Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)
Nissan Mindel: Az imákról
XXI AZ IMÁKRÓL A különféle imakönyvekben a legtöbb ima azonos, ám apróbb különbségek lehetek az imák sorrendjében, néha a szövegükben is, és esetenként pijutok (a szentéletű elődök által komponált, költői szépségű himnuszok) is belekerülhetnek. Ám bármelyik nuszáchot követjük is, az szent, és az Örökkévalónak tetsző. A legfontosabb mégiscsak az odaadással, szeretettel, áhítattal és irgalommal elmondott ima. A LAJTORJA A különféle nuszáchokban az imarend felépítése szinte azonos. A reggeli imákat a Reggeli áldás vezeti be, ezt követi a Pszuké dözimrá (a zsoltárok és az írás részletei, ez áldással zárul), a Smá és a legfontosabb ima, a Smoná eszré, amely valójában tizenkilenc áldást foglal magában, és amelyet Ámidának is neveznek, mivel állva kell elmondani. Ezt újabb imák követik, s a reggeli imát az Alénu elmondása zárja. Fentebb említettük, hogy bölcseink szerint a lajtorja, amely Jákob ősatyánk álmában ״a földön állt, csúcsa pedig az égbe nyúlt”, az ima jelképe. S valóban: imáink olyan sorrendben követik egymást, hogy fokról fokra magasabbra hágva közelebb kerüljünk az Örökkévalóhoz. Ezt magunk is érezni fogjuk, ha jobban megismerjük és megértjük az imák és az áldások egyszerű, illetve rejtett jelentését.
