Fradi filmkockák az örökrangadókról (1983)
^ Vilezsál lövését a kapus ugyan bravúrral védte, de az eredmény: Bp. Kinizsi—Bp. Vörös Lobogó 6 : 2 volt! Az örökrangadók két legendás ^“alakja Sándor „Csikar" és Dalnoki Jenő. 3Németh Miklós a Hungária körúti pályán is sokszor veszélyeztette az MTK kapuját ^TBranikovits lövése vajon hová ^jutott? BA góléhes Szokolai és Nyilasi aelől ezúttal Brünyi megkaparintja a labdát. (FTC—MTK-VM ÜNNEPNAPJA a magyar sportnak ennek a két csapatnak, az MTK-nak és az FTC-nek a találkozása. Ezen a napon futhatják a Királyi-díjat, rendezhetnek repülőversenyeket vagy bármilyen népünnepségeket, a tömegek ezreinek semmi más nem kell, mint ennek a két csapatnak grandiózus küzdelme, így van ez már évtizedek óta. Ezeken a mérkőzéseken nőtt ki a magyar futballsport a gyerekcipőből, ezek nevelték a válogatott mérkőzések közönségét, s ezek teremtették meg a hatalmas sporttelepeket, amelyek mihamarabb szűknek fognak bizonyulni." Több, mint ötven évvel ezelőtt írták mindezt és ha napjainkra más értékmérőt is használunk, ki tagadhatná az örökrangadók szerepét a magyar labdarúgásban. Az örökrangadókat néhány „Fradi filmkocka" segítségével idézzük meg . . . 80 ÉV, 80 örök. rangadó címmel egy közel 100 oldalas fényképes magazin jelenik meg az idei jubileumra. Ebben a kiadványban 22 neves labdarúgó (11 FTC, 11 MTK) emlékezik az egykori örökrangadókra, játékostársaikra. A két csapat találkozásaiból kiemeltünk 80 nevezetes mérkőzést, összeállításokkal, góllövőkkel, érdekes események felidézésével. Az elmúlt 50 év zöld- fehér és kék—fehér „házi gólkirálya", valamint a két csapat valamennyi bajnoki helyezése is helyet kapott a Közgazdasági és Jogi Kiadó gondozásában megjelent fényképes magazinban. „Plakát újságunk” így ezekkel — már csak a terjedelem miatt sem foglalkozhat. Néhány érdekes nyilatkozattal, ritkasággal, nevezetességgel ezúttal is szolgálhatunk. Felejthetetlen játékosegyén iségek, d rndyyoi rauuai uyao i laniaiauaTrjai szerepeltek valamennyi örökrangadón, mindkét oldalon. Itt Borbás, Tóth-Potya, Kohut, Háda, Lázár, Sárosi dr. és a többiek, ott Braun, Orth, Titkos, Mándi és társaik. Köztük összesen majdnem kétszázan húzták magukra többször-keve- sebbszer (inkább többször) a válogatott mezt. Akadtak világnagyságok, akik mindkét egyesület színeiben játszottak: Schlosser, Turay, Polgár . .. Lázár Gyula, a „Tanár Úr", minden idők legkiválóbb magyar balfedezete így beszél legemlékezetesebb örökrangadójáról: — Az Üllői úton játszottunk, harmincháromban lehetett. Olyan fölényben voltunk, hogy majd felbillent a pálya. Aztán egyszer csak Titkos Pali elszáguldott a labdával, Háda kétségbeesetten kifutott eléje és Pali cselesen a túlsó sarokra gurította a labdát. A kapufa éléről pattant be. 1 : 0-ra kikaptunk. Utána megint ostromoltunk. Ők át sem jöttek a félvonalon — és mégis nyertek. Sándor Károly, annyi zöld-fehér— kék-fehér rangadó hőse is felelevenít egy örökrangadó esetet: — Az ötvenes évek elején az FTC-pályán került sor egy rangadóra. A meccs napján belázasodtam, de azért vállaltam a játékot. Persze, csak lézengtem a pályán. Nyolc-tíz perc lehetett hátra, 1 : 1-re álltunk, amikor látom ám, hogy Bukovi Marci bácsi, az edzőnk elindul a kis- pad mellől és jön át a B-oldalra, ahol én játszottam. Tudtam, hogy le akar cserélni. Akkor kaptam hátulról valakitől egy labdát, nekiiramodtam, kicseleztem két védőt és elkeseredésemben éles, ,,lehetetlen" szögből kapura bombáztam. Gól! Ezzel lett 2 : 1, s az eredmény már nem változott. Marci bácsi azért mégsem irgal- m az ott. „Kímélni akarom az egészségedet" — mondta s rögtön a gól után lecserélt, Szabó állt be helyettem. Ekkor így kiabált be néhány fradista: — „Marci bácsi! Ezt a cserét két perccel előbb is megcsinálhatta volna!" Megismételt kupadöntő 1932. szeptember 8: Hungária—Ferencváros 4 : 3 Az 1 : 1-es Magyar Kupa döntő megismételt mérkőzésére tízezer néző vonult ki a Hungária körúti pályára. A figyelmes hazaiak még új drótkerítést is huzattak a pálya és a nézőtér közé. A kék—fehér csapat is nagyon készült, de a mérkőzés úgy indult, hogy a Fradi simán győz. Nyolc perc alatt két gólt értek el a zöld—fehérek a két T-betűs csatár Toldi és Turay révén. Ám a Hungária összeszedte magát és Szabó III, Titkos, Barátki góljaival már félidőben vezetett. Szünet után kevesebb gól esett, viszont több volt az izgalom. Roppant változatos játok közben Turay cseles szabadrúgását Takács II a hálóba továbbította, 3 : 3! Dúlt a harc a győztes gólért és ezúttal a Hungária igyekezetét követte egy újabb gól. Háda egy labdát röviden öklözött, és Titkos kapásból a hálóba helyezte a kupagyőzelmet jelentő gólt! Igaz, a Ferencváros még egyenlíthetett volna, de Sárosi büntetőjét Szabó Tóni óriási bravúrral kivédte . . . A Hungária ekkor hét esztendei szünet — hét szűk esztendő volt! — ismét sikert aratott, és kupagyőztesnek kijáró ünneplésben részesült. Sorsoltak ■ ■ ■ ■ ■ az orok- rangadón 1930. április 20: Ferencváros—Hungária 3 : 3 Ez a rangadó nemcsak bajnoki mérkőzés volt, hanem egyben a Húsvéti Serleg elődöntője is. A bajnokságban ekkor az Újpest vezetett a Ferencváros és a Hungária előtt. Csak akkor remélhette a Fradi, hogy utoléri az Újpestet, ha legyőzi a Hungáriát. Nem győzte le — és az Újpest aztán meg is szerezte a bajnokságot. Élete első bajnokságát. 2 : 2 után a Fradi Takács II révén vezetést szerzett és már-már győztesnek látszott, amikor ártatlan helyzetben Takács I beleütött a labdába, 11-es! Bihámi belőtte, 3 : 3 és vége. Vége? Most kezdődött csak az izgalom. A bajnoki eredménye 3 : 3 — de mi lesz a Húsvéti serleggel? A terv szerint a győztes vívja húsvéthétfőn a döntőt a másik oldalon feljutott Újpesttel. Nos de a serleg kiírásakor elfeledkeztek a feltételek tisztázásáról. Senki sem tudta, mi történjék. Rájátsszanak kétszer 15 vagy 10 percet? Sorsoljanak? Folyt a vita, kapkodás — miközben a közönséget elfelejtették tájékoztatni . . . Végül sorsoltak, s Fortuna a Fradinak kedvezett. A Ferencváros így bejutott a másnapi döntőbe, ahol az Újpestet 2 : 0-ra legyőzte és végül a Húsvéti serleg győztese lett. Egy régi Játékos visszaemlékezései 1953-as nyilatkozat Ezen a héten Feldmann Gyulát, az MTK volt válogatott hátvédét, majd későbbi edzőjét kerestük fel. Feld- mann a Telepes-utca 40. számú házban lakik. Itt lakott néhai sógora Tóth Potya István, az FTC néhai csatára, majd kitűnő edzője, aki a német fasiszták áldozata lett. — A Millenárist környékező fák tetejéről ismerkedtem meg a labdarúgással — mondja a 63 esztendős Feldmann Gyula. Amikor az Oxford csapatát néztem, nadrágom valósággal odafagyott a fa ágaihoz. 1910-ben voltam először válogatott. 1911-ben Milanóba indultunk, mindössze 18 esztendős voltam. Édesatyám kézenfogva adott át a portya vezető Minder Sándornak, felhatalmazva őt az atyai jogok (értsd nyaklevesek) gyakorlására is. — Én alkalmaztam Magyarországon először a „becsúszó szerelést". Sokszor estek el ennek következtében a csatárok. Egyszer a sebesen ruhanó Borbás is így járt. Fejét csóválva szólt hozzám: „Inkább kérd el a labdát Gyula, de ne teríts le engem." Labdarúgásunk fejlődése az FTC és MTK évtizedes párharcán alapult. Ez a párharc családunkban is folyt, hiszen az MTK-ban én játszottam jobbhátvédet, míg az FTC-ben sógorom, Tóth Potya volt a balszélső. Rokoni kapcsolatunkat a pályán elfelejtettük. Sokszor úgy összecsaptunk, hogy csak úgy „szikrázott" a lábunk. A nézők ilyenkor derülten kiáltották be: „Nem baj ... a családban marad!" — A későbbiek során sógorom az FTC, én pedig az MTK csapatát edzettem. Egy alkalommal egy barátom említette, hogy felküld hozzám egy igen tehetséges „angyalföldi srácot". Megígértem, hogy elviszem majd próbajátékra az MTK-ba. Éppen délutáni szunyókálásomat végeztem, amikora félénk angyalföldi fiú becsöngetett lakásunk ajtaján. Szegény, jó Potya sógorom nyitott ajtót. Pillanatok alatt rábeszélte a fiút arra, hogy ne az MTK-ba, hanem az ő általa vezetett FTC-edzésre menjen ki. így halászta el előlem, illetve az MTK elől sógorom a később sokszoros válogatott játékossá fejlődött Turay Jóskát! MGSZ PRINT Budapest T ás kaszám: 83107
