Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó őszi Nagyünnepek - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 7. (Budapest, 2011)
Ros Hásáná - A zsidó újév
31 Ros hásáná: Chászid filozófia Ros hásáná: Chászid filozófia a lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi írásai alapján Sírás a kapuban A zsidó újév napját az imában Jóm HáZikárormak, az Emlékezés Napjának nevezzük. Ezen a napon az Örökkévaló eldönti, hogy az emberek közül ki kapjon hosszú életet, egészséget, boldogságot és hasonló jókat. Ezt kérjük imáinkban ezen az ünnepen, és ezt jelképezik a hagyómányos ételek, például a mézbe mártott édes alma. Ros Hásánával kapcsolatban a legemlékezetesebb bibliai előírás a sófárfűvás. Vallási kötelesség az ünnep második napján, a templomban a sáfár, a koskürt hangját hallgatni. Ennek a micvának a jelentőségét magyarázza a Báál Sém Tov, a chaszidizmus alapítója szép példabeszédében: Volt egyszer egy király, aki fontosnak tartotta, hogy fia ne csak az udvari életet ismerje. Ezért egy kis faluba küldte, hogy más környezetben nevelkedjék. A herceg egy idő múlva elkezdett vágyódni a szülői ház után, és hazaindult. Elérkezett a királyi palotához, de az őrök nem ismerték meg, és nem akarták beengedni, az egyszerű öltözékű, falusias beszédű fiút. A fiatalember érvelt, rimánkodott, követelte, hogy engedjék be. Végül annyira elkeseredett, hogy sírva fakadt. A király a palota mélyéről meghallotta a sírást. Fülelt, fülelt, végül ráismert a fia hangjára. A kapuhoz sietett, és kinyitotta szeretett fia előtt. A herceg mi vagyunk, a zsidó nép. Sokan vannak köztünk, akik egész évben elfeledkeznek a zsidó szokásokról, életmódról. Újév napján azonban valamennyien itt állunk a kapuban. Amikor megszólal a sófár - ez az egyszerű, szavak nélküli sírás -, a Király meghallja, megismer bennünket, mert lelkűnkben zsidók maradtunk: most már a múlt nem számít, az a fontos, hogy a jövő jó legyen.
