A Jó Pásztor, 1948. október-december (26. évfolyam, 44-53. szám)
1948-11-12 / 46. szám
PAGE 8. OLDAL A JÓ PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD Pünkösd uián 26. vasárnap EVANGÉLIUM , Szent Máté 13. fej., 24—30. szakasz Az időben mondá Jézus e példabeszédet: Hasonlít a mennyek országa olyan emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Mikor pedig aludtak az emberek, eljőve az ellensége és konkolyt vete a búza közé és eltávozék ... Amint pedig felnőtt a vetés és termést hozott, föltetszék a konkoly is. Akkor a házigazdához menyén a szolgái, mondák neki: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe, honnét van tehát benne a konkoly? Erre feleié nekik: Ellenséges ember cselekedte ezt. A szolgák pedig kérdették tőle: Akarod-e, hogy menjünk és kigyomláljuk azt? Ő meg mondó: Nem, nehogy a konkolyt szedegetve, kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok mindkettőt felnőni aratásig s aratáskor majd megmondom az aratóknak: szedjétek ki előbb a konkolyt és kössétek azt kévékbe, hogy elégessék, a búzát pedig gyüjtsétek össze a csűrömbe. SZENT BESZÉD A mai szent evangéliummal kapcsolatban eszembe jut egy bizonyos királyi emberről szóló mese, akinek kilenc fia volt. Annak a bizonyos királynak egyszer megjövendölték, hogy a kilenc fia közül az egyik föllázad ellene. A király erre nagyon megharagudott és mivel nem tudta, hogy a kilenc fia közül melyik fog ellene föllázadni, — mind a kilenc fiát ki akarta végeztetni. Ámde akkor megszólalt bölcs tanácsadója és azt mondta neki: “Ha kilenc fiad közül egy föllázad, a többi nyolc, akiket szeretettel neveltél, megvéd az egy háládatlan ellen. De ha egy fiad sem lesz, az ellenség észreveszi, hogy magadban védtelenül állsz, rádtör, megöl és elfoglalja országodat.” A király belátta, hogy a bölcsnek igaza van és megkegyelmezett fiainek, bár tudta, hogy egy közülök föllázad ellene. Kedves Olvasóm! Ilyesmi nemcsak a mesében, hanem az életben, a valóságban is nem egyszer előfordul... Az emberek a rosszat, amit .látnak vagy pláné amit tapasztalnak, ami velük esik meg, vagy ami őket érinti, szeretik általánosítani, szeretik felfújni, ugyannyira, hogy a jót a rossz mellett meg sem látják, sőt nem is akarják meglátni és éppenséggel nem törődnek azzal, ha a rosszal együtt szenvedtetik a jót is. Az emberek akárhányszor egy rossz miatt elitélik a többi jót és egy rossz miatt ki akarják irtani a többi jót is. Mennyivel más ezzel szemben a mai evangélium tanítása. — Az evangéliumi ember ugyanis még azt sem engedi meg, hogy a konkolyt kiszedjék, nehogy azzal együtt a búzát is netalán kigyomlálják... Vagyis egy ideig inkább kegyelmez még a rosszaknak is, csakhogy valahogy ne ártson a jónak, kárt ne tegyen a jóban. íme, ez az evangéliumi járás. Ámde ezt az eljárást látjuk érvényesülni az okos, a józan emberi cselekvésben is. Ha például egy testi szerv beteg, at okos orvos nem teszi tönkre, nem pusztítja el miatta az egész testet, hanem ellenkezőlég, iparkodik a beteg szervet is meggyógyítani, megmenteni azr égesz testnek. Ha valamely gyermekben nagy, súlyos hibák is vannak, az okos szülő nem öli meg az -egész gyermeket, hanem iparkodik a hibákat orvosolni, a hibákat szépszerével kiirtani, hogy megmentse az egész gyermeket. Ha valamely családban van egy kivetni való, akkor józan ésszel nem szabad elitélnem az egész családot. Ha valamely testületben van egy-két rossz, azért nem szabad azt mondani, hogy a többi is olyan, nem ér az egész testület semmit se. Mi lenne ugyan belőlünk, ha a jó Isten is egyetlenegy halálos bűn miatt elkárhoztatna bennünket, mint ahogy sokszor az emberek egyetlen vétség miatt végleg elitélik embertársaikat? ... Hová jutnánk, ha a jó Isten is úgy bocsájtana meg nekünk, mint ahogyan mi nem akarunk — egymásnak megbocsátani? Az Úristen csak egyszer pusztította el a gonosz emberiséget, amint vizözönt bocsájtott a földre, de azután meg is Ígérte, hogy nem lesz többé világszerte vízözön. -— Megtehetné az Úristen ma is, hogy mondjuk pestist bocsájtana ez emberiségre, de hát akkor ugyebár mennyi ártatlan is pusztulna el a gonoszok mffett, amikor az ártatlanoknak úgyis eleget kell szenvedniök a rossz miatt. Az isteni bölcseségnek más az útja. Az Isten ezen a földön megtűri a rosszat, úgy, amint az evangéliumi ember is megtűrte a konkolyt, nehogy miatta szenvedjen a búza is, de csak az aratás idejéig. Az aratáskor megtörténik a nagy szétválás. A búza a csűrbe kerül megőrlésre, a konkoly pedig a tűzre, meg égetésre. Nagy örömet és meglepetést hozott az elmúlt karácsony az abaujmegyei, határszéli Tornyosnémeti község híveinek. Közvetlenül a szent ünnep előtt érkezett meg az amerikai hivek ajándékcsomagja, amelyben szebbnél szebb, felbecsülhetetlen értékű egyázi ruhákat küldtek a háború alatt kifosztott tornyosnémeti római katolikus plébániatemplomnak. Ez az ajándékcsomag, melyet egy másik, ugyancsak templomi ruhákat tartalmazó csomag már megelőzött, Mulató György lakeview-hempsteadi lakos fáradhatatlan bűz gólkodásának eredményé, aki az első világháború után egymaga 157 kg. súlyú harangot | j ajándékozott a tornyosnémeti templomnak (ez a harang megmaradt, csak az 587 kg. súlyú nagyharangot vitték el a most lezajlott világháborúban, mely szintén amerikai hivek ajándéka volt) ; most pedig tudomást szerezve templomunk háborús kifosztottságáról, gyűjtést rendezett az j Amerikában élő tornyosiak és ismerősök között uj templomi ruhák beszerzésére, amely összesen 141.50 dollárt eredményezett. Ebből az összegből került ki 1 uj violaszinü vecsernyepalást, 2 piros ministránsruha, 2 ministránsing, 1 fekete miseruha és 1 miseing vételára. A gyűjtésben Mulatónak segítségére voltak Tamás Regina és Tóbiás György. Máté evangéliumának elbeszélése szerint, mikor Jézus elküldi tanítványait az emberek közé, felsorolja mindazt, ami reájuk vár. Ebben az útnak indító beszédben van egy mondat, mely nem tűnik fel a többi között. Inkább csak az isteni Költő diszitő hasonlatának afféle nyomatéknak látszik. “Ha a családatyát Belzebubnak nevezték, mennyivel inkább házanépét?!” Ha Krisztust megvádolták, hogy a “Legyek urával”, a legállhatatlanabb sátánnal szövetkezik, mit várhatnak mást a tanítványok, akik sohasem lehetnek nagyobbak a Mesternél?! Ebben a látszólag csak költői mondatban éppen úgy kérlelhetetlenül igaz , valóságos történeti törvényszerűség rejtőzik, mint az evangélium többi mondatában, mint Krisztus minden szavában. Amint rágalmazták a Mestert, rágalmazzák a tanítványt is, amint ráhullott a mocsok a Főre, ugyanúgy ráhull a tagokra is. A rágalom ott settenkedett Krisztus sarkában, amig emberi alakban a földön járt, ott settenkedik az oltárszekrény körül mindmáig. Nem lehet más a sorsa az Egyháznak és a keresztényeknek sem. Ősi rágalom Nem újdonság Krisztusnak és az ő Egyházának állandó és szünet nélküli rágalmazása. Csak annyi benne az újdonság, hogy .szünet nélküli és állandó. Mint ahogy szünet nélküli az Egyház mártiruma. A mai ember elbámul, ahogy feltárul előtte a hazugságoknak az a tengere, amibe bele akarta fojtani a haldokló pogányság a fiatal kereszténységet. Kisázsiában egész iskolák foglalkoztak Krisztus személyének gyalázásával. A- mit csak ki tud találni a keleti fantázia, mind ráfogták •Jézusra. A nyugati rágalomhullám némileg más volt, mint a keleti. Krisztus személyét nem vette komolyan a római nyárspolgár. A keersztények szerénysége, titkolódzása, komolysága izgatta kedélyét. Egy-kettőre kész volt a váddal: ellenségei az emberi nemnek, akik éjjeli összejöveteleiken az emberiség kiirtását tervezik; lusta emberek, mert nem vesznek részt az állami életben; istentagadók, mert nem áldoznak a bálványoknak. Babonák és legendák Mikor összeomlott a pogányság, összeomlott a szervezett rágalomhadjárat is. De csak a szervezett. Mert lappangva, mint a talajvíz, ótt húzódott meg végig a keersztény ókoron és középkoron, a megtért nemzetek társadalmában. Csak éppen nem a keresztény egyeteme s s é g e t magát, hanem egyes személyeket, vagy néha az egész papságot kezdte ki. Nemcsak egyes világias életű egyházfőket, de komoly pápákat is. II. Szilveszterre csodálatos matematikai és természettudományi ismeretei miatt például ráfogták, hogy eladta a lelkét az ördögnek, hogy pápa lehessen. Az^Ä rágakmhullám a re- i meg ' a leg veszedelmesebb pillanatban. Mert nem a Krisztus szemé-De Mulató nem elégedett meg a pénzadományok gyűjtésével, hanem az. ottani egyházaktól is kért és . kapo.t,t használt, de még egészen jókarban lévő, nagyon értékes ruhákat: a Rockville Centre (Long Island, N. Y.) Szent Ágnesről elnevezett plébániai iskola nővéreitől, a brooklyni szlovák egyházközség plébánosától, Ft. Oravecz Jánostól, Ft. Timkó Metód, O. F. M., new yorki magyar plébánostól. Az újonnan vett ruhák a legkényesebb Ízlést kielégítik, de a kapott használt ruhák is felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Az összes ajándékruhákat kiállítottuk a templomban (ezt a kiállítást Piriczky Illés és Németh Sándorné rendezték nagy hozzáértéssel), úgyhogy a hivek az éjféli misén már gyönyörködhetitek a szebbnél szebb ruhákban, melyeket a délelőtti ünnepi nagy mise előtt Knüppel Kornél plébános ünnepélyesen megáldott. Ez alkalommal ismertette a gyűjtés lefolyását, felolvasta a tornyosi származású adakozók névsorát és a kisded Jézus áldását kérte az 'amerikai testvérekre, akik a háborútól kifosztott templomunk segítségére siettek és ily nagy karácsonyi örömet és meglepetést szereztek nekünk. Az ünnepi istentiszteleteknél már a pompás ajándékruhákat használtuk és ministránsaink is az ujszabásu ruhákban és ingekben biis’zkélkedhettek. December 22-én az összes adakozókért volt felajánlva a szentmise, január 23-án pedig az adakozók elhalt hozzátartozóiért volt ünnepi liberás gyászmise az uj ajándékruhákkal. A tornyosnémeti róm. kát. egyházközség képviselőtestülete december 21-én megtartott gyűlésén Mulató Györgyöt örökös tiszteletbeli disztagjává választotta és az erről kiállított, magyaros motívumokkal és a tornyosnémeti templom fényképével diszitett és- Őr. Madarász István kassai megyéapü$pö,k által. záradékolt oklevelet fáradhatatlan munkásságának elismeréséül elküldte neki. Ez a hálás elismerés Mulató György személyén keresztül szól az összes nagylelkű adakozóknak és adományozóknak, akiknek egyenkint és összesen a legmélyebb hálával tartozunk. Ez a megemlékezésünk nem lenne teljes, ha nem emlékeznénk meg ezen a helyen Sóváry Istvánné, sz. Olexo Róza bridgeporti lakosról, aki a háborúban elveszett temetési palást pótlására egy uj fekete palástra rendezett gyűjtést, amelyet az elmúlt év nyarán szereztünk be a tornyosi származású bridgeporti hivek adományából. Mulató György pedig tornyosi földjeinek 1947 évi haszonbérjövedelmét egy uj tumbateritő beszerzésére fordította. * t Amikor meghatott szívvel mondunk köszönetét összes amerikai jótevőinknek, az adakozó egyházaknak és híveknek, akik oly nagylelkűen siettek a háború által kifosztott templomunk segítségére és ezen nemes cselekedetükkel bebizonyították, hogy elevenen él bennük a szülőföld szeretete és a keresztény testvériség érzésp, a Mindenható Úristen bőséges áldását kérjük mindnyájukra! KNÜPPEL KORNÉL rk. h plébános TAKÁCS ANDRÁS az egyházközség világi elnöke Tornyosnémeti Utóirat: Azóta egv újabb, Mulató György által gyűjtött és küldött adomány érkezett templomunk részére és pedig templomi ruhák és a háborúban elveszett helyébe egy uj cimbalom, mely az oltárcsengőt helyettesíti. Pünkösd uián 26. vasárnap EVANGÉLIUM * Szent Jánostól. XII. rész, 66. Mondá az Ur e példabeszédet: Egy gazdag embernek földe bőséges termést ada. És gondolkodik vala magában, mondván: Mit mivelje^:?, mert nincs hova gyüjtenem terményeimet. És mondá: Ezt cselekszem: Elbontom csűreimet, és nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm minden terményeimet lés javaimat. Azután mondom lelkemnek: Lelkem! van sok jószágod, sok esztendőre éltévé; nyugodjál, egyél, igyál, vígan lakozzál. Az Isten pedig mondá neki: Esztelen! ez éjjel számon kérik tőled lelkedet; a miket tehát szerzettéi, kié lesznek? így vagyon, a ki magának kincset gyűjt, és nem gazdag az Istenben. SZENTBESZÉD Diogenes hires görög bölcs Athén varosának a piacán sátort építtetett s a sátor bejáratára ezt a felírást tette: “Itt árulják a bölcsességet.” Az emberek kinevették lés bolondnak tartották és elkerülték a sátrát. De mégis akadt egy ember és be ment a sátorba, hogy bölcsességet vásároljon. Diogenes elvette a pénzt és azután igy szólt az emberéhez: “Soha se téveszd szem elől életed célját!”. Hogy mi az élet célja, arra nézve az emberek nem tudtak megegyezni, mert mindenki másban vélte azt feltalálni. Jézusnak kellett jönnie, hogy eloszlassa az emberek kételyeit az ember tulajdonképeni életcélja felől. Ő volt az, aki határozott hangon kiáltotta oda az embereknek: “Ember nem a világ örömeiért vagy, mert a világ örömei, kincsei, hírneve méltósága, gyarló múlandó dolgok, azok nem tudnak kielégíteni.” Nagy Sándor, aki annak idején meghódította a világot, a dicsőségtől, hatalomtól elvakitva Istén fiának nevezte magát, de mikor a betegség ágybadöntötte kénytelen volt belátni: “Nyomorult, tehetetlen vagyok, mint a többi ember.” Nyomorult ember mindaz, aki azt hiszi hogyha van elegendő pénze, hir dicsőség veszi körül, ő ezeket örökké fogja élvezni. A mi életünk fonala minden percben elszakadhat és akkor vége minden földi örömünknek. Lefekszel aludni, de nem vagy biztos, vájjon felkelsz-e és vájjon nem mások fognak-e ágyadról leemelni? Kiterítenek, elkísérnek a temetőbe, egy darabka földet dobnak koporsódra, vagyonadat felosztják és hamar elfelejtenek. Szeressük, becsüljük az életet, de ne szeressük azt egyoldalulag. Az életet szeretni kell, mert csakis az, aki szereti az életet, fogja örömmel kedvvel annak terheit fáradalmait visefrrr és csak az fogja élethivatását vidám lélekkel betölteni. Az életszeretet ne legyen túlzott, mint az evangéliumban említett gazdagé. Ne feledjük, hogy lelkünk is van, mely akkor is élni fog, ha testünk a föld pázsitja'alatt már csak por. Ne csak testünknek, de lelkűnknek is viseljük gondját és éljünk úgy, hogy ha ez éjjel számon kérné Isten a mi lelkünket, ne legyen okunk megbánni, hogy éltünk. ,Olvassuk a szentirásban, hogy Jézus egy alkalommal betért Lázár házába, akinek két testvére volt: Mária és Márta. Mária leült Jézus lábaihoz és hallgatta az ő tanítását, Márta pedig szorgoskodott, hogy mennél jobban lássa el Jézust. És mikor nem bírta már a sok munkát és látta, hogy Mária ül és hallgatja Jézus tanítását, kérte Jézust, hogy küldje Máriát, hogy segítsen neki. Jézus pedig ezt mondotta neki: “Márta, Márta, te szorgalmas vagy és sok körül törődöl, pedig, csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, mely nem vétetik el tőle.” A lélek megmentése legyen legfőbb gondunk. A lélek Istennek drága adománya, Isten képére van az teremtve és halhatatlan. A lélek Istennek legdrágább alkotása, mert egyszülött fiát adta érette. Borzasztó dolog is a lelket elhanyagolni és ez által az örökboldogságot elveszteni. Mindent lehet pótolni., szorgalommal minden vesztességet vissza lehet szerezni, de a lelkünk üdvének az elvesztése az helyrehozhatatlan veszteség. Tizenegyedik Benedek pápától egyszer egy király olyas valamit kért, amit a pápa csak bűnös utón teljesíthetett volna. Ezért azt mondta: “Királyom kérését szívesen teljesíteném, ha két lelkem volna, mert akkor az egyiket feláldoznám, de mivel csak egy lelkem van, azt nem adhatom oda.” Lelkünket semmiért a világon nem szabad áruba bocsátani. Ezért mondja Jézus: “Mit használ az az embernek, ha az egész világot is megnyeri, de ha lelkének kárát vallja.” A könyvtárak egyetlen könyviében sincs annyi bölcsesség mint a katekizmus eme szavaiban, azért vagyunk a világon, hogy az Istent megismerjük, szeressük neki szolgáljunk és ez által az örök boldogságot elnyerjük.” E szavak: “Esztelen, ez éjjel számon kérik tőled lelkedet és amiket készítettél, kinek marad?” intsenek arra, hogy amikor testi, földi boldogulásunkért küzdünk fáradunk, hogy mennél jobb megélhetést érhessünk el ne feledkezzünk meg lelkünk üdvösségéért dolgozni, küzdeni. Ez legyen életünk fő célja, hogy ha eljön a leszámolás órája, elmondhassuk azt, amit Sokrates, a hires görög bölcs ^mondott tanítványainak, mikor kérdezték tőle vájjon nem fél-e a haláltól: “Ifjúságomban igyekeztem jól élni, öreg koromban pedig jól meghalni és igy életemet igazságban töltvén a halált vig kedéllyel várom.” Amen. lyes varázsa alatt élő őskeresztény társadalomra hull, hanem a világi hatalmak hálójában vergődő középkori keresztény társadalomra. Ekkor keletkeznek azok a gyalázkodó szólamok, amelyeket untig hallunk máig is: “A pápaság a népek szerencsétlensége”, “a szerzetesi élet természetellenes”. Ekkor röppennek fel ós válnak általánossá a különböző legendák a nőpápáról, a papok erkölcstelenségéről. Minél inkább válik kereszténytelenné az európai társadalom, minél inkább válnak függetlenné a keresztény elvektől a különböző hatalmasságok és uralkodók, annál nyíltabban és kíméletlenebből ömlik a rágalom Róma felé. Európában a reneszánsz óta a legkülönbözőbb szellemi', társadalmi, politikai áramlatok váltogatják egymást, gyben mind egyet értenek: rágalmazzák az Egyházat. Nem törődnek vele, hogy bizonyitható-e, amit állítanak: mondják. Van egy elvük: valami mind'g megmarad a buta és hiszékeny agyakban. Első pillanatra szorongás vesz erőt a keresztény lélek felett, amikor szembenéz ezzel az áradással. Első pillanatra úgy tetszik, mintha valóban nem lehetne neki ellenállni, mintha .valóban végzetes volna, mintha valóban megölné szellemileg és erkölcsileg magát a kereszténységet és az Egyházat is. Aki jobban szembenéz a rágalommal, rájön annak gyöngeségéfe. A rágalom önmagában hordja végzetét. Önmagát cáfoja Két dologban látszik különösen gyöngesége. A rágalom mindig önvallomás és önleleplezés. A rágalmazó mindig azzal' vádolja áldozatát, amiben maga ludas. A fejedelmek merik Jézust hatalmi törekvésekkel vádolni, mikor e-, gesz életük nem egyéb, mint marakodás a különböző pozíciókon. A rómaiak vádolják a keresztényeket az élet és az emberi nem ellenségeinek, ők, -akik rabszolgák százezreit gyötrik. Szép Fülöp1 vádolja simoniával a templáriusokat. Ő, aki meg akarja szerezni vagyonukat. Napoleon vádolbékétlenséggel és szerződésszegéssel a pápát, mikor ő hamisít két cikkelyt a szerződésük mellé. A reneszánsz humanisták vádolják erkölcstelenséggel a papokat, mikor ők azok, akik a nőközösséget hirdetik. A hiszékenyek egy ideig hitelt adnak a rágalmaknak. De aztán igen hamar kinyilik a szemük és észreveszik, hogy ki miben lármázik, abban ludas. Van az egyházellenes rágalomhadjáratnak még egy másik gyöngesége is. Annyira mohó, türelmetlen és kíméletlen, hogy éppen ezzel ássa alá a hitelét. Annyi mindenfélével vádolják egyszerre az Egyházat, hogy egyik vád agyonüti a másikat. Az őskeresztényeket egyszerre vádolták azzal, hogy rabszolgalelkek és gőgös mákacsok. A rabszolgákkal együtt vannak és a császár előtt nem égetnek tömjént. Éjjelenként orgiákat rendeznek, de ugyanakkor ellenségei minden élvezetnek. Ki akarják irtani az emberi nemet, de számosán megtagadják közülük a fegyverforgatást. Azóta i,s igy van. Ha össze-, eresztenők az Egyház különböző ellenségeit, hogy egyezzenek meg nemcsak magában a támadás lényegében, de a vádak tartalmában'5 is, igen érdekes eredmény kerekednék ki belőle. Egyik azzal vádolná az Egyházat, hogy nemzetközi, a másik, hogy nacionalista. Volna, aki túlságos maradisággal vádolná, de volna olyan is, aki azt vetné szemére, hogy nem védi a hagyományokat. Volnának, akik azzal vádolnák, hogy a betegeket, gyöngéket pártolja az erősekkel szemben viszont mások azt mondják, hogy túl sokat követel az emberi gyöngeségektől. Hasznos rágalom Mit kezdjen az ember enynyi rágalommal? Ilyen intézménnyel, melyben egymással homlokegyenest ellenkező és egymás mellett létezni nem tudó nyavalyák egyesülnek ? Hitéleti Rovat A serkentő méreg Irta: SIN KŐ FERENC Amerikából ajándékot kapott a tornyosnémeti r, k, templom
