A Jó Pásztor, 1948. október-december (26. évfolyam, 44-53. szám)
1948-11-05 / 45. szám
PAGE 8. OLDAL A Jó PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD Hitéleti Rovat Magyarok Nagyasszonya Pünkösd ulán 25. vasárnap EVANGELIUM Széni Máié 8. fej., 23—27. szakasz Az időbér,, amint beszállóit Jézus a hajóba, követték őt tanítványai. És íme, nagy háborgás lön a tengeren, úgy, hogy a hajócskát elboriták a hullámok, ő pedig alszik vala. És hozzá járulván tanítványai, felkölték őt, mondván: Uram, szabadíts meg minket, elveszünk. És mondá nekik Jézus: Mit féltek, kicsinyhitüek? Akkor fölkele, parancsola a szeleknek és a tengernek, nagy csendesség lön. Az emberek pedig csodálkoztak, mondván: Kicsoda ez, hogy a szelek és a tenger engedelmeskednek neki? SZENTBESZED A nemzetek és népek hires embereiket, nagy szülötteiket ércbeöntve. kőbe faragva, avagy képre festve szokták megörökiteni. Minden valamire való nemzetnek, minden élni tudó és akaró népnek meg vannak a saját kiváló emberei, nagyjai, meg vannak a maga kimagasló alakjai, akiket nemcsak életükben becsül meg, de akiknek emlékét holtuk után is kegyelettel őrzi, és akikre az utódok előtt nemes büszkeséggel mutat rá, mintegy azt mondván: íme, lássátok, ezek és ezek tudtak nagyok lenni, lépjetek hát a nyomukba és iparkodjatok ti is őket megközelíteni, iparkodjatok hozzájuk hasonlók lenni! Amely nemzetnek nincsenek többé nagyjai, amely nép nem képes többé kiváló embereket felmutatni, az a nemzet lassú pusztulásnak indult, az a nép gyászos halálra van kárhoztatva, akárcsak mint az a fa, amely már nem virágzik és gyümölcsöt nem hoz. Dicséretre méltó eljárás az Egyház részéről is az, hogy nem hagyja feledésbe menni szentjeit, hanem odaállítja a siralmak völgyében küzdő és harcoló, valamint szenvedő gyermekei elé és mintegy azt mondja nekik: ime, lássátok, ezek a szentek is valamikor itten éltek, hozzátok hasonló, gyarló, gyönge emberek voltak; fáradtak, harcoltak, szenvedtek, sírtak ők is, de mindezt a jó Isten szent akaratában való megnyugvással, hősies türelemmel, Krisztust követve, magukat megtagadva, szent megadással viselték és most az örök dicsőség honában laknak... Iparkodjatok hozzájuk méltók és hasonlók lenni, hogy egykoron az Ur Krisztus nektek is azt mondja: “Örüljetek és vigadjatok, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben.” Ez a katolikus Anyaszentegyházban a szentek, tiszteletépek mélységes, mély értelme. Megbecsülni egyrészt a nagyjait, hogy önmagához méltó legyen s követésre buzdítani másrészt az utódokat, hogy nagyjaiból ki ne fogyjon; ez az, amit az Egyház a szentek tiszteletével céloz. De nemcsak céloz, hanem el is ér. Mert hát a katolikus Egyházban mindenkor voltak s vannak szentek. Mindenkor voltak és vannak olyanok, akik megértették Krisztus Urunknak hivó szavát: “Aki az én tanítványom akar lenni, az — tagadja meg magát, vegye fel keresztjét s kövessen engem”. És tovább megyek; nemcsak azt mondom, hogy a katolikus Egyházban mindenkor voltak és vannak szentek, hanem bátran kimondom azt is, hogy csakis a katolikus Egyházban vannak szentek ... Amíg a görög keleti egyház a római katolikus Egyházzal egyesülve volt, addig voltak szentjei, amióta elszakadtak tőlünk, azóta nincsenek szentjei. Ma is csak azokat a szenteket ünnepli, akiket miég akkor birt, mig a katolikus Egyházzal tartott, azóta egyetlen egy szentje sem akadt. Legyünk tehát büszkék arra, hogy a mi Egyházunknak mindenkor voltak, vannak és lesznek szentjei, mint ahogyan a nemzetek és népek is büszkék az ő hagyj aikra... De nemcsak büszkék legyünk a szentekre, hanem kövessük is őket! A szenteknek igazi tisztelete, igazi megbecsülése abban áll, hogy iparkodunk hozzájuk méltó lenni. Kövessük őket az imádságban, kövessük a vasár- és ünnepnap megszentelésében, az Isten és az emberek iránt való kötelességek teljesítésében, kövessük az önmegtagadásban, kövessük a szenvedésben és végre kövessük őket a türelemben is! Amen. HAZÁT TALÁLNAK A HAZÁTLANOK. — Spellman biboros-'ársek üdvözli az első D. P. hontalanokat, akik Németországból New Yorkba érkeztek. 813 hontalan hazát talált — 11 nemzet gyermekei, üldözöttjei. A művelődni kezdő középeurópai népközösség egyetlen tagjaként a magyar tűzte már történetének kapujára a Nagy Jelet: a Boldogasszony különleges szolgálatának gyönyörű jelét. Szent István Nagyobb Legendája, melyet még szenttéavatása előtt írtak, mintegy négy évtizeddel halála után, .megindító egyszerűséggel mondja el, hogy a haldokló király “kezét és szemét a csillagokra emelve fölkiáltott: Rf'ennyek Királynéja, a világ Uralkodóasszonya, a Te Pártfogásodra bízom az egész egyházat, püspökeivel, papságával, az országot elüljáróival és népével utolsó imádságaimmal. Végső búcsút mondva nékik, a Te kezeidbe ajánlom lelkemet”. A XII. század végén, a Prady-kódex Nagy Kalendáriumában ezért Nagyboldogasszony ünnepe mellett piros betűvel ott találjuk írva: “Szent Isván átmenetele az örökkévalóságba...” A magyarság oly korai Mária-szerelmének három kertésze volt. Adalbert, a nagy király szellemi eszményképe, az európai nagy vezeklő mozgalomnak a XI. században egyik vezéralakja, az első közöttük. Elvilágiasodótt főpapok, laza erkölcsű életet élő papók, szörnyű ököljogban alkonyuló feudális társadalomban a kevesek tábora, Cluny vezetése mellett a megújulásra tört. Minden igazi reform szellemében önmagán kezdte a reformot, vezeklő élettel, szigorú engeszteléssel. A másik: Sagredo Gellért, a király püspöke, tanácsadója, fiának nevelője, a tiszamelléki misszió megalapítója, szintén ennek a mozgalomnak volt latin apostola. Szülei már ötéves korában Máriának ajánlották föl a velencei San Giorgio kolostorban. Alkalmazottai jól ismerték azt a “gyengéjét”, hogy ha Krisztus Anyjának nevében kértek tőle bocsánatot, könnyes szemekkel nemcsak kérésüket teljesítette, hanem még ő kért a vétkestől megbocsátást. Szent István felesége Gizella a Mária-kultusz harmadik kertésze: hiszen Gardensheimben nevelkedett, a bencés apácáknál, abban a kolostorban, hol nem sokkal előtte Hroswitha élt, a nagy Mária-eposz szerzője. Érthető, ha korának talán legnagyobb diplomatája, a lovagkirály, Szent László szintén nagy Mária-tisztelő volt. Alapításainak nagy részét az ő oltalma alá helyezte: a váradi püspökség székesegyházát, melyet a bájos legenda szerint angyalmutatta helyen épit, ugyanúgy, mint a horvátok nemzeti püspökségét, melyet ő alapított Zágrábban; Mária volt a védőasszonya az általa megtalált Szent-jobb őrzésére emelt monostornak, meg a nagytapolcsányi apátságnak is. Abban a misekönyvben, amelyet az újonnan alapított zágrábi egyházba Magyarországról vittek 1093-ban: a Hahóti-kódexben Máriát három prefációval is ünnepelték. Száz évvel később a Pradykódexnek nevezett hazai mise könyvben már sokkal terebélyesebb a Mária-tisztelet. Két ádventi miseszövege is van; szép szövegüket sokszor énekelték az ádventi hajnalok homályába világitó középkori templomainkban, dicsérve az Urat, “ki a Boldogságos Szűz Mária szülése által megengedte Egyházának, hogy csodálatos és kimondhatatlan szent titkot ünnepelhessen.” A tatárjárás borzalmai festik pirosra a XIII. század egét magyar földünkön: a csodálata: RADÓ POLIKÁRP tos lendülettel végrehajtott ujjáéppités vezetői, IV. Béla és környezete meg szent leányai, Kinga, Jolánta, Margit és nagynénjük, Szent Erzsébet az istenszerelem s a Máriatisztelet aranyfelhőjével vonják be ezt a vérbefuló kort. A nagy király Esztergomban a kisebb testvérek részére emeltetett “költséges és szép templomot” Mária dicséretére ; ebben temettette el magát, feleségével, Laskaris Máriával és Béla nevű fiával együtt. Közös sírjukat a Képes Krónika szerint ez a sírfelirat díszítette “Nézzed a kedves dolgot: hárman vannak a Szűznél, a király, felesége, fiuk, s igy három a boldog.” Ebben a családban már ekkor szokás volt “az angyali és evangéliumi versnek”, az Ave Máriá-nak ismételgetése; ezt jegyzik fel a krónikairók a kis négyéves Erzsébetről, ezt a lengyel királynévá és a nemzeti szentté lett Kingáról; Margit pedig “minden Boldogaszszony-estjén mond vala ezer Ave Máriát és teszen vala ezer véniát (földreborulást) és böjtöl vala vízzel, még ha elég erőtlen volt is.” A XV. század alkonyán Temesvári Pelbárt szerint ez már kedvelt népi ájtatosság lett, mely a középkorba visszanyúló gyökerekkel az | Alföld némely helyén, pl. Kisí kunfélegyházán a mai napig I megmaradt. A PAPA A MUNKÁSOKHOZ A Vatikán legnagyobb udvarában, a Cortile di Belvederén, a pápa fogadta római és távolabbról jött munkások sok ezerre menő csoportját és nagyhatású beszédet mondott az egyházszerepéről a szociális kérdések megoldásánál. Rámutatott a katolikus szociális tanok nagy gazdagságára s kiadta a jövőre szóló jelszót: Előre a krisztusi szellemben fejlődő munkásmozgalommal! Örömmel állapította meg az olasz katolikus munkás szervezetek nagy megerősödését az utóbbi években: tagok és fiókszervezetek, előadássorozatok és a sajtó fejlődése tekintetében egyaránt.^ De ma, az intézmények és egyének válságának korában, nem is a szám a legfontosabb, hanem az, hogy az egyes tagokban mennyi a belső személyes lérték. Ez utóbbi a munkásmozgalom haladásának a legfőbb jele. Mit használna például munkásirodaiam, akármekkora bőséges a munkásj óléti intézmények gazdag sora, ha hiányzik abból a lélek, ha Krisztus nem élne a munkásság világában. A katolikus munkásmozgalom annál is inkább érdemel elismerést, mert eredményeit rövid idő alatt érte el, még pedig olyan erős ellenféllel szemben, aki sok hadállást már előbb elfoglalt. Ellenfélről szólva azonban erősen és ismételten hangsúlyozta a pápa, hogy a katolikus munkásmozgalomnak nem ellentétes irányok ellensúlyozása a legfőbb feladata, hanem a munkás emberi méltóságának és az ehhez szükséges jólétnek a biztosítása azáltal, hogy a munkának valóban krisztusi szellemet adunk. Ennek a krisztusi szellemnek, a lélek igényeinek a biztosításához hozzátartozik a vasár- és ünnepnapok helyes megiilése a szabadidőnek olyan felhasználása, amely egyezik Krisztus szellemével. Beszédében utalt még a pápa a mai gazdasági nehézségekre, a kereset helyes felhasználására és ebben a családanya okos gazdálkodásának fontosságára. Hangsúlyozta továbbá azt, hogy a munkások jogainak zs gazdasági érdekeinek védelmét az egész szakszervezeti munkát az igazságossággal és a többi csoportokkal való együttműködéssel kell egybekötni. Csak igy lehet a nemzetgazdasági életének javulását eredményesen előmozditani. A Szentatya gondolatokban és útmutatásokban gazdag beszédét Róma, Olaszország és az egész világ munkásságára adott áldással fejezte be. Őrizetbe vett apácák SZEGED. — A gazdasági rendőrség az ujsomogyitelepi apácák gazdálkodásában leleplezett nagyszabású gazdasági visszaélések miatt őrizetbe vette Fehér Katalin főnöknőt és Mezei Veronika szerzetesnővért. A vizsgálatot a rendőrség lefolytatta. Az ügyben szereplő szerzetesnővéreket átkisérték az ügyészségre, ahol az uzsorabiróság megkezdi kihallgatásukat és elkészíti ellenük a vádiratot. P. Hertling jezsuita atya, a keresztény régészet egyik legkiválóbb ismerője, az első pápák korának kutatása közben kétség:elenül megállapította, hogy a Marcellinus és Marcellus néven ismert két pápa a valóságban egyetlen személy volt, aki 296 és 309 között uralkodott. Az eddigi tévedés abból származót;, hogy az uralkodása első részét tartalmazó kézirat Marcellinus, a későbbi éveit feldolgozó kódex pedig Marcellus néven említi. Ilyen kettőség egyébként több korai pápa esetében is ismeretes, igy például egy másik pápa, Fabianus, Flavianus és Fabius néven szerepel és kiderül, hogy ugyanarról a személyről van szó. Amerikai orgonát a szombathelyi kathedrálisnak! Kiss Gyula trentoni plébánoshoz újabban a következő adományok érkeztek: Zsiga Gyuláné emlékére leányai Herczeg Károlyné és Zsiga Miklósné, Cleveland, 0. (Szombathely, Vas m.) $28. —Pro Hungária Női Szövetség, Cleveland, 0, $10. — Szigethy Antal, Tecumseh, Mich. (Vasvár, Vas m.) $25. — Tóth István, Hanoverton, 0. (Karatfölde, Vas m.) $10. — Csentei István, Roebling, N. J. gyüjtőivén (Getrecze, Vas m.) $12. — Kondor Sándorné, Ethel, W. Va. (Karatfölde, Vas m.) $10. — Özv. Anda Jánosné, Flemington, N. J. (Borsod megye) $5. — özv. Dani Jánosné, Trenton, N. J. (Abauj Torna megye) $5. — Dr. Kondor József, Trenton, N. J. $5. — Horváth Tamásné, Elyria, O. (Szombathely) $5. — Szabó János, Lorain, O. (Somogy megye) $2. — Özv. Gyurics Imréné, Woodbridge, N. J. (Talapatka, Vas m.) $2. — Orbán István, Buffalo, N. Y. (Kozmafa, Vas megye) $6. Mindnyájatoknak hálás köszönet, Vasi Testvérek, de nem mulaszthatom el, hogy külön köszönetét ne mondjak Herczeg Károlynénak, Cleveland, aki saját házában rendezett Széni Lukácstól X. rész, 53. szakasz. Azon időben: Egy törvény tudó jőve Jézushoz, kisértvén őt, és mondván: Mester! mit cselekedjem, hogy bírjam az örök életet? Ő pedig mondá neki; A törvényben mi vagyon Írva? mikép olvasod? Amaz felelvén, mondá: Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből és teljes lelkedből, és minden erődből és minden elmédből; és felebarátodat, mint tennenmagadat. És mondá neki: Igazán feleltél, ezt cselekedjed, és élni fogsz. Amaz pedig magát igazolni akarván, mondá Jézusnak: De ki az én felebarátom? Felelvén pedig Jézus, mondá: Egy ember méné Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók közé juta, kik megfoszták őt és megsebesítvén, félholtan hagyák őt, és elmenének. Történők pedig, hogy egy pap jött le azon az utón, és látván őt, elméne mellette. Hasonlóképen egy levita is; midőn azon helyhez ért, és látta őt, elméne mellette. Egy szamaritánus pedig arra utazván, feléje jőve, és látván őt, könyőrületre indula. És hozzája menvén, bekötő sebeit, olajat és bort töltvén azokba: és föltévén őt barmára, a szállásra vivé és gondját viselé. Másnap azután elmenvén, két tízest vön elé, és a gadának adá, mondván: Viseld gondját ennek, és a mit ezen felül költesz, mikor visszatérek, megadom neked. E három közül, kiről véled, hogy felebarátja volt annak, ki a tolvajok közé jutott? Amaz pedig mondá: A ki irgalmasságot cselekedett vele. És mondá neki Jézus: Menj, s te is hasonlóképen cselekedjél. SZENTBESZÉD Az evangéliumban előadott példabeszéd által az Ur Krisztus a második főparancsolatot, a felebaráti szeretet parancsoltát akarja szivünkre kötni, még pedig olyan formán, hogy mindenki előtt világos legyen, hogy az a szeretet, mely csak ajkunkon ül, nem szeretet, hanem hazugság, képmutatás. De az a szeretet, mely segélynyújtásban, másnak a felsegitésében nyIvánul, érdemli meg az igazi szeret nevet. Mit jelent ez a szó szeretet? Szeretni nem annyit tesz, mint gyönyörködni valakinek szépségében, egyéniségében, társaságát keresni vagy valakivel szemben előzékenységet, jóindulatot mutatni, hanem mint Szent Ágoston, Aquinói Szent -Tamás más keresztény bölcselők mondják, annyit tesz, mint másnak jót akarni, másnak a javát szolgálni. A szeretet tehát nem egyszerű érzéki vonzalom, a mely engem gyönyörködtet, a mely nekem jólesik, hasznomra van, az ilyen szeretet pogány szeretet, máskép önzés. A keresztény szertet egy kifelé, másra irányuló érzelem, de nemcsak érzelem, hanem cselekvés is. Az evangéliumban kétféle szeretetet látunk. A zsidó pap és levita szivükben talán megsajnálták az utón sebeiben vonagló és mindenéből kifosztott embert, de első sorban magukra gondoltak és maguk javát nézték, mert segíteni az utca porában fekvő, magával tehetetlen emberen, az pénzbe, fáradságba kerül. Sokszor történik meg ez napjainkban. Részvétlenek az emberek embertársaik nyomorúságával szemben. Sokszor halljuk ezt a kijelentést, mikor bajba jutott embertársaink segítséget kérnek: “Szívesen segítenék, de nagyon sajnálom, nem tehetem.” Nem teheted, mert önző vagy, sajnálod a fáradságot, vagy a pénzt felebarátod felsegitésére. Látjuk az evangéliumban a másik szeretetet a Szamaritánusét, aki midőn ráakadt az utón bajba jutott emberre, azonnal megerett a szive rajta, segítségére sietett, nem nézte, hogy ez neki fáradságába, pénzébe kerül, hanem csak az volt a fő törekvése, hogy embertársát szabadítsa ki a bajból. Az ő szeretete önzetlen volt. Ezért mondja szent Pál apostol: “Az igazi szeretet nem keresi a magáiét.” íme ilyennek, áldozatra késznek kell lenni a szeretetnek, vagyis akkor is kell azt gyakorolni, amikor az áldozatomba is kerül. Nekünk mindnyájunknak az Ur parancsolata értelmében egymást szeretnünk, segítenünk kell, mert Jézus apostolitól búcsúzva ezeket a szép szavakat mondotta: “Fiacskáim, szeressétek egymást, amint én szeretlek titeket.” A felebaráti szeretet nemcsak alamizsnanyujfásból áll, hanem az irgalmasság más cselekedeteinek gyakorlásából is, amely cselekedeteket még a legszegényebb is gyakorolhatja. Nemcsak a gazdagok segíthetnek, de a szegények is, mert van olyan nyomorúság és bánat, szenvedés, amelyet pénzzel elcsititani nem lehet, ahhoz részvét, együttérzés, szép szó, jótanács, ima kell. Ezt pedig mindenkinek módjában van megtenni. Szeretnünk kell mindenkit, mert ember és ember között nem szabad külömbségnek lenni. Amint a patak nem kérdi a szomjazótói: “Ki vagy?” Egyformán ad italt mindenkinek. A nap se kérdi: “Miféle nemzet vagy?” Egyformán világit mindenkire, úgy mi se tegyünk külömbséget az emberek között. Jézus azt mondja: “Ha valamit akartok, hogy cselekedjenek nektek az emberek, ti is cselékedjétek nekik.” Vagyis amit nem akarunk, hogy nekünk ne tegyék, mi se tegyük azt másnak, amit pedig akarunk, hogy megtegyék nekünk, azt tegyük mi másnak is. Amen. kártya partyt az orgona javára. Úgyszintén Csentei Istvánnak, Roebling, ki Írja: “Én már 3 éve nem dolgozom, de próbáltam gyűjteni”. A Pro Hungária Női Szövetségnek Cleveland, O. Vas akarattal és kitartással, de amerikai jószívűséggel lesz orgonája a szombathelyi katedrálisnak. Adományok erre a cimre küldendők: Rev. Julius Kiss, 210 Genesee St., Trenton, N. J. Pünkösd uián 25. vasárnap EVANGÉLIUM
