A Jó Pásztor, 1949. február-május (27. évfolyam, 5-21. szám)
1949-03-11 / 10. szám
PAGE S. OLDAL Böjt második vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Máté 17. fej. 1—9. 1 f Azon időben Jézus maga mellé véve Pétert és Jakabot és Jánost, ennek testvérét s felvivé őket külön egy magas hegyre. És elváltozék színében előttük ... És orcája fénylik vala, mint a nap, ruhái pedig fehérek lőnek, mint a hó. S íme megjelenőnek nekik Mózes és Illés, beszélgetvén vele. Megszólalván pedig Péter, mondá Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk; ha akarod, csináljunk itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet- Mig ő szólott, egyszerre fényes felhő árnyékold be őket. És ime szózat hallatszék a felhőkből, mely mondá: Ez az én kedves Fiam, akiben nekem kedvem telt, őt hallgassátok. Hallván ezt a tanítványok, arcukra borultak és igen megfélemlének. És hozzájuk méné Jézus és illetvén őket, mondá nekik: Keljetek fel s ne féljetek. Fölemelvén pedig a szemeiket, senkit sem láttak, csak egyedül Jézust. SZENTBESZÉD A nagyböjt első vasárnapja Krisztus Urunkat mint bőjtölőt állította szemeink elé az evangéliumban. A mai vasárnapi evangéliumban pedig Krisztus Urunkat már a Tábor hegyén találjuk. A múlt vasárnap Krisztus testében szenved, ma pedig testében megdicsőül. A múltkor mint ember mutatkozik meg előttünk, a ma pedig mint Istent mutatja meg nekünk. Nagy külömbség, nagy ellentét! A két vasárnap jelenti a két életet, a földi s az örök életet. Krisztus Urunk a saját példájával, a saját életével tanít bennünket arra, hogy itt a földön küzdelem, szenvedés az ember sorsa és hogy ezt a küzdelmes kisértést böjtöléssel és vezekléssel kell hasznossá, érdemszerzővé tennünk, ha azt akarjuk, hogy a Tábor hegyére, a megdicsőülés helyére eljussunk és hogy igy jövő életünk boldog legyen. Krisztus Urunk először végigcsinálja a föld keserveit s azután megmutatja nekünk az ég örömeit, hogy tudjuk és akarjuk az utóbbiakért elszenvedni az előbbieket. A kisértések helye és a Tábor hegye, a nagyböjt első és második yasárnapjának szent evangéliuma, a jelen és a jövő élet nagyszerű képe. Krisztus végigjárja a kisértések útját, legyőzi a test vágyait, az élet kevélységét és a szemek kívánságát és csak ezen hármas ^győzelem után jut fel a Tábor hegyére, ahol — az apostol szerint — jó nekünk lennünk. A földi életben nekünk is végig kell járnunk a kisértések útját, sokszor még az országutját is. A szem, a test, az élet, a világ folytonfolyvást kisért, ostromol, zaklat bennünket s nekünk szüntelenül résen kell lennünk, amint Szent Péter apostol figyelmeztet: “Testvérek, józanok legyetek és vigyázzatok, mert a ti ellenségtek, az ördög körüljár, keresvén, hogy kit nyeljen el.” És hogy ebben a folytonos lelki harcban, ebben a szüntelen küzdelemben hitünket el ne veszítsük, reményünket fel ne adjuk, Krisztus Urunk bennünket is felvisz egy szer-máskor a Tábor hegyére! Kimondhatatlan lelki megnyugvást, leírhatatlan benső békét és édes örömet nyújt nekünk az imádságban, szent szolgálatában. A Tábor hegyén érezzük magunkat és szinte önfeledten kiáltunk fel Szent Péterrel mi is: “Uram, jó nekünk itt lennünk!” Krisztus Urunk nem egyszer megmutatja magát nekünk színében elváltozva és megizlelteti velünk a mennyei boldogságot. És mindezt azért, hogy megerősítsen bennünket, hogy a lelki harcban egy kissé megpihenve Jézus kebelén, uj erőre, uj készségre kapjunk, amint a terhet cipelő ember is megáll, hogy iélekzetet vegyen. Erőt és vigaszt akar nekünk Krisztus nyújtani a Tábor hegyén színének elváltozásával és arcának ragyogásával az élet hétköznapjaira, de különösen a halál órájára. Mert mi ad erőt, mi vigasztal bennünket, ha kínnal, nyomorral, betegséggel kelünk és fekszünk? Mi tart fenn bennünket, ha egyik csapás után a másik zudul reánk? És mi az, ami nem enged bennünket kétségbeesni, amikor érezzük, hogy erőnk mindegyre jobban lankad, amikor érezzük a halál lehelletét, amikor tagjaink kezdenek kihűlni és hideg verejték gyöngyözik végig holmiokunkon? . . . Semmi más, mint egy tekintet fölfelé, egy tekintet az ég felé! . . . Semmi más, »mint az a gondolat, hogy: Uram, jó nekünk ott lennünk. A hajléktalanokért XII. Pius példáját követve, aki Róma hajléktalanjainak otthonhoz juttatására adakozott bőkezűen, most Milano érseke, Schuster bíboros, hasonló akciót kezdeményez a lombard főváros hajléktalanjai megsegítésére. Felhívást intézett Milano lakosságához, segítsen mindenki tehetsége szerint, a sokhelyen üresen álló lakásokat vegyék igénybe a szegények részére, akiknek anyagi feleslegei vannak, adjanak. Ő maga — mondja a bíboros érsek — szegény és teljesen vagyontalan, nem ajánlhat fel egyebet, mint püspökgyürüjét, de ezt szívből teszi. Azt ajánlja, hogy a tervezett uj lakótelepülést nevezzék el Szent Ambrusról. A BÉKE HAZA A római Béke Házáról közöl részletes tudósítást az Osservatore Romano. A katolikus ifjúság most* épülő háza kapta ezt a nevet. A római Via Aurelián épülő “Dornus Pacis” méreteiben emlékeztet a római egyetemi városra, de ennél is szebb és impozánsabb lesz. A Béke Háza három épülettömbből áll a tervek szerint. Az elsőben 400 szoba lesz szálloda céljára. A második épületben van a kápolna és egy hatalmas terem előadások, konferenciák céljára. A harmadik épületben kap helyet a nemzetközi titkárság. Hitelei! R öveit A Jő PÁSZTOR- THE GOOD SHEPHERD Amit elhallglittak Lincolnról Az első tüzifecskendőt a ciszterciák szerkesztették, Páris tűzoltói pedig a 17. században a ferences barátok voltak. (G. S.) Születésnapjának nem tudom hányadik évfordulója alkalmából Amerikaszerte sokat beszéltek Lincoln Ábrahám felől, de csodálatos módon jellemének egyik vonásáról mélyen hallgattak. Nagy hiba volt. Öreg hiba. Lincoln jellemének alapvonása Istenbe vetett hite volt. Nem az a hit, amely külsőségekben nyilvánul meg. Vasárnapokon ugyan pontosan eljárt a templomba, de hitét magábavonultságában elmélyedésében gyakorolta. McClure ezredes, aki Lincoln idejében az elnököt őrző titkos rendőrség feje volt, írja meg könyvében azt, hogy egy alkalommal kérdezte az elnököt: — Ábé, melyik a legszebb rész a bibliában? Tudni kell azt, hogy az ezredes szinte gyerekkori barátja volt Lincoln Ábrahámnak. Mikor Lincolnt elnöknek választották, magával vitte barátját testőrének Washingtonba, bár úgy érezte, hogy ilyesmire nincsen szüksége. Innen eredt az, hogy McClure egyszerűen Ábé néven szólitgatta, Ábrahám rövidítéséül, az elnököt. .Az ezredes kérdésére Lincoln nyomban válaszolt: — A Biblia legszebb része a hegyi beszéd. Voltaképpen minden egyéb, amit Krisztus később vagy előtte mondott, minden csoda, amit tett, csak a hegyi beszéd alátámasztása. Abban van minden elv, tanítás lefektetve, hogy miként juthatunk Istenhez közelebb, miként élhetünk igazi emberi életet. McClure ezt nem találta elegendőnek, hanem tovább faggatta: — Ábé, melyik a legszebb rész a hegyi beszédben? Elmosolyodott erre az elnök, kissé gondolkozott, majd megszólalt: — Mikor egy teljesen érett dinnyét felvágsz, úgy érzed, hogy mindenütt egyformán szép az. A hegyi beszédnek is minden egyes mondata szép és tökéletes. De hát az egyik ember ezt szereti jobban, a másik meg amazt. Nekem az a rész áll legközelebb szivemhez, amelyben Jézus arról szól, hogy milyen módon forduljunk a Teremtőhöz. És hogy a Bibliában kevésbbé jártas ezredesnek kétsége ne legyen, a maga szavaival mondta el azt a részletét, amely szivéhez legközelebb állott. így beszélt: — Jézus intett bennünket, hogy mikor Istenhez fordulunk, ne tegyünk úgy, mint a farizeusok. Azok ugyanis az utcák sarkán álltak meg és hangosan rikoltozva imádkoztak. Akárcsak mostanság egyik-másik nekivadult amerikai csoport tagjai, akik az utcasarkokon dobokat vernek, énekelnek, furulyáznak, szóval arra igyekeznek, hogy magukra tereljék a figyelmet. Gondolkozott kissé Lincoln, majd érezhetőleg meghatottan folytatta: — Oktatott bennünket Názáreth nagy szülöttje arra is, hogy mikor imádkozunk, ne kapcsoljuk imánkat össze földi kérésekkel. Úgy mondta, hogy Isten a mi kérésünk nélkül is tudja, hogy mire van szükségünk. És végül megmondta, hogy ha igazán áhitatosan akarunk imádkozni, menjünk be legbelsőbb szobánkba, zárjuk be annak ajtaját, maradjunk magunkra és sok beszéd helyett ezeket a szavakat mondjuk: “Miatyánk, ki vagy . . .” Feljegyezte ekkor McClure ezredes, hogy Lincoln elhallgatott, aláza^san lehajtotta fejét, összekulcsolta kezeit és halkan suttogta íz Ur imáját. Titkára, sőt kormányának tagjai is sokszor kifogásolták azt, hogy Lincoln elnök ajtaja mindig lyitva állott az emberek előtt Mondták neki: — Ez<r kéréssel zaklatják önt, elnök ur, és azok javarészét a kormá’y tagjai, a titkárok, sőt egész ds hivatalnokok is elintézhetnek. Mégse megy az, hogy közkatonák menjenek az elnök szilé elé apró kérésekkel. Lincoln jó ideig hallgatott, de egysz&r csak kinyitotta a mindig ktze ügyében levő Szent írást és clnyitva azt, megszólalt: — íme, ezek a szavak vannak itt írva: ‘Jöjjenek hozzám, akik megfárad átok.” Sehol nem mondja azt, hogy menjetek tanitványainhoz vagy másokhoz, hanem migához hívja a megfáradt embereket. így cselekedett Jézus, én Se tehetek másként. A nagji elnök ritkán jött indulatba, faragját el tudta fojtani, még akkor is, mikor méltatlan sérelmek érték, pedig KEMP1S TAMÁS BÖJT IDEJÉN A nagyok között is egyik legnagyobbnak tartott Kiempis Tarnál a nagy böjt érkeztével ezeket irta hitüket követő, kerjszJény lelkek részére: 1 — Jézijis sok társat talál terített -Mátéjához, ge keveset megtartóztatásához. Nehéz Wd ez a legtöbb ember ellen,fakik Jézus tanításaiból csakL nekik Jót akarják, de nem fchatják részüket kivenni a Nehezéből. Folytatja Kempis Tamás ezt a gondol dot ilyen módon : — Sol an kívánnak vele örvendezni de kevesen akarnak vele vagy érette valami bántalmat Szenvedni. Sokan követik Jélzust a kenyértörésig, de keveíen a szenvedés keserű kelyhtnek kiürítéséhez. Addig szeretik, mig rajtuk kellemetlenség nem esik. Ez a ^empis Tamás a német fölqön levő Kempen faluban született 1379-ben, tehát nagyon régen. Igazi neve Hemerkfn Tamás volt és csak később nevezték el szülőhelye után. Fbsszu, jámbor, áldásos életet élt, szerzetes lett és akkor iita könyvét, melynek cime: “Krisztus követése”. A vilíg minden nyelvére le van fordítva ez a könyv. Sokan vannak, akik a bibliával egyenértékűnek tartják. Maga az egyház is, amelyhez tartozott, száz és száz esetben ajánlottá Kempis munkájának olvasását. Kempis az emberi lélek nejmesülése érdekében a negyven napos böjti időszak szigorú betartását irta elő. írása szerint a böjt is sanyargatja ugyan a testet, de eszünket, lelkünket magasabb színvonalra emeli. Amint egy magyar iró nyersen, de jól mondta : — Télé hassal nem lehet áhitatosm imádkozni. Kempis Tamás ezt a gondolatot éppen a nagy böjti időszak elején igy fejezte ki: — A 5 evés, ivás, alvás és a terme szét egyéb szükségeinek kk légitése nagy nyomorúság é j teher az ájtatos emberre n ízve. Aki ezektől szabadul, i bűnök terhétől szabadul. Igaz szándékkal, becsületes akarati ,1 nem ajánlhatunk jobbat : didi embereknek, mint hogy sí orgalmasan olvasgassák K< mpis Tamás könyvét Jézus követése felől. A nagy böjt ne gyven napos időszaka alkalmi s legjobban erre. gyakran bántották; de egyszer megszakadt a türelme. New York városából baptista és methodista papok küldöttsége kereste fel és azt követelte, hogy minden elfogott déli ellenséget végeztessen ki. Felpattant székéről Lincoln Ábrahám, hatalmas öklével a Bibliára ütött és kiáltotta: —- Ezt a könyvet vagy én értem vagy önök nem értik. Én csak megbocsátást, irgalmat tanultam belőle és aki másat olvas ki szavaiból, az takarodjék szemem elől. Nagy lármát csaptak a sajtóban emiatt az elkergetett emberek, amire Lincoln egyik minisztere, Seward rosszalólag mondta: — Kár volt ezeket felizgatni. Vihar lett belőle és ki tudja, hogy vészeljük azt át? Lincoln ilyenkor mindig egy tréfával válaszolt. Ebben az esetben is megszólalt: — Bizony nagy mennydörgést hallok magam is és körülbelül úgy kellene imádkoznunk, mint az egyszeri vándorlónak, akit éjszaka a nagy erdőben rettenetes vihar ért. Csapkodtak a villámok, dörgött az ég, mire a boldogtalan ember könyörögni kezdett: — Uram, ha teheted, akkor legyen kevesebb a dörgés és több a világosság. És végül feljegyezték az orvosok, akik körülötte voltak, mikor az elvadult színész fejen lőtte, hogy beszélni ugyan nem tudott többé, de ajkai mormoltak és kétségtelen, hogy, bár öntudatlan állapotban volt, mégis imádkozott. Isten volt utolsó gondolata. A közvélemény Amerikában megköveteli azt, hogy az elnök templomba járó ember legyen. Ennek eddig mindenki eleget is tett, de csak a külszínért több esetben. Igazi, mélységes, erőt adó hitet csak Lincolnban látott a nemzet. Jellemének ez volt egyik alapvető és dicséretes vonása. Az Istenben való hit. Adományok a tornai plébániára Ft. Simkó Géza tornai esperes plébános ezúton mond hálás köszönetét mindazoknak, akik a plébánia javára adakoztak. Újabban a következő adományok érkeztek: $5 — 'Molnár Imre és neje, Reihel Ferenc és neje, Reihel Pál és neje, Bolta Imre, Túróéi Józsefné, Galata Rozália, Bárva Jánosné, Özv. Reihel Istvánná és cs., Vidasics János és neje, Pigoi Erzsébet, Emődi József és neje, Kovács József és neje. $3 — Majancsik Imre és cs., Tibai Istvánná, Karafa János és neje, ifj. Herpák Andrásné. $2 — Kiss János és neje, Özv. Lepedő Andrásné, Vass Istvánná, Balázs Gyula, Darvas József és neje, Nagy Ferenc és neje, Bartók János és neje, Mészáros János és neje, Baroth Pálné, Kiss Józsefné, Rédvay János és neje, Lepedő József és neje, Bendzsuk János és neje, Özv. Koleszámé Anna, Özv. Szmogya Jánosné, Özv. Kohuth Miklósné, Turóci István és neje, Özv. Soltész Gyuláné, Molnár Jánosné, Zsidik Antalné, Soltész Menyhértné, Özv. Blizmány Józsefné, Lukács József és neje. $1 — ifj. Lepedő András, Tóth János, Mrs. Bordás, Képes István, Yasko Márton, Mr. & Mrs. Ray Daviss, Pisák István, Özv. Béloré Jozsa, Reihel József és neje, Reihel István, Özv. Reihel Józsefné, Krijsák Jánosné, Özv. Turóci Józsefné, Majori Béla, Id. Máté Józsefné, Özv. Sváb Gyuláné, Gala-Bőjí második vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Márk, II., 7. Azon időben: Beméne Jézus Kafarnaumba. És hallván, hogy egy házban vagyon, sokan gyülének Össze, úgy hogy az ajtónál sem fértek el; és hirdeté nekik az igét. És jövének hozzája, egy inaszakadtat hozván, kit négyen hordoznak vala. És nem vihetvén őt eléje a sereg miatt, felbonták a tetőt, ahol volt, és a nyíláson lebocsáták az ágyat, melyben az inaszakadt fekszik vala. Látván tehát Jézus azok hitét, mondá az inaszakadtnak: Fiam, megbocsáttatnak neked a te bűneid. Yalának pedig ott némelyek az írástudók közül, ott ülvén és gondolván szivükben: Hogy szólhat ez ily káromlólag. Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanem egyedül az Isten? Jézus azonnal megértvén lelkében, hogy magokban úgy gondolkodnak, mondá nekik: Miért gondoljátok ezeket sziveitekben? Mi könnyebb- mondani-e az inaszakadtnak: Megbocsáttatnak neked a te bűneid. — vagy mondani: Kelj fel, vedd ágyadat és járj? Hogy pedig tudjátok, hogy az ember fiának hatalma vagyon a földön a bűnök megbocsátására; (mondá az inaszakadtnak): Mondom neked: Kelj föl, vedd ágyadat, és menj házadba. És amaz mindjárt fölkele, és vévén ágyát, elméne mindenek láttára, úgy hogy mindnyájan csodálkozának, és dicsőiték az Istent, mondván: Még ilyet soha nem láttunk! SZENTBESZÉD Alig fejezte be Jézus imádságát, az olajfák hegyén, ahol megkezdve szenvedéseit vérrel izzadott, amikor Judás az áruló tanítvány a katonai csapat élén ott termett és elfogták Jézust és mint gonosztevőt megkötözve Pilátushoz, a római helytartóhoz vitték, hogy vele halálra ítéltessék. Pilátus emberségessebben gondolkozott, mint Jézus ellenségei, mert vizsgálatot tartott és meggyőződve a vádak alaptalanságáról, módot keresett, hogy Jézust megmentse. Először is az a gondolata támadt, hogy szabad választást enged nekik a gonosztevő Barabbás és az ártatlan Jézus között, abban a hiszemben, hogy azok, akikkel Jézus .oly sok jót tett, szabadonbocsátását fogják kérni. De csalódott. Ugyanis a papi fejedelmek és írástudók által felizgatott néptömeg Jézus halálát követelte. Pilátus szorult helyzetében még egy kísérletet tett Jézus megmentésére, ugyanis megostoroztatta abban bizakodva, hogy ha ellenségei látni fogják összemarcangolt testét, szánalmat éreznek és nem fogják kivégzését követelni. Álljunk meg itt és lelkiszemeinkkel nézzük Jézust az ostorozás alatt és elmélkedjünk. Az ostorozás egyike volt a legembertelenebb büntetéseknek, mert nemcsak nagyon fájdalmas volt, de szégyenteljes is. Alig adta ki Pilátus a rendeletet, a római katonák levetkőztették Jézust és odakötötték az oszlophoz. Mily szégyenérzet foghatta el Jézust, mikor népsokaság előtt levetkeztették és a nép gunyjának tették ki. A katonák kezükbe veszik a vasszegekkel ellátott ostorokat és kezdetét veszi a vérengzés. Ó nézzétek Urunkat Istenünket, tetőtől- talpig nincs benne épség! Szent Ágoston beszéli egy ősrégi hagyomány után, hogy a katonák között akadt egy, aki nem tudta tovább nézni ezen emberkinzást és kardjával elvágta a kötelet, mely Jézust az oszlophoz kötötte, imire Jézus a földre esett és vérében fetrengett. Ha Jézus megostoroztatásának a láttára a pogány szív is részvétre buzdul, vájjon mi keresztények érzéktelenek maradnánk-e ennek az elgondolására? (Midőn a szenvedő Jóbot barátai meglátogatták és, fekélyekkel borítva a szemét, dombon ülve találták, megborzadtak, sírtak, zokogtak, szólani se tudtak. Hát nekünk is, mikor a mi Urunkat, Megváltónkat a szégyenoszlophoz kötözve véres sebekkel borítva gyötrődni látjuk, nem kell-e összeborzadnunk? Igen! Az emberek bűneiből fonódnak azok az ostorok, melyekkel Jézust megostorozták. A szentatyák általános vélekedése szerint különösen a tisztátlanság bűne miatt ostoroztatott meg a Megváltó. Minden bűn utálatos az Isten előtt és lealacsonyító az emberre nézve, mert mikor az ember vétkezik, felmondja Istennek a szolgálatot és engedelmességet és az ördög szolgálatába szegődik. De egy bűn által sem sülyed olyan mélyre, mint a fajtalanság által, miértis egy bűn sem olyan utálatos az Isten előtt, mint a tisztátlanság. Isten fia emberré lett, tehát ő testvérünk. Ő a fej, mi pedig testének tagjai vagyunk. Szent Pál apostol mondja: Minden vétek, melyet az ember cselekszik, a testen kívül vagyon, de aki paráználkodik, tulajdon teste ellen vétkezik, aki pedig teste ellen vétkezik, az Krisztus teste ellen vétkezik; mert nem tudjátoke, hogy tagjaitok tagjai Jézus Krisztus testének ,s a Szentlélek tibennetek vagyon, kit az Istentől vettetek, és nem vagytok magatokéi.” Igen a mi lelkünk a Szentlélek temploma, azzá lett a keresztségben. Utálatos az érzékiség bűne a köztudatban, az emberek szemében is. Az életben semmi bűnhöz nem tapad annyi becstelenség, mint a tisztátlanság bűnéhez, ezért egyik bűn sem kerüli annyira az emberek tekintetét és keresi annyira a rejtekhelyeket, az éj homályát, mint a fajtalanság. A tisztátlanság a legrutabb hálátlanság az Isten ellen, mert az egészséget, testi szépséget, vagyont Isten ezen adományait mások elcsábítására és Isten bántalmazására használja. A tisztátlanság egyike a fő bűnöknek, melyből sok más bűn származik. Ily nagy bűn lévén a tisztátlanság, az Isten sok esetben már itt e világon büntette azt. E bűn miatt törölte el az emberiséget vizözönnel, kivéve Nőét családjával. Az erkölcsi feslettség miatt pusztította el Szodomát és Gomorrhát kénköves, tüzes esővel. E bűn miatt lakolt Dávid, Salamon, Sámson. E bűn ásta meg sírját a görög és római birodalomnak. Ezért mondotta a magyar költő, Berzsenyi: “Minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől s rabigába görnyed”. ___________ ta Imre és neje, Molnár Ferenc és neje, Bukó Lajosné. 50 cent — Simonyák Sándor,, Özv. László Sándorné.
