A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-01 / 9. szám

2-IK OLDAL a jó PÄSZTOk A ■ . - TOS aaMCBOaBBHBinBBSaaBBSHi (THE GOOD SHEPHERD; Founder; B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkeszti oég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefoni CHerry 1-5028 ELŐFIZETÉSI DIJAK: £gy évre_________________$6.00 Fél évre _________________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year______________-$6.00 Half Year--------------------------$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. A CIVILIZÁCIÓ FÉSZKE A minap egy mélyreható előadást hallottunk és az előadó azt fejtegette, hogy az emberiség szem­pontjából nem lenne üdvös, ha Nyugat-Európáíból valaha is egyetlen ország lenne, mint ahogy most már nemcsak álmodozók, hanem komoly diplomaták ter­vezik. Nyugat-Európa — mondta az előadó — a civi­lizáció fészke volt évezredeken át, mai életformán­kat épen sokszínűségének köszönhetjük. Ennek a sokféle népnek egymásba való kölcsönhatásából fej­lődött ki a kultúra. Az emberiség szegényebb len­ne, ha a sok ország helyett egyetlen ország lenne. Az előadó nézeteivel egyetértünk bizonyos fo­kig. Senki sem látna szívesen a sokszínűség helyett egyetlen szürke tömeget. Az Egyesült Európai Álla­mok mellett azonban katonai, politikai és gazdasági szükségszerűségek szólnak. Amellett nem tartjuk szükségesnek, hogy az egyes országok elveszítsék egyéniségüket. Nyelvük, kultúrájuk megmaradhat és nem szükséges elveszíteni nemzeti egyéniségüket ah­hoz, hogy egyetlen tömböt alkossanak védelmi szem­pontból. Nyugat-Európa egyesítése előbb-utóbb létre fog jönni — hacsak a szovjet birodalom előbb fel nem bomlik. Amig létezik, Európa csak közös erővel vé­dekezhet ellene és e nyomasztóan fontos szempont mellett minden más megfontolás eltörpül. KÉTFÉLE MÉRTÉK? Elveszett a mérték, nem lehet mérni. Amikor a sokfeleséges, zsidóellenes és keresz­tényellenes Saud király Amerikába jött és New York­ban barátságtalan, Washingtonban barátságos fo~ gap— asban részesült, hire ment annak, hogy nem - bókára Tito jugoszláviai kommunista diktátor fog­ja országunkat látogatásával megtisztelni. Erre a kongresszusban és a sajtóban szóháboruság támadt ; némelyek barátságtalan, mások barátságos fogadta­tást helyeztek kilátásba Titonak, egyesek egyálta­lán tiltakoztak látogatása ellen. Kétféle mérték! — igy vélekedtek sokan. Egyik ellen is, másik ellen is sok kifogásunk lehet, miért ne jöhetne Amerikába — miért ne részesüljön ve­gyes barátságos-barátságtalan fogadtatásban — Ti to? Azért talán, mert kommunista? De hiszen Gomulka is kommunista. És mégis, kormányunk meghívta a lengyel kommunista vezéi gazdasági szakértőit Amerikába, ahol majd gazda­sági szerződéseket fogunk kötni velük. Senkisem til­takozik. Tito és Gomulka egyenlően jó kommunisták, miért tehát a különbségtevés? Miért a kettős mér­ték? Erre a kérdésre csak azt lehet felelni: Nincs kettős mérték, egyáltalán nincs mérték, tanácstalan­ság van. A kormány és a közvélemény olyan tanács­talan, mint a lóverseny látogatója, aki nem tudja, melyik lóra fogadjon, melyik fogadás jár nagyobb kockázattal? 200 MILLIÓ AMERIKAI Eisenhower elnök egy minapi gazdasági jelen­tésében felhívta a figyelmet arra, hogy milyen roha­mosan nő az ország népessége. 1942 és 1957 között 35 millióval szaporodott Amerika lélekszáma. Több mint 25 százalékkal. Ma az a helyzet, hogy évente átlag három mil­lióval nő az ország lakosainak száma. Ha ilyen tem­póban haladunk, mához tiz évre 200 millió amerikai él majd államainkban. Az uj nemzedék, amely már csak homályosan emlékezik a depressziós időkre, több gyermeket hoz e világra. A gazdasági prosperitás, amely Roosevelt­­tel kezdődött, tette ezt lehetővé. Gazdasági szakér­tők, csakúgy mint a kormány illetékes tagjai féle­lemmel gondolnak arra, hogy mi lesz, ha a termelés lelasul, ha kevesebb lesz a munkaalkalom? A problémák máris nagyok. Uj házak, utak, is­kolák, kórházak kellenek. Az öregekről akiknek szá­ma szintén milliókra rúg, hála az újfajta gyógysze­reknek, melyek meghosszabbítják az emberi életet, Szintén a közösség kénytelen gondoskodni. Miköz­ben nemzetközi gondok nyomják a kormány vállait, az uj helyzettel is szembe kell néznie és helyreállí­tani az egyensúlyt, nehogy bármiféle előre nem lá­tott fordulat válságba sodorja a nemzetet . BÁCSKAI FAIIÁKGK fiatal, öbeg halhatatlanok Hetvenhét éves volt Clemenceau, amikor aláir­­- táik a versaillesi békeszerződést. És tizenhét tavaszt sem látott még az orleansi szűz, amikor felszabadi­­| tóttá Reimset, hogy királya fejére tegye a koronát. I Milyen szélsőségek! A véges emberi élet különös ■ szinjátéka bontakozik ki előttünk, amikor elmélye- i dünk egy kissé annak a kutatásába, hogy a világtör­­• ténelem vagy a világbirodalom nagy emberei hány éves korukban érkeztek el arra pontra, amikor be­­, sétáltak a halhatatlanságba. Öregnek, vagy fiatal­nak kell-e lenni ahhoz, hogy eredményeket érjünk el? Nagy Sándor tizennyolc esztendős volt, mikor élete első döntő nagy csatáját megnyerte Caironeia mellett. És Schubert tizenkilenc éves korában kom­ponálta meg legszebb melódiáit. A zenében általában sok fiatal zsenit mutat fel a krónika, Mozart már hatéves korában hires volt, bár csak húsz évvel később komponálta meg a “Szök­­tetés a szerájlból” örökszép melódiáit. Csodagyerek volt a magyar Liszt Ferenc. Paganini huszonkét éves volt, amikor neve világhírű lett. Friedrich Schiller német költő ugyancsak 22 éves korában irta meg “A rablók” cimü színmüvét. Michelangelo huszonöt éves volt, amikor a ró­mai Szent Péter-templom Piétáját faragta, amely előtt azóta több mint négy évszázad hívői borultak le áhítattal. Ugyancsak huszonöt esztendő állott Charles Dickens angol iró mögött, amikor megírta élete főmüvét: a Pickwick Club cimü regényt. Egy évvel idősebb, 26 esztendős volt Heine a “Buch der Lieder” megjelenése idején. Mint ahogy ugyancsak ennyi évet számlált a fiatal Dumas is, amikor a “Kaméliás hölgy” első példányai kikerül­tek az utcára. És a segesvári csatatéren szintén hu­szonhat éves korában dobbant utolsót a legnagyobb magyar költő szive. Petőfi Sándor neve ragyog a vi­lágtörténelemben a huszonhat évesek élén. A civilizáció egyik legfontosabb mérföldköve jelzi azt a drámai találkozást, amikor a hires afrika­­utazó Livingstone találkozik a trópusi őserdő köze­pén egy fiatal angol újságíróval, akit Stanleynek hív­nak és akinek nevét azóta minden kulturembernek illik tudni. Stanley akkor huszonnyolc éves volt. A harmincévesek sorát Jókai Mór nyitja meg, aki már ebben a korban a magyar irodalom halha­tatlanjai közé számított. Mellett ott áll Jászai Mari, a nagy magyar tragika, Duse és Sarah Bemard, mindhárman a három X betöltésekor jutottak el a világsiker csúcspontjára. És faraimcévés " voTt~Ar~~ dersen, az öt világrész legnagyobb mesélője, amikor első kötete megjelent. A villanylámpa és a rádió ősének feltalálása ta­pad a harminckét évesek neveihez. Edison ennyi évet számlált, mikor megkontstruálta az első villanylám­pát, mint ahogy nem volt idősebb Heinrich Hertz, az elektromos hullámok felismerője sem. A művelődés és a történelem alakulását nagy­ban befolyásolta az a tény, hogy az 15.17-ik esztendő egyik őszi reggelén egy fiatalember írást szegezett ki a wittenbergi egyetem templomának kapujára. Harmincnégy évet számlált Luther Márton, mikor ilymódon nyilvánosságra hozta hires kilencvenöt pontját. " I ST -v*.- fi [ Igen illusztris sorozat a harmincöt évesek cso­portja. Nem kisebb nevek sorakoztak itt fel, mint Dante, Rafael és Napoleon. Dante ebben a korban fejezi be a “Divina Commediát”, a Rafael pedig six­­tusi Madonnáját és harmincöt éves korában prokla­­málja magát Napóleon Franciaország császárává. De sokan vannak olyanok is, akik férfikoruk de­lén léptek ki az ismeretlenség homályából. így Dosz­tojevszkij orosz iró negyvenhat éves korában jelent­kezik először “Bűn és bünhődés” cimü regényével és erősen az ötven felé haladt már Jacques Offenbach mester, amikor megírta a Szép Helénát. Ady Endre túl volt már negyvenedik életévén, amikor sikerei tetőpontján örökálomra hunyta le sze­­mét. Negyvenhat éves Leonardo da Vinci, amikor megfesti az “Utolsó vacsorát.” Ahogy igy kutatunk mind tovább és tovább, az öregen beérkezettek sorából is ragyog felénk néhány tündöklő név. Gondoljuk csak meg, hogy Beethoven már ötvennégy éves volt, amikor a világot a kilence­dik szimfóniával megajándékozta. A königsbergi egyetem pontosságáról hires professzorának, Immá­nuel Kant tanár urnák pedig az ötvenhetedik szüle­tésnapját ünnepelték, amikor legnagyobb filozófiai munkáját kiadta. Ötvennyolc esztendővel a vállán, rokkantán, bé­nán és betegen irta meg Cervantes a “Don Quixotet”. Tintoretto legszebb Madonnája a hetvenkét éves mester kezét dicséri. Anatole France és Pirandello jóvol túl voltak már a hatvanon, mikor felfigyelt rájuk a világ. Medve a zsákban Tárics Mihály hencegő, dur­va ember volt. Úgy tartotta, hogy hajóshoz igy illik. Sók-sok gabonát szállított már a tiszai hajókon le is> meg fel is, de nem volt egyet­len kormányos sem, akivel meg tudott volna férni. A le­génységet állandóan szidal­mazta és gyakran ütlegelte is. Hatalmas ereje miatt nem mertek vele szembeszállni. De egy szép napon a Zenta-men­­ti Tiszapart egyik füzesében összejött a legénység és meg­beszélték a tervet a hajó kapi­tánya ellen. Tudták, hogy Tárics a zen­­tai stégnél a kirakodás után ismét a széputcai Kolozsváry­­f éle kiskocsmába igyekszik a j óizü rácürmös szopogatására, meg a tamburások cincogatá­­sára. A haditerv szerint a vonta­tó legények közül a legerősebb nyomon fogja követni a kapi­tányt. j Jól számítottak. A bosszú müve erősen közelgett a meg­valósuláshoz. Mielőtt azonban a kapitány elindult, jól leteremtettézte a kormányostól kezdve a le­génységét, lebecsmérelte őket és a legcsekélyebb hibáért is súlyos büntetést mért rájuk. Aztán dolgaivégezetten eliav­­dult. Ez az utolsó durvaság még jobban megolajozta a bosszú kerekét. A sötét parton haladt a ha­talmas, atlétatermetü kapi­tány ; a “Medve”, ahogy a ha­jósok elnevezték. Hatalmas testi ereje volt és félelmes hi­re miatt sem találták taná­csosnak, hogy kikezdjenek ve­le. Gyanútlanul haladt a kapi­tány a Tiszaparton. Egyszerre csak sötétségbe borult körü­lötte a világ. Valaki hátulról hozzáugrott, zsákot dobott rá­ja s ő azt érezte, hogy kicsú­szik lába klói a talaj. Ekkor sötét árnyékok lopóztak oda hitetlenül s a rugkapálódzó embert becsavarták a zsákba és hangtalanul lehúzták a Ti­szapart füzesei közé. Itt az­tán a zsákba bujtatott “Med­ve” nem tudta, hogy milyen összeesküvő banda kezébe ke­rült, mert a tettesek némán cselekedtek és a rá mért üt­­legek is hangtalanul zuhog­tak rá. Amikor a hajósok már jól helybenhagyták a durva kapi­tányt, a Zsák száját még job­ban cisszékijtö'ztéik és a viz partjáig gurították az üvöl­töző, összeért alakot. A jó munía után a hajósok visszaszálliifóztak a helyük­re, mintha ni sem történt vol­na. Reggelfeléa kapitány is be­vonszolta összedögönyzött tes-. tét. Valahogy kiszabadult a zsák fogásából. Gyanakodó szemmel vizsgálta embereit és sorra idézve kiilön-külön val­latta őket, hogy hol töltötték az előtte való estét. De mind­egyik tudott alibit bizonyíta­ni. A zsák pedig néma maradt. Tárics Mihály még sokáig sajgáttá a véknyát, de ettől a tiszaparti leckétől fogva ala­posan megváltozott, a tette­sekre soha nem derült napvi­lág. Soha nem tudódott ki az, hogy kik agyabugyálták el a durva kapitányt, de csodájára jártak a régi ismerősök, hogy Tárics Mihályból egy éjszaka alatt milyen kezesbárány lett. Durva szitkozódás s goromba­ság nem hagyta, el .többé aj­kát és soha többé nem emelte karját nyaklevesekre, de nem is ment többé a Szép-utca felé a rácürmös sem Ízlett már ne­ki. A HOLD ÉS A LÁNC Bács megye hires főispán­jának, Voinics István bírónak a nevéhez sok érdekes, ked­ves történet fűződik. Az egész megyében csak úgy em­legették : “a Pista báró”. Sok­ezer bácskai lánc boldog tulaj­donosa lévén, nem főtt a feje a megélhetési gondoktól. Jo­viális barát, nemesgondolko­­zásu főnök, szerény egyéni­ség volt és a saját érdemeit nem sokra értékelte. Vidám, nótaszerető szellemes ember­nek és az igazi ur példaké­pének tartották. Ahol meg­jelent, egyéni varázsa köréje vonta az érdeklődést és a hó­dolatot. Sok kedves adoma fűződik nevéhez. Egy alkalommal va­dászatra kapott meghívást Szabolcsba. Ott pedig igen erősen uralkodott a földbirtok gőgje. Holdak szerint osztá­lyozták egymást még az urak is. Ebben a vadásztársaság­ban a házigazda eredetiesked­­ni akart és belépő vendégeit holdjaik száma szerint mutat­ta be. így mutatta be elsőnek belépő vendégei közt: — Barátom, Somogyi Káz­­mér, ötszáz holddal. Gróf Bán­­laky szomszédom, nyolcszáz holddal. Fejér Kálmán, üKa­­darkutról, ezer holddal . . ; Ekkor lépett be Pista báró, a sokezer láncos bácskai földbir­tokos, aki megelőzte az őt be­mutatni akaró házigazdát és saját kopasz fejebubjára mu­latva mélyen meghajolt és igy szólt: — Voinics vagyok — egy holddal. Ettől a perctől fogva kiment a divatból Szabolcsban a hol­dak szerint való bemutatás. BEMUTATTA A KIRÁLYT Nhgy ünnepségre készültek a 80-as évek vége felé a török­verő Zentán, mert őfelségét, 1. Ferencz József királyt vár­ták. Hirtelenében aszfaltba buj­tatták a járdákat, bevezették a villany világítást, nagy gyor­san egyemeletes szállodát is építettek, sőt még bált is ren­deztek a szálló nagytermében. A bál előtt még a környékbeli előkelőségek és elöljáróságok is bejöttek tisztelgő bemutat­kozásra őfelségéhez. Erre rög­tönzött csarnokot díszítettek fel zöld lombokkal és merev haptákban sorba álltak az adai, az óbecsei, a felsőhegyi, a karjadi, a csókái, a szamádi és kanizsai küldöttségek. Különösen a szanádi bíró volt nagy zavarban, pedig az etikettet már rég sorba kér­dezgette minden kabátos is­merősétől. Végül tudta már, hogy a bemutatkozásnak mi­lyen a ceremóniája. Sőt, job- : ban tudta, mint kellett volna. , Elérkezett hát a nagy pilla­­nat. Belépett kiséretével a ki­rály, de nagyon közvetlen és nyájas volt. Meghallgatott 1 mindenkit. Végül is a szanádi 1 küldöttségre került a sor. A birő feszesen kihúzta ma- ] gát. Tudta ő, mi illik. Megadta a módját és nyolc emberét sorban bemutatta: — Ez itt iSárga Péter es­küdt, — aztán földije felé for- 1 dúlt és Ferencz Józsefre mu­tatott: őfelsége: a király! Aztán tovább ment a sor­ban. ■ ! — Ez itt a Kökény Imre, a 1 községi pénztáros. —- Aztán a i felség felé bókolva, újra be- : mutatta azt is rangosán: : — őfelsége: a király! És ez igy ment vagy négy­szer. Hiába bökdösték a jelen­levő urak a szanádi biró csak nem hagyta magát. Tudta ő, mi illik az uritársaságban. Fe­rencz József mulatott a hely­zeten és végül is, amikor a buzgó falusi biró a doboshoz is be akarta őt mutatni, kezével legyintve igy szólt: — Ne fáradjon, kedves ba­rátom. — Engem talán már is­mernek is az urak ... ^ ^ d A 20 éves Jesse Lee Weather és 17 éves felesége, há­zasságuk után, nászuton kiraboltak egy gazolin állo­mást Cocord (Calif.; városában. Álarc volt a fejü­kön, de hiába, a rendőrség 20 perccel később elfogta őket. \ Jó Pásztor Verses Krónikája LYUKAS LOBOGÓK Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ EGYRE MAGASABB a bűnök véres fája i milljó véres levél hulldogál alája. Minden véres levél egy-egy magyar élet 5 nagyot alszik rája a világszemlélet. Nincs szünése vérnek, nincs vége a gyásznak, i kremlini kezek uj magyar sirt ásnak. Sírokon a magyar szabadság gyászvértje 5 nincs hatalom, mely ezt tőlük számonkérje. Vérpatak öntözi a magyar mezőket 5 Uncle Sam karja sem érte el még őket. De nedvek erjednek, uj füvek zsendülnek 3 úgy lehet, jövőre uj dalt hegedülnek. RABSIROK FELNYÍLNAK, egész világ harcol s letörlik a szégyent sok millió arcról. Akik felgyújtották az egész világot, maguk fölött érzik majd a gyilkos lángot. Más lesz majd a törvény, más lesz majd az élet, kerge birkanyájként nem gyilkolnak népet. Újra hajt az élet majd az életszáron, rabnépek válláról lehull majd a járom. Kezünkben a szentkönyv. Mit mond a Biblia? “Legyen boldog minden anyának a fia.” S nézzétek: titkos szók látszanak a falon: “Ne gyilkoljon többé diktátor hatalom.” Véres harcok fölött a fehér hó szállong: szent magyar lobogó! Közepén lyuk tátong. A magyar melleken kokárda, vérvirág: lyukas lobogón át ránk csodál a világ. Tetemre idézzük az egész világot: ily lyukas lobogót még sohasem látott!

Next

/
Oldalképek
Tartalom