Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó őszi Nagyünnepek - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 7. (Budapest, 2011)
Ünnepi törvények és szokások
A zsidó tudományok 176 lulávot nem veszi kezébe, a Sehechejánu bráchát a második napon mondják. A bráchá után fordítsa meg az etrogot és vigye, tartsa oly közel a lulávhoz, hogy elválasztó rés ne legyen közöttük és rázza meg együtt mind a négy világtáj irányában, ebben a sorrendben: keletre, délre, nyugatra, északra felfelé és lefelé. Ugyanígy vigyázzon, hogy a haliéi ima közben elrendelt luláv rázásnál és a körmenetnél is oly közel tartsa az estrogot a lulávhoz, hogy elválasztó rés közöttük ne legyen. Ha megfordítva vette a kezébe: az etrogot a jobb kézbe és a lulávot a balba, tegye le s vegye újra most már szabály szerint, de bráchá nélkül a kezébe. 2. A balkezes ember vegye a lulávot a jobb kezébe, ami minden más embernél a balkéz, és az etrogot a balba. Ha megfordítva vette kézbe, tegye le és vegye szabályosan a kezébe, de most már bráchá nélkül. Aki mindakét kezét egyformán használja, olyan mint minden más ember (szabályosan vegye). 3. Helyes, hogy a tefillint még a luláv felvétele előtt vessék le, de legalább is a kézről távolítsák el a szíjat, hogy kezétől az etrogot el ne válassza. Helyes a gyűrűket is levenni az ujjairól. 4. A luláv rázásának rendje a Hálál imában ez: a Hojdu versében Isten nevén kívül hat szó van, minden szónál más irányban kell rázni, Isten nevének kiejtésénél ne rázzák. A Hojdu szónál keletre, ki szónál délre, tojv-nál nyugatra, ki-nél északra, a löolám szónál fölfelé, a chásdo szónál lefelé. Az előimádkozó csak a Hojdu és a Jojmár ná Jiszráél versénél rázza, a közönség azonban valahányszor a Hojdu verset mondja. Aná r énekversnél az előimádkozó is, a közönség is csak az Aná Hásém hosiá ná! szavaknál rázza, és mert az Isten nevén kívül csak három szó van, minden szónál két irányban rázzák. A Haliéi ima végén álló Hojdu versnél az előimádkozó is, a közönség is rázza. A lefelé való rázásnál csak a kezeit eressze alacsonyabbra, de a négy fajta maradjon úgy, ahogy nőtt (felfelé állva). Vannak, akik a lulávot lefelé fordítják. Az ember ne térjen el a helyi szokástól. Nem szükséges arccal abba az irányba fordulnia, amely felé a lulávot rázza, csak a luláv hegyét fordítsa arra. A rázásnak nem kell erősnek lennie, hanem a rezegtetése, hogy a levelei mozogjanak, - is elég. 5. A luláv felvétele előtt tilos bármit is enni. Aki úton van és reméli, hogy olyan helyiségbe ér, ahol etrog és luláv van, továbbá a falvakban lakók, kiknek a lulávot és etrogot ki szokták küldeni, várjanak délig, de ne tovább, mert ünnepen és félünnepen nem szabad tovább böjtölni. Akinek gyenge a szíve ahhoz, hogy délig várjon, ehetik előbb is egy keveset, de aki nem annyira gyenge, az tartózkodjék még az ízleléstől is.
