Fradi filmkockák az örökrangadókról (1983)
Schlosser Imre mindkét csapatban játszott! HÁRMAN AZ ÖRÖKRANGADÓK EGYKORI HŐSEI KÖZÜL Kalmár Jenő, a Hungária kiválósága. Dr. Sárosi György budapesti látogatása idején FENYŐ MIKLÓS: Az ízlésesen berendezett lipótvárosi lakásban minden a házigazda szenvedélyéről árulkodik. Sokat tudó sztereó magnó, hatalmas hangfalak, zongora, gitár, és kották mindenfelé. A falon pedig arany és platina hanglemezek, gondosan bekeretezve. Elég, ha csan annyit sorolunk: Rock and roll party, Hotel Menthol, Aréna, no és a Limbó hintó . . . A rövid bevezető után alighanem nyilvánvaló, hogy a házigazda nem más, mint Fenyő Miklós, az utóbbi három évben rendkívüli népszerűségre szert tett Hungária együttes vezetője. Lemezeik hozzávetőlegesen egymillió példányban keltek eddig el, koncertjeiken megszüntették a bérletrendszert, hogy minden érdeklődőnek egyforma esélye legyen bejutni a ,,RIA" bulijaira. Sokan és sokféleképpen próbálták már megfejteni páratlan sikersorozatuk titkát. Annak az együttesnek, amelyik pedig néhány évvel ezelőtt majdnem végleg eltűnt a magyar könnyűzene tarka palettájáról . . . • Most, a csúcson érezheti magát a Hungária együttes. De mondjuk négy-öt évvel ezeőtt fenékig hörpin- tették a keserűség, a sikertelenség poharát is . . . — Őszinte leszek: én soha, egy pillanatig sem éreztem úgy, hogy sikertelenek lettünk volna! Az más kérdés, hogy volt az életünkben egy olyan nyolcéves szakasz, amely alatt az égvilágon senki nem támogatott, nem segített bennünket. Sőt, ahol lehetett, ott tették keresztbe azt a bizonyos gerendát az utunkon . . . De akkor sem voltunk sikertelenek! Hiszen akiknek játszottunk, azok mindig örömmel fogadtak minket, nagyszerűen szórakoztak, és alapvetően ez a fontos. Igaz előfordult, amikor csak százan jöttek a koncertünkre, de csak azért, mert egész egyszerűen nem tudták többen, hol is játszunk . . . • Aztán viszont jött a Limbó hintó, amellyel egycsapásra újra a reflektorfénybe került a Hungária együttes. És jött a rock and roll, amellyel egyesek szerint igyekeznek meglovagolni a manapság oly magasra csapó nosztalgia-hullámokat . . . — Igen, jött a Limbó hintó, de szépszámú irigyeink általában elfelejtik, hogy azt az egész bulit ki is kellett találni! Kellett egy olyan ötlet, amire odafigyelt a közönség . . . Ami a rockot illeti, meg a nosztalgiahullámot: szó sincs arról, hogy mi az ötvenes évek zenéjét akarnánk egy pillanatig is utánozni! Saját számaink vannak, amelyek a ma gondjairól, örömeiről szólnak a mai fiataloknak, az általunk kialakított stílus jegyében. Szó sincs itt semmiféle utánérzésről, csupán sokan talán még nem ismerték fel: a rock örök! Rock mindig is lesz, legfeljebb a kifejezés módja változhat időszakonként, a saját szájíz szerint, a friss ötletek hatására. Azt természetesen nem tagadom, hogy akár napokig is szívesen hallgatom az ötvenes évek csodálatos rockzenéjét. ® A Hungária együttes azon kevés zenekarok közé tartozik, amelyik szerzeményeiben itt-ott, ha csak érintőlegesen is, de a sport, a futball világából is merít. Honnan a vonzalom a futballpályák iránt? — Egykor a Ganz ifiben játszottam balösszekötőt, állítólag nem is nagyon rosszul. Imádtam focizni, és nem tudom, merre vezetett volna az utam, ha tizenhat éves koromban nem törik el a lábam?... De akkor már ugyancsak komoly szenvedélyem volt a gitár is, így aztán szép csendben elfelejtettem edzésre menni, amikor levették a gipszet .. . Addigra már együtt volt az első amatőr zenekarom! Azóta csak szurkolói szinten foglalkozom a futballal, vagyis amikor csak tehetem, ott vagyok a pesti pályák lelátóin. Nem tagadom, a szívem Újpestre is húz — ez még családi örökség — de gyakran megyek az Üllői útra is ... Valahogy ma már nem egy csapatnak szurkolok igazán, hanem a magyar futballhak. Sajnos, igencsak ráfér. . . ® A játékosnak a pályán a gól jelenti a beteljesülést, a legnagyobb boldogságot. Kézben a gitárral, énekelve mi az, amire Fenyő Miklós azt mondja: ezért érdemes volt annyit dolgozni, megérte kitartónak lenni a mellőzöttség éveiben? — Amikor látom, hogy egy gondolatom, egy ötletem megvalósul, és a közönség ennek eredményeképp örjöng, nem tud betelni a látvánnyal és a zenével! Ebben tulajdonképpen nagyon hasonló a mi pályánk a fut- ballistáékkal. Talán annyi mégis a különbség, hogy mi zenészek mintha jobban szeretnénk azt, amit csinálunk ... Én nem tudom elképzelni, lehetnék-e olyan fáradt valaha is, hogy ne lennék képes újabb és újabb nótákat játszani, ha éppen olyan a hangulat .. . Ügyszeretet az alapja mindennek, ez meggyőződésem! • Említette, hogy a szíve futball- ügyben Újpest felé is húzza. Van-e olyan tagja a Hungária együttesnek, akinek viszont a zöld—fehér színek, a Fradi iránt dobog hevesebben a szíve? — De még mennyire, hogy van: Kékes Zoli, a szólógitárosunk mániákus Ferencváros szurkoló! Ott ordít mindig az Ollői úti pályán, vagy a Népstadionban a Fradi meccseken, miközben emiatt én egy kicsit mindig aggódok is a fellépések előtt. . . Úgy tudom, EbedH Zoli és Szoko/ai a legjobb haverja, a régiek közül meg Vad Pista. Amikor meg a koncertünk egybeesik a Fradi meccsével, akkor Kékes képes külön ,.megfigyelőt' állítani az öltözőbe, aki hallgatja a rádión, vagy esetleg nézi a televízión a mérkőzést, és tízpercenként hozza a színpadra a friss információkat az eseményekről. Egyszer kedvezőtlen hírrel szolgáltak neki, mire rögtön elpattant egy húr a gitárján.. . • Mi az, ami a sikert sikerre halmozó Hungária együttes vezetőjének véleménye szerint — pontosan azért, mert rengeteg a közös vonás a futball és a zene világának — a legfontosabb lenne az előrelépéshez, a jobb futballhoz, no és a még szórakoztatóbb könnyűzenéhez? — Még több megszállott kellene mindkét területen! Én csak tisztelni tudok olyan embereket, mint például Győrött Verebes Józsefet, aztán a volt Fradi-edzőt Dalnoki Jenőt, vagy egy Palicskó Tibort. Olyan edzők, vezetők, menedzserek szükségesek szerintem a futballban és a mi világunkban is, akik ha kiötlenek valamit, azt képesek meg is valósítani! Sértődésekkel egyik területen sem megyünk előbbre egy tapodtat sem. De ha hagynák nyugodtan dolgozni a megszállottakat, nem pedig gáncsos- kodnának velük, akkor igenis nagy lépésekkel lehetne megindulni előre! A saját bőrömön tapasztaltam évekig, milyen sok energiát fektetnek be emberek csak azért, hogy lehetetlenné tegyék egy-egy jó ötlet megvalósulását. Ahelyett, hogy megpróbáltak volna ők is uram' bocsá kitalálni valamit, amivel esetleg felvehették volna a versenyt. . . ® Visszatérve a focira, helyesebben a múltra. A zenekar tagjai tudják-e, hogy az MTK-nak majd 15 éven át Hungária volt a neve? — Mivel a sport valamennyiünket érdekel, természetesen tudjuk ezt a „névazonosságot”. Tudjuk, hogy ők is sok szép sikert arattak és úgy érzem mi sem hoztunk szégyent a „nevükre" ... Befejezésül mi a rock örök barátai az örökrangadó valamennyi résztvevőjének és a szurkolóknak jó szórakozást, mozgalmas mérkőzést kívánunk. Zsiday István iS ÖRÖK!
