Kraus, Naftali (szerk.): Izrael fohásza. A zsidó újév imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 3. (Budapest, 1997)
Tartalom
A HÉBER ÁBÉCÉ (ÁLEFBÉT) - תיב־ףלא ו Váv (v) ה Hé (h)2 ד Dálet (d) ג Gimel (g) ב Vét (v) ב Bét (b) א Álef1 ו Szóvéqi cháf כ Cháf (ch)3 כ Káf (k) ד Jud (j) ט Tét (t) ח Chet (dip ז Zájin (z) ע Ájinl ס Számech (sz) ן Szóvégi nun נ Nun (n) ם Szóvégi mem מ Mem (m) ל Lámed (1) ר Rés (r) ק Kuf (k) ץ Szóvégi cádi צ Cádi (c) ף Szóvégi fé פ Fé(f) פ Pé (P) ת ת ש ש Táv (t) Táv (t) Szin (sz) Sin (s) a magánhangzók - תודוקנה • ו Cholám (o) • • Svá (ö) • • • Szegői (e) Cére (é) Pátách (á) T Kámác (á) • • • • • Chátáf szegői (e)4 • • Chátáf pátách (á)4 t: Chátáf kámác (o)4 ל Sűrűk (u) Kubuc (u) • Chirik (i) 1 Néma betű. 2 Szóvégen néma. 3 £r0s h, mint a ״technika" szóban. 4 Röviden ejtett, ún. félhangzók. A betűk átírása a mai héber kiejtést tükrözi. Csekély különbséggel (az utolsó mássalhangzónál: táu-szóu és három magánhangzónál: kámác-ó, cholám-aj és sűrűkkubuc-u, vagy ü) azonos a régebben Közép- és Kelet-Európábán használatos héber kiejtéssel.
