Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)
Mááriv - Ima mindkét estére
MÁÁRIV/ ESTI IMA MINDKÉT ESTÉRE 42 ךולמתו התא Akkor Te fogsz uralkodni* egyedül, Örökkévaló, minden műveden, Cion hegyén, hol dicsfényed lakozik, szent városodban, Jeruzsálemben, amint Szentírásodban meg van írva: ״Örökké fog uralkodni az Örökkévaló, Istened, Cion, nemzedékről nemzedékre, halleluja!” (Zsoltárok 146:10.) שודק התא Szent vagy Te, és félelmetes a Neved, nincs más isten rajtad kívül, amint írva van: ״Magasztos lesz a Seregek Ura ítélkezésében, a szent Isten igazságossága által bizonyul szentnek.” (Jesájá 5:16.) Áldott vagy Te, Örökkévaló, szent Király! 4. Az ünnep megszentelése התא ונתרחב Minket választottál* az összes nép közül, minket szerettél, bennünket kedveltél, és kiemeltél minkét a más nyelvet beszélők közül, hogy rendelkezéseid által szentté tégy és szolgálatodba állíts minket, Urunk, s végül nagy és szent Nevedről neveztél el bennünket. Ha Ros Hásáná szombat kimenetelére esik, itt hozzátesszük: ונעידותו Örök Istenünk, tudattad velünk* igaz törvényeidet, és megtanítottál bennünket teljesíteni a kedved szeךולמתו התא Akkor Te fogsz uralkodni... Simon ben Menászjá, a nevés midrás-bölcs, tanúsítja hogy ״addig nem jön el a Megváltó, amíg a zsidók nem imádkoznak három dologért: Isten mindenki által elismert uralma; a Dávid-ház királysága és a Szentély” (Jálkut, Smuél 106.). Emiatt itt mindháromért imádkozunk (Máchzor Kol-Bo). ונעידותו Örök Istenünk, tudattad velünk... Ráv és Smuél, a két babilóniai ámorá szerkesztette ennek az imának a szövegét (Bráchot 33b.). Ahogyan Isten különbséget tesz a hétköznap és a szombat között, ugyanúgy megkülönbözteti a szombat és az ünnep szentségét: az előbbi nagyobb. Ezért kell egyfajta Háudálát mondani, mind az Amidában, mind a Kidusban.
