Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó őszi Nagyünnepek - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 7. (Budapest, 2011)
Ünnepi törvények és szokások
147 r Rabbi Slomo Ganzfried: A Sulchán Aruch kivonata r 16. Mikor az előimádkozó az ámidá ismétlésének az Alénu... imánál a "...váánáchnu korim - és mi térdet hajtunk" szavakat mondja, a közönség vele együtt hajt térdet és hajlik meg, de nem borul arcra csak jóm kipur napján, az Avodá rendjében. Az előimádkozó is térdet hajt, de neki az ámidá alatt tilos a lábait felvenni a helyükből, ezért az a szokás, hogy kissé távolabb álljon az emelvénytől és így legyen a térdhajlásra helye lábainak az elmozdítása nélkül; akik mellette állnak, segítsék őt a felállásban, hogy ne legyen kénytelen a lábait elmozdítani. A tefilla ismétlése közben ne az előimádkozó fújja a sáfárt, kivéve, ha biztos abban, hogy gondolatát nem zavarja meg ezáltal. 17. A tefilla ismétlése közben történő fúvásoknál elütök a szokások arra nézve, hogy mennyit fújjanak. Minden község a maga hagyományos szokásaihoz ragaszkodjék. Ugyanígy különbözők a szokások az ima után való sófárfúvások tekintetében is. Amikor a hagyományos helyi szokás szerint befejezték valamennyi (100) hang fúvását, el kell rejteni a sáfárt, hogy ne fújjanak többet vele, még annak, aki a második napon akar sáfárt fújni sem szabad az első napon azért fújni, hogy gyakorolja. 18. Ha körülmetélés van, azt a háftára (ünnepi prófétai olvasmány) után, a sófárfúvás előtt kell elvégezni. Jele ennek: Gondolj Ábrahám szővétségére (ez a körülmetélés) és Jicchák áldozatul való megkötözésére (ez a sáfár, a kosnak a szarva). Sábát napján Asré... után történjék a körülmetélés. Ha a gyermeket a szülő anya mellett kell körülmetélni, akkor az a zsinagógából való távozás után történjék meg. 19. Aki a sófárfúvás kötelességét már teljesítette és mások számára kell fújnia, szintén elmondhatja a bráchákat (áldásmondatokat). Mindamellett sokkal helyesebb, ha az mondja el a bráchákat, akinek a kötelességét még teljesítenie kell. Aki nők részére fújja, - és maga már hallotta, ne mondja maga a bráchákat, hanem a nő mondja el, a nők ugyanis eredetileg mentesek volnának a sófárfúvás kötelessége alól, mert ez határidőhöz szabott parancskötelesség. Vannak, akik azt mondják, hogy aki már megfelelt a kötelességének, egyáltalán ne fújja a sáfárt nők részére és aki nők részére akarja fújni, az fújja nekik, mielőtt ő maga hallotta a zsinagógában a hívásokat, mondja el a hívásokra a bráchákat és vegye szándékába, hogy a hívásával maga is eleget tegyen a kötelességének. Csak a nap első három órájában ne tegye, mert akkor egyes egyéneknek még nem szabad fújni. Vagy fújja nekik abban az időben, amikor a zsinagógában fújják, vagy akkor, mikor a zsinagógában a fújást befejezték, de vegye szándékába, hogy az ott hallott hívásokkal még nem teljesíti a maga kötelességét, hanem csak azokkal a sófárhangokkal, melyeket ő fúj a nők előtt és mondja el a bráchákat is reájuk. Ha azután vissza is megy a zsinagógába a muszaf imára az abban az Ámidá ban elrendelt
