Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Antológia a Judaizmus témáiból - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 8. (Budapest, 2009)
Elméleti témák - 1. Zsidó történelem
A zsidó tudományok 26 amikor a város 1772-ben orosz kézre került. Frank végül 1791-ben halt meg. Szektája 1816- ban, lánya Chává halálával szűnt meg véglegesen. A haszidizmus Ugyanabban az időben, amikor a Frank-féle irányzat a vallástól való eltávolodást eredményezte, megszületett Kelet-Európábán a vallási megújulást eredményező másik misztikus zsidó irányzat, a haszidizmus. Jiszráél ben Eliezer Báál Sém Tov rabbi, a haszidizmus megalapítója 1698-ban született, és később Medzsibozs (Miedzyboz, ma Ukrajna) városában telepedett le. A köréje gyűlt tanítványokat arra tanította, hogyan emelkedhetnek a Tóra tanulmányozása, és a parancsolatok mély átélése által magasabb spirituális szintre. A Báál Sém Tov mély kabbalisztikus filozófiai és erkölcsi tanításaival nemcsak a korabeli tanult rétegek számára adott új, élettel teli lendületet a kiüresedett zsidó gyakorlattal szemben, rámutatva az egyes jócselekedetek mérhetetlen értékére és az egyes személyiség fontosságára, a tanulatlanokba is lelket öntött. A haszidizmus lendületteljes terjeszkedése és szellemisége hamar szemet szúrt a korabeli rabbik egy részének, akik elsősorban az alig száz évvel azelőtti Sábtáj Cvi-féle misztika rossz emlékének hatására gyanakvással szemlélték a haszidizmust. A Báál Sém Tov utáni második és harmadik nemzedékben az ellentét igen felerősödött a támogató és az ellentábor között, olyannyira, hogy az ellentábor vezetői haszid hitsorsosaikat a polgári hatóságok előtt is feljelentették. E feljelentések pereket és bebörtönzéseket is eredményeztek.51 Az ellentábor legkarizmatikusabb szellemi alakja a vilnai (Vilnius) gáon, Elijáhu ben Slomo Zalman Kremer52 még chéremel (kiközösítést) is kivetett a haszidokra.53 A táborok közötti feszültséget nagy mértékben élezték a hászkálá irányzat képviselői,54 akik felismerték, hogy a haszidizmus akadályt képezhet a zsidóság tömeges asszimilációja előtt. A haszidizmus megjelenése végül nem vezetett szakadáshoz. Épp ellenkezőleg, megerősítette a hagyományos struktúrát, hiszen a haszidizmus alapelve a Tórához és a parancsolatokhoz való ragaszkodás, amit a kabbalisztikus tanok és filozófia nem gyengít meg, hanem inkább erősebb alapokra helyez. A haszid mozgalom a 18. század elejétől elsősorban Kelet-Európábán terjedt, főleg Galíciában és Ukrajnában Podolia területén, valamint Fehér-Oroszországban és a litvániai közösségekben. Valójában a kor történelmi változásainak tükrében a nyugatról terjeszkedő felvilágosuk szellemiség, a német eredetű hászkálá mozgalma és a keletről terjeszkedő haszid irányzat volt az akkori zsidóság szellemi fejlődésében a két fő rivális. Míg a hászkálá az emancipációval együtt járó vallási reformokat és az asszimilációt sürgette, a haszidizmus ezzel szemben a vallási gyökerekhez visszanyúló, a vallásgyakorlatot élettel megtöltő irányvonalat képezett. A 19. század derekán e két mozgalom nyert teret a legsebesebben, és valójában bátran kijelenthetjük, hogy a haszid mozgalom nélkül a vallási élet a tömeges asszimiláció hatására végleg veszélybe kerülhetett volna. 51 Ennek történetéről magyar nyelven részletesen lásd Kraus, 1990. 52 1720-1797. 53 Ennek történetéről részletesen lásd Kraus, 1990. 54 Lásd Glitzenstein, 1996 11. fej. Lásd még Yehosua Mundshein: Kerem Chábád 4/1. (1992, Kfár Chábád) 182-221.1. A témáról nagy terjedelmű irodalom található.
