Ferencváros-Austria, 1985. augusztus 1.

DALNOKI JENŐ Milyen érzés újra az Üllői úti stadionba jönni? Azt hiszem mondani sem kell, hogy ez nekem mit jelent, milyen felemelő érzés. Bizony meghatódva léptem be a jól is­mert öltözőbe. . .- Egy évtizeddel ezelőtt szép ferencvárosi sikerek születtek Dal­noki edzősége idején. Most 10 évvel később folytatása követ­kezik?- Bárcsak igy lenne! Elhihetik mit nem adnék a sikerért, hiszen köztudott rólam, hogy maxima­lista vagyok. Most — talán életem­ben először - egy kicsit vissza­fogottabban kell terveznem. A jelen körülmények ésszerűen ezt diktál­ják, de kell, hogy legyen kiút a mélypontról, és ugye én sohasem adtam fel! Most sem, annak elle­nére, hogy tudom nagy munka következik, s lesznek nehéz napok is Meggyőződésem, ha mindany- nyian összefogunk - az FTC zász­laját felemeljük. Vezetőknek, játé­kosoknak, szurkolóknak egy szív­dobbanással kell élni, hiszen létün­ket ez határozza meg. A szurkolók segítségével elérhetjük, hogy ismét ,,oroszlánbarlang” legyen az Üllői úti stadion, és ismét úgy emlegessék a Ferencvárosi Torna Clubot, amely ezt az egyesületet dicső története alapján megilleti. . . • 1985. július 1. hétfő. Üj „idő­számításunk” kezdete. Legalábbis milliónyi fradista bízik ebben. Hogy mindez hogyan kezdődött? Nos, „hétköznapi” ebéd és ismerkedés az Olimpia szálló éttermében, majd csendes készülődés az FTC első csapatának öltözőjében. Igen, csen­des volt minden, még Dalnoki Jenő edző, bocsánat mesteredző is . . . Nem volt hangoskodásra szük­sége, hiszen legénysége szótlanul de érdeklődve hallgatta az „új” mestert. Hogy mit mondott? Nem kell hozzá élénk fantázia, de egy biztos, mindenki megérthette: a zöld-fehér mezben csak győzni lehet! És ha ezt a játékosok meg­értették - márpedig aki nem érti, sokáig a mezt nem viseli!.. . A klub történetében mérföldkő lehet 1985. július 1. Ennek szelle­mében kezdődött az első edzés. No, nem minden fradistának, hiszen ,.kötelező jelenése” miatt a váloga­tott keretnél tartózkodott az „ifjú gárda” azaz az ifi VB-re készülődő „nyolcak”. A Fradi győzelmekhez viszont 11-15 játékos mindig kell - mond­ta Dalnoki Jenő — és aki pályára lép, különösen az üllői úti aréná­ban, ne feledje: itt az ősök szelleme miatt, csak a győzelem a jó ered­mény . . . Áz első délutánon a „győzelem” szó több, mint tucatszor elhang­zott! Nem is lehetett másként — az edző neve Dalnoki Jenő, az FTC örökös bajnoka . . . Nagy Béla CYÖZTESEN A KISPADON A klub történetében eddig tizen­két olyan edző van, aki száznál többször ült díjmérkőzésen (baj­noki, nemzetközi, hazai kupamér­kőzések) az FTC kispadján. Csak a győztes mérkőzések alapján a következő rangsort állapítjuk meg: Név össz­szes mérk. Győz­tes mérk. Blum Zoltán 351 246 Tóth Potya István 210 174 Dalnoki Jenő 265 140 Novak Dezső 196 111 Mészáros József 192 106 Tátrai Sándor 185 96 Dr.Lakat Károly 141 95 Dimény Lajos 166 85 Lyka Antal 114 84 Sós Károly 137 75 Csanádi Ferenc 143 73 Friedmanszky Zoltán 133 63 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom