A Jó Pásztor, 1956. október-december (34. évfolyam, 43-52. szám)

1956-12-28 / 52. szám

4-IK OLDAL A JŐ PÁSZTOR Szombathely a római Pannónia tartomány székhelye volt Octavianus római hadvezér, a későbbi császár, • Kr. e. 34-ben leigázván a japydokat, Illyria vad ter­mészetű lakóit, beütött Pannóniába és Siscia (Eszék) elfoglalása után egész Pannóniát lefegyverezte. A pannonoknak és a rómaiak ellen velünk egyesült szomszédos népeknek sehogysem volt Ínyükre a sú­lyos feltételek mellett kötött egyezség és ismételten megragadták az alkalmat, hogy a római igát maguk­ról lerázzák. De hasztalanul: a római légiók előtt hátrálni voltak kénytelenek és Publius Silius, vala­mint később, Kr. e. 11-ben Tiberius könnyűszerrel lecsendesitették a háborgó vidéket, melynek erejét a dákok ismételt betörései is tetemesen gyengítették. És jóllehet Tiberius az újra meghódított terület biztosítása érdekében minden képzelhető eszközt fel­használt és a fegyverfogható férfiak nagyobb részét foglyul ejtette,, mégis alig másfél évtized múlva 6—9 évvel Kr. u. újra kitört a lázadás, midőn Augustus Tiberiust az Illyricumban állomásozó légiók élén a markomanok megfékezésére küldötte. A pannonok e kedvező alkalmat fel akarván használni szabadságuk visszaszerzésére, a dalmátok­kal és más szomszédaikkal egyesülve, hatalmas sere­ge szerveztek. Betörtek Olaszországba, egy részük Macedonia felé vette útját, az otthon maradtak pedig rémületbe ejtették a területükön letelepült római pol­gárokat, meggyilkolták a római kereskedőket, tüzzel­­vassal pusztítottak mindent. Erejük emez utolsó meg­feszítése okozta vesztüket. Augustus ugyanis érte­sülvén a Pannóniában történtekről, Madobussal, a markomannok fejedelmével megkötötte a békét, se­reget szervezett, amely Germanicus és Tiberius ve­­zélete alatt két évi hadjárat után a Bathinus folyó mellett vívott véres ütközetben a pannonokat meghó­dolásra kényszeritette. E győzelem eredménye volt, hogy Pannónia Kr. e. 10-ben római provinciává lett. Igaz ugyan, hogy Pannónia népe ezideig római fennhatóság alatt állot­tak, Rómának adót fizettek; de saját intézményeiket megtarthatták, saját törvényeik szerint élhettek és saját fejedelmek alatt állhatták. Amint azonban te­rületük római proviciává lett, e jogaik megszűntek: nem saját választotta fejedelmek, hanem a római helytartó kormányzata alatt állott, quaestorok szed­ték az adót, praetorok szolgáltattak igazságot, egy­szóval az állami és községi élet minden nyilvánulá­­sában római minta lett az irányadó. A gyarmatosító rómaiak benépesítették az elha­gyott és kopár területeket, várak, erődített helyek keletkeztek a Duna mentén és puszta vidékeken vá­rosok emelkedtek, utak és ezek mentén postaállomá­sok keletkeztek és ami a legfőbb, a Rómával való folytonos érintkezés jótékony hatással volt az ősla­kók erkölcseinek szelidülésére. A földművelés, mely­­lyel eddig csak itt-ott foglalkoztak, nagyobb lendü­letet vett, az ipar a római iparosok egyre szaporodó letelepülése következtében jelentékeny fejlődésnek indult, sőt, hogy még a művészetek is ápolásra talál­tak, azt az építészet, szobrászat és festészet nagyobb számmal napfényre került emlékei minden kétségen kívül helyezik. Kedvező helyzeténél, fogva, minthogy a Pannó­nián át vezető főutaknak majdnem középpontján fe­küdt, ilyen állomáshely — statio — volt Sabaria, a mai Szombathely, ami kitűnik egy ércbe vésett fel­iratból, mellyel bizonyos Heliodorus, aki magát Sa­­varia-belinek mondja, azt hirdeti, hogy Nemesisnek ígért fogadalmát beváltotta. Az ilyen állomások ló- és kocsiváltóhelyek vol­tak, elszállásolásra berendezett épületekkel, magtá­rakkal és más nyilvános- és magánépületekkel, kité­ve a nagy forgalomnak, mely emelkedésüket, fejlő­désüket előmozdította. A sabariai állomás is csakhamar rohamos fejlő­désnek indult. A légiók ismételt átvonulásaik alkal­mával itt tartottak pihenőt ,a nyomukban járó keres­kedők, felismervén a vidék előnyös helyzetét, siet­tek azt hasznukra fordítani, a földmivelés a letelepü­lőkben uj munkásokat nyert, szóval az egész vidék képe megváltozott. A kezdetben szerény állomás lassankint kiter­jesztette határait, lakói megszaporodtak, de tulaj­­öonképeni városszerü teleppé csak Tiberius Claudius császár alatt lett, aki Sabariát colonia rangra emel­te, oda telepítvén a mindenkor nagy tekintélyben állott Claudia családját. Sabaria a római birodalom egész fennállása alatt virágzott és mint Felső-Pan­­nonia fővárosa középpont volt, mely hivatva volt ar­ra, hogy a római művelődést ápolja és minden irány­ba terjessze. Mint római jogú colonia, melynek polgárai a ró­mai polgárok teljes jogait élvezték, sokáig egymagá­ban állott egész Pannonniában és Rómát, az anya­várost egyedül képviselte az egész provinciában. Berendezése, kormányzó hatósága, vallási tisztvise-Gazolin hiány miatt ló vontatja Hollandiában a magánautók egyrészét. Tömeggyilkosság vagy szenzáció ha j s zolás Anglia legnagyobb szenzáció­ja, a “Scotland Yard e század­beli legnagyobb bűnügye”, — több, mint két hónapja tartja izgalomban a kedélyeket. Pél­dák a lapok öles fejeiméiből: “300 gazdag asszony gyilko­sát keresi a Scotland Yard; — A Yard kutatja a tömegmér­­gézes rejtélyét;—Pánik East­­boumeben; — Exhumálják az áldozatokat? ...” Az újságok beszámolnak az exhumálási előkészületekről, a temető ta­laj vizsgálatáról, tanulmány óz­zák a végrendeleteket és a gyógyszertárak receptjeit. De bár az eastbournei állítólagos tömeggyilkosság körül a tör­ténetek százai vannak forga­lomban, a célzások, találgatá­sok és a látszólag összefüggés­telen és lényegtelen részletek­re kitérő tudósítások rengete­gében, az értelmetlenül álló, szédült olvasó egyszerűen nem tudja kihámozni, hogy miről is van szó? Ennek oka a rendkívül szi­gorú angol sajtótörvény, mely megtiltja, hogy a lapok a gya­núsított nevét közöljék, vagy bármilyen formában összefüg­gésbe hozzák a bűncselek­ménnyel, mindaddig, amig a rendőrség meg nem indítja el­lene az eljárást. A GAZDAG ÖZVEGYEK MEKKÁJA Eastbourne (50,000 lakos), ahol a lámpaoszlopokat mus­kátlis cserepekkel díszítik. Anglia egyik legkellemesebb tengerparti üdülőhelye és a gazdag özvegyek Mekkája, kik e civilizált, Viktóriái környe­zetben élik le napjaikat. A teapartikon már évek óta fo­lyik a pletyka egy helyi orvos­ról, aki főleg a gazdag, idős öz­vegyasszonyokra “specializál­ta” magát. Londoni kirándulá­saik után az orvos az állomá­son várta pácienseit, sétako­­csizásra vitte őket a környék­re és megnyugtató szavaival azonnal betegágyuk mellett termett, ha szükség volt reá. De a doktor elhunyt pácien­seinek egyes hozzátartozói úgy találták, hogy megboldo­gult rokonaik túlsók pénzt hagytak végrendeletileg az or­vosra. A rendőrségre egyre sűrűbben érkeztek a feljelen­tések, néha névtelenül, melyek azt állították, — de bizonyíté­kokkal nem szolgáltak — hogy a doktor mintha siettette vol­na rokonaik halálát. Kivizsgál­ták az egyik páciens halálának körülményeit (az ítélet: ön­­gyilkosság), majd miután a találgatások és a pletykák to­vább folytak, kihívták a Scot­land Yardot. RIPORTEREK INVÁZIÓJA A Yard Herbert Hannam detektivfelügyelőt küldte ki a helyszínre, a hires gyilkossági specialistát, akit arisztokra­tikus megjelenés és udvarias, halk modora miatt sajtókö­rökben csak “A gróf” néven emlegetnek. Londonból több tucat újságíró lepte el East­­bournet, akik olyan felfordu­lást csináltak a csendes fürdő­városban, 'nhVit vadászebek a porcellánkereskedésben. Főha­diszállásukat egy valamikor csendes szálloda fogadótermé­ben ütötték fel, sorbaálltak a városházán, hogy halotti-bi­­zonyitvány űrlapokat vásárol­janak, üldözőbe vették a rend­őrség riadóautót és dörömböl­tek a megrémült idősebb höl­gyek kapuin. Felszedtek min­den pletykát a városban — és szerkesztőik le is hoztak min­dent. híresztelések, találgatások Egyik lap ügyesen összeál­lít egy történetet, “megdöb­bentő”, do egyelőre még titok­ban tartott bizonyítékokról, melyek 25 eastbournei halál­eset rejtélyét oldanák meg, miközben egy másik tudósítás beszámol a doktor vallomásá­ról egyik páciensének halálá­val kapcsolatba^, aki “ugylát­­szik a kelleténél több altató­­port vett be.” De legbátrabb az egyik dél­utáni lap, amelynek sikerült csaknem teljes egészében le­hozni az esetet, sőt a doktor fényképét is — a következő szenzációs trükkel. Valami­lyen módon rávette az orvos ügyvédjeit, hogy jóváhagyják a lap látszólag rokonszenves riportját, amely az orvost egy rosszindulatú pletykahadj árat áldozataként állítja be — és miközben a lap elitéli ezeket a híreszteléseket, amelyek az orvost a gyilkosságokkal gya­­nusitják — ártatlanul és rész­letesen leírja azokat. TÖMEGMÉRGEZÉS, VAGY MÉRGEZETT TOLL? Annyi bizonyos, hogy az eset aktuálissá teszi a brit sajtó­­törvények revízióját. Miután a cikkíró nem nevezheti meg a gyanúsítottat, az arra készte­ti, hogy burkolt formában pletykákat és híreszteléseket közöljön. Nem a tényekre, ha­nem a szenzációra vadásznak. Bizonytalan, hogy az east­bournei özvegyasszonyok ha­lála az év, vagy a század leg­nagyobb bünügye-e, vagy pe­dig közönséges rágalmazási hadjárat csupán; az azonban bizonyos, hogy bár a szigorú törvények megszédithetik az olvasót, nem nyújtanak védel­met a szenzációhajhászás or­giája ellen. Kvéker segítség COLUMBUS, O. — Az Ame­rican Friends Service Com­mittee (kvékerek) uj segély programba fogtak a magyar menekültek érdekében, 250,- 000 dollárt szándékoznak ösz­­szegyüjteni — főleg azok ja­vára, akik kisebb ausztriai tá­borokban és falvakban van­nak elszórva, és akik közül so­kan nem akarnak tengerentúl­ra kivándorolni, hanem az al­kalmas időt, az idők változá­sát várják, hogy földjükre visszatérhessenek. A kvékerek eredetileg 100,- 000 dollárt akartak gyűjteni, de kiderült, hogy ennél az ösz­­szegnél sokkal többre van szükség és így a célkitűzést felemelték 250,000 dollárra. Úgy látszik, hogy a menekül­tek száma végül is eléri a 200,- 000-et. SZABOTÁLNAK A Szírián át vezető nagy olajvezetéket a szuezi krízis napjaiban arab nacionalisták felrobbantották. Emiatt az iráki olaj szállításában fenn­akadás állt be. Amerika kor­mánya arra kérte a sziriai kormányt, engedje meg, hogy amerikai szakértők haladékta­lanul elvégezzék a javítási munkákat. A sziriai kormány erre az amerikai kívánságra kereken elutasító választ adott: a megrongált olajveze­tékeket addig nem szabad ki­­reparálni, amig egyetlen angol, francia vagy izráeli katona van egyiptomi területen. lői mind római mintát mutatnak. Voltak tanácskozó helyiségei, templomai, színháza. Kiterjedéséről biz­tosat nem mondhatunk, de a felmerült leletek után ítélve, határozottan állítható, hogy sokkal nagyobb területet foglalt el, mint a mai Szombathely, amely­nek környéke, főleg Isák, Nárai, Ondód, Ólad, He­­rény, Szanat, Söpte, mindmegannyi gazdag lelőhe­lyei a római emlékeknek. Annyit ma is tudunk, hogy a régi colonia nem terjedt túl Szombathely város mai déli határán, ahol a régi római köztemető volt berendezve s hogy a régi római főbb épületek a mai belső város telkein állottak. A colonia emelkedése, virágzó állapota, népes­ségének egyre nagyobb szaporodása jelentékeny ha­tással volt a közel és távoleső vidékre, ahol a római civilizáció szintén nagy tért hódított és ez tartott 377-ig, a hunok első betöréséig. 445 körül már a vá­rakat is lerombolták Attila hunjai. Majd 455-ben a góthok dúlják fel Vasmegye területeit. Ezek után a longobárdok, majd az avarok, ezek után a frankok uralma következett, mígnem 870. körül Szvatopluk kezébe került Pannónia egy része. Ez volt a vármegye területe egy részének törté­nete és képe a honfoglalás előtt. AZ IGAZI TESTVÉRI SZERETET SZELLEMEREN A William Penn Fraterná­­lis Egyesület, mely a Verho­­vay és a Rákóczi segélyTM ügyletek egybeolvadásából alakult, joggal nevezi magát testvérsegitő intézménynek, mert nemcsak biztosítási ügyleteket köt, hanem em­berbaráti működéssel is ápol­ja a testvériség szellemét. Ez a tesitvériségi szellem most gyönyörűen nyilvánult meg a William Penn nagylel­kű ajánlatában, amelyet min­den újonnan Amerikába ér­kezett magyar szabadsághar­cos menekültnek tett: 300 dollár ingyenes életbiztosí­tást ad minden menekültnek, azok javára, akikről — mint például feleségéről és gyer­mekeiről — isteni és emberi törvény szerint gondoskodni tartozik és szívesen gondos­kodnék is, ha tudna. De leg­többen az első hetekben és hónapokban nem lesznek ab­ban a helyzetben, hogy bizto­sítást vehessenek ki szeret­teik számára, és ezért siet se­gítségükre a William Penn. Ez az ingyenes biztosítás úgy szól, hogy William Penn 300 dollárt fizet, ha a menekült valamely családtagja az első három hónapban meghal. Szép, elismerésreméltó gesztus ez, méltó a legna­gyobb amerikai magyar test­vérsegitő intézmény múltjá­hoz. ORLEANS, Franciaország. — Világkongresz­­szust tartottak itt az állatvédő egyesületek és egész csomó határozatot hoztak, amelyek közül érdekesség szempontjából kiválnak a következők: az afrikai kormányok akadályozzák meg a szervezett elefánt és oroszlán vadászatokat, egyetlen ország bomba ve­tő repülői se gyakorlatozzanak a Balti-tengerben le­vő Kneckstand sziget felett, ahol vadkacsák tábo­roznák az év nagy részében, minden ország kormá­nya indítson vizsgálatot annak megállapitására, hogy a helyi viszonyok közt miképpen lehet a kóbor macs­kák gondját viselni. DOBEY ELECTRIC COMPANY 2145 FAIRFIELD AVENUE BRIDGEPORT, CONN. Telefon: EDison 3-8888 I Emlékezzünk a régiekről The Dixon. Full 261 sq. in. viewable "living Image" picture, bal­anced Fidelity Sound. Ebony, maroon finish­es; limed oak tgraiaed finish extra. Modal 211715. The Ardmore Do­luxe. It roll si 261 tq. in. of viewable area. 2 speakers! Phono­­jack. Mahogany, wal­nut or limed oak grained finishes.Modal 21D721. For the sharp, clear pic­ture and rich full sound that add so much to tele­vision enjoyment, give the family an RCA Victor “TV Original.” It’s the smartest way to ring in the holiday season. FOR UHF— New High Speed UHF tuning covers 70 UHF chan­nels in 2V2 I seconds! Op- I tional, extra, I at low cost. Vásárolhat könnyű havi lefiztésre! The Eaton. 261 sq. in. viewable area. Ebony fin­ish, mahogany grained or limed oak grained finishes. Model 2IT735. A 4 Generációs DOBEY család minden egyes tagja üdvözli az idemenekült uj magyarokat és kívánnak az összmagyarságnalí Kellemes ünnepeket!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom