A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1954-10-15 / 42. szám
Pünkösd után 19. vasárnap / EVANGÉLIUM Szent Máté 22. fej., 1—14 szakasz Az időben mondá Jézus: Hasonló a mennyek országa egy királyemberhez, aki menyegzőt szerze fiának. És elküldé szolgáit, hogy hivják meg a hivatalosakat, de azok nem akartak eljönni. Ismét szolgákat külde, üzenvén nekik: Mondjátok meg a hivatalosaknak: íme elkészitettem ebédemet, tulkaim és hizlalt állataim le vannak ölve és minden kész, jöjjetek a menyegzőre. De azok nem törődvén vele, elmenének, egyik majorjába, másik meg üzlete után. A többiek pedig megfogván szolgáit, bántalmazák őket s megölék. Midőn a király ezt hallotta, rriegharaguvék s elküldvén hadait, elveszité ama gyilkosokat és városukat fölégeté. Akkor mondá ismét szolgáinak: a menyegző kész ugyan, de a hivatalosak nem voltak méltók. Menjetek ki tehát az utszélre és akit Csak találtok, hívjátok a menyegzőre. És kimenvén szolgái az utakra, összegyűjtők mind, akiket találtak, rosszakat és jókat és betelék a lakodalmas ház vendégekkel. Beméne pedig a király, hogy megnézze a letelepülőket és láta ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. És mondá neki: Barátom, hogy jöttél ide be menyegzői ruha nélkül? Amaz pedig elnémula. Akkor mondá a király a szolgáinak: Megkötözvén kezeit s lábait, vessétek őt a külső sötétségre, ott lészen sirás és fogak csikorgatása. Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. SZENTBESZÉD Amidőn Krisztus Urunk az apostolait szétküldte a nagy munkára, az evangéliumnak, az Ő szent tanításának hirdetésére, azt mondotta nekik: “Élményén az egész világra, tanítsatok minden népet, megkeresztelvén őket — az Atyának és Fiúnak és Szentiéleknek nevében, tanítván őket megtartani mind, amiket parancsoltam nektek. S ime, én veletek vagyok mindennap, a világ végezetéig.” Krisztus Urunk tehát apostolait az egész világra és minden nép tanítására küldötte. Nem vett ki egy országot se, nem mellőzött egy népet sem, minden ország és minden nép számára küldötte apostolait, minden országot és minden népet meghívott az Ő egyházába és éppen ezért mondjuk, hogy Krisztus Urunk egyháza egyetemes, általános vagy más szóval kifejezve: katolikus. Fényes bizonysága ennek a Imái Szent evangéliumban hallott példabeszéd is, amidőn Krisztus Urunk szavai szerint a királyi ember a hivatalosak után szolgáit kiküldi az utakra és az utszélekre is, hogy akiket ott találnak, azokat mind hivják be az Ő egyházába. Ezért mondja azután a példabeszéd végén —jogosan — az Ur Krisztus: “sokan vannak a hivatalosak.” De nemcsak sokan vannak, hanem igazán szólva, az emberek mindnyájan hivatalosak. Hivatalosak vagyunk manapság is mindnyájan és pedig elsősorban azok, akik katolikus keresztények vagyunk ... De hivatalosak a tévhitüek is, akik Sokszor talán a saját hibájukon kívül vannak távol Krisztus igazi egyházától ,és hivatalosak még azok is, akik talán gyöngeségből, vagy más földi szempontból terelődtek el Krisztus földi nyájától. — Hivatalosak a hitetlenek is, akik akár a saját hibájukból, akár más, idegen körülmények folytán élnek a hitetlenség sötétségében. Hivatalosak a bűnösök is, mert maga a Szentirás mondja: “Nem akarja Isten a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.” És a hivatalosakban a legnagyobb és leggyakoribb hiba, hogy elhanyagolják az isteni hívást, elhanyagolják az istenes életet és csakis a földi élettel törődnek . . . Ne áldozd fel a célt az eszközért, kedves olvasóm, ne áldozd fel lelkedet az anyagiért! Lelked, szived az Istenhez vágyódik, mint azt Szent Ágoston oly szépen Írja: “Nyugtalan az ember szive, amíg meg nem nyugszik Benned, Istenem ...” Hivatalos vagy, tedd tehát magad választottá. Amen. EGÉSZSÉGI! KRITIKA Jackson washingtoni demokrata Szenátor szemére vetette az Eisenhower kormányzatnak, hogy a General Motors Corporationt előnyben részesíti katonai rendeléseknél s amióta Eisenhower lett az elnök és Wilson, a General Motors volt elnöke, a honvédelmi miniszter, a General Motors Corporation 1700 millió dollár rendelést kapott, mig ugyanakkor a kisebb autógyárak, például Studebaker, oly kevés hadi rendelést kaptak, hogy válságba jutottak. Első tekintetre sokan talán azt hihették, ho^y a demokrata kritika csak a választási kampány céljait szolgálja. Pedig ez komoly és indokolt szemrehányás volt. Annyira komoly és indokolt, hogy a kormány sietett elhárítani magától a gyanút, hogy General Motors azért lett kedvence a hadvezetőségnek, mert korábbi elnöke áll a hadügyek élén. A múlt héten a hadsereg 160 milliós tank-rendelést adott a Chrysler Corporationnak. Ez a példa mutatja, hogy a jogos kritika eredményre, visszás állapotok megszüntetésére vezethet. Washingtonban az Anacostia High Schoolban a diákok tiltakoztak a rendelkezés ellen, mely a néger diákoknak megengedi, hogy a fehér tanulókkal közös tanteremben tanuljanak. A festő kápolnája Pünkösd után 19. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 6, 31—36 Mondá az Ur: Amint akarjátok, hogy cselekedjenek nektek^ az emberek, ti is hasonlóképen cselekedjetek nekik. Mert ha azokat szeretitek,, kik titeket szeretnek, minő hálát érdemietek? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket kedvelik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót cselekszenek, minoj hálát érdemietek? Hiszen a bűnösök is adnak köl-1 csőn a bűnösöknek, hogy viszont annyit nyerjenek.' 'Szeressétek tehát" ellenségeiteket; jót tegyetek ési kölcsönözzetek semmit vissza nem várván; mert! nagy jutalmatok leszen, és a Magasságbelinek fiai! lesztek, mert ő kegyes a hálátlanokhoz és gonoszokJ hoz is. Legyetek tehát irgalmasak, mint a ti Atyától« is irgalmas. « SZENTBESZÉD 1 Krisztus Urunk a nyolc boldogság hegyén tartott beszédében mondja s tanitja, hogy ellenségeinket is szeretnünk kell és jót kell tennünk azokkal, akik minket gyűlölnek. Az ószövetségi törvényt ugyan a zsidó írástudók úgy értelmezték, hogy felebarát csakis az, aki velük ugyanazon nemzetből való, úgyszintén velük ugyanegy hitet vall, nemkülönben ugyanazt a nyelvet beszélik; aki pedig idegen nemzetből való, más hitű és nem azt a nyelvet beszéli, mint ők, az ellenség, akit nem kell szeretni, sőt az ilyennel Szemben meg van engedve minden könyörtelenség és kegyetlenség. Krisztus Urunk ezen alkalommal az ellenséggyűlöletet és az abból eredő hátrányt említi fel és megmagyarázza tanítványainak, hogy csak kitűnő szeretet által külömböztethetik meg magukat a bűnösöktől, a hitetlenektől és az ószövetség hamis tanaitól. Mert ha azokat szeretitek, kik titeket szeretnek, minő hálát érdemietek? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket kedvelik, — mondá Jézus tanítványainak. Mert ha csupán barátaitokat szeretitek és ellenségeiteket nem, Isten semmiféle jutalomban nem fog benneteket részesíteni a mennyben, mivel ezen szeretet nem a megigazulásnak gyümölcse, mely utóbbinál fogva az ember kész Istenért még ellenségeit is szeretni. Ha pedig úgy az ellenségeiteket, mint barátaitokat szeretitek, e szeretet által Istentől a megszentelő malasztot és az örök dicsőséget érdeműtek ki és valóban meg is kapjátok. A kereszténynek ellenségeit is szeretni kell! Fárasszuk ki ellenségeinket tűréssel és szégyenitsük meg jótékonysággal! A jótétemény, mint sok példa mutatja, még a vérengző vadállatokat is megszelídíti. Az engesztelhetetlenség és bosszuállás csak szítja az ellenségeskedés tüzét és vége-hossza nincs a visszatorlásnak. Az pedig a legveszedelmesebb, hogy Isten is oly keményen bánik velünk és irgalom nélkül sújt, ha mi azoknak meg nem bocsátunk, akik minket megsértettek, megkárosítottak, meggyaláztak és megszomoritottak. Gondoljuk meg, hogy ha ellenségeinknek meg nem bocsátunk, magunk Ítéljük el magunkat, midőn naponkint igy imádkozunk: És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek. HARRIMAN OKTÓBERI ÜZENETE “Mi amerikaiak sohasem fogjuk cserbenhagyni a szovjet rabságban senyvedő népeket.” A nizzai öböl fölött lakik a művész vöröstalaju hegyoldalban, zöld növényzet, sokféle virág és a Földközi-tenger vizében tükröződő tavaszi ég pompája között. A ház fehérre meszelt szobáinak falain mintha visszatükröződnének a külső természet dús, meleg színei — nagy képekről világit a sárga, kék, piros és zöld minden árnyalata. Egyik sarokban művészi házioltár. A másik szobában egy kápolna kartonmodellje. Széles rézágyban fekszik — két hosszú év óta — a művész, aki magányosan él és dolgozik ebben a napsütötte házban. Boltozatos homloka fölött fényes a teljesen kopasz koponya bőre, csupán a tarkó felett fehérük sűrűn a haj. Bajusza és rövidre nyírt korszakába is hófehér. Örökké figyelő, jóságos tekintetű szemén, nagy keretnélküli pápaszem. Érzékeny müvészkeze kifejező mozdulatokkal kiséri szavait. Bölcs, öreg és lelkes fiatal ember egyszerre. Ez Matisse, a nyolcvanesztendős művész, a modern francia festészet egyik kimagasló egyénisége, aki hosszú évtizedeken keresztül modern pogányként élt Páris művészvilágában és a szürrealista festészet legjellegzetesebb képviselője, volt. A világhírre szert tett munka, amelyhez egy évvel ezelőtt fogott hozzá, hogy a huszadik század emberének egy minden izében huszadik századbeli templomot adjon, a Saint Paul de Vence-ben épülő Domonkos kápolna. Mérnökök tanácsai és technikai útmutatása szerint maga tervezte és rajzolta a kápolna legkisebb részét is. Olyan páratlan művészi egység bontakozott itt ki, amelyre talán századok óta nem akadt példa a templomépités történetében. Nizzától mintegy 25-30 kilométerre fekszik a városka, melynek egyik magaslatán már építik a kápolnát, Matise művészetének jellegéhez híven mindent világosra, színesre és napsugarasra tervezett. A déli oldalon tizennégy, a mennyezettől a padlóig érő színes üvegablak töri meg ezerszinüen a fényt. Az üvegfestést mindenrészletében a művész vázlatai szerint készítik. A többi falfelületet fehér kerámia borítja és e világos alapból emelkednek ki fekete színben a keresztut állomásainak képei, Mária és Szent Domonkos alakjai. A hófehér karrarai márványból készült oltárra maga a művész mintázza betegágyában a keresztenfüggő Üdvözitő alakjának modelljét. A tetőre — mily különös ötlet — égfelé mutató nyilat tervezett. — Azt akartam, hogy tetőn ülő madárra emlékeztessen, mely szinte súlytalanul röppen fel a levegőbe, vagy a kunyhó kéményéből felszálló könnyű füstre. Kovácsolt vasból kell megcsinálni, de úgy rajzoltam meg, hogy elvegyem az anyag súlyát. Ezt a nyilat azonban nem állíthatom közönséges cserepekkel fedett tetőre . . . Kék és fehér színre égetett cserepeket választottam ki — mondotta nemrégen egy francia újságírónak, aki meglátogatta. — Néha egy elgondolásomon napokig dolgozom, nem találom meg a kívánt formát, egyik vázlatot a másik után tépem el, mig egyszerre minden a helyére kerül . . . Vannak pillanatok, amikor azt érzem, valaki a helyemre áll és igy szól hozzám: “Vonulj félre, hagyj most engem dolgozni”. Ilyenkor, mintha már nem én lennék az, aki tovább rajzol . . . Azt akarom, hogy ebben a kápolnába.»^ felüdüljenek azok, akik elfáradtak. A “testvér, meg kell halni” helyett a “testvér, élni kell”-t akarom kifejezni, hiszen mi a halált is életnek valljuk. Az én kápolnám a reménység kápolnája lesz . . . Szintézise életem minden büvészi keresésének és próbálkozásának. Zűrzavaros rendezetlen, háborgó lelkű embernek születtem. Ma egységessé lett bennem minden és összhangba került a teremtés egyetemes harmóniájával . . . Azt kérdi, vájjon művészetem Amidőn a nyugati világ István király emlékének áldoz, adósságot ró le ezzel a nagy államférfiuval szemben, aki a Nyugathoz kötötte nemzete sorsát. Ez az elhatározása az egész világtörténelem menetére kihatással volt. Most, midőn a nyugati világ és kereszténység újból felsorakoztatott a barbárság és pogányság erői ellen, most látjuk csak igazán, milyen más lett volna Nyugat-Európa fejlődése, ha István a kereszténység révébe vezeti törzseit és meg nem nyitja országát a fejlődő nyugati civilizáció előtt. Ha másként választott volna, ha a magyarok folytatták volna portyázó hadjárataikat Európa keleti határvidékén, valószínűleg ez a nemzet is csatlakozott volna a támodó tatárokhoz, kik a 13. században egész Európát uralmuk alá akarták hajtani. Az emberi haladás szerencséjére Magyarország sohase szegte meg a Nyugattal kötött szövetséget. Hősies ellenállása István király leszármazottja, IV. Béla alatt összeomlott ugyan a tatár hordák szörnyű súlya alatt, de a száműzött király visszatért, hogy kiverje ,a tatárok utolsó maradvá«>*é,t is és újraépítse hazáját. Később, három évszázadon keresztül a török birodalom terjeszkedése ellen harcolt az ország. Ismét győzedelmeskedett a túlerő és Magyarország másodszor is idegen megszállók uralma alá került. Az ellenállás szelleme azonban nem halt ki. Keresztény hite erőt öntött a magyarságba, hogy kivárja a felszabadulás napját. A mi korunkban a szabadságszerető magyar népnek két hatalmas szomszéd parancsuralmi eszméi ellen kellett felvennie a küzdelmet. Már 1919-ben egyöntetűen elvetette a kommunizmus eszméjét, amidőn Kun Béla rövid életű terror uralma alatt megpróbálta bolsevizálni az országot. Húsz esztendővel később ■— a lakosság többségének akarata ellenére — náci érdekszférába került Magyarország, vezetői megpróbálták a szövetségesek oldalára állítani, ekkor azonban náci hadsereg rohanta le az országot. A felszabadítás ezúttal sem maradt el, de csak annyit jelentett, hogy az egyik zsarnok hosszú gyakorlása vagy a titokzatosan bennem működő kegyelem segítette idáig? — Nem tudom. Egy azonban bizonyos; a művészet alázatra tanított. Az igazi művész legelső tulajdonsága az alázat! Néhány évvel ezelőtt az Etudes cimü francia folyóiratban megjelent egy cikk: “Matisse és Isten keze” volt a címe. A tanulmány Írója mély analízissel mutatta meg miképpen jutott el e festői lángész — szinte szándéka ellenére — egy élet szorgalmas, alázatos munkájának végén a kereszténység nagy és örök eszméinek ábrázolásáig. Halász Alexandra. uralmából egy másikéba esett Magyarország. Késői a bünbánat, de őszintén be kell vallanunk, hogy a nyugati világ vak volt akkori szövetségesének, a Szovjetuniónak igazi természetét és céljait illetőleg. Ez az uj zsarnokság ravaszul és kérlelhetetlenül behálóza Magyarországot; a nép igazi vezetőit börtönbe vetette, száműzte, vagy kivégezte, a kommunizmussal szemben álló pártokat, vagy megtörte, vagy eltiporta és szovjet ügynökök hada szállta meg a kormányt, az ipart és kereskedelmet. És mégis, a gondos szervező munka ellenére, a kommunisták sem az 1945-ös, sem az 1947-es választáson nem tudták megszerezni maguknak többséget. 1949-ben a Szovjetunió elvesztette türelmét. A májusi választáson nem voltak többé ellenjelöltek az uj országgyűlés szovjet meg és — legördült a Vasfügmintáju alkotmányt szavazott göny. Időközben a magyar gazdasági élet már minden önállóságát elvesztette és Magyarország a Szovjetunió egyszerű termelő üzemévé sülyedt, ahol vajmi keveset élvezhet a magyarság saját nyersanyagforrásainak és iparának gazdagságából. Soha gyarmatot olyan kegyetlenül nem szipolyoztak ki a letünően lévő koloniáüs hatalmak, mint ahogyan Magyarországot uzsorázzák ki most. A magyar nép lelki ereje azonban az újabb idegen megszállás alatt sem tört meg, elszántan harcol az ellen, hogy gondolatnélküli robotgéppé alakítsák át. A makacsság, amellyel ősi földjéhez ragaszkodik a parasztság, engedményeket kényszeritett ki a rendszerből, abból a rendszerből, amelyet saját gazdaságpolitikája és az élei* miszerhiány már az öngyilkosság szélére taszított. Nincs olyan elnyomó rendszer, amely győzedelmeskedni tudna egy nép néma ellenállásán, ha ez a nép el van szánva arra, hogy egészen a felszabadulás napjáig megőrzi lelkében az Istenbe és a szabadság eszméibe vetett hitét. És én hiszem, hogy el fog kövekezni az a nap, amikor a szabadság eszméi újra diadalmaskodni fognak Magyarországon és a magyar nép újra szabadon hódolhat országalapitó nagy királya, Szent István emlékének. A tizenhárom aradi mártír emléknapján Averell Harriman, a kiváló államférfi, New York állam demokrata kormányzói elöl tje, a következő bátorító üzenetet küldte a magyarságnak — itt a magyar sajtó utján, az óhazába a szabad rádió utján: Szabadságszerető magyarok mindenütt a nagyvilágban pár percet szentelnek az emlékezésnek. Emlékeznek arra a több mint 100 év előtti borús októberi napra, amikor orosz fegyveres erő leigázta, rabságba döntötte nemzetüket. És emlékeznek arra is, hogy a szabadságszerető magyar nép, amely évszázadokon keresztül védelmezte a keresztény kultúrát az ázsiai barbárok betörésével szemben, alig két évtizeddel az aradi gyásznap után újra visszanyerte szabadságát, tehát nem hiába véreztek el a nemzet legjobbjai. Aztán következett egy évszázad, amelyben a magyar nemzet megmutatta, hogy érdemes tagja a haladószellemű nemzetek nagy családjának. Ma az egész szabad világ rokonszenvvel tekint a magyar nép felé, amely ismét Moszkva rabigájában nyög. Mi, a szabadság áldott földjén élő amerikaiak, szeretnénk bátorságot önteni a magyar szivekbe — azok szivébe, akik rabságban senyvednek és azok szivébe, akiket hazájuk elhagyására kényszeritett a kommunista zsarnokság. De eljön a nap, amikor a magyar nemzeti akarat ismét szabad lesz és ezrek vértanusága árán a magyar föld népe viszszaszerzi szabadságát. Mi, Amerika szabad népe és szabad szövetségeseink mindenkor segítséget fogunk nyújtani minden leigázott nemzetnek, hogy visszanyerjék szabadságukat. Mi hiszszük és valljuk, hogy egyetlen nemzet szabadsága sem lehet biztos addig, amig minden nemzet szabadon és félelem nélkül gyakorolhatja jogait és szabadságát egy békét és jólétnek örvendő világban. Ezen a gyászos októberi emléknapon személyesen is üdvözölni óhajtom a honszerető magyar népet. Reám mindig számíthatnak, én mindig támogatni fogom igaz ügyüket. Averell Harriman A Szabad Európa Bizottság elnöke hódolt Szett István emlékének A JÓ PÁSZTÓ» 8-IK OLD Ali ^
