Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)

Muszáf ima - Sófárfúvás

MUSZÁF ÁMIDÁ ISMÉTLÉSE AZ ELSŐ NAPRA 260 betegséget, balesetet és összetűzést, mindenféle más bajt, rossz végzést és hiábavaló gyűlölködést felőlünk és minden szövetsé­­gesed felől! Jegyezd be jó életre szövetséged tagjait! Az előimádkozó folytatja: Minden élő mindörökké Neked hálálkodik és igazából dicső­­íti Nevedet. Bizony Te vagy mentségünk és segítségünk Istene. (Meghajolva:) Áldott vagy Te, Örökkévaló, akinek Neve Jósá­­gos, akit hálaadás illet! Ha nincs jelen kohén, az előimádkozó ezt mondja: וניהלא Istenünk, őseink Istene, áldj minket azzal az áldással, mely háromszor ismétlődik a Tórában, melyet Mózes szolgád írt, s melyet Áron és szent kohanita ivadékai mondtak el: Áldjon meg az Örökkévaló, és vigyázzon rád! [Közösség: Ez legyen az akaratod!] Világítson rád arcával az Örökkévaló, és legyen kegyes hoz­­zád! [Közösség: Ez legyen az akaratod!] Fordítsa feléd arcát az Örökkévaló, és adjon neked békéssé­­get! [Közösség: Ez legyen az akaratod!] (4Mózes 6:24-26.) Közösség: רידא Hatalmas a magasságokban, ki erejed teljében trónolsz, Te vagy a béke, és béke a Neved! Bárcsak jónak látnád, hogy békés, örök életet és áldást hozz ránk és egész népedre, Izrael házára! Ezután Szim sálommaí (״Hozz békét...”) folytatja az előimádkozó (262. oldal).

Next

/
Oldalképek
Tartalom