A Jó Pásztor, 1947. augusztus (26. évfolyam, 31-34. szám)

1947-08-01 / 31. szám

AUGUST 1, 1947 A JÓ PÁSZTOR — The good shepherd PAGE 7 OLDAL Nagy Ferencet egy amerikai munkás­szervezet kommunista-ellenes gyűlésének főszőnckáu! hívta meg Perth Amboyba Julius 31-én este a Waters Stádiumban, ezres tömegek előtt fogja elmondani a kommunista puccsal eltávolított magyar miniszterelnök egy elnémított nép panaszait. — A Central Labor Union harcot hirdet a kommunizmus ellen s minden szabadság­szerető jó amerikait felsorakozásra szólit. Az American Federation of Labor kötelékébe tartozó Perth Amboy-i Central Labor Union, amelynek tagságát e város és környéke tekintélyes számú munkáscsoportjai alkotják, jú­lius 31-ikére hatalmas, kommu­nizmus-elleni tömeg-gyűlést hi­­vot össze s ennek a demonstrá­ciónak főszónokául Nagy Fe­rencet, a magyar nép által tör­vényesen megválasztott, de a kommunisták mesterkedéseivel lemondásra kényszeritett ma­gyar miniszterelnököt hívta meg. A tömeg-gyűlés másik szó­noka Judge Clare Fenerty phi­ladelphiai szövetségi biró lesz. Nagy Ferenc a munkás-unió meghívását elfogadta és Tho­mas J. Kelly unió-elnökhöz in­tézett levelében többek között ezeket Írja: KAMMER BROS. HARDWARE CO. Refrigeraiorok. Tűzhelyek, Mosógépek “General Electric” gyármányok Bronz ajtó- és Ablakhálók minden nagyságban. 12401 BUCKEYE ROAD A vásárolt árukat hazaszállítjuk Has a Cold Left You With a Nasty Cough? When your cold brings on a nasty trouble­some cough, spend 45 cents at any drug store for a bottle of BUCKLEY’S CANADIOL MIXTURE—triple acting—to relieve cough­ing fast. Take a teaspoonful and hold it on the tongue a moment, then swallow slowly and feel its powerful, pungent action spread through the throat, head and bronchial tubes. BUCKLEY’S MIXTURB arts promptly to help loosen up thick, sticky phlegm—soothe irritated throat membranes and ease hard coughing spells. Most all Canada knows BUCKLEY’S—folks who live up North where a cough mixture has got to do a real job, keep BUCKLEY’S handy. So try it the very next time a cold results In a wracking, stubborn cough—find out for yourself just how good it is for coughs due to colds. Get BUCKLEY’S CANADIOL MIXTURB — made in the U. S. A. — TODAY — at all drug stores. “Mint aki azonosítom maga­mat az önök harcával a rom­boló befolyású és beavatkozású nemzetközi kommunizmus el­len, — az azt ellenző és azzal teljes szívvel szemben álló, de tehetetlen népek életéért, — örömmel fogadom az önök meg­hívását és az alkalmat, hogy beszélhessek az önök munkás­szervezetének tagjai és az ot­tani magyar leszármazottak előtt. “Mivel Magyarország volt az utolsó állam, amelyet a kommu­nizmus elnyomott és leigázott, az a kommunizmus, amely nem akar megállani Magyarország nyugati határainál, én úgy ér­zem, hogy erről a tényről a világ szabad népeit nekem in­formálnom kell. Ismételten te­hát köszönöm önöknek a nekem adott alkalmat, hogy munkás­­szervezetük tagjaihoz beszél­hessek.” A monstre-gyülésen az ösz­­szes egyházak, szervezetek, az American Legion csoportjai, rendőrség, tűzoltók, cserkészek, külömböző nemzetiségi csopor­tok szervezetei zászlókkal, ze­nekarokkal fognak résztvenni. A munkás-unió vezetősége nemcsak a perth amboyi és1" kör­nyéki magyarságot hívja e so­rok utján, hanem minden ma­gyart, bármily messzi vidékről is, akit jó amerikai érzése és magyar szive indít útnak erre a demonstrácóra. A gyűlés este 8 órakor lesz a Waters Stádi­umban. A beszédeket rádiók közvetítik, a város felett fény­szórók, blimp-ek villanybetüi hirdetik majd, hogy Perth Am­­boyban megdobbant Amerika szive s hogy hazájukat szerető, a világ szabadságért áhítozó népmillióinak életét féltő ame­rikaiak tesznek itt érzésükről hitvallást. A l»í*MkÍ Hadd beszéljek a magam gondjáról Fehér Asszony Amit ezen cim alatt irok, azt j A vén Kakas efelett is gon­dolkozott, persze közben szin­tén pipázott, mig megszólalt: I Fabriczius egész nyugalom­­|mal felelt: — Megvan nálam ez a hata­lom ... S azzal dolmányába nyúlva, elővont egy összehajtott perga­­mentlapot, melynek széléről fa­tokba zárt pecsét függött alá. Azt odanyujtá a jegyzőnek. — Olvassa fel kegyelmed. A fejedelem nyílt parancsa. Erre a szóra egyszerre mind felálltak azt asztal körülülő bí­rák, tisztek és tanácsurak s áll­va hallgatták végig az okirat tartalmát. “Nyílt parancsolat! Az Atya, Fiú, Szentlélek Is­tennek nevében. Mi, Felsővadászi Rákóczy Fe­­rencz, Erdélynek nagyfejedelme e néven második, Magyarország választott ura, stb., stb. ezennel meghagyjuk és parancsoljuk minden Lőcse város falain és határán levő híveinknek, kato­náknak és polgároknak, főtisz­teknek és közembereknek, ne­meseknek és jobbágyoknak, hogy további intézkedésünkig, a mi tűzben kipróbált hívünk­nek és biztosunknak, nemes, nemzetes és vitézlő Beszterczei Fabriczius Antal főbírónak min­denekben engedelmeskedjenek. Kinek is kötelességévé tesszük, hogy a mostani veszedelmes időkben, minden felség- és ha­zaárulók ellen a legnagyobb szigorúsággal vizsgálatot tegyen s fölötük ítéletet tartson. Mire nézve minden a városban, lé-Él tező alattvalóink iránt gyakor­­landó uralkodói teljhatalmun­kat nevezett hívünkre, Fabri­czius Antalra ruházzuk, meg­hagyjuk, parancsoljuk, hogy rendeletéinek mindenki ellenál­lás nélkül engedelmeskedjék. — Különben nem cselekvőn. (35-IK FOLYTATÁS) Kelt a száz hárs alatt. Franciscus II. Rákóczy de Felsővadász.” | E nyilt parancs felolvasása után kriptái csendesség támadt a tanácsteremben. Csak az izzó szén pattogását lehetett hallani a kínzó kamara katlanában. A csendet Fabriczius szava törte meg. — Nem kívántam kegyelme­tekkel közölni urunknak ezt a szigorú parancsolatját. De az alkalom, a fenyegető veszély kényszerit most rá. Midőn be­futottam ostromlott városunk­ba, azt találtam, hogy a meg­­' szálló ellenséggel alkudozás kez­detett; megtudva azt, hogy az alku pontjait Czelder Orbán ,vitte át a császári tábornokhoz, 'meg voltam nyugodva, mert biz­ton tudom, hogy Czelder Orbán azok közül való, a kik még ha Rákóczy Ferencz maga hütelen lenne is a nemzet és a szabad­ság ügyéhez, ők még akkor is hűek maradnak hozzá. Az alku­pontok jók. mindent biztosíta­nak. De elhihetetlen, hogy azo­kat a császári plenipotentiarus elfogadja. — És mié, a rákövet­kező éjjel megszökik a grosz­­scherfeldi toronyból a császári ezredes, a ki a mi Czelder Or­bánunkért tuszul volt ideküld­­ve. Ugyanekkor elfognak a Thurzó ház előtt egy leányt, a ki éjjel egyedül kóborol, a szigorú tilalom ellenére. Azt a pellengér ketreczbe zárják. S a rákövetkező éjjel felrobban a lőporos torony! arra mintha a földből támadna elő, rögtön itt terem a falaink alatt az el­lenség s ostromot kezd. Mialatt a polgárság és a katonaság e rohamot visszaveri, azalatt fel­nyitják a ketreezet, s megszök­tetik belőle a foglyot. És Czel-Újítás’A Jó Pásztor műhelyében OLVASÓINK ÉS EGYLETI VEZETŐINK FIGYELMÉBE Értesítjük olvasóinkat és egyle­teink vezetőit, hogy a közelmúlt na­pokban A Jó Pásztor műhelyét kibő­vítettük. Uj gyorsnyomó gépet állítottpnk be a már meglevő gépe­zet kiegészítésére és Uj Betűket is szereztünk be a már meglévők mellé. Azonfelül az óhazában tanult és Amerikában is több, mint tíz évi gyakorlattal 'bíró Nyomdászt alkalmaztunk, aki úgy magyarul, mint angolul perfekt munkát tud ki­adni. A nyomó gépek mellé pedig Amerikában tanult és hosszú évek gyakorlatával biró Gépmestert alkalmaztunk. Ezeket hozzáadva az eddigi felszereléshez és személyzet­hez, most már A Jó Pásztor nyom­dája képes felvenni a versenyt, sőt némelyeket túl is tud haladni min­denféle nyomdai munkák szakszerű elkészítésében a legszebb és legfino­mabb kivitelben. A most kiegészített gépezeteink se­gítségével a vállalt munkákat gyor­san tudjuk előállítani és számtani Amerika bármely részébe. Szépen, gyorsan és a lehető legalacsonyabb áron nyomtatunk: / Jubileumi könyveket, Alapszabály-könyvecskéket Egyleti Tagsági könyveket vagy kártyákat ★ Ima- és énekes könyveket ★ Levélpapírokat és borítékokat üz­letek, egyletek és magánosok részére ★ Bankett jegyeket, Belépőjegyeket ★ Számlákat * Felszólításokat — levélben vagy levelezőlapon ★ Körleveleket ★ Meghívó leveleket, kártyákat és plakátokat. ★ Bármit amit nyomtatni óhajt Árajánlatot postafordultával küldünk Előfizetőinket arra kérjük, segít­sék szeretett lapjukat azáltal, hogy ha valami nyomtatni valójuk van, küldjék be A Jó Pásztorhoz áraján­lat céljából. Még nagyobb segítség az, hogy az egyletek gyűlésein nyom­tatványok készítéséről van szó, köve­teljék, hogy A Jó Pásztornak is ad­janak alkalmat arra, hogy árajánla­tot nyújtson be. Biztosítunk mindenkit, hogy éppen olyan szépen, jól és gyorsan el tu­dunk végezni minden nyomdai mun­kát, mint bárki más és semmi esetre sem lesz drágább, hanem, lehetőleg, olcsóbb. Más nyomdák nem arra alapítot­tak, hogy a magyarság tartsa el őket. Megélnek a környékükön lévő ren­delőktől. De A Jó Pásztor az amerikai magyarságot kiszolgáló lap. Eddig nem is nagyon törődött nyomtatvá­nyokkal, mert fenn tudta tartani ma­gát az előfizetésekből. Ma már azon­ban az előfizetési árat eddig is olyan magasra kellett emelni, hogy többet azt nem lehet tenni. Ha tennénk, fennmaradását veszélyeztetnénk, mert sokan kimaradnának. Utána kellett néznünk, hogy A Jó Pásztor fennál­lásét biztosítsuk. Ezt pedig csak a fent felsorolt ujitások bevezetésével lehet elérni. Mindenki segitse tehát A Jó Pász­tor fennállását biztosítani, aki ezt a jó magyar lapot szereti, azáltal, hogy — egyrészt fizessen elő idejében és szerezzen uj előfizetőket — másrészt, ahol csak teheti, nyomtatványait és egyleteik nyomtatványait A Jó Pász­tor nyomdájában csináltassa. Segítsen A Jó Pásztor fennállása érdekében der Orbán mind ez óráig nem tért vissza. Most vessék össze mindezeket kegyelmetek és mondják meg, nincs-e oka, nem kötelessége-e annak, kit a feje­delem teljhatalmával felruhá­zott, vas kézzel ragadni meg a legelső embert, a kit e dolog­ban tetten kapott? Erre Andrássy tábornok fel­kelt a helyéről. — No hát ragadjon meg ke­gyelmed engemet a vas kezé­vel. Nem vagyok birótárs, a vádlott mellé állok. Én adtam a kezébe Belleville lovagnak a Ketterhauschen kulcsait. Csak igy szabadíthatta ki Korponaynét a kelepczéből. Belleville lovagnak tátva ma­radt a szája, ennek a váratlan nagylelkűségnek nem birta ki­találni az okát. Ez barátságnak sok! Hanem a mint egy pillantást váltott a tábornokkal, egyszerre világ gyulladt az agyában. Most már ő is kezdett érteni valamit. Hogy mily irányban világosodott a láthatára, ezt le­het gyanítani abból, hogy min­den helyen ok és ürügy nélkül Korponay Jánoshoz fordult, a vállára téve a kezét, s azt mon­da neki szánakozásteljes han­gon: “Szegény jó barátom.” Ezen meg aztán Korponayt fogta el a csoda. Szentül azt hitte, hogy Belleville lovag gyöngén megbolondult. Fabriczius éles tekintettel mérte végig a tábornokot a fo­gai közé harapott szavakkal dörmögé hozzá: — És miért adta kegyelmed Belleville lovagnak a rábízott kulcsokat? Andrássy félvállról vette a kérdést. —No hát ugyan miért? Azért, hogy bocsássa ki onnan a hó­ban, fagyban agyonkinzott sze­gény kis leányzót, a kit én nem tudtam olyan hidegvérrel el­nézni. hogy megdermedjen, mint kegyelmed innen a város­ház ablakából, pedig nekem az egész leány, Isten úgy tartson, se ingem, se gallérom. — És hova lett már most az a leányzó? Ezt kérdezé a főbíró a tábornoktól. Andrássy bosszúsan fordítot­ta félre a fejét. Tudta ő azt jól, hogy ki lenne képes erre a kér­désre megfelelni? de az a valaki nincs itt és meg sem nevezhető. Most már olyan világos volt előtte, mintha a szemeivel látta volna, hogy Julianna lopta ki a szobájából ezeket a kulcsokat. Most már arra is rájött, hogy mire való volt neki azt a foga­dott böjtölést színlelni éjfélig? hanem odáig nem vitte a kép­zelete ez asszony nyomdokain, hogy ez maga fusson ki a piacz­­ra végrehajtani ezt a vakmerő börtönfeltörést, leányrablást, koczkáztatva azt, hogy ha raj­takapják, magát is odacskuják, vagy ő öl meg valakit. Ezt majd csak később fogja megr tudni. És mivelhogy annak a “ke­gyes hazugságnak”, a mit Ju­liánná javára elkövetett, a kö­vetkezményeire nem volt ké­szen, annálfogva csak a szemei­vel kérdezgette Belleville lo­vagtól, hogy hát mit tud erről, a mire a lovag ismét hol a szemöldeit, hol a vállait rángat­ta, hol a tenyereit forgatta föl­felé, némajátékkal felelve, hogy ő sem tudós ebben az egész ta­lálós mesében. (Folytatása következik) i nem úgy mondom, mintha a | magam szava lenne, hanem mintha valamelyik amerikai magyarságnak régi két ismerő­se: kakasházi Kakas Márton, a vén tarajos és Mokány Berci, az óhazai birtokból kikopott amerikai földnélküli ember. A Ijó tollú ujságiró a történtekről ekként számolna be: % — Testben és lélekben egy ez a két ember, tudniillik Ka­kas Márton és Mokány Berci, ami legjobban látható abból, hogy mindkettő a bort szereti j és használja is bő mértékkel. De eszük járása is teljesen egy­forma és éppen csak azon vi­tatkoztak előttem: — Kit szeret jobban az ame­rikai magyarság, ha ugyan egyi­künket is szereti? Mi ebben a kérdésben nem akartunk bírák lenni, hanem friss üveg bor rendelésével ráz­tuk le magunkról a nehéz fel­adatot. Ellenben minket is ér­dekelt az, hogy vájjon az ame­rikai magyar toliforgatók és krónikások közül ki az, akit az olvasók kedvelnek? Ez azért nehéz kérdés, mert a régi ma­gyar toliforgatók közül ma már kevesen vannak életben és azok nem akarják önmagukat a frissen jöttékkel összemérni, mikor a népszerűségről van szó. Gyengeség ez vagy hiúság, nem tudjuk. Alapos gondolkozás után azt mondta a vén tarajos: — Ki kellene találnunk a módját annak, kit olvasnak szí­vesebben az amerikai magya­rok és akkor mindjárt tudjuk, hogy ki köztünk a népszerűbb? Mokány Berci is gondolko­dott, rágta a szót, amig végre kibökte: — Valóban, tarajos, ki kel­lene találnunk valamit. Reám néztek mindketten, de mint tőlük teljesen különálló, harmadik és semleges ujságiró a fűben levő dinnyénél is mé­lyebben hallgattam, tudván azt, hogy két veszekedő között ren­desen a közbenülő huzza a rö­­videbbet, amire a két kiváló ember gondolatokba merült és végre a vén tarajos lassan, von­tatott módon igy beszélt: — Neked, Berci pajtásom, éppen annyid van, mint nekem. A rajtunk levő ruhánk, a pi­pánk, az eszünk, meg egy ke­vés vágott dohányunk. Ennél többünk nincs és alapjában vé­ve nem is vágyakoztunk több­re, mert hiszen az amerikai ma­gyarság jó szive mindig adott nekünk némi harapnivalót, meg italocskát melléje. Szállásunk is akadt hol itt, hol ott téli hide­gek idején, nyáron meg a csil­lagos égboltnál nincs jobb ta­karó. Nem kértünk mi soha semmit a magunk részére, de most, mikor úgyis nagy szük­ségben vagyunk, megpróbálhat­nék, hogy mire jutnánk, ha kol­dulnánk? Aki többet kapna, az lenne a népszerűbb. Meg kellett ezt a dolgot gon­dolni alaposan. Elszívott egy félig tele pipát Mokány Bérezi, mielőtt kimondta a szót: — Ez már döfi, tarajos! Az­tán mit kérjünk az amerikai magyaroktól? — Hát ruhafélét ne kérjünk, mert az akad mindig, ha a mos­tani egyetlen nagyon megkopik. Ennivalót se kérjünk, mert az is kerül elénk, ellenben nem mondom, ha itt vagy amott né­mi jóravaló borral becsülnének meg... — No azt te bizonyosan el­fogadnád. Vágott közbe Mokány Berci. | — Hát annyi szent, — szipog­ta a tarajos, — hogy én bort soha nem utasítottam vissza, de ha kápnék, az mind elfogy­na, mire veled újra találkoznék és az üres üvegeket nem fo­gadnád el bizonyitéknak. Ellen­­, ebn ha talán pénzt adna valaki, tiz centet, huszonöt centet vagy akár dollárt is, az sokat segi­­jtene rajtam is, rajtad is, meg olyan jószág birtokába jutnánk, amihez amerikai életünkben rit­kán volt szerencsénk. Négy centnél több például most sincs a zsebedben. Ha lenne, már az se volna, mert dohányt vettél volna. Üres a kostököd, mert dél óta mindig az én dohányo­mat szivod. Ebben aztán megegyeztek és engem kértek arra, hogy az amerikai magyar lapok utján kérdezzem meg, természetesen illendő hangon: — Ki becsülné meg ezt a két embert valami pénzbeli ado­mánnyal? Ezt a feladatot, amint itt ol­vasható eredeti tudósításom bi­zonyítja, elvállaltam. A kérést a magam módja szerint írásba foglaltam és közzétettem. De hátamaradt egy nagy kérdés, amit újabb pipa elszívása után Mokány Berci vetett fel ekként: — Aztán aki meg akarna be­csülni bennünket, amit adna,­­hová küldje? Nehéz kérdés ez, mert hiszen se neked, tarajos, se nekem nincs állandó laká­som. Azt csak nem monhatom, hogy cimezzék a levelet ezek­ben a meleg nyári napokban a liget hatodik fája alatt levő pádhoz, ahol már napok óta ta­nyázom. A te cimed is ott van valahol a patak partján és az se biztos, mert holnap már az erdőbe huzódhatol, a lombok alá. Tünődtek-tanakodtak a kér­dés felett, mert még a postai General Delivery se látszott megfelelőnek, mert hiszen az 'életnek ez a két kopott ván- , dóra ma itt van, mondjuk a nagy Detroit, holnap meg a kis ohioi Alliance városában. Nincs azoknak állandó tanyájuk, ahol találhatók volnának. A mada­rak évente csak kétszer vándo­rolnak. Tavasszal jönnek, ősszel mennek, de ez a két ember há­rom napig ritkán található egy helyen. Tanakodtak egymás között és végül a vén tarajos hirdette ki a megállapodást: — Aki minket bármivel meg akar találni, írjon az amerikai magyarság öreg mesemondójá­hoz, Gondos Sándorhoz, akinek cime ez: Mr. A. S. Gondos, 121 Valley Street, Dayton 4, Ohio. Az maradós ember, mióta meg­öregedett. Egy helyben ül, úgy mesél. Amellett olyan jó embe­rünk, hogy akármit kapna egyi­künk vagy másikunk résziére, azt hiány nélkül adja kezünkbe, talán még maga is megtoldja, mert olyan a természete. így indult meg a nagy ver­sengés a vén tarajos, meg Mo­kány Berci között és már most az amerikai magyar olvasó kö­zönségtől függ, hogy mutassa meg, melyikhez húz inkább? Ebben azonban nem akar és nem is próbál senkit befolyá­solni KULCSLYUK UBUL ujságiró jelölt. Utóirat: Az eredmény mindig közzé lesz téve ebben a lapban. REGÉNY Irta: Jókai Mór

Next

/
Oldalképek
Tartalom