Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)
Naftali Kraus: Ros Hásáná a chászid legenda tükrében
A CHÁSZID LEGENDA TÜKRÉBEN XXXVIII A fiúk éltek apjuk nagylelkű ajánlatával. Mindegyikük másfelé ment. Deutschlt Lengyelországba vitte sorsa, ahol feleségül vette a Báál Sém Tov lányát, akitől két gyermeke született. Eltelt az öt év, és eljött az ideje, hogy a fiúk hazatérjenek a szülői házba. Amikor Deutschl elköszönt apósától, arra kérte, áldja meg őt, hogy Ros Hásánára visszatérjen családjához. Az após úgy tett, mintha nem is hallotta volna ezt a kérést, nem is válaszolt. Deutschl ebből megértette, hogy Ros Hásánára nem fog visszaérkezni, ezért vitt magával egy sáfárt, hiszem nem tudta, hol lesz, amikor meg kell szólaltatni a kos szarvából készült kürtöt. Amikor az öt fiú újra együtt volt, az apa ünnepi lakomát rendezett tiszteletükre, majd felszólította őket, mondjanak Tóra-magyarázatot az egybegyűlteknek. Miközben testvérei beszéltek, Deutschl ahelyett, hogy őket figyelte volna, egyfolytában csak evett. Amikor rá került a sor, közölte, hogy neki bizony nincs semmi mondanivalója. Apja kissé szégyellte a dolgot, de nem volt mit tennie, beletörődött, hogy csak a négy másik fia tett eleget az apai kérésnek. A vendégek persze csodálkoztak, mivel ők nem tudták, hogy az istenszolgálatnak létezik olyan módja is, amit nem szónoklattal, hanem elmélkedéssel végez a zsidó, ami nem zárja ki az evés-ivás élvezetét, aminek nem feltétele aszketikus életmód. Amikor a vendégek távoztak, az apa - hogy más ne hallja, mit mond - behívta magához Deutschlt, és súlyos szemrehányást tett neki:- Fiam, nagyon nagy fájdalmat okoztál nekem viselkedéseddel. Nem elég, hogy nem vagy ismerős az ״apró betűkben” (a köznyelvben így hívták a zsidó vallási tudományt) mint fivéreid, ráadásul falánk is lettél ott, az idegenben. Amint ezt kimondta az apa, keserűségében elsírta magát. Fia azzal vigasztalta, hogy a látszat csal, ő még testvéreinél is nagyobb előremenetelt ért el. Arra kérte apját, hogy másnap hívja meg ugyanazokat a vendégeket, hogy bebizonyíthassa állítását. Az apa eleget tett fia kérésének, és másnap ismét összegyűltek nála az előző napi vendégek, köztük a város híres talmudistái is. Deutschl logikus okfejtésével, nagyszerű kifejező erejével bámulatba ejtette hallgatóságát. A fiú beszélt a Báál Sém Tov alapította chaszidizmusról, melynek lényege a zsidók hittestvérek örök szerete-
