A Jó Pásztor, 1947. augusztus (26. évfolyam, 31-34. szám)

1947-08-22 / 34. szám

JUST 22, 1947 A JÓ PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD PAGE 7 OLDAL JL AMERIKAI MAGYAR SEGÉLY­­AKCIÓ KÖZLEMÉNYEI A lőcsei ÚJABB NAGY SZERETET­ADOMANYT KÜLD A SEGÉLY Az Amerikai Magyar Segély­akció Ügyvezető Bizottsága jú­lius 21-ikén, New Yorkban tar­tott gyűlésén megtárgyalta az amerikai magyarság e legna­gyobb emberbaráti intézményé­nek érdekkörébe eső kérdéseket és olyan határozatokat hozott, amelyek bizonyára széleskörű megnyugvást fognak kiváltani országszerte* mindenütt, ahol Segélyosztály működik. Elsősorban is elhatározta az Ügyvezető Bizottság, hogy mind­addig, mig a bevételek fel, nem lendülnek, lényegesen csökken­ti a kiadásokat, a közonti iroda alkalmazottainak létszámát, a levelezési, telefon, stb. költsé­geket, szóval a legszigorúbb ta­karékosság figyelembevételével igyekszik lebonyolitani a teen­dőket. Tovább folytatja a mezőgaz­daság talpraállitását célzó tö­rekvéseit is az Amerikai Ma­gyar Segélyakció. Igyekezni fog főleg amerikaiaktól üsző­borjukat, vetőmagot kapni és azt olyan óhazai falvaknak jut­­! tatni, ahol ezekben kimondha­tatlanul nagy a hiány. Küld a Segélyakció ezen­kívül gyújtógyertyákat (spark plug) az e nélkül működésbe nem hozható farm traktorok részére, valamint vetőmagszitá­kat, hogy a legközelebbi vetés­kor ne kelljen gazos magvat földbe rakniok és igy ennek se­gítségével gyom helyett kenyér magot arathassanak. ELEGEN VAGYUNK AKKUBAN Feliér Asszon v Mielőtt elkezdenék arról be- i szólni, amiről tényleg beszél- Jni akarok, előbb hadd szólhas­­j sak arról, hogy van valami, 'amit eddig soha nem láttunk az Egyesült Államokban. (38-IK FOLYTATÁS) 'EL SEM. TUDJAK KÉPZELNI MILYEN ÖRÖMET OKOZTAK.. Ugyancsak amellett döntött az Ügyvezető Bizottság, hogy újabb nagyarányú segélykülde­­ménnyel siet az óhazai szegé­nyek nyomorának enyhítésére. Ezúttal lepedőket, gyapjú ta­karókat küld kórházak, árvahá­zak, aggmenhelyek részére a Se­gélyakció, oda, ahol arra a leg­égetőbb a szükség. Több ezer erős gyermekcipőt is rendelt mezítlábas fiuk és lányok ré­szére, hogy az esős, fagyos év­szak beálltával megóvja őket a betegségektől. LIZBETH'S BEAUTY SHOP Permanent Wave Specialisták Helen Gallagher, hajspecialista ANNA TOMONDY, tulajdonos 2931 WOODHILL RD. CE. 6246 így ir Regőczi István, a kis­­váci Sasfiókák Árvagyermekek Otthonának igazgatója, amidőn nyugtázza a Segélyakció 29-es, Trenton, New Jersey Chaptere által adományozott 84 pár bak­­kancsot. “Egyik legnagyobb gondunk a cipő-kérdés megol­dása. Nyáron mezítláb még csak elvannak, de ősszel és télen szinte megoldhatatlan, hogyan és miből teremtsünk elő cipőt részükre. -Tavaly télen is sok kis gyermekünk cipőhiány mi­att nem mehetett iskolába. El sem tudják képzelni, milyen örömet okoztak gyermekeink­nek és milyen hathatós támo­gatást nyújtottak nekünk. Mi­lyen hálásak e kis árvák, nap­nap után imádkoznak az ara­nyos szivü amerikai magyaro­kért, akik nekik télire meleg lábbelit ajándékoztak!” WOMEN 38-52 YEARS OLD-DO YOU SUFFER THESE HINNY FEEUNGS? due to this functional ‘middle-age’ cause? If you’re in your “40’s” and this functional ‘middle-age’ period pe­culiar to women is causing you to suffer from hot flashed, nervous irritability and weak, tired, high­­strung feelings—then do try Lydia E. Pinkham’s Vegetable Compound to relieve such symptoms. This great medicine is famous for this! Tqken regularly— Pinkham’s Compound helps build up resist­ance against such ‘middle-age’ distress. Thousands have reported benefit! It’s also a grand sto­machic tonic. Worth trying. Azután azon a másikon, hogy a mi donatiókat a fejedelem osztott, azokban a király is meg­erősítse az impertálókat. Erre is azt mondta, hogy “no az ter­mészetes”. (Hogy gombolkoztak ki! Szűk lett a dolmány. Tágultak a keb­lek.) , — Csak egy pontnál akadt fenn. A Lőcse város templomát körülvevő sirkertnél. Ez nem ment a fejébe: Minek az a pa­rádé a lőcseieknek? Nem ká­poszta az ember, hogy követ tegyenek rá, mikor le van ka­szálva! Mi dolguk a halottak­nak a templom körül! A nagy harangszótól nem is alhatnak jól. O ebben csalfaságot orront. Ez a kathedrále, a körülvevő erős kőfallal, nagyon alkalmas arra, hogy egy valóságos fel­legvárt képezzen a város köze­pén, a hová lázadás idején ha beveszi magát a polgárság, hát onnan mindig újra kezdheti a ribilliót. Ő kész minden enged­ményre, a mi az élő embereket kielégíti, de a holtak exorbitáns kívánságai irányában kérlelhe­tetlen. oßfcUct (Pf/n&A&tttó compoVTnd Erre egy kis zaj támadt. A senatorok azt merőben tragikus dolognak vették; a kuruczok el­lenben csupádon csupa komi­kumot láttak benne. Mikor a zaj lecsendesült, Czelder Orbán folytatá: — Ebben a stádiumban ma­radt aznap az értekezésünk s ezzel mentünk a vacsorához. A pokulatjó eltartott éjfélig, el­mondhatom én is a petrinyai esperessel, hogy “séd bene ha­­bitazimus, ego quidem tér vo­­mui”; aztán következett egy kis parázs landsknecht; a melyben nekem eléggé kedvezett Fortu­na istenaszony; a németeknél Tegyük fel, hogy Bogárdi Papp András bevándorlóit vagy akár itt született magyar em­ber derék fia,' Bogárdi Papp Jancsi, miután elvégezte isko­láit, az egyetemen is járt pár évet, a nemzet szolgálatának akarja szentelni magát és kellő pártfogás mellett állást kap a ! szövetségi belügyminisztérium­­■ ban. Alacsonyan kezdi, kis fi-Nyomtatványát A Jó Pásztor elkészíti OLVASÓINK ÉS EGYLETI VEZETŐINK FIGYELMÉBE Értesítjük olvasóinkat és egyle­teink vezetőit, hogy a közelmúlt na­pokban A Jó Pásztor műhelyét kibő­vítettük. Szépen, gyorsan és a. lehető legalacsonyabb áron nyomtatunk: Uj gyorsnyomó gépet Jubileumi könyveket, Alapszabály-könyvecskéket Egyleti Tagsági könyveket vagy kártyákat Előfizetőinket arra kérjük, segít­sék szeretett lapjukat azáltal, hogy ha valami nyomtatni valójuk van, küldjék be A Jó Pásztorhoz áraján­lat céljából. Még nagyobb segítség az, hogy az egyletek gyűlésein nyom­tatványok készítéséről van szó, köve­teljék, hogy A Jó Pásztornak is ad­janak alkalmat arra, hogy árajánla­tot nyújtson be. állítottunk be a már meglevő gépe­zet kiegészítésére és Uj Betűket is szereztünk be a már meglévők mellé. Azonfelül az óhazában tanult és Amerikában is több, mint tiz évi gyakorlattal biró Ima- és énekes könyveket ★ Levélpapírokat és borítékokat üz­letek, egyletek és magánosok részére Biztosítunk mindenkit, hogy éppen olyan szépen, jól és gyorsan el tu­dunk végezni minden nyomdai mun­kát, mint bárki más és semmi esetre sem lesz -drágább, hanem, lehetőleg, olcsóbb. Nyomdászt alkalmaztunk, aki úgy magyarul, mint angolul perfekt munkát tud ki­adni. A nyomó gépek mellé pedig Amerikában tanult és hosszú évek gyakorlatával biró Bankettjegyeket, Belépőjegyeket ★ Számlákat Gépmestert Felszólításokat — levélben vagy levelezőlapon alkalmaztunk. Ezeket hozzáadva az eddigi felszereléshez és személyzet­hez, most már A Jó Pásztor nyom­dája képes felvenni a versenyt, sőt némelyeket- túl is tud haladni min­denféle nyomdai munkák szakszerű elkészítésében a legszebb és legfino­mabb kivitelben. Körleveleket ★ Meghívó leveleket, kártyákat és plakátokat. Más nyomdák nem arra alapítot­tak, hogy a magyarság tartsa el őket. Megélnek a környékükön lévő ren­delőktől. De A Jó Pásztor az amerikai magyarságot kiszolgáló lap. Eddig nem is nagyon törődött nyomtatvá­nyokkal, mert fenn tudta tartani ma­gát az előfizetésekből. Ma már azon­ban,az előfizetési árat eddig is olyan magasra kellett emelni, hogy többet azt nem lehet tenni. Ha tennénk, fennmaradását veszélyeztetnénk, mert sokan kimaradnának. Utána kellett néznünk, hogy A Jó Pásztor fennál­láséi biztosítsuk. Ezt pedig csak a fent felsorolt újítások bevezetésével lehet elérni. A most kiegészített gépezeteink se­gítségével a vállalt munkákat gyor­san tudjuk előállítani és szállítani Amerika bármely részébe. . Bármit amit nyomtatni óhajt Árajánlatot postafordultával küldünk Mindenki segítse tehát A Jó Pász­tor fennállását biztosítani, aki ezt a jó magyar lapot szereti, azáltal, hogy — egyrészt fizessen elő idejében .és szerezzen uj előfizetőket — másrészt, ahol csak teheti, nyomtatványait és egyleteik nyomtatványait A Jó Pász­tor nyomdájában csináltassa. (Folytatása következik) Segítsen A Jó Pásztor fennállása érdekében WILLIAM B. PECSOK ÜGYVÉD ÉS JOGTANÁCSOS Csak előzetes bejelentésre fogad Tel. MAin 4444, este CEdar 0845 Fidelity Bldg. — 1940 E. 6th St. Cleveland 14, Ohio zetéssel és még kevesebb re­ménykedéssel. Kis ujjábán le­het a belügyek intézésének min­den tudománya, soha nem lesz belőle belügy-miniszter, de még ötödik, vagy hatodik helyettes ; államtitkár sem. Más szóval az Egyesült Államok politikai rendszere elzárja minden lehe­tőségét annak, hogy a legjob­ban képzett és nagy gyakorlat­tal biró emberei valaha is ma­gasra jussanak. Kívülről hoz­nak jó politikai összeköttetések­kel rendelkező embereket, akik viszont nem értenek a dolog­hoz és mire beletanulnának, rendesen már el is lesznek bo­csátva a névtelenségbe. De hát van erre példám Ma­gyarországról is. Ott történt az, hogy a huszonöt éves ifjú Andrássy Gyula grófot belügyi államtitkárnak nevezték ki az apja érdemeire való tekintettel. A fiatal grófnak azelőtt nem volt hivatala. Egyenesen az ál­lamtitkárságon kezdte. A család ismerősei persze si­ettek az öreg grófnőhöz, az édesanyához gratulálni, köztük a vén Zichy grófnő is, aki gő­gös asszony volt és roszalólag mondta: — Hallod-e Erzsi, az mégse járja, hogy egy Andrássy ne a miniszterségen kezdje közéleti pályáját. Miért tűrted, hogy a fiad csak államtitkár legyen? Az öreg Andrássy grófnő, aki­be szintén nagy adag gőg szo­rult, békitőleg felelte: — Tudod, lelkem, beszélget­tünk mi efelől sokat a család körében. Meghánytuk-vetettük az egész dolgot és végül abban állapodtunk meg, hogy a mai demokratikus világban jobb lesz, ha a mi Gyulánk a közle­gények sorában kezdi a szolgá­latot. Mindez úgy jutott eszembe, hogy Washingtonban jártam va­lami bevándorlási ügyben és mivel azt gondoltam, minek menjek a lábhoz, mikor a fej­hez is mehetek, akinek joga van az intézkedésre, csupa nagyfe­jüt kerestem fel a fővárosban. No, apnyit el kell ismernem, hogy igen udvariasan, mond­hatnám, barátságosan fogadtak. Úgy beszéltek velem, mintha magam is valami nagy kutya lennék. De biz annak nem volt haszna. Kiderült, hogy az elő­kelő uraknak sejtelme sincs az én dolgom felől. Bámultak re­am, mint borjú az uj kapura és azt ígérték, hogy ha egy hétig várok, utána néznek a dolognak. Megkerestetik az ira­tokat és hét nap múlva többet tudnak. \ Az ország fővárosában olyan drága az élet, hogy nekem hét napi várakozásra nem tellett olyan helyen, ahol még j óra­való magyar korcsma sincs. Kosztin öcsémnek ugyan van (Mátészalkára, Szatmárba való a legény), elsőrendű vendéglő­je a város közepén, de ott angolul főznek és azt az én gyomrom lázadás nélkül nem veszi be. A zsebem pedig nem állja ki. Úgy gondoltam tehát, hogy jobb lesz, ha magam já­rok a dolgok után. Nem kellett sokat keresgél­nem. Éppen csak pár emelet­tel magasabbra kellett menni a felvonó gépen, már jött egy jóképű, negyvenöt év körüli ember és kérdezte, hogy mi já­ratban vagyok, segithetne-e raj­tam? Elmondtam neki a magam dolgát, amire mosolygott, leül­tetett és elment valahová, de három perc múlva már vissza is jött és azt mondta: — Ehol vannak az iratok eb­ben az ügyben. Most már fe­küdjünk neki a munkának és lássuk, hogy mit lehetne tenni az ön érdekében? Ismétlem: nem váratott hét napig, csak három percig és ak­kor láthatólag kedvetlenül ad­ta tudomásomra a saját véle­ményét: — Tisztelt uram, abból, amit ön akarna, nem lesz semmi, mert a bevándorlási törvény nem engedi. Ne vfegye rossz né­ven, de ilyen a törvény. Megkapartam fejemet és bi­zonyos tűnődéssel kérdeztem: — Mivel emberek által csi­nált törvény nem Szent írás, talán lehetne azon változtatni. Ma ez a törvény, holnap meg más, mikorára remélhetnénk jobbat? Az én hivatalnokom igen szomorú arccal felelte: — Polgártárs, ha rajtam álla­na, már holnap módosítva lenne a bevándorlási törvény, de arra nekem semmi módom nincs. Húsz éve múlt, hogy ebben a hivatalban dolgozom, ismerem a bevándorlási kérdések min­den csinyját-binját, de még so­ha senki nem volt kiváncsi arra, hogy vájjon milyen tanácsot tudnék adni benne? Nagyot sóhajtott és keserűen tette hozzá: — Húsz év alatt az ötödik főnök itt a gazdám, de még egy se állt szóba velem. Ha ta­lálkoztam véletlenül a folyosón vagy az utcán valamelyikkel, nem tudta, hogy ki vagyok és még tekintetet se vetett felém. Én már csak annyi vagyok itt, mint a levegő, ami van, de amit nem látnak tneg soha az em­berek. Kissé bizonytalan hangon kérdeztem tőle: — Miért nem megy egyene­sen az elnökhöz? Még keserűbb hangon felelte: — Azonnal kidobnának hiva­talomból, ha főnököm megke­rülésével próbálnék valamivel előállni. Nekem pedig három gyerekem van, akiket még ne­velnem kell. Nem szóltam erre semmit, csak megköszöntem fáradságát, kezet is fogtam vele, aztán el­mentem azzal a meggyőződés­sel, hogy a hivatalnoki rend mindenütt egyforma a világon és abból nem kér a maga ré­szére semmiféle porciót MOKÁNY BERCI. Itching Skin? Stop Scratching! Here Is Quick Ease and Comfort Now that stainless, powerful, penetrating Moone’s Emerald Oil is available at drug stores thousands have found helpful relief from the distressing itching and torture of rashes, eczema, poison ivy and other externally caused skin troubles. Not only does the intense itching, burning or stinging quickly subside, but healing is more quickly pro­moted. < Get an original bottle of Emerald Oil—Greaseles3—Stainless. Money refunded, if not satisfied. * vasbőrön is. A piaczón beszél­hették, ott hallhatta. Olyan a pletykahir, mint a pattogatott kukoricza, nem kell érte ara­nyat váltani, egy czinderlingért egy tarisznyával adnak. Én már reggel találkoztam Blume­­vitztzel, s nekem elmondott mindent őszintén, a mit tudott. — Tudta-e Blumevitz annak a kapitánynak a nevét, a ki a mi lovasságunkat a convoie elé vezeti? — Azt bizony elfelejtettem akkor tőle megkérdezni, s most vissza nem megyek érte. Ha­nem azt értésemre adta, hogy Löffelholtz ezt a tényt a fegy­verszünet megtörésének tartja, s nemcsak azt teszi, hogy a dra­­gonyos ezredet a Dunajecz fe­lől visszatérő huszáraink nya­kára küldi, hanem még az éj­jel ostromot intéz lábtókkal a bástyák ellen; kivált ha betel­jesül annak a tiroli fogolynak az ígérete. Engem pedig addig vissza nem eresztenek. No, kép­zelhetitek kegyelmetek az én tantalusi kínjaimat, (vagy sisy­­phusi kínok? tudja a Cerberus, melyik volt a kettő közül?) denique pokoli kin volt azt tud­nom, hogy minő veszedelem fe­nyegeti az én híveimet s nem lehetni velük, nem adhatni ne­kik tudtul a nagy veszedelmet, a mi őket alulról, felülről, kö­röskörül fenyegeti! Elbusulá­­somban felmentem a toronyba, egy csizmaszárból tubust csi­náltam, azon keresztül ordítot­tam, a hogy a torkom kiadta Lőcse felé: “vigyázz magyar, jön a német!” A nemetek csak úgy nevették a dolgom. Messze oda Lőcse! Ugy-e nem hallot­tátok meg? — Biz ez nevetni való volt itthon is. — Pedig ixioni kínokat áll­tam ki az alatt. Prometheusnál is kutyábban éreztem magam. Egész nap se ételem, se italom nem volt; este nem kellett se álom, se menyecske; folyvást az ablakon néztem ki, a honnan a groszscherfeldi toronyra látni. Egyszer aztán, éjféli óra ütés után, látok egy nagy tüzosz­­lopot égnek emelkedni Lőcse felől. A hol repül légbe a grosz­scherfeldi torony. Erre minde­nünnen megszólal a ropogó puskatüz, hallom az ostromzajt: Lőcse falait vívja a német! s én nem lehetek ottan! Nézzé­tek, hogy feldagadt a fejem búbja, a mint az ajtónak neki rontottam vele, hogy keresztül törjem! Ezen aztán ő maga nevetett igen nagyot. — No de se baj! Minden na­gyon jól ment. Ti adtatok Löf­felholtz uramnak ex tempore egy olyan leczkét, a mit tudom nem felejt el. Elmondták mind az egész lakodalmat a vissza­térő tisztek. Nagyon szépen dol­gozott mindenki. Korponay paj­tás az orruknál fogva hurczolta a dragonyosokat: lóvá tette őket; el hagyott nekik fogni egy csapat üres társzekeret: a maga kincseit mellékutoh, a háta mögött átcsusztatta, s az­zal ott hagyta a dragonyos ha­dat a faképnél, rácsapott Löf­felholtzék ostromló hadára, azo­* kát szépen felgobolyitotta, s ha­za világított nekik, a mig ti pi­ros csizmát szabtatok a lábukra. begomboltam valami hatszáz tallérjukat; még ma a hajdúsá­gom zsoldját kifizetem vele Reggel felé kiszóliták a tábor­nokot a kártyaasztal mellől, £ mikor visszajött, már fel volt kötve a kardja, pánczélja, kar vasai, csak a sisakja hiányzott “Talpra, urak; talpra!” kiáltá “Kiki szépen a maga csapatjá hoz.” Arra mindenki felugráll s én egyedül maradtam a tá­bornokkal. “No kedves bará tóm, mondá Löffelholtz, azt ugyan megmondhatom, hogy a ti generálisotok, Andrássy Ist­ván, nagyszerű egy stratéga. Ő itt velem alkudozást kezd, kél nap fegyverszünet kötéssel, küld olyan feltételsorozatot, a miről ’azt hiszi, hogy annak minden i pontja elfogadhatatlan, s a mig mi a fölött alkudozunk, azt az időt felhasználja arra, hogy a Bercsényitől Lengyelországon keresztül a megszállott Lőcse számára küldött liszt és lőpor­­szállitmányt becsempészsze a városba.” Én erre nem mond hattam neki egyebet, minthogy az élelmezés nem tartozik a fegyveres akciók közé. “Nerr ám, ha fegyverrel nem állják az útját, felelt ő erre, de ér eléjük küldöm a dragonyosai mat, s ha azok a convoit kisé­rő huszárokkal összetalálkoznak aligha lesz belőle csókolózás.’ Már biz ezt magam is úgy hit tem. — Ki árulhatta el a titkol Löffelholtznak? kérdé sötét te­— Hát biz 4zt Blumevitz hoz­ta neki hírül, a ki akkor szökött meg innen tőlünk. — S kitől tudhatta azt meg Blumevitz? — Hát a titok olyan, mint a :kéneső, keresztül megy a szar­R E G E N Y Irta: Jókai Mór

Next

/
Oldalképek
Tartalom