Kézilabda zöld-fehérben (1985)

Hogy most mégis interjúalany vagyok, annak talán az lehet az oka, hogy a klubnál a korombeliek között tényleg ott vagyok a „spiccen". Egyébként huszonhárom éves múltam.

— Már megbocsáss, hogy ilyen képtelen helyzetbe hozlak, de érdekel, szeretnél-e, tudnál-e magad ellen játszani? Egyáltalán mi jellemzi a játékodat?

— Azt hiszem, nem jelenthetek túl nagy élményt a pályán az ellenfeleim számára, de biztosan nem árulok el nagy titkot, ha bevallom, nem is ez a célom. A legjobban egy szóval lehet jellemezni a játékomat: szemtelen vagyok. Az az igazság, hogy ezzel próbálom kiegyenlíteni a testi felépítésemből adódó hátrányomat, merthogy nem vagyok egy Herkules-típus. Pedig egy beállósnak nem ártana az erejével is kitűnni, így aztán én a küzdőszellememmel, harcosságommal próbálok a leginkább a csapat segítségére lenni. Olykor nem is minden eredmény nélkül. Persze a kérdésre tulajdonképpen még nem válaszoltam: ki nem állhatnám, ha önmagam ellen kellene játszanom.

— Lehet, hogy rosszul látom, de az az érzésem, szívesen veszed mások tanácsait, elfogadod az idősebbek véleményét.-— Nagyon jól látod, de azt hiszem, emiatt nem vagyok különösebben rendhagyó figura. Szilágyi István, az ex-ferencvárosi beállós a példaké- oem. Tőle tanultam a legtöbbet, az ő megjegyzéseit mindig lestem.

— Mi volt eddigi pályafutásod legnagyobb kudarca, vagy, ha úgy tetszik, bukása, és mi volt a legnagyobb sikere?

— Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de nem voltak ilyenek.

— Ugye, nem állok messze az igazságtól, ha azt állítom, hogy jól érzed magad a Fradiban?

— Nem bizony, ez az igazság. Miért ne lenne jó a hangulata az embernek egy olyan helyen, ahol számítanak rá, ahol szinte mindenki mindenkinek a barátja, ahol nincsenek klikkharcok, ahol az edző — játékos, sőt még az edző — edző viszony is felhőtlen? Nagyon remélem, hogy nem csak átmeneti ez az állapot. Mindenesetre, ha tartós lesz, akkor nem maradhatnak majd el a nagy eredmények sem.

— Mitől ez az összetartás nálatok? Amíg máshol az anyagiak hajszolása az elsődleges szempont, ti egyszerűen csak hajtotok az edzéseken, a meccseken, ha jól tudom, nem kiemelkedő pénzért?

— A Ferencváros anyagi helyzete — természetesen a kézilabdára gondolok — össze sem hasonlítható a többi NB l-es klubéval. Hogy mi mégis felszínen tudunk maradni, sőt egyre feljebb tudunk lépni, annak csupán egyetlen okát látom: mi mintha jobban szeretnénk a kézilabdát. A Fradiba senki sem a pénzért jön ...

B. G.

siert folgendes: Möchtest bzw. könntest Du gegen Dich selber spielen? Was kennzeichnet Dein Spiel?

„Ich glaube, daß ich auf dem Feld kein übermäßig großes Erlebnis für meine Gegner bedeute. Dennoch verrate ich sicher kein Geheimnis, wenn ich erkläre, daß ich auch nicht dieses Ziel verfolge. Am besten kann man mich während des Spiels mit folgenden Worten charakterisieren: Ich bin frech. Die Wahrheit ist, daß ich damit die sich aus meiner Statur ergebenden Nachteile kompensieren will, da ich immerhin kein Herkules-Typ bin. Dabei schadet es nichts, wenn sich ein Spieler mit einer solchen Aufgabe wie ich sie habe auch durch Kraft auszeichnet. Somit versuche ich vor allem durch Kampfgeist meiner Mannschaft eine Hilfe zu sein. Und das erfolgt auch nicht ohne jeglichen Erfolg. Natürlich habe ich auf die Frage noch nicht geantwortrt: Ich würde es nicht ertragen, gegen mich spielen zu müssen."

— Es kann sein, daß ich mich irre, dennoch habe ich das Gefühl, daß Du die Ratschläge anderer, die Meinung älterer Spieler gerne annimmst.

„Das stimmt. Dennoch glaube ich, daß ich deswegen noch keine Ausnahme bin. István Szilágyi, der Ex-Spieler von FTC, ist mein Vorbild. Von ihm habe ich das meiste gelernt, seine Bemerkungen habe ich immer besonders beachtet. Das allein aus dem Grunde, da ich ihn für den Besten auf diesem Posten hielt und noch immer halte."

— Habe ich recht, wenn ich behaupte, daß Du Dich beim FTC wohl fühlst?

„So ist es. Warum sollte sich der Mensch an einem solchen Ort nicht wohl fühlen, wo man auf ihn rechnet, wo gewissermaßen ein jeder mit dem anderen befreundet ist, wo es keine Cliquenkämpfe gibt, wo das Verhältnis Trainer- Spieler, ja sogar das Trainer-Trainer ungestört ist? Ich hoffe, daß dieser Zustand nicht nur ein vorübergehender ist. Wenn er dauerhaften Charakter trägt, dann können auch die großen Erfolge nicht ausbleiben."

— Worauf begründet sich bei Euch der Zusammenhalt? Während anderswo die Jagd nach dem Materiellen als vorrangiger Gesichtspunkt gilt, so trainiert ihr wiederum nur hart, setzt Euch bei den Spielen voll ein, und zwar — soviel ich weiß — nicht für herausragende Summen.

„Die fianzielle Lage des FTC — hier denke ich natürlich an den Handball — ist bei weitem nicht zu vergleichen mit der anderer Klubs der I. Liga der Nationalmeisterschaft. Daß wir dennoch oben bleiben, ja sogar immer höher steigen können, dafür sehe ich einen einzigen Grund: Wir Scheinen den Handball mehr zu lieben. Zum FTC kommt keiner des Geldes wegen . . ."

B. G.

23