A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1956-02-17 / 7. szám

2-j.jy OLDAL

A aö PÁSZTOR

A JÓ PÁSZTOR

(THE GOOD SHEPHERD;

Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította

Megjelenik minden pénteken

Published every Friday

Published by — Kiadó

THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY

Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO

Telefon: CHerry 1-5028

_____ 53

ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES:

Egy évre --------------------------$6.00 One Year _____L__________$6.0(

Ü'él évre __________________$3.50 Half Year ________________$3.5<

ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879.

EGY NÉGER DIÁKLÁNY . ..

Az alabamai egyetemen válság tört ki, háborúság fenyeget, mert felvettek egy néger diáklányt.

Szégyeljük és sajnáljuk az Alabamában történt históriát, de meg kell nyugodnunk: a demokráciában nem lehet egy-kettőre dűlőre vinni egy szociális problémát. Itt nem lehet az egyik vagy a másik felet leteiTorizálni. Itt ismeretlen a tisztogatásnak az a módja, amit a német nácik, az orosz kommunisták gyakoroltak és gyakorolnak. Itt lassan érnek a dolgok s bízni lehet abban, hogy az amerikai négerkérdést majd valamikor a jövőben sikerül megoldani. A népirtásnak minden kegyetlen módja kizárt dolog lévén, előbb-utőbb békességes, sőt barátságos, felebaráti viszony fog kialakulni a különböző szinü amerikai polgárok közt. Senkisem kívánja a fehér embertől, hogy ölelkezzék fekete vagy barna szinü polgártársaival, de azt meg lehet követelni, hogy mindnyájan tartsuk tiszteletben mindenkinek elemi emberi jogait, a boldoguláshoz való egyenlő jogot sem véve ki.

Addig is, amíg valamiképpen megoldódik itt a négerkérdés, a kommunisták csak óbégassanak, hogy ők a szegény, elnyomott, üldözött négerek patrónusai. Mi azt üzenjük vissza nekik: Ahelyett, hogy az amerikai négereknek több jogot és szabadságot követelnének, inkább adjátok vissza a szabadságát egy tucat európai fehérbőrű népnek.

“Én vagyok a bűnös"

— Végezzünk előbb a többiekkel, — indítványozta az ügyész — a gyikossági ügyet hagyjuk a végére.

— Helyes , — vélték a bírák is —, az a legnagyobbik ügy, legalább nyugodtan foglalkozhatunk vele.

így tehát csak déltájban került a sor Pozsonyi János ügyére, aki, mint ksőbb kiderült, nem is gyilkossággal, hanem csak szándékos emberölés kísérletével volt vádolva. Igaz, hogy súlyosabbá az a körülmény tette, hogy az emberölés kísérletét a felesége ellen követte el.

Két mankóra támaszkodva, a feleség is eljött a tárgyalásra és Pozsonyi Jánossal egyidőben lépett be a terembe.

Megkezdődött a tárgyalás, az elnök feltette a kérdéseket :

— Neve, kora, foglalkozása?

— Pozsonyi János, 36 éves, kereskedősegéd.

— Büntetve volt?

— Nem.

— Az ügyészség vádat emel maga ellen azért, mert január 12-én, revolverrel rálőtt feleségére, aki a sebesülés folytán harminc napnál tovább kórházban feküdt. Megértette a vádat?

— Igen.

— Bűnösnek érzi magát?

— Igen.

— Egyformán b ü n ö s ök ^agyunk, — szól közbe Pozsonyi Jánosné, aki a tanuk padján foglalt helyet.

Az elnök megrázta a csengőt és erélyesen rendreutasitotta az asszonyt, hogy ne szóljon közbe, majd akkor; beszéljen, ha reá kerül a sor.

EGÉSZSÉG ÉS POLITIKA

Egy barátunk meséli, hogy a “vérnyomása emelkedett”, amikor legutóbb egy politikai beszédet hallgatott és a szónok azt fejtegette, hogy Eisenhower vetett véget a koreai háborúnak. Egy másikat az “epe öntötte el”, amikor iá földgáz törvény védelmezői azt mondták a rádióban, hogy a gáz ára valószínűleg esni fog, mert a kutatás révén tclbb lesz a gáz, tehát olcsóbban adhatják.

Megértjük a mi mérgelődő barátainkat. Csakugyan, az első esetben a dolog úgy hangzik, mintha Efeenhowernek valami megállapodása lett volna a kommunistákkal, hogy csak vele kötnek fegyverszünetet, a demokratákkal nem. A másik eset úgy hangzik, mintha a földgáz vállalatok verekednének a jogért, hogy leszállíthassák a gáz árát.

Lévén, hogy mi edzettebbek vagyunk a politikai képtelenségek lenyelésében ,'hadd vigasztaljuk mérgelődő barátainkat. Aki politikával törődik, annak nem szabad engedni egészségi állapotát befolyásolni általa. A politika és az egészségi állapot között összefüggés van. Nemcsak a politikusoknál, akik néha belebetegednek, hanem a közönségnél, amely szólamaik szenvedő hallgatósága.

De hadd emlékeztessük az olvasót egy nagyon fontos dologra. Politikai szamárságokat csak ott lehet beszélni, ahol szabad a beszéd. Ahol pedig nem szabad a beszéd, ott szintén lehet a politika folytán betegséget szerezni, de sokkal sulyosalbbat, mint a miénk — az ember elveszítheti a fejét is.

írta: SZIRMÁY PÁL

Azután ismét a vádlotthoz fordult:

— Tehát elismeri a bűnösségét ?

— Igen.

— Mondja el őszintén, miért követte el ezt? Hogyan vetem ’"tt arra, hogy fegyvert eme.Jen a saját feleségére?

— Most már szánom-bánom a bűnömet, most már tudom, hogy gaztettet követtem el, de akkor elveszítettem a józan fejemet, hiszen a feleségem becsületéről és az én becsületemről van szó. Akkor azt hittem, hogy csak vérrel lehet lemosni a gyalázatot,

— Miféle gyalázatról volt szó ?

— Arról, hogy a feleségem megcsalt. A szomszédok legalább is azt mondták.

— Igaz volt ez?

— Nem. Hazugság volt.

— Szomszédok pletykája miatt rántott tehát revolvert ?

— Úgy látszott, hogy igazat mondanak.

— Úgy látszott? Mondja csak el az egészet előírttól.

— Elmondom kérem, nincsen semmi titkolnivalóm. Most, hogy olyan nehéz időket élünk, nem bírtam a magam keresetéből fentartani a házartást, a feleségemnek is állást kellett vállalnia. Hivatalba járt. Én reggel nyolctól tizenkettőig délután kettőtől hatig üzletben voltam, a feleségem hivatali órája nyolcól kettőig egyfolytában volt. Reggel elváltunk, délben, nem is találkozhattunk, csak este hat óra után láttuk viszont egymást. Jó ideig igy ment ez, de tavaly, december közepe táján változás állott

A Jó Pásztor Verses Krónikája

SZOMORÚ REG0S ÉNEK

Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ

be. A feleségem délutánonként, mikor hazamentem, már nem volt otthon. Eleinte nem tulajdonítottam semmi ,elentőséget a dolognak, de később mégis feltűnt, hogy soha sincsen otthon, mikor hazaérek, sőt néha nyolc-kilenc óra is volt, mire megjött. Gyanútlan kérdéseimre, hogy hol volt, mindig akadt kifogás: barátnőjénél volt, moziban volt, látogatást tett és; ezekhez hasonló. Kezdett a dolog nem tetszeni. Szemrehányásokat tettem neki, kértem, hogy szenteljen több időt nekem, de hiába volt minden. A perpatvar, civódás napirenden volt a háznál.

— Egy déluán, mikor hazamentem, a folyosón megszólított a szomszédunk felesge: é

— Mondja, Pozsonyi ur, mi baj van maguknál? Miért veszekednek annyit?

— A kérdés olyan részvétteljes és őszinte hangú volt, hogy bizalomra gerjeszett ési kiöntöttem a lelkemet a szomszédasszony előtt. Az asszony megcsóválta a fejét:

— Bizony, bizony, Pozsonyi ur, így van ez. Tudtam én jól, hogy ebből nem lesz jó dolog.

— Miből ? „

— Hát abból a sóik kisérgetésből.

— Miféle kisérgetésböl ?

— Ejnye Pozsonyi ur, maga bizonyára nem is tudja azt, hogy kutya van a kertben.

— Micsoda ?

— Hát hiszen mindig ez az egy fiatalember kiséri haza a feleségét és azzal járkál délutánonként is.

— Ki az a fiatalember ?

— Én nem tudom, együtt vannak a hivatalban.

— A f eleségemnek nem szóltam egy szót sem. Másnap délután szabadságot kértem s lesbeállottam. Láttam, hogy két óra után egy fiatalember a ház kapujáig kisérte. Egy óra múlva a nőm ismét eltávozott hazulról. Óvatosan utána surrantam. A Rákóczi-téren már várta ugyanaz a fiatalember, aki ihazaikisérte. A Boráros-tér felé indultak és a József ^körúton betértek egy moziba.

— Forró vér hullám borította el agyamat. Bizonyosra vettem, hogy a feleségem megcsal. Dulva-fulva haza rohantam, fel-alá jártam a szobában mint a ketrecbe zárt oroszlán. Vártam a feleségemet.

— Végre megjött.

— Ki az a férfi ? — ordítottam rá.

— Válaszolni ideje sem volt. Magam sem tudtam mit teszek . . . előrántottam a revolvert és elsütöttem.

— Csak a rendőrségen tértem magamhoz. Akikor tudtam meg, hogy mit is csináltam.

— A börtönben felkeresett az ügyvédem és ekkor tudtam meg a délutáni séták történetét. A feleségem főnökének fia kedélybetegen került haza a hadifogságból. Sok mindent próbáltak vele, szanatóriumból szanatóriumba vitték, de az állapota nem javult. A hivatalban megismerkedett a feleségemmel, beszélgettek néhányszor és a főnöknek úgy tűnt, hogy fia a feleségem társaságában mindig felvidul kissé. Megkérte tehát, hogy társalogjon vele. A feleségem szívesen megtette, egyrészt mert szerette volna, ha a fiatalember visszanyeri egészségét, másrészt reménykedett abban, hogy főnöke hálából fel fogja emelni a fizetését. A fiú állapota ugyanis napról-napra javult. Sétálni, moziba, cukrászdába jártak, a hiba csak ott volt, hogy én nem tudtam a dologról. A feleségem egy szóval sem említette mert félt, hogy ezt az alapjában véve betegápolónői munkát ellenezni fogom, meg azután a remélt fizetésemeléssel meglepetést akart volna számomra szerezni.

— És én fegyvert emeltein rá! Ostoba, buta elfogultságból . . . pletykára hallgattam, ahelyett, hogy érdeklődtem volna utána, igy végződött. . . ide kerültem!

Most az asszony, a sértett

A Jó ÖREG HOLD MOSOLYOG

A hírre, hogy mesterséges holdakat lőnek fel a földről a világűrbe, tiltakozó levél érkezett a New York Times szerkesztőségébe. Hetvenedik évét taposó festőmüvésznő, Miss Emma Hilter irta a panaszos levelet, kérve a lapot, hogy a kadályozzák meg “az égbolt elcsúfítását”.

— Én évtizedek óta festek képeket, melyek a 5ó öreg holdat ábrázolják, amint ezüstös fénnyel leragyog az alvó földre, — irjia Emma néni. — Mármost mi lesz, ha két vagy három hold fog keringeni a föld körül? Olyan világos lesz a föld, akárcsak nappal. És a képeim értéküket vesztik, mert nem járhatom ©orra összes vevőimet, hogy utólag még két holdat fessek régi képeimre . . .

Azok, akik rnost sokmilliós költséggel mesterséges bolygókat készítenek a világűr titkainak kikémlelésére, legyenek szívesek figyelembe venni Emmuska érveit. Nem kétséges, hogy óriási tudományos jelentősége van a műhold működésének. De ugyanakkor senki sem gondolt rá, Emmuskán kívül, hogy milyen hatással lesz ez iaz emberiségre? Ha este feltekintenek a csillagos égboltra és két, három holdat látnak keringeni a fejük fölött? Vagy éppenséggel mi lesz akkor, ha a szovjet is oda tolakodik a maga mübolygóival a Tejutra és a végén annyi lesz a hold,

A SZABADSAGHABC anekdotakincse

Jó TANÁCS

A Csiri kompánia vagyis a beszterczei tót zászlóalj, mely még kevés puskaport szagolt, Branyiszkónál annyira megrettent, mikor egy süstörgő gránát csapott közéjük, hogy szétfutott, mint a csirkehad. Mivel azonban a huszárok kardlapja se téritette észre őket, Guyon ágyúval lövetett közéjük. De már erre aztán igazán megálltak, mert az egyik okos vitéz igy vigasztalta őket:

— Hová szaladsz, mikor elül is folyó, hátul is golyó.

Felsülés

Igló városában az 1849. február 2-iki éjjeli harc alatt a német tüzérek két rakétaállványt állítottak fel is abból eregették a városra a tüzes rakétákat. Mikor aztán megszalasztották őket, ez a két állvány is veszedelembe jutott a három ütegkocsival együtt, amelyek tele voltak rakétával. A szekerek kerekei a hóba fagytak s a tüzérek azzal vesződtek, hogy a kerekeket mozgásba hozzák.

— Hagyjátok a pokolba, rivalt rájuk a parancsnokuk, úgyse tudják ezek a buták, hogy mire valók ezek.

A tüzérek szót fogadtak, ott hagyták az ütegkocsikat és rakéta-állványokat.

De bezzeg megbánták harmadnap, február 5-én Branyiszkónál, mert a honvédtüzérek ezekből olyan rakétázó port indítottak rájuk, hogy azt se tudták, merre fussanak ijedtükben.

BEM APÓ NEM ÜL LE

Bem apót, a kis szürke embert, akinek az volt a jelszava: Vak engedelmesség, vagy föbelövetés, Mezey József festőművész és tüzérhadnagy le akarta festeni. Evégből tiszti küldöttség ment hozzá felkérni, hogy üljön néhány órát a festőnek.

— Kívánjanak uraim bármit, csak ezt ne, — mondta Bem apó.

Petőfi Sándor erre odafordult Mezeyhez s a fülébe súgta:

— Pedig be nagyszerű alak az én “Apám”, nézd csak az arccsontját a szeme alatt, úgy kiáll, hogy kulacsot lehetne reá akasztani.

Ezt olvastam ki egy vénkrónikás könyvből: a regőslant húrja nedves lett a könnytől.

Mi lett Magyarország már Trianon után?

Húsz vármegyéjében parancsolt a zsupán. Szeged határán meg — a hideg is rázott, ősi jussunkra már szerb zsandár vigyázott.

S Árpád látta büszke magyar Kárpátunkat, honnét a tengerig ringattuk magunkat.

A csehek és morvák vígan elorozták, magyar lakóit meg űzték, ostorozták.

Ellopták Kárpátunk hegyét, fáját, völgyét, Iglót: Jókai Mór “Tengerszenűi Hölgyét”. Lőcsét: a Lőcsei Fehér Magyar Asszonyt”, Eperjest: a derűs, nyájas magyar gaszkonyt.

De ez még csak kezdet s mig végére érünk, az ős magyar földből alig marad nékünk. Trianon gyászdobján árverést doboltak, s felsoroljuk tovább, amit elraboltak:

Kassát: Rákóczinak szentelt hamvaival, Komáromot: ősi magyar bástyáival.

Trencsént: Andrássyak százados várával; Rózsahegyet: hires magyar iparával.

Pozsonyt: a patinás koronázó várost,

amely “Bratiszlava” lett cseh nyelven mármos

Liptót: túrójával, gyapjas nyájaival,

Csallóközt s a Dunát kövér halaival.

Még a papír is sir, mig ezt mind leírjuk, mig egykori múltúnk fájón visszasírjuk. Ellopták Körmöcöt az ősi pénzverdével, Naszódot: sok gazdag aranylelő érrel. Besztercét: sok arany s ezüstbányáival, Ipolyságot: ősi magyar javaival, Cseppkőbarlangunkat a földnek méhében, Losoncot s vasércét kupakos hegyében.

Teplicet: hírneves gyógyvíz fürdőjével. Korponát: nyers-sziklás fehér mészhegyével. Máramarost: sóhegyét, gazdag termő völgyét, Fiúmét: a magyar szentkorona gyöngyét.

Kossuth Lajos meglátogatta Vécsey hadtestét és a gróffal körüljárta a tábort. Mikor a honvédek által hányt sáncárokhoz értek, a kormányzó megkérdezte gróf Vécsey tői, hogy mennyire van a sánc a vártól.

— Öt-hatszáz lépésnyire — felelte Vécsey.

— De hisz akkor ez erősen a lőtávolba esik.

— Mit se tesz — válaszolta a gróf —, a sánc oly mély, hogy a legnagyobb huszár forgója se látszik ki belőle.

Kossuth benézett a sáncba, csakugyan jó mélynek találta.

—És ha bomba esik felé? — kérdezte aztán.

— Az a legnagyobb ritkaság.

E pillanat nem messze Kossuthtól egy bomba esett a sáncba, szétpattant s több honvédet megsebesített.

— Ezt most csak azért küldte ide a német, hogy üdvözölje a kormányzó urat — mondta mosolyogva Vécsey.

fél kihallgatása következett volna.

— Én vagyok a bűnös, — kiáltott Pozsonyiné — én vagyok hibás! Meg kellett volna mondanom az igazat. Melyik férfi tűrné el, hogy felszarvazzák? Ki bírná ki, hogy a szomszédok ilyen módon szánakozzanak és nevessenek fölötte?

— Bocsánatot kérek, bíró urak! Én vagyok a bűnös! Ne Ítéljék el az uramat!

A bíróság az enyhitő szakaszok figyelembevételével anynyira Ítélte el Pozsonyi Jánost hogy a vizsgálati fogsággal éppen ki is töltötte már,

SZÉKELYEK ÉS POLYÁKOK

Arad várát rohammal akarta bevenni a hős Máriássy János, de bizony visszanyomták. Volt ott egy székely zászlóalj is a góbéknak sehogy se tetszett ez i hátrafelé való rohanás.

Potemkin Ödön huszárháftnagynak nagyon tét - szettek a komoly székely atyafiak s megkérdezte az sgyiktől, hogy hát miért is hátráltak.

— Hm. vagy igen, kezdte a székely. lVláriássy aram hevesed magunkat csak úgy bolondjaiba átvitt a Maroson, azt hitte, hogy a német mindjárt megijed s a kuckóba bújik. Meg is álltuk mi a sarat becsülettel, de hát egyszer csak előttünk terem egy tarka lovassereg (lengyel dsidások) s mikor már közelebb jött, reá puskáztunk, de ők a világért se fordultak vissza, hanem mindig közelebb ballagtak mikor már nem messze voltak, hát csak akkor látjuk, hogy mindenik kezében egy-egy hosszú raid van s arra (kis zászló rákötve s integetnek nekünk, hogy azt higyjük, nem ellenségünk, de alig, hogy megálltunk, egyszer csak oly sebesen, mint az istennyila, nekünk rohannak s a hídon át tuszkoltak mindnyájunkat. Akkor vettük csak észre, hogy azért integettek a kis zászlókkal, hogy megcsaljanak bennünket. Biz igen, úgy hallom, hogy polyákok voltak, no de majd visszaadjuk nekik a kölcsönt, meg a sziveslátást.

KOSSUTH ÜDVÖZLÉSE

hogy nem tudjuk, hová kapkodjuk a fejünket? M: lesz a szerelmes párokkal, akik holdvilágos estéker váltották eddig első csókjaikat? És a költőkkel, akiknek verseiben a sápadt hold volt eddig a szimbólum; És végül: mit szól majd a versenytársakhoz maga í vén hold, az igazi?

Ajánljuk a mérnököknek, csillagászoknak, fi alkusoknak, hogy jól gondolják meg a dolgot.