Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)
Sáchárit - Reggeli imák mindkét napra - Ámidá ismétlése 1. napra
SÁCHÁRIT ÁMIDÁ ISMÉTLÉSE AZ ELSŐ NAPRA 128 Kicsinyek tetteim, azért is remegek, Értelmem is gyenge, hát mit remélhetek? Teremtőm, örököd engedd megértenem, Erősíts, szilárdíts, ne csüggedjen hitem! Mint jó füstölőszert fogadd rebegésem! Énekem mézédes legyen Teelőtted, Szavaim őszinte, komoly szavakként vedd! Küldőimnek azzal bocsánatot kérek, Szép és ne zavaros legyen hát az ének! Kegyelmezz azoknak, kiket taposnak mint férget, Irgalmazz, mint azt a barlangban ígérted! Hallgasd kiáltásom, mikor belekezdek! Egész bensőm forrong, ha mélyébe nézel, Retteg az én lelkem, ha itt az ítélet. Ha érdemim szerint fizetnél meg nékem, Sűrűn hullathatná könnyeit a szemem. Jóságodba vetem tehát reményemet, Gondolj őseimre, s úgy nézd kérelmemet! Parázsként izzik már szívem gondolata, Mikor közel van a félelem órája. Becsukják a frigyszekrényt. Előimádkozó és közösség: תא ליח Közel az ítélet' félelmetes napja, Minden teremtményed azt remegve várja. Térdet, fejet hajtva járulnak elődbe, Hogy lelkűk tisztuljon bűnbánat tüzébe’. Aki megalkotott együtt minden lelket, Gazdagot és szegényt egyformán ítél meg. Abrahámért, ki Őt is kérdőre vonta * * תא ליח Közel az ítélet... Pijut Elázár Hákálir tollából - melynek témája: bocsánatért esedezünk, Abrahám és Sára érdemében. Azzal a szóval kezdődik, amellyel az előző bevezetés befejeződik. Héber ábécérendben íródott, mint a legtöbb pijut. A műben szerepel utalás Sárára (״újév napján fogant"), az egész zsidó népre (״rózsáinak”) és Izsákra (״oltárra kötözött bárány”).
