A Jó Pásztor, 1949. július-december (27. évfolyam, 30-53. szám)

1949-12-30 / 53. szám

A JÓ PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD PAGE 3. OLDAL Folyik a történelem A közelmúlt történelemnek és a jelen történelemnek tetemrehivása KOSSUTH UTOLSÓ GÁRDISTÁJA IX Szuliman pasa felmentő csapatai egyre késtek, mert az oro­szok nagy erőket dobtak eléje, melyeken nem volt képes kereszü1 törni. A hires plevnai várban egyre kétségbeejtőbb lett a hely­zet. Szabados Árpád junius elején még egy utolsó kirohanást kí­sérelt meg. Ez volt legvéresebb kirohanása, amelyért majdnem életével fizetett meg. De ezt csak úgy tudjuk igazán szemlélhető vé tenni, ha átadjuk a szót Szabados Árpádnak, ahogyan ő azt kissé akadozó magyarságával elbeszélte nekünk. Szabados Árpád ugyanis, mint említettük, 1862-ben, vagyis 87 évvel ezelőtt jött Amerikába, amikor magyar kivándorlásnak még hire-hamva seix volt és ő a farm életben későbben is úgy elsodródott a magyarok­tól, hogy csak hetven év múlva találkozott véletlenül itt magyar emberrel.’ Átadjuk a szót Szabados Árpádnak, aki kedélyesen igy adta elő utolsó kirohanását: A plevnai kirohanás “A várban alig volt már ennivaló. Olyan kis adagokat kap tunk, ami egy négy éves gyereknek is kevés lett volna. így vol tunk a munícióval is; csak minden harmadik embernek jutott golyó a puskájába. Mikor kirohantunk, erős orosz csapattal talál luk magunkat szemben, akik már egészen közel férkőztek a vár sáncaihoz. “Én 100 spáhival együtt lovon ültem; a többiek gyalogosok voltak. Percek alatt erős lovas kozák rohamot kellett felfognunk Engem egyszerre két kozák fogott közre; az egyiknek kettévág­tam a lándzsája nyelét és utána, ahogyan lovával elszáguldott mellettem, puszta kézzel lerántottam őt a nyeregéből. Akkorra már a másik kozák átszurta lándzsájával a balkaromat. De ez még nem volt elég; újra rám rohant és a baloldalamba szúrt . . . Erre már nagyon mérges lettem . . . ‘Hujnye, az anyád kutya kozák­ját! . . .’ Megforgattam fejem felett nyolc fontos lovassági kardo­mat . . másik pillanat és a kozák ott gurult már a földön. . . ” Itt meg kell jegyeznünk, hogy Szabados Árpád hat láb 2 inch magas óriás volt, mint ő maga mondja, erős volt mint egy bi­valy, és anélkül, hogy kövér lett volna, 240 fontot nyomott. Sza­bados Árpád kissé hajlottén, még ma is hat láb magas és jelen­leg 258 fontot nyom, ami orvosi szempontból egyedülálló ember­tani csoda, mert bár voltak már hozzá hasonló hosszuéletü em­berek a földön, ezek 90 éves korukban már mumiaszerü soványak és összezsugorodottak voltak. Ő pedig 114 évvel a vállain ma is 258 fontos testet cipel. Balkarja ma is félig béna; oldalán még látszik a kozák lánd­zsa nyomán támadt erős forradás. A roham után Szabados még valahogyan visszavergődött ' alaposan megtizedelt csapatával a várba, de másnap Ozmán pa­sa feladta a várat és Szabados a 12 ezer főnyi török védő sereg­gel együtt orosz fogságba került. Szökés az orosz fogságból Az oroszok 200-as csoportokban sorakoztatták fel a török foglyokat és Szerbia belseje felé terelték őket, mely szintén hadat üzent a szultánnak. A menetelő csoportokra lovas kozá­kok vigyáztak. Szabados, aki losonci származású, ahol a lakosság magyar­­német-tót nemzetiségű, folyékonyan beszélt tótul és igy majd­nem folyékonyan tudott beszélni az oroszokkal is. Addig tár­salgóit a foglyokat kisérő orosz parancsnokkal, amig 200 ameri­kai dollárral és 2000 török piaszterrel megvesztegette őt. Mind­össze anyit kért tőle, hogy az ő csoportját ossza be a legutolsó menetelő fogolycsapatnak és intézze úgy a dolgot, hogy mikor besötétedik, ők észrevétlenül egyszerűen lemaradhassanak a menetoszlopból . . . így is történt. Váratlanul nagyon simán ment minden. Jó­formán az oroszoknak is mindegy volt, hogy 12 ezer török fo­golyból 200-al kevesebb érkezik meg a fogolytáborba. Valószínű­leg soha meg sem tudta ezt a csínyt a felsőbb orosz hatóság. A neheze azonban a dolognak még csak ,ezután kezdődött. A cél az volt, hogy a bulgáriai Várna alatt táborozó Szuliman ás Mozduk pasa csapatait elérhessék. Ezért többnyire csak a he­gyek és mocsarak között lopózkodtak előre. Útközben két Íz­ben két bolgár faluban rajtaütésszerűen “rekviráltak”, miután kikémlelték, hogy nincsenek a közelben orosz csapatok. Olyan kalandozások, szenvedések után csodával határos mó­don valóban elérték a Várnánál táborozó török főhaderőt, ahol nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták őket. A Sipka-szorosban minden csendes Szabados Árpádnak még be sem gyógyultak a sebei, amikor a történelmi nevezetességű Sipka szorosban a szemben álló orosz s török főhadsereg összecsapott egymással. A küzdelem mindkét oldalról nagy elszántsággal és nagy el­keseredéssel folyt. Mindkét oldalon tudták, hogy ez a harc dön­ti el az orosz-török háború sorsát. Első napon úgy látszott, hogy a törökök vannak fölényben. A török lovas spáhik csapata, amelyeknek sorában Szabados is küzdött, csodákat müveit. A tö­rökök gyakorolt “baltadzsi” (baltás) ezrede ugyanis egy lovas­ság számára járhatatlan erdőségen keresztül valóságos ország­utat vágott és a török spáhi lovasság ezen keresztül erős oldal­támadást intézhetett az orosz gyalogság ellen, amelynek jó ré­sze megzavarodottan futott állásaiból a fősereg felé. A második napi ütközetnél egyenlőknek látszottak az esé­lyek. A harmadik napi csata volt a legvéresebb és legelkesere­­dettebb. Lovasság, gyalogság, tüzérség egyetlen nagy véres go­­molyagnak látszott, mely elkeseredetten vágta, szúrta, öldökölte egymást. A délután folyamán az oroszok hirtelen jelentékeny erősítéseket kaptak és ez hirtelen eldöntötte a véres ütközet és az egész orosz-török háború sorsát az oroszok javára. Az oroszok a menekülő török csapatok nyomában nemso­kára a Dardenellák néven ismert török tengerszorosnál állottak, melyeket Nagy Péter cár és Katalin cárnő “végrendelete” ér­telmében mindenáron szerettek volna elfoglalni. De álmuk nem . ..ö. mlo a a&.'aávio'i) SE SZÖGED), SE KfiCSKEMÉTI Két város versenye az “ö”’ betűért Kedves és tanulságos kis cik­ket olvastam a napokban ar­ról, hogy a szögedi embör nem úgy mondja, hogy “nőm”, ha­­nöm úgy, hogy nem, viszont azt, hogy igen, azt igönvalóst csak úgy mondja, hogy igön. Megvallom, már ez a szö­gedi “ö” betű is szöget ut ott a föjömbö, de most aztán ráduf­­lázott az én kitűnő kollégám Kisjó Sándor, aki “Egy kis táj­nyelvtan” cimü izes cikkében Kecskemét nevében tette le a garast, arravalónézvést, hogy nikor használ “e” betű he­lyett “ö” betűt az alföldi ma­gyar embör. Na, gondoltam magamban, ha már a nyelvtudós is, meg a színtiszta bennszülött kecske­méti iró is szakvéleményt mond akkor itt az ideje, hogy tözs­­gyökeres pesti embör létömre magam is hozzászóljak a do­­oghoz, elvégre minden okom megvan rá, hogy szakembör­­nek tartsam magamat. Ugyan­is ifjúkoromban közel két hé­tig udvaroltam egy szögedi szépasszonynak, arról nem is szólva, hogy egy Ízben futball­­vonaton lementem a Fradi-Sze­ged mérkőzésre. De Kecske­mét dolgában se vagyok afféle kezdő ember, mert egyszer, mi­kor a hirös városban várni kel­lett az átszállásnál a vonatra, én bizony besétáltam a hirös nevezetös Beretvás-vendéglő­­be, egy zónapörkölt, meg némi tájnyelvtani kutatás okából. Hát itt mindjárt kiderült, hogy ezek a fránya keckse­­tiek rosszul beszélnek kecske­métiül, mert gondolják csak el, úgy ejtik a vendéglő nevét, hogy Beretvás, a helyett, hogy — miként azt a pesti ember joggal elvárhatná], úgy monda­nák, hogy — Borotvás. Már akkor gyár üottam, most pedig Kisjó Sándor barátom cikke megerősíti benne, hogy mind a szögedielí, mind pedig a kecskemétiek csak úgy ötlet­szerűen használják az “ö” be­tűt és a pesti ember képtelen valamiféle szabályt kiokoskod­ni a beszédjükből. Ha én asz­­szontam: rettenetös, ük azt fe­lelték, hogy röttenetös, ük úgy ejtették, hogy kellemetös. No várjatok csak — gondol­tam magamban -t—, majd én megtanitlak titeket helyesen teljesülhetett, mert az angol flotta hirtelen a Dardenellák védel­mére sietett és megállásra kényszeritette az oroszokat. . . . Nemsokára lehullott a hó, mely eltakarta a Sipka szo­rosban elesettek véres hulláit. Csak itt-ott emelkedett ki a hő­ből egy-egy emberi kar, mintha segítségért esdekelne, egy-egy elhullt ló ég felé meredő lába, egy-egy felfordult kocsi roncsa, vagy egy-egy törött ágyukerék. Minden egyéb a hó alatt volt. Erről festette meg azután Verescsagin orosz festő világhírű ké­pét, melynek ez volt a cime: “A Sipka Szorosban minden csen­des . . .” A hó alatt a halottak ezrei pihentek. (FOLYTATJUK) kecskemétül böszélni. Már vagy félórát vártam a Beret­­vásban, de csak nem hozták a pörköltömet. Pedig már szeret­tem volna én is megkapni a magamét. Tán úgy kellett vol­na rendelnem, hogy pörkölt, vagy esetleg perkölt. Sebaj, odahívtam a pincért és, hogy szót értsünk, tőrülmetszett tőzsgyökérrel mondottam, igy apertén: — Ködvös pöncér börötöm, mór möndönkő mögkaptö a pörköltjét, hadd kapjöm mög én ös ö mögömét. A pincér néhány pillanatig révetegen bámult rám, majd hirtelen sarkonfordult és ro­hant a konyhába. Hallottam, amikor a főnökének jelentette: — Gazduram . . . Egy bo­lond embör ül a balkettes asz­talnál magában . . . Hát igy kaptam mög a hirös városban a magamét. . . Király Dezső Jugoszláviai magyarok Tito mellett A Nyugati Hírnök jelenti: A jugoszláviai magyar kisebb­ség kétezer tagja Eszéken nagy­gyűlést tartott. Az egyhangúan elfogadott határozati javaslat értelmében a jugoszláviai ma­gyarok levelet intéznek a buda­pesti rádió igazgatóságához, amelyben leszögezik, hogy a ju­goszláviai magyarság kitart Tito marsall mellett. A levél megál­lapítja, hogy a jugoszláviai ma­gyarság a jugoszláv alkotmány­ban lefektetett valamennyi jo­gát hiány nélkül élvezheti. A budapesti rádió rágalmai és ha­zugságai semmi hatást nem te­hetnek a jugoszláviai magyar­ságra, mert a jugoszláviai ma­gyarok tudják, hol van az igaz­ság. ^ házi készítésű rjg NUT-FRUIT Cakej Mrs. HAMMERAL — sok finom gyümölccsel és gH dióval készült ijSi HOME-MADE FRUIT CAKE-t g bérmentesen küld címére. 3 fontnál több. . ... .$4.25 | 2 fontnál több...................$3.00 1 fontos mintacsomag. .... $1.50 Küldje megrendelését még: ma, a pénzátutalással együtt Mrs. Hammeral, 857 McKinley Ave., Akron 6, Ohio cimré vagy ttlefonáljon: PArkway 9326 “MINDENKOR ÖRÖMMEL ÁLLUNK SZOLGÁLATÁRA” BOLDOG, ÁLDÁSDUS UJESZTENDŐT | kíván i! JOHNSTOWN ÉS KÖRNYÉKE NAGY- !: ÉRDEMŰ MAGYARSÁGÁNAK Baratincic Funeral Home | TEMETÉSRENDEZŐK ÉS BALZSAMOZÓK j: ! ' í !■ 424 BROAD STREET — JOHNSTOWN, PA. ;J «WWtWWWVVWWWWVWWWWWWWWHVMWMWWW BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK magyar barátainknak House Of Stuart Beauty Aids EILENE TODMEY — IV 0754 Cleveland, Ohio BOLDOG ÚJÉVET! | Wcinlt’s íj Kitűnő tejtermékek j; VAJ—SAJT—'TOJÁS j: Stand A 6-7 ;! West Side Market ;! PR 8184 — Cleveland Gyémántok Órák jg Eljegyzési Gyűrűk R S Gyémántját modern fog- R sj lalatba tesszük. R Í Ékszer és óra javítások. 8 I C. F. LEINE I 502-503 Citizens Bldg. ’J MAin 0583 Cleveland, O. jj Az én apám csodákat müvei MINDEN fiú, aki szeretne póznára mászni, csodál­ja egy lineman “szédületes teljesítményeit.” Ö magasra mászik, megbirkózik a viharral — van ereje és bátorsága. De sok fiú tudja, hogy minden papa, aki az Illuminating Company részére dolgozik, csodála­tos munkát végez! Akár lineman az illető, akár valamilyen más beosztásban dolgozik az 500-féle munka közül, mindenképen fontos szerepe van a világítási ver­senyben. A többi 5300 társával együtt ő is felelős a lehető legjobb villany szolgáltatásért, amit több mint 1,500,000 ember élvez! Igen! Egy munkás hadseregre van szükség ily sok embernek a modern villany szolgálattal való tökéletes ellátására . . . villanyszolgálat, amelyet az egész világ irigyel. 1095 E. 177 Street IN THE BEST LOCATION IN J H E NATION Ten O’Clock funes” — Csupa Sláger, Csupa Csillag — 15 Előadás Egy Héten — Hétfőtől Péntekig — Reggel 10-kor — WGAR és WICA — Este 10-kor WHK

Next

/
Oldalképek
Tartalom