Honvéd-Fradi jubileumi labdarúgótorna (1974. augusztus 10-11.)

.4 Ferencváros—Blackburn Rovers mérkőzésről, amc- I yen a mayyar bajnokcsapat 6:1 arányban legázolta az anyol k u/xt győztest: Crawford, az angol kapus, a három ferencvárosi csatár, Koszta, Turay, Ta­kács II. elől lábbal rád. Jobbról Jones, angol hátvéd. A Ferencváros—Slaria mérkőzésen a mayyar csa­pat 5:1 arányban verte a cseh bajnokcsapatot. Ké­pűnk: Kuliul a, Ferencváros első gólját runja Bal­oldalon Jtfichard cseh hátvéd. sabbá lett a Fradi bajnoksága. Így is történt. A Henni—Rudas, Szabó F.—Kéri, Kispéter, Lakat—Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor ösz- szetételű együttes a legendás T-be- tűsökhöz hasonlóan számolatlanul rúgta-fejelte a gólokat. Nem keve­sebb mint 11 ponttal előzte meg a Fradi riválisait. Gólkirály lett Deák 59 góllal, őt Kocsis követte a Fe­rencvárosban, aki 33-at szerzett. És jegyezzük fel, hogy a nagyszerű dia­dal részese volt még a felsoroltakon kívül még Csanádi Árpád, Hernádi, Horváth ö., Mindszenti, Tihanyi, Villányi, Anda. A siker kovácsa Ly- ka Antal edző volt. Utolsóból — első Furcsa bajnokság volt az 1962— 63-as. Vajon előfordult-e, hogy egy csapat, amely öt fordulón át veret­lenül az utolsó helyen vesztegel, a végén az első helyen végez? Pedig Így történt. Az őszi idény­ben még a hatodik helyen kötött ki a csapat. Mészáros József edzőnek elég sok gondot okoztak a sérülések. Ám fordulat történt. A kimeríthetetlen tartalékanyag szerencsésebb felhasználása döntően elősegítette a fellendülést. Ebből a fiatal, tehetséges gárdából emelte ki az edző azokat, akik megítélése sze­rint megállhatják a helyüket. A kí­sérletezés bevált. Bajnok lett újra a Ferencváros — az MTK és az Új­pesti Dózsa előtt. így kerültem a Fradiba Albert Flórián visszavonult. Egy nagyszerű, sikerekben gazdag labda­rúgó pályafutás ért véget. Flóri a Fradi Híradóban megírta: hogyan került az FTC-be? „Nem volt ebben semmi látvá­nyosság, különlegesség. Miért is lett volnál Sokat foelzgattam, ami azzal Járt, hogy gyakran kellett cipőimet talpalgatnl. Ez pedig költséges do­log volt Szüleim nem tiltottak el a futballozástól, viszont a gyakori ci- pőjavítás elég sok kiadást jelentett a számukra. — Jelentkezzél valame­lyik klubba, hátha felvesznek, aján­latták. Így Is történt. Bátyám elvitt az üllői úti pályára, ahol 8záger Misi bácsinál jelentkeztem „próba­játékra”. Ügy látszik, megütöttem a mértéket, mert Misi bácsi felvett a kölyökcsapat tagjai közé. Akkoriban kevesebb boldogabb, büszkébb em­ber volt nálam.” Aztán peregtek az évek. Flórt be­került az ifjúsági válogatottba, az­tán a nagyválogatottba is. Eljutott Egyiptomba. Naplója egy kedves je­lenetet örökít meg: „Számomra maga a látvány Is le­nyűgöző volt, nem beszélve az arab életformáról. Igyekeztem a városban mindig úgy helyezkedni, hogy az Idősebbek mellé kerüljek. Városné­zésre Indultunk, természetesen meg­látogattuk utunk során az árusokat Is. Ok csodálatos érzékkel mindjárt látták, hogy külföldiekkel van dol­Albert Flórián guk, ránk akaszkodtak és a szállóig kísértek bennünket. Különösen a szőnyeg- és táskaárüsok voltak kitar­tóak. Már idegesített bennünket ál­landó kinálgatásuk, amikor Sándor Karcsi megszólalt: „Figyeljetek, két percen belül ez a táskaárus sírva fog fakadni!” Kíváncsian vártuk a fejleményeket. Csikar odaszólt az árushoz: „AU, hány fontért adod a táskát?” Az árus papírt vett elő, fel­írta: 20. Megkezdődött a nagy alku­dozás. Rövid lessek: Csikar, a végén két fontért vette meg a táskát, hom­lokon csókolta az arabot, majd ott­hagyta. Ml csodálkozva néztük Sán­dort, aki a tőle megszokott nyuga­lommal megjegyezte: — Higgyétek el, még mindig keresett az üzleten az arab. Táncos, Takács II... így kezdődött az egykori T-betüs támadósor. Most azonban két kis ap­róságot mesélünk el róluk: A Ferencváros Olaszországban portyázott. Rómában természetesen meglátogatták a híres Colosseumot, a kétezer éves cirkusz romjait is. A monumentális építkezés lenyűgözte a játékosokat. Megilletődötten álltak, szemlélődtek. Egyszer csak Táncos megszólalt: — Vajon hol lehetett itt a B-kö- zép helye? A kis Takl kevés beszédű ember volt. Ha viszont nagyritkán megszó­lalt, akkor mindig odafigyeltek sza­vaira. Az egyik válogatott portya előtt a/, állomáson tudták meg, hogy nem hálókocsin utaznak. Az egyik játé­kos megütközve kérdezte meg a szövetség vezetőjétől: — Hát tényleg nem hálókocsin utazunk? A kis Takács csendesen megszó­lalt: — Dehogynem ... Pók-hálóko­csin ... 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom