A Jó Pásztor, 1954. május-június (32. évfolyam, 21-26. szám)
1954-06-25 / 26. szám
9AQE I, OLDAL Emlékezzünk a régiekről j XAXXiásgXXJtXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXTXXXXXTrg A CSORBÁT! SZENT BARÁT Valamikor hires búcsú járóhely volt a Dunántúl a csorbáti klastrom. Ott volt s ott van most is magas hegyek, sok százados fák közé ékelve. Hajdan a hívők ezrei és ezrei zarándokoltak oda, mig megvolt a minden betegséget, nyavalyát gyógyító csodatevő forrás, melyben — tanuk állítása szerint — az arra méltóak a Szüzanya képét láthatták lebegni. A forrás azonban egyszer csak kiapadt, kiszáradt s azóta a csorbáti zárda is elvesztette vonzó erejét. A régi falak düledeznek immár, talán három szerzetes ha tölti életét közöttük, imádkozván értünk, bűnös halandókért s meghúzván az ősi harangot Ave Mariára. ' M"MI> . "IIWBI A csorbáti Jdastromnak nevezetessége egy háromszáz esztendős barát. Hát mindjárt megmondjuk, hogy nem él már, csak ötven esztendőig élt. Kétszázötven esztendő óta azonban a teste — anélkül, hogy valaha balzsamozták volna — megmaradt tiszta épségben. Ott áll a templom alatti sírbolt ajtajában. A szeme nyitva van s hosszú ősz szakálla mintha most is nőne. Évről-évre újra öltöztetik, mert bár meg nem mozdul, — hacsak nem éjjeli órában — a kámzsát elkoptatja. Páter Paulusnak hívták a szerzeti nevén s a nép testének csodálatos épen maradása miatt most is szentnek tartják. Ki volt hát, tudjuk meg. Elrejtett, elsárgult pergamentpapirok beszélnek csak róla. * * * A cseszneki várnak ma csak romjai vannak meg, ezeket is befonta zöld szemfedőjével a folyondár. Hajdan hires kastély és erősség. A vén Bakonyt három vármegye fundusán uralta. A várurnak fizetett a jobbágy a Popod hegyétől a Tihany ormáig, ahol II. Endre alussza örökös álmát. Vagy 320 esztendőnek előtte a cseszneki vár ura Cseszneky Tamás volt. Alig huszonöt éves, de erős és emellett erőszakos ifjú. Igazi példánya a túl a dunai magyar férfiszépségeknek. Vitézi tornákon ő volt az első s hogy ha inni kellett, három vármegye úri legényét leitta; —mondani sem kell tán — bolondult utána az asszonyi népség. Amig legény volt, a Bakony visszhangzott a muzsikaszótól, vadásztrombitáktól, az ebcsaholástól, mindenféle úri mulatságtól. Egyszer aztán vége lett mindennek. Asszony jött a házhoz. A legszebb virágszál a somogyi részről, a feketehaju, szépszemü, piros-pozsgás arcú, királyi növésű, bájos Szánthó Anna. Ettől az időtől kezdve a cseszneki vár körül csak a madarak daloltak édes boldogságról. Az erre járó szellő a vár lombjai közt szerelemről súgott, tiszta szerelemről, ami csak hitvest köthet a párjához. Ez időtől kezdve a kerti, mezei ,erdei virágok csak a Szánthó Anna gyönyörére nyíltak. Hanem egyszer aztán történt, ami történt. Valami főbenjáró dolog Cseszneky Tamást elszólitotta bakonyi fészkéből. Az asszonyt, a szép asszonyt nem vitte magával ,az öreg várnagyára, meg a várbeli dámákra bízta a gondviselését. S odamaradt Tamás egy hétig, két hétig. Sőt a hetekből már hónapok is lettek. Titkos, besúgó staféták jövének a várba, akik azután elmondták a cseszneki várur mibenvaló járatát. Hát biz ő kegyelme, az otthontól távol, elfeledkezék házastársi mivoltáról. Visszakacsintott rá elmúlt legényélete és járta a bolondját három vármegyében. Még a fuvalom is elhozta a hírét Szánthó Annához, hogy a hites ura régi szeretőit becézgeti sorba. Egy darabig sirt-ritt a szép asszony, mint a párját vesztett gerlice az erdőn és sírása hangjára s a zokogására egyszer csak eljött ám valaki a mosolygó mezőkről. Hogy ki, nem lehetett tudni, csak annyi bizonyos, hogy a szépséges asszonyt tavasz virradóra, akárhogy őrizték, a vasajtós várból valaki ellopta. Hazajött Tamás mámoros fejével s ahogy megtudta a dolgok állapotát, egyszerre józan lett. Reszketett előtte mindenki, aki látta, az öreg várnagy pedig vén bolond létére éppen világgá ment. Tamás lépteitől dübörgött a folyosók magánya s bekiáltott a termek üregébe: — Annám! Annám! Hol vagy?! Nem jött semmi válasz. A címeres teremben leborult a nagy ősi, tölgyfából faragott asztalra, melyen őt is, őseit is keresztelte a pap s a nagy csendességben csak zokszava hangzott. Azután öklével lesújtott ,hogy rengett a terem s hörögve tört ki a melléből: - * * — Asszony helyett asszony! Egy helyett legyen száz! Ha egyet elloptak, száz másét rabolom el helyette! ■*••*!* ** [Cp*!f S amit Tamás mondott, az úgy is történt. Sohr ■ annyi szép nemesi asszonyt, csinos úri dámát méí el nem szöktettek, raboltak a Dunántúl, mint <zt Tamás tette. Ha szép szó, hízelgés nem haszalt, fegyveres erővel ment él a zsákmányért. Egy pá hónap alatt tele lett a hires cseszneki vár szöktet^» 1°' pott és rabolt asszonyokkal, akiket a várfolan a fegyveres őrség s a töltött mordályok. hosszt csatakopják vigyáztak, őriztek. Micsoda gyönyörű sereglete volt ez a' asszonyi népnek! Szőke is, barna is, de mind csak < szépé. Az t egyik kacagott, a másik sírásra v«tte fi a dolgát. i Édes zsibongásuk késő alkonyaton ki hangzott az erdő homályába s a fák levelei, vifágcd szirmai szerelmes érzéssel megreszkettek ától. _ , A fiskusnál pedig asszonys?ökteesert, meg aszszonyrablásért Tamás ellen egyk ptr a masikat erte. Mit törődött vele? Minden la rop férjnek o maga üzente külön stafétával: . , , — Ha három hónapig rlőkfited az en felesegemet, meg a csábítóját, a téd /dieted. Addig szent lesz nekem, mint mennybe* aí angyal.. Három ho-1 nap elmúlván azonban, jó'semmiről sem állok. ^ , (Folyik) “ Ko§zta Márton megmentése Száz Ive annak, hogy Amerika "beavatkniott" egy magyar emgiráns érdekében Napjainkban, amikor a “beavatkozás” kérdése állandóan napirenden van a külföldi háborúkkal kapcsolatban, érdemes feleleveníteni egy igazi beavatkozást, amely 100 év előtt történt, éspedig egy magyar emigráns, Koszta Márton érdekében. Amerika abban az időben — 1854 junius 23-án — nem habozott ujjat huzni a világ egyik akkori nagyhatalmával, Ausztriával, egy emigráns érdekében, aki csak néhány hónapja volt amerikai polgár. Az emlékezetes évforduló alkalmával érdekes cikket ir a Coronet cimü hires magazinba Andor Klay — aki nem más, mint Sziklay Andor, a Szabadság egykori munkatársa. Amerikai hadihajó. Smymában 1854 junius 23-án az amerikai St. Louis hadihajó, amely húsz ágyúval rendelkezett, horgonyt vetett a törökországi Smyrna kikötőjében. Alig eresztették le a horgonyt, amikor csónakon “egy csoport izgatott úriember” közeledett a hajó felé és beszélni akartak Duncan Ingraham kapitánynyal. Elmondták, hogy ők politikai menekültek itt, s egyik társuk, Koszta Márton érdekében kérik az amerikai hadihajó védelmét. Kosztát, mint kiderült, egy kávéházban tartóztatták le és az osztrák Hussar nevű hadihajó fedélzetére hurcolták, hogy visszavigyék Ausztriába, valószínűleg kivégzés végett. A Hussar (19 ágyú — s testvérhajója, az Artemisia — 12 ágyú) — ott voltak a kikötőben. Koszta Márton a szabadságharc honvédtisztje volt. A bukás után Kossuthtal együtt először Törökországban keresett menedéket, azután Amerikába vándorolt, ahol megkapta az amerikai állampolgárságot. Mint polgár tért vissza Törökországiba egy üzleti útra 1854d>en, ahol osztrák kémek feljelentésére elhurcolták. — Mit szándékszik Amerika teni — kérdezte a küldött ség szónoka — ennek a felhf boritó erőszaknak láttáa> amikor egyik állampolgár*', aki a szabadságért har°Ü> egy elnyomó nagyhutaié*1 elhurcolja? állampolgárság 100 év előtt még nem volt.) A helyzet kényes volt, tekintettel az erős morális támogatásra, • amelyet Amerika adott Kossuth szabadságharcának. De viszont Ausztriával korrekt diplomáciai összeköttetésben volt. Ingraham kapitány azonban — egy tipikus amerikai yankee — nem nézhette tétlenül ezt az igazságtalanságot. Azt javasolta Offley konzulnak, hogy ketten együtt tegyenek látogatást az osztrák hadihajón. Koszta láncokban Amikor a két amerikai megérkezett a Hussar fedélzetére, Kosztát láncokban találták. Kezén és lábán vasgolyókkal nehezített láncok voltak. Ingraham kapitány azt követelte az osztrák Schwartz kapitánytól, hogy vegyék le a láncokat Kosztáról. Ez megtörtént és az amerikai kapitány kezet fogott a magyar fogollyal. Ingraham ezután azt javasolta Schwartznak, hogy ne tegyen további lépéseket, amig Koszta állampolgárságát Csak első papírja va' * • • Ingraham kapit11^ azonnal érintkezésbe lépett a smyrnai amerik,* konzullal, egy bizonyos M®- Offleyval, aki viszont má táviratozott a konstantinápofi amerikai követnek. így kiderült, hogy Koszta tuajdonképen még nem polgá> csak első papírja van. ami °gi értelemben nem más, mi't a polgárosodási szándél nyilvánítása, és igy lehet, í°gy Kosztát még mindig /sztrák állampolgárnak kelhekinteni. (külön magyar A BÉKANYELŐ Tudvalevőleg Disraeli az' ajánlotta a politikusoknál hogy a politika sok undort tő eseményeinek elviselh/®se végett minden reggel »éljenek le egy — békát. M/ Norton azonban, akinek esetét nem régen ismertettk a párisi orvosi akadénán) sem miniszter, sem kévlselő, noha mindennap legeli a békát, úgy, amint aka'ja- Mac Norton egy napo’ horgászott a barátjával, akve;l tréfából fogadott, hogy*enyel egy békát. A kísérlet,ikerült, lenyelte a békát és ugyanúgy sértetlenül isméi ki is köpte. Ezütán e felismert képességét fejleszteni k'zdte és csakhamar anynyirpiutott, hogy azt tehette a gyomrával, amit akart, más SZf/akkal: olyan gyorsan tollte meg a gyomrát tetszésre ,.-érint való tárgyakkal, amint ;sak akarta és azokat oly gyorsan köpte ki, amint éppen tetszett neki. Sőt azt is megcselekedte, hogy elnyelt néhány apró halat és békát, vizet és azután tetszése szerint előbb a vizet, vagy a halat köpte ki. Szilái*«! petroleHin Londonban érdekes kísérleteket folytatnak most a szilárd állapotú petróleummal. A petróleum szilárd állapotban olyan szinü, mint a piszkos jég és igen kis térfogatban igen nagy mennyiségű égőanyagot tartalmaz. Meggyujtva azonnal lángra lobban; a láng világossága erősebb, mint a gyertyáé. Nagy haszna a cseppfolyós petróleum felett abban van, hogy lángja egyszerű fuvásra elalszik és igy cseppet sem tüzveszedelmes. meg nem állapítják. Schwartz válasza kitérő volt. Ötnapi feszült várakozás után Ingraham levelet irt az osztrák kapitánynak, közölve, hogy tudomása szerint Kosztát másnap Triesztbe akarják szállítani és ez ellen “nyomatékosan tiltakozik”, amig hir nincs Konstantinápolyból Koszta állampolgárságát illetően. Schwartz kapitány ridegen azt válaszolta, hogy “a Hussar vagy. Artemisia elleni erőszakos fellépést ellenségeskedésnek tekinti és Ingrahari kapitányt teszi felelőssé érte.” Újabb látogatás Még ugyanazon a napon Ingraham kapitány látogatást tett Kosztánál a Hüsar fedélzetén és a kűvetkeb párbeszéd folyt le közöttük —' Mr. Koszto mikor folya modott ön amerikai állampolgárságért ? — 1852 ,-ulius 31-én New Yorkban. __ ÓtyJtj'a ön az amerikai zászló ’édelmét ? __ genis, kapitány ur. — Akkor meg fogja kapni. p következő nap reggelén g/iwartz kapitánynak egy merikai tengerész a következő levelet kézbesítette: “Uram! Utasítást kaptam a konstantinápolyi amerikai konzultól Koszta Márton amerikai állampolgár ügyében. Koszta Mártont török földön erőszakkal letartóztatták és a Hussar fedélzetén fogva tartják. Követelem szabadonbocsátását és annak megtagadása esetén kész vagyok kiszabadítására erőszakot alkalmazni. Jelen levelemre választ délután négy óráig kell kapnom.” Koszta kiszabadul A hajónapló szerint az osztrák Hussar fedélzetén élénk tevékenység látszott. Az Artemisia felszedte horgonyát és megindult az amerikai hadihajó felé. A feszültség nőtt. Az osztrák hajó úgy manőverezett, hogy oldalágyui az amerikai hajó felé ásítottak. A St. Louis ágyúi mellett ott álltak az amerikai tüzérek. Feszült pillanat volt. De azután a Hussar a kikötő másik oldalán megállt és egy csónakot bocsátottak le róla. Több egyenruhás alak szállt belé és — Koszta Márton. Szabad volt. “Ingujj as diplomácia” — mondták külföldön Ausztria barátai. De a világ közvéleménye mást gondolt. Gilbert Dean képviselő a kongreszszusban — és a kongresszusi napló tanúskodik róla — a következőket mondta: — Ez az eset több megbecsülést szerzett nekünk külföldön, mint a legsikeresebb tengeri ütközet. A pont, ahol egy ember áll, aki a mi kormányunk védelmére jogosult szent menedék és érvényt tudtunk szerezni ennek. 100 ember sebesüli meg amikor a New Jerseyben levő Doverben az autóverseny egyik pódiuma összeomlott. AGYONLŐTTEK EGY BETÖRŐT AMINT MENEKÜLNI PRÓBÁLT Egyik cimboráját elfogták, a másik elmenekült. 2 másik betörő is périaljárt Sok gonosztevő van mindegyik nagyvárosban. A televíziós filmekben a gonosztevőket mindig agyonlövik vagy elfogják. Okulhatnának ebből a rablók, betörők, mégse tudnak ellenállni martalóc-vágyuknak. Két moziba illő eset történt a hétvégen Clevelandban. Az egyik az East Sideon, a másik Medinában West sidei betörök szereplésével. Az East Sideon a 16812 Lake Shore boulevard! Renshaw’s Meat Storeban három betörő próbált szerencsét. A rendőrök azonban meglepték őket, amint éppen menekülni igyekeztek tettük színhelyéről. Carl Almgren, rendőr a futó betörők egyikét agyonlőtte, a másikat Anthony Rojc rendőr elfogta, de a harmadik cimbora elmenekült. A halottban Albert Colaizzi 27 éves, fegyiházviselt férfit ismerték fel, aki nővérénél a 4087 E. 81st streeten lakott. A kézrekerült betörő John Hadley Horner, 19 éves, 12008 Parkview avenuei lakos, akit mult évben engedtek szabadlábra a lancasteri (Ohio) javítóintézetből. A három betörő a hátsó ablakon át hatolt be az üzletbe. Valaki jelentette a rendőrségnek a betörést. Rádión hívták aztán fel a közelben cirkáló rendőrosztagot, hogy rohanjanak a Renshaw üzlethez. Amikor a rendőrkocsi az üzlet elé érkezett, a betörők épen az üzletelején levő cashregister előtt tanakodtak. A rendőrök láttára a hátsó ablakhoz szaladtak s abból hat láb mély be ugorva igyekeztek elmenekülni. A rendőrök közül kettő már ott volt. Dörögni kezdtek a revolverek. Colaizzi szörnyethalt, mig Horner kézrekerült. Ez a sors éri majd az elmenekült cimborát is. A másik betörésben, ami Medina, O. városka főtérén történt, west sidei betörők szerepeltek. A Hights Jewelrey Co. ékszerüzletébe törték be s több mint 1000 dollár értékű ékszerrel tértek vissza Clevelandba izgalmas menekülés után. Delmar Hall 33 éves embert, az ékszerüzlet villanyeszközjavittién át telefonon értesítette két fivére: Marvin és Theodore, hogy három betörő bajlódik az ékszerüzlet acélszekrényének felnyitásá-, val. Mindhárman az üzlethez rohantak. A betörők épen távoztak a hátsó ajtón. Á fivérek autón üldözni próbálták a betörők kocsiját, a betörők azonban lövöldöztek rájuk s elvették kedvüket az üldözéstől. Sikerült azonban a menekülő autó rendszámát felírni s igy á clevelandi rendőrség hamarosan megállapította, hogy kié az autó. A kocsi a Madison ave. és W. 79 st. környékén egy kétcsaládos ház előtt állt. Edward O’Malley és George McNamee detektívek kérdőre vonták az emeleten lakó házaspárt, kik azt álitották, hogy a betörés idején televíziót néztek egy West sidei sörözőben. Az alsó lakásban is érdeklődtek a rendőrök, ha már ottjártak. Itt egy kisgyermek üldögélt egy tágas gyermekkocsiban. O’Malley megkérte az anyát, hogy emelje ki gyermekét a bölcsőből. Amikor ez megtörtént, O’Malley felhajtotta a kocsi kis matracát s az alatt 20 értékes karóra, ragyogott, azonkívül aranygyűrűk és más ékszerek. Az anyá ugyancsak meglepődött, amikor az ékszereket felfedezték a rendőrök éppen ott, ahol ő és férje a legnagyobb biztonságban vélték azokat. A rendőrök letartóztatták mind a három betörőt. Kettőt a kétcsaládos házban, a harmadikat, az egyik fivérét a W. 28th St. és Carroll Ave. sarkán. A velenczei menyasszonyrablás A 14. századig Velenczében évenkint csak egyszer voltak keresztelések és esküvők. Az esküvőket a Festa déllé Marie napján tartották a fiatal párok. Ezen a napon a város valamennyi közterén összegyűltek a menyasszonyok, akiket azután a S. Maria Formosa templomában egyszerre adtak össze a vőlegényekkel. Ezt a oékés ceremóniát egy Ízben váratlanul megzavarták. 944- ben az esküvők napján váratlanul istriai kalózok jelentek meg Velenczében és elragadták a fiatal menyasszonyokat, mielőtt a meglepett velenczeiek védelemre gondolhattak volna. Amikor azonban az első rémületből felocsúdtak, a férfiak kardot kötöttek és Candian dogéval az élükön több gályán a rablók után indultak, akiket utolértek és ádáz harcban lemészároltak. Az elrabolt menyasszonyokat azután diadalmasan vitték vissza Velenczóbe, ahol olyan csillogó lakodalmi ünnepségeket csaptak, amilyenek sem azelőtt, sem azután nem voltak. Az örömnap emlékére attól fogva minden évben a Festa déllé Marie után nyolc napig tartó örömünnepet ültek a velenczeiek, amelyeken az egész lakosság résztvett. A város hat kerületéből kerületenkint két-két leányt választottak ki, akiket a dogé maga esketett össze vőlegényükkel és a város leggazdagabb családjai drága ajándékokkal halnozták el a szerencsés párócat. Idővel azonban a nyolc napi örömünep általános szerelmi ünnepé fajult, amely a romai baehanaliáktól semmiben sem különbözött. A signoria és a dogé hiába Jiozták a legszigorúbb rendeleteket. A kicsapongások és dőzsölések csak a 14. század utolsó negyedében értek véget, amikor háborús idők szakadtak Velenczére. Azontúl a régi idők szép szokásaira már csak az a processzió emlékeztetett, amelyet a dogé rendezett évenkint Mária szeplőtlen fogantatása napján Santa Maira Formosában. Bűn és bl« nli««3 és Az ifjú drámairó felolvasta készülő bűnügyi színmüve első két felvonását az előkelő színház hires színészének. Ugyanis saját állítása szerint a főszerepet “egyenesen a művész számára Írja”. A színész végigszenvedte a felolvasást, amelynek végeztével a kipirult arcú szerző a következő kérdést intézte hozzá: — Nem mondaná meg Mester, hogy mi történjék ezek után a harmadik felvonásban ? Az ön véleménye szerint hogyan lakoLhatna az intrikus az általa elkövetett gazságokért? — Nagyon egyszerű — felelte fanyarul a színész —, a harmadik felvonásban kötözzék meg kezét, lábát, tömjék be a száját és olvassák fel előtte az előző két felvonást! A kor «ma sul>a Néhai VII. Edvárd angol király annak idején, amikor megkoronázták, a koronázási körmenetet két helyen megszakította, hogy legalább néhány másodpercre szabaduljon a két kiló súlyú korona nyomásától. Edvárd a körülötte állóknak meg is mondta, hogy: “nagyon sokat beszélnek a korona térikéről, de hogy menynyire nyom is ez a korona, aligha tudhatja poéta, vagy filozófus, bármennyit is Írjon erről.” A JÚ PAjlTQfi
