Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)

Sáchárit - Reggeli imák mindkét napra

SÁCHÁRIT / REGGELI IMÁK MINDKÉT NAPRA

120

״ ימ הכמכ

Ki hasonlítható Hozzád, Örökkévaló, a hatalmasok közül? Ki oly szent és magasztos, dicsőségében félelmetes és csodatevő?”

(2Mózes 15:11.)

הריש השדח A megmenekültek új dicséneket zengtek Nevednek a tenger partján, egyhangúlag hálát adtak, és Uruknak ismertek el, mondván: ״Az Örökkévaló uralkodni fog örökkön-örökké!”

ריצ לארשי Izrael Szirtje, kelj Izrael segítségére, és váltsd meg Júdát és Izraelt, mint ígérted! Megmentünk, Seregek Ura a Neve, szentje Izraelnek! Áldott vagy te, Örökkévaló, Izrael megmentője!

Rögtön a Gáál Jiszráél áldás befejeztekor Jeruzsálem (kelet) felé fordulva három lépést hátrálunk, majd visszatérünk helyünkre. Az Ámidát állva, összezárt lábakkal, halkan mondjuk. Sokan ilyenkora tálitta/ befedik fejüket.

Mikor a báruch (״áldott”) szót mondjuk, meghajtjuk összezárt térdünket, az átá (״Te”) szónál meghajtunk, és a következő szónál, az Örökkévaló Nevénél kiegyenesedünk. Ezt a jelképes leborulási az ősatyákról szóló áldás és a hálaadó áldás elején és végén tesszük meg.