FTC-Bp. Honvéd nemzetközi labdarúgótorna, 1980. augusztus 2-3.

Egy lap a „mosolyalbt Derű, vidámság, nevetés . . . A sport nemcsak kemény fel­készülésből, állandó küzdelmek­ből áll, ez is hozzá tartozik. A „mosolyalbumból" kigyűjtöt­tünk egy csokorra valót, hadd ízlelje meg a tréfákat, kedves emlékeket az olvasó. y A lapok szalagcímben számoltak be a sikerről: a Ferencváros el­nyerte a Costa del Sol kupát. A klubvezetők és a szurkolók alig győzték kivárni, hogy haza­érjen a csapat a külföldi túráról, hadd lássák a közel egy méteres, fényesen csillogó értékes serleget. Mikor végre megjött a gárda, s előkerült a díj — majd leesett az álluk. Egy „használt" kupát láttak maguk előtt. A miértre meglehe­tősen furcsa választ kaptak . . . Éjjel két órakor indult haza a di­adal színhelyéről a csapat — autó­busszal. A fiúk elhatározták, hogy a hatalmas serleget a busz hátsó üléséhez rögzítik, s akkor nem lesz vele gondja senkinek az úton. A nagy szorgoskodásban azonban véletlenül az ülés lába helyett Zsiborás lábához kötöt­ték, s amikor a kiváló kapus vala­miért felállt, magával rántotta a trófeát. Az lett volna a csoda, ha ép marad . . . hető a dolog — meséli mosolyog­va az eset főszereplője. — Ranga­dót játszott csapatunk, s döntet­lenre állt a találkozó. Az egyik zöld—fehér támadásnál már-már gólt kiáltottam, de az utolsó pillanatban védett az ellenfél ka­pusa. Erre dühömben hátra rúg­tam egyet a kispadon, elfeled­keztem azonban, hogy nem puha laticel borítása van a falnak, hanem betonból készült. Másod­percek alatt kétszeresére dagadt a lábam. A fiút egy hétig injekciózták, mire meggyógyult. De csaknem ennyi ideig kezelték egyszer a Honvédos Pál Józsit is. őt egy rák csípte meg . Máig sem érti senki, miként kerülhetette el Zsiborás figyelmét, hogy lábához erősítették a kupát. De az is sokakat izgató kérdés: ho­gyan lehet megsérülni a kispadon. Mert a ferencvárosi Mészöly végre­hajtott egyszer egy ilyen „bra­vúrt" . . . — Egészen könnyen kivitelez­Az események persze nehezen ellenőrizhetők. Valaki lát, illetve hall valamit, azt már egy kicsit kibővítve adja tovább, a harma­dikhoz pedig már sokszor teljesen elferdítve jut el. A lényeg az, hogy a sztori jó legyen. Hogy egy kis jókedvre derüljön a hallgatóság . . Apropó jókedv! Tucatnyi ki­szúrás történik naponta az edzé­sek közötti szabad időben a sportpályákon. Egy történet — az FTC házatájáról: Nyilasiék felhívták telefonon az ifjúsági csapatból az NB l-es gárdába felkerült fiatalokat, s új­ságíróként bemutatkozva riportra hívták össze őket egy megadott időpontra a klubházba. Az újon­cok már egy órával a megbeszélt randevú előtt ott nyüzsögtek a büfében, s latolgatták vajon mit fog kérdezni a lapíró. Mikor el­jött az interjú ideje, már alig bír­ták türtőztetni magukat, annyira izgultak, s nem tudták mire vélni, hogy hol van az újságíró. Ne­gyedóra elteltével egységesen le­vonultak a klub bejáratához, s ott várakoztak, de hiába töltöttek el csaknem másfél órát — nem ke­resték őket. A különböző megfi­gyelő állásokból előkerült felnőtt játékosok hahotázó nevetéséből aztán végül kiderült: ugratás volt az egész. Képzelhetjük, milyen arcot vágtak a fiatalok. Jól felültették őket. Legalább úgy, mint egyszer Nyírbátorban a közönséget . . . Egy Ny írbátor—FTC mérkőzés előtt úgy mutatták be a hangosbe­mondón keresztül Taki bácsit a zöld—fehérek gyúróját, mint Ta­kács II. József 54-szeres labdarúgó válogatott. Nem is kellett több a szurkolóknak: özönlöttek a masz- szőrhöz, rázták a kezét, magyaráz­ták, az volt ám a futball amit ő játszott, kérdésekkel halmozták el, hogy miként lett gyúró, majd néhány fröccsre is meginvitálták a közeli bisztróba. Taki bácsi a nagy ünneplés közepette megszó­lalni sem tudott, hogy a bemon­dó tévedett, s semmi köze a híres labdarúgóhoz . . . Szintén ünnepléssel kapcsola­tos történet, amit nemrégiben Kis­pesten hallottunk. Persze egészen más jellegű! A piros—fehér focisták egy-egy nagyobb diadalt követően úgy ví­gadnak, hogy ruhástól megfürde­tik a masszőr szoba úszómeden­a piros—lenereK jatekosanaK van egy hobbyja: kagylókat gyűjt. Ha külföldön, tengerpart közelé­ben jár a csapat, Józsi valahogy mindig vízközeibe jut, leveszi a zokniját s megkezdi halászmutat­ványát. Egyszer a zsákmányszer­zés során egy rák is „hálóba" ke­rült, s mikor az akció befejeztével számvetést tartott a remek játé­kos, hogy milyen sikerrel járt, a megriadt ollós állat beleharapott a kezébe. Zsiborás és a kupa % A kispad: „veszélyes üzem" % Ifijátékosok este az ál­újságírókkal % Győzelmi rítus — Honvéd módra £ Milyen az ideális focista­feleség?

Next

/
Oldalképek
Tartalom