A Jó Pásztor, 1947. augusztus (26. évfolyam, 31-34. szám)

1947-08-15 / 33. szám

AUGUST 15, 1947 A JÓ PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD PAGE 7 OLDAL A Szerkesztő üzeni Több olvasónk beirt a múlt hetekben, kérdezve bennünket arról, hogyan járjanak el old age, vagyis öregkori segélyügy­ben. A kérdésekből megállapít­ható, hogy a legtöbb olvasó nin­csen teljesen tisztában ezzel a dologgal. Azt kell szem előtt tartani, hogy kétféle öregkori segélyről van szó. Az egyik az úgynevezett Social Security, (Old Age) ami azt jelenti, hogy ezt csakis azoknak adják, akik­nek a keresetükből levonnak. A másik az öregkori segély, amit a külömböző államok és a városok adnak csak tehetetlen öregjeik számára. Az első a Social Security, azoknak jár, akik 1937 óta bi­zonyos időt munkában töltöt­tek évente és akiknek a fizeté­séből erre 1 percentet levontak. Nem lehet erre a kérdésre jó választ adni még olyanoknak sem, akik ide beirnak, mert mindenkinek a személyi körül­ményeitől függ, hogy ezt a se­gélyt kapja. Csakis a körzetébe eső Social Security Board in­­/ tézheti el mindenki dolgát. Ezt a hivatalt a legkönnyebb WILLIAM B. PECSOK ÜGYVÉD ÉS JOGTANÁCSOS Csak előzetes bejelentésre fogad Tel. MAin 4444, este CEdar 0845 Fidelity Bldg. — 1940 E. Gth St. Cleveland 14, Ohio BERKMANS “CAKE BOX” Azelőtt a Nadich Sütöde Európai sütésü tészták 3932 Lorain Ave. WO. 7846 S. K. Berkman, tulajdonos megtalálni, ha felmegy a posta­­hivatalba és azt kérdezi, hogy hol van a Social Security Board. Nagyon gyakran mindjárt a postahivatal épületében fogja találni. Egy pár dologra szükség van ott, a Social Security kár­tyára legelsőnek. Aztán kérdez­ni fogják, hány éves, hol dolgo­­gott (ha nem is emlékezne min­denre, ők majd megtalálják úgyis) és a többi. Mindenki bát­ran mehet ide, mert ők nagyon udvariasak, tudják, hogy idős emberekkel van dolguk és olya­nokat válogattak ezekbe az ál­lásokba, akik az idős emberek­nek megadják a tiszteletet, csak aztán mi is udvariasan visel­kedjünk velük. Ha nem tud an­golul, vigyen magával valakit, aki tud. Ezt a biztosítást csak olyanok kaphatják, akik elérték, vagy túlhaladták 65-ik életkorukat. A feleség után is jár segély, nem­különben kiskorú gyermekek után is. A másik öregkori segélyt rendszerint a városok, vagy a külömböző álamok adják, olya­nok, akik Social Security se­gélyt nem kaphatnak és akik vagyontalanok. Akik ilyen segélyt szeretné­nek, menjenek vagy a City Hallba, vagy a County Hallba és keressék a Welfare Depart­­mentet. Ismételjük: mindenkinek a személyi viszonyaitól függ, hogy mennyi és milyen segélyt kap­hat és ha ide beirnak is, ennél többet nem mondhatunk, mert ezt ott kell elintézni, abhan a körzetben, ahol a segélyt vagy nyugdijat felvenni akaró sze­mély lakik. A lőcs« R E G E N Y Irta: Jókai Mór Foliór Asszony NEM JÓ A DOLOGTALANSÁG Azután sorba ment a kurucz WOMEN 3S-52 YEARS OLD-DO YOU SUFFER THESE TUNNV FEEUNGS? due to this functional ‘middle-age’ cause? If you’re in your “40’s” and this functional ‘middle-age’ period pe­culiar to women is causing you to suffer from hot flashes, nervous irritability and weak, tired, high­­strung feelings—then do try Lydia E.Pinkham’s Vegetable Compound to relieve such symptoms. This great medicine is famous for this! Taken regularly — Pinkham’s Compound helps build up resist­ance against such ‘middle-age’ distress. Thousands have reported benefit! It’s also a grand sto­machic tonic. Worth trying. oß/dfa £*(pMtÁfuWHb compound I tiszteken, valamennyivel üdvöz­­j letet váltott, mig Andrássyhoz í ért, annak is megszorongatta a kezét, két marokra fogva, mint­ha össze akarná ropogtatni; a mig pedig Andrássy széles, iz­mos tenyerével sehogy sem megy; végtére pedig nyakába kalimpált Fabriczius bírónak: “hát hogy vagy öreg ház-” s szeleburdiságával még a hiuz­­prémes bírói kalpagot is leveri a fejéről, a mi aztán arra szol­gál neki, hogy a mint meglátja Fabriczius homlokán az orvosi kínzás véres foltjait, azokat egyenkint megcsókolja: “óh ezt a te okos fejedet! Azok a bo­lond mazurok! Csokhogy kisza­badultál a körmük közül!” Dehogy veszi észre, hogy itt törvényszék van; azt meg ép­penséggel nem is sejti, hogy ez az ő két kedves barátja most éppen közel van ahhoz, hogy kardot rántson s egymást ösz­­szekaszabolja. Fabriczius nyerte vissza leg­­hamarább a kontenántiáját. Leültető Czeldert a saját el nöki székébe, a mit félre hú­zott az asztaltól; azt hitte, el van fáradva, bizonyosan szökve szaladt el az ellenség táborá­ból. — Oh köszönöm, nem fárad­tam el, tiltakozók a leültetés ellen Czelder Orbán. Hiszen hintón jöttem idáig. A Löffel­­holtz hintóján. Ecce ni! Elfeled­tem borravalót adni a kocsis­nak, meg a két csatlósnak! S addig nem nyugodott, mig a tarsolyából elő nem kutatott három oroszlántallért. — Szaladj, fiam, frissen. Vidd ki! Add át neki! Kiáltá a háta mögött álló alaknak. Az pedig a hóhér volt, Izachár mester. (37-IK FOLYTATÁS) De hát tudta is azt Czelder, hogy az a hóhér, s ha tudta volna, se bánta volna! Mit lóg ottan? Annak pedig menni kel­lett a három tallérral, mert olyat ütött a hátára a tenyeré­vel, hogy előre lódult bele. A megajándékozottak szépen meg lehettek ijedve az ajándékozó­tól. — Mi azt hittük, ott tartanak fogságban. Szól a biró a tárgy érdeméhez közelítve. — Ah! Mit gondolsz? A par­­lamentaire-t! — Mert a tiszt megszökött, i — De Löffelholtz tábornok parolája nem szökött meg. | — Én már tudok olyan esetet, a hol a császári tábornok a ku­­;rucz parlamentair-t lánczra ve­rette. — De az nem Löffelholtz volt. Az kivétel. — Hát Blumevitz? A ki tiszt! A ki megszökik tőlünk, a becsü­letszavát hátrahagyva. — Hallod-e öregem; magam is megszöktem volna hasonló körülmények között. — Miféle körülmények kö­zött? — Hja! Nagyon czifra his­tória ez: magától Bluemvitztől hallottam: nekem is elbeszélte. S igazat mondott, mert úgy történt. A puskaporos torony csakugyan felrobbant. — Micsoda? kérdé a biró, nem fogva fel az «pszmejárását Czel­­derriek. * Az meg hevenyében arra vet­te, hogy a biró nem tud erről még. — Hát nem tudod? — Dehogy nem tudom! hogy a lőportorony légbe repült. Ám­bár nekem nem jött azt beje­lenteni Rplleville colonell lovag. — Hát ez igy történt, hall-Nyomtatványát A Jó Pásztor elkészíti OLVASÓINK ÉS EGYLETI VEZETŐINK FIGYELMÉBE Értesítjük olvasóinkat és egyle­teink vezetőit, hogy a közelmúlt na­pokban A Jó Pásztor műhelyét kibő­vítettük. Uj gyorsnyomó gépet állítottunk be a már meglevő gépe­zet kiegészítésére és Uj Betűket is szereztünk be a már meglévők mellé. Azonfelül az óhazában tanult és Amerikában is több, mint tiz évi gyakorlattal biró Nyomdászt alkalmaztunk, aki úgy magyarul, mint angolul perfekt munkát tud ki­adni. A nyomó gépek mellé pedig Amerikában tanult és hosszú évek gyakorlatával biró Gépmestert alkalmaztunk. Ezeket hozzáadva az eddigi felszereléshez és személyzet­hez, most már A Jó Pásztor nyom­dája képes felvenni a versenyt, sőt némelyeket túl is tud haladni min­denféle nyomdai munkák szakszerű elkészítésében a legszebb és legfino­mabb kivitelben. A most kiegészített gépezeteink se­gítségével a vállalt munkákat gyor­san tudjuk előállítani és szállítani Amerika bármely részébe. Szépen, gyorsan és a lehető legalacsonyabb áron nyomtatunk: Jubileumi könyveket, Alapszabály-könyvecskéket Egyleti Tagsági könyveket vagy kártyákat ★ Ima- és énekes könyveket ★ Levélpapírokat és borítékokat üz­letek, egyletek és magánosok részére ★ Bankett jegyeket, Belépőjegyeket ★ Számlákat ★ Felszólításokat — levélben vagy levelezőlapon ★ Körleveleket ★ Meghivó leveleket, kártyákat és plakátokat. ★ Bármit amit nyomtatni óhajt Árajánlatot postafordultával küldünk Előfizetőinket arra kérjük, segít­sék szeretett lapjukat azáltal, hogy ha valami nyomtatni valójuk van, küldjék be A Jó Pásztorhoz áraján­lat céljából. Még nagyobb segítség az, hogy az egyletek gyűlésein nyom­tatványok készítéséről van szó, köve­teljék, hogy A Jó Pásztornak is ad­janak alkalmat arra, hogy árajánla­tot nyújtson be. Biztosítunk mindenkit, hogy éppen olyan szépen, jól és gyorsan el tu­dunk végezni minden nyomdai mun­kát, mint bárki más és semmi esetre sem lesz drágább, hanem, lehetőleg, olcsóbb. Más nyomdák nem arra alapítot­tak, hogy a magyarság tartsa el őket. Megélnek a környékükön lévő ren­delőktől. De A Jó Pásztor az amerikai magyarságot kiszolgáló lap. Eddig nem is nagyon törődött nyomtatvá­nyokkal, mert fenn tudta tartani ma­gát az előfizetésekből. Ma már azon­ban az előfizetési árat eddig is olyan magasra kellett emelni, hogy többet azt nem lehet tenni. Ha tennénk, fennmaradását veszélyeztetnénk, mert sokan kimaradnának. Utána kellett néznünk, hogy A Jó Pásztor fennál­láséi biztosítsuk. Ezt pedig csak a fent felsorolt újítások bevezetésével lehet elérni. Mindenki segítse tehát A Jó Pász­tor fennállását biztosítani, aki ezt a jó magyar lapot szereti, azáltal, hogy — egyrészt fizessen elő idejében és szerezzen uj előfizetőkét — másrészt, ahol csak teheti, nyomtatványait és egyleteik nyomtatványait A Jó Pász­tor nyomdájában csináltassa. Segítsen A Jó Pásztor fennállása érdekében gassatok csak! A groszscherfeldi torony kazamatájában volt a gianáttöltő laboratórium. Ehhez a munkához mi az elfogott tirol pattantyúsokat használtuk. Tud­játok, hogy a tirolok mind bi­gott pápisták. Szénaevők! No hát! Blumevitznek meg éppen a groszscherfeldi torony emeletén volt a szobája. Kisz ti Hand! Tegnap, nem tegnapelőtt (azt se tudom már, melyik volt az egyik nap, melyik a másik? há­rom éjjel összeragadt, egyiken se hunytam le a szememet) denique azon a tegnapelőttön, a melyiken Blumevitz kereket oldott, történt az, hogy egy ösz­­szegyürt czédulát talál az ab­lakon, a mibe kövecseket takar­tak és úgy dobták oda fel. De még mielőt megszökött volna, akkor találta. Ebből azt olvas­sa, hogy egyike a tiroli fog­lyoknak valamelyik éjjel, a mi­kor a sor éppen ő rá fog ke­rülni, hogy a gránátot töltse, fanatikus önfeláldozással magát és az egész puskaporos maga-­­zint a levegőbe fogja röpíteni. No, köszönöm szépen! Az ilyen biztatásra magam is azt tettem volna, a mit Blumevitz tett, hogy megköszönöm a szállást hollandus mó^ra, s nem várom be, hogy Illés próféta szekerén vigyenek fel a mennyországba. És hát igaz let. A groszscher­feldi tornyot csakugyan légbe­­röpitette ma vagy tegnap, vagy mikor, a fanatikus pápista tiroli fogoly. _A meglepetés mozgása volt észlelhető a törvényszéken. E szerint Belleville lovag at­tól a vádtól felszabadult volna, hogy ő vetteté fel árulásból a lőporraktárt. Csak. Fabriczius nem tágított. — De hát az hogyan történ­hetett meg, hogy a császári had­sereg csapatjai rögtön itt ter­mettek, a felrobbanás utáni mo­mentumban s lábtókkal, ponto­nokkal jöttek, éjjeli rohamra a város ellen, holott még a fegy­verszünet tartott. — Hát azt is majd elmon­dom, kedves öregem; hanem előbb hadd kezdjem az elején. Hadd referáljak arról a külde­tésről, a mivel meg lettem bíz­va. Ez az első. Aztán jön a töb­bi. Tehát én tegnapelőtt, vagy mikor, igen! Sylvester napján vala. Tudja kegyelmes uram (Andrássyhoz fordulva a szó­nál), mikor a szép istenasszonyt a templomba kisértük, Blume­vitz is velünk volt! Hát én ak­kor mindjárt kocsira ültem s áthajtottam Löffelholtz főhadi­szállására. a kezembe adott al­kupontokkal. A császári pleni­­potentiarus igen szivesen foga­dott. S mindjárt hozákezdett a pontozatok tárgyalásához. Disputáltunk jobbra-balra; ő végre is minden pontra azt mondta, hogy “no majd meg­lássuk! nem veszünk rajta ösz­­sze.” Olyan engedelmes volt, mint a vaj, kenyérre lehetett volna kenni. Némely ponton éppen csak keresztül futott, a miben pedig azt hittem, hogy legjobban meg fog akadni, mint például azon, hogy a császári seregbe átlépni kívánó kurucz tisztek egy ranggal magasabb fokú tisztséget nyerjenek, mint itt viseltek: csak úgy morgott rá, hogy “hűm, ühüm, ühüm.” (Hogy pödörgette egyszerre tizenkét “ülnök” a bajusza he­gyét!) (Folytatása következik) A legtöbb ember semmi má­sat nem szokik meg olyan gyor­san és alaposan, mint azt, hogy ne dolgozzék. Komiszabb hazu­got nem ismerek annál, mint aki azt állitja, hogy szeret dol­gozni. A legszorgalmasabb em­ber is csak immel-ámmal nyúl a munkához, mikor — muszáj. De amikor csak teheti, messzi­re elkerüli és pihenőt ad ma­gának. Az emberi természetben van az, hogy mások parancsával szemben mindig tiltakozzék. Ezt a tiltakozást érzem a Min-Feliéllen olvassa el a 7-ik olda­lon a Jó Pásztor nyomdájának hirdetését! denható legelső parancsával szemben, amely azt mondta: — Arcod verejtékével keresd mindennapi kenyeredet. [ Ha azt mondta volna, hogy kerülje az ember a munkát, a mi nehéz természetünk talán még álmában is azzal vesződ­nék. Különben is az egész munka szokás dolga. Mikor a nagy há­borúk idejét éltük és Ameriká­ban minden ember dolgozott, apránként belejöttünk akárcsak a kis kutya farkának kergeté­­sébe. De mikor a harmincas években keresve se találtunk munkát, akkor úgy beleszok­tunk a tétlenségbe, hogy még pénzért se akartunk dolgozni. Jellemző példát mondott nekem erről néhai Kováchy Gyurka barátom, aki hasztalan nőtt fel, hasztalan alapított családot, hasztalan lett az egyik nagy clevelandi bank fiókjának igaz­gatója, nem lett belőle György. A közszeretet holta napjáig Gyurkának hívta. Ravatala fe­lett nagy tiszteletű Dr. Ujlaky Ferenc tartott búcsúztató be­szédet. Soha annál szebbet, tar­talmasabbat nem hallottam. És csak utólag ébredtem reá, hogy Ujlaky még akkor is Gyurka felől beszélt és nem Györgyről. A harmincas évek elején el­ment egyszer Kováchy Gyurka a közadakozásból fentartott ma­gyar népkonyhára, végignézett az ott tanyázó emberek között, majd megszólította az egyiket: — Halja, földi! Ki kellene ásni két rózsabokrot kertemben és más helyre ültetni azt. Ha megcsinálná, nem sajnálnék egy dollárt a fáradságáért. Irtózatos nagy pénz volt az azokban a szűkös időkben. A jámbor magyar azonban csak ránézett Gyurkára és vontatott lassúsággal kérdezte: — Micsodás rózsabokrok azok? — Ejnye no, — csóválta fejét Kováchy Gyurka, — hogy mi­csodásak? Harmadéves oltvá­nyok. A munkára hivott atyafi fe­jét rázta a szóra és közömbö­sen mondotta^ — Harmadéves rózsatőnek mélyre megy a gyökere. Gyurka barátom erősen biz­­tatgatta: — Két rózsatő kiásásához elég egy negyedóra. Egy tallérért nem nagy munka. A népkonyha tétlen magyar­ja gyanakodva kérdezte. — Mikor kéne az a munka? — Mikor? Hát most mindjárt. Az érdemes magyar, aki im­már több, mint két éve leste a sült galambot, a munka-alkal­mat, amely most véletlenül re­pült szája felé, fejét rázta: — Akkor nem megyek! Ak­kor keressen Gyurka ur más bolondot egy dollárért. Tiz perc hijján déli tizenkét óra. Ha most elmegyek, lekésék az in­gyen ebédről. Mikor ezt nekem Gyurka ba­rátom elmesélte, azt mondtam nekinevetve, hogy annak a jám­bor magyarnak igaza volt. Eszembe jutót róla, hogy az egyik utcasarkon esztendőkön keresztül állott egy koldus és folytonosan köhögött. Elfulladt a nagy erőlködéstől, elkékülő arcai nyújtogatta kezét az ir­galom után. mikor egyszer hoz­zálépett egy orvos barátom, Dr. Gáldonyi Miklós, igen áldott lelkű ember és jóságos lélekkel mondotta neki: — Nézze, tisztelt barátom, én orvos vagyok. Látom, hogy mi­lyen borzasztóan kínlódik ezzel a nehéz köhögéssel. Itt van a rendelőm cime, keressen fel ma délután és én majd ingyen gyó­gyítom ki ebből az átkozott kö­högésből. A nagylelkű ajánlat hallatára a koldus hevesen tiltakozott: — No, még csak éppen az hi­ányzik nekem, hogy meggyó­gyítson az ur. Hiszen én húsz év óta éppen ebből a köhögés­ből élek. Nincs az életnek annál na­gyobb gyönyörűsége, mint az, mikor az ember lustálkodhatik. Ez az örvendetes állapot azon­ban csak ritka ember osztály­része. Külső erőszak vagy belső kényszer azonban legtöbbünket arra késztet, hogy munkában törjük állandóan magunkat. Hej pedig a törökök bölcsessége rég megmondta: — Jobb állni, mint járni; jobb ülni, mint állni; jobb fe­küdni, mint ülni; jobb aludni, mint feküdni; jobb meghalni, mint aludni. Erre a legutolsóra azonban saját jószántából senki nem vál­lalkozik közülünk. Az elárvult magyar honban furcsa törvényt hoztak egyszer a képviselő urak. Elrendelték, hogy a cselédkönyvbe nem sza­bad rosszat Írni az alkalmazott felől, azaz nem szabad útját ál­lam annak, hogy más munkát kaphasson. Ha enyves kezű volt a cselédleány, ha durva, ha ve­szekedő, arról tilos volt emlí­tést tenni a cselédkönyvben, így történt azután, hogy egy jóravaló magyar asszonynak, aki rettenetesen haragudott cse­lédjére, nagy fejfájást okozott az, hogyan mondhatná meg a leány felől az igazságot úgy, hogy mégse Írjon rosszat a könyvbe. Addig törte fejét, amíg végül ezt a bizonyítványt állította ki a leány részére: Magaviseleté: jó. Szorgalma: jobb. Étvágya: a legjobb. Egészségesen távozott tőlem. Hála Istennek! Aki ebből a bizonyítványból nem értett, azt nem tarthatta okos koponyának MOKÁNY BERCI. Gondoljon a közelgő télre! Furnace tisztítás javítás, ujracementezés Uj és használt furnacek, alkatrészek Lorain Home Service 5118 Lorain Ave. AT. 8905 HÁZI ÉS AUTÓ RÁDIÓK árusítása és javítása Hangszóró kocsik és “Public Address” szisztémák minden alkalomra 25 évi gyakorlat Elec-Tel Radio Co. 2621 West 25th St. SU. 0985 Nyitva reggel 9-től este 7-ig

Next

/
Oldalképek
Tartalom