikban, hirdetvén az ország evangéliumát és meggyógyítván minden nyavalyát és minden beteg­séget a nép között. SZENTBESZÉD Galileában Jézus egy alkalommal a tibériási ten­ger mellett járt azért, hogy az apostolságra meghív­ja Pétert és Andrást, Jakabot és Jánost. A* tenger partján észrevett az Ur két hajót: az egyikben volt Simon, aki Péternek hivatik, azaz kőszirtnek, szirt­­erős férfiúnak; a másikban volt Simon-Péternek fi­­testvére: András, ami görög szó és magyarul annyit jelent, hogy bátor, férfias és erős. Krisztus belépett az egyik hajóba, amely Péteré volt és onnan tanította az összesereglett népet, aztán megparancsolta Péternek, hogy vesse be hálóját a tengerbe, aki engedelmeskedett és oly sok halat fogott egyszerre, hogy a háló szakadozott és a halak bősége megtöltötte mind a két hajót. Itt hívta meg másodszor az Ur Pétert és Andrást apostolaivá, részint a csodála­tos halfogással, részint pedig szóval, mondván: Jöj­jetek utánam, én foglalkozásokat sokkal jobbra s magasztosabbra változtatom és emberek halászaivá teszlek titeket, hogy az embereket a világ romlottsá­gából kivonjátok és a mennyországnak megnyerjétek. Péter és András mindjárt elhagyták hálóikat és követték Jézust; elhagyták hajóikat, a házaikat, halá­szati foglalkozásukat, szolgáikat, szüleiket és roko­naikat, családbelieiket és minden egyebet Szent Pé­ternek Krisztushoz intézett eme szavai szerint: “íme, mi mindent elhagytunk és téged követtünk, mi lesz tehát most velünk?” Péter és András meghívása után Jézus egy kissé távolabb ment és látott két testvért: Jakabot, Zebe­­deus fiát s testvérét, Jánost, amint atyjukkal. Zebe­deussal kötözgették hálóikat; ezeket is meghívta az Ur, akik részint Krisztus hivó szózata által, részint a csodálatos halfogás folytán, részint pedig társaiknak, Péternek és Andrásnak példája következtében felbuz­dulva követték Krisztust, elhagyván hálóikat és aty­jukat és mindenüket. Ez volt az apostolok második meghívása. Az apostolok ezen négyes fogatán emelkedünk fel az égbe; eme négy szögletkövön épült az első Egyház. Péter ugyanis példájával int minket, hogy Krisztus hivó szózatának engedelmeskedjünk; András példá­jával int minket, hogy a meghívásnak férfiasán ele­get tegyünk; Jakab arra int, hogy az ellenséget el kell ejteni; János pedig példát nyújt nekünk, hogy mind­ezek betöltésére gyakran esedezzünk a jó Isten rna­­lasztjáért. E négy apostol buzgósága szolgáljon nekünk pél­dául. Elválaszthatatlanul csatlakozzunk Krisztushoz s hagyjunk el mindent, ami a legfelségesebb Isten-em­berrel való összeköttetésünket megzavarná. Midőn ar­ról van szó, hogy Krisztushoz tartozik-e valaki, vagy Krisztus-ellenes, nyilvánosan adjuk jelét annak, hogy mi Krisztus hívei vagyunk, akiért, ha kell, minden­ről lemondunk s követjük Őt. IÓ ÍZLÉSE van a királynak Baudouin, a belgák 28 éves, szemüveges, kedves, müveit, nőtlen királya nemcsak Washingtonban é New Yorkban látogatott el, hanem a meseszép nőkt' valósággal hemzsegő Hollywood filmparadicsomba L ahol nagyon megtetszett neki Debbie Reynolds, aki pá évi házasság és két gyerek után már nem tetszett férjének, Eddie Fishernek. Onnan a felséges fiatalem bér átrepült San Franciscoba és alig telt el két ór már a világhírű Ernie vendéglő Ambrosia termébe együtt látták Dolly Fritz 23 éves meseszép és meséu gazdagságú hölggyel, akire hotel és ingatlan üzletből származó kilenc milliós örökség vár. Ki hozta össze a nőtlen királyt és a gazdag eladó­lányt? Mr. Wiley Buchanan, az Egyesült Államok kül ügyminisztériumának protokolfőnöke . . . BIZTONSÁGI PAPSÁG Valami uj a Nap alatt: a közbiztonságot vigyázó papság. Hol van ilyen papság? A szovjetben, termé­szetesen. Washingtonban, a szenátus vizsgálóbizottsá- t ga előtt Petr Deriabian, a szovjet titkosrendőrség volt j tagja, elmondotta, hogy a szovjet kormány a rettegett I titkosrendőrség tagjait papi ruhába öltözteti és ezek I aztán orthodox papi funkciókat végeznek. Az oroszor- ■ szági egyházak a titkosrendőrség ellenőrzése alatt áll- m nak. Hivő papok is kénytelenek a titkosrendőrséget * szolgálni, máskülönben nem teljesíthetnék papi hiva­tásukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom