Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó őszi Nagyünnepek - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 7. (Budapest, 2009)
Jom kipur - Az engesztelés napja
91 Jom kipur: Beszámoló * Erev Ros HáSáná. A kora hajnali Szlichot ima után sorban állunk a rebbe ajtaja előtt. Első látásra több százan vagyunk, de a sor kint is kigyőzik, lehetünk több ezren is. A rebbe az ajtóban áll, és a kívánságcédu- Iákat, a ״pidjon nefeseket” veszi át. Ezekre a cédulákra, amelyek hasonlítanak más chászidok ״kvitlijére” - csak éppen pénzt nem mellékelnek hozzá -, az a kérés van írva, hogy a rebbe legyen oly szíves ״irgalmat ébresztem” az alulírott és családja iránt. A több ezer cédula összegyűjtése órákig tart. A nagyszámú titkársereg persze tíz perc alatt elvégezné a munkát, de ki bolond a pidjon]á\ a titkárnak adni, mikor személyesen a rebbe kezébe is adhatja. S akit a rebbe felismer és nevén szólít, az jobban örül, mint ha megnyerte volna a főnyereményt. Ezután az egész társaság kiutazik a temetőbe. Itt van eltemetve az előző lubavicsi rebbe, a mostaninak apósa, s az ő sírjánál olvassa fel a rebbe a kívánságcédulákat. Három óriási csomag van tele a világ minden részéről érkezett cédulákkal. A rebbe órákon keresztül áll a sír előtt, és olvassa a cédulákat. Ő csak ״ügyvivőnek” tartja magát, aki a hívők kérő üzeneteit tolmácsolja apósa számára. A hívők, a chászidok szentül hiszik, hogy a rebbének módjában van kéréseiket kedvezően elintézni, miként az meg van írva, mondván: ״Amit a cádik elhatároz (gozér), azt a Jóisten magára nézve kötelezőnek tartja (mökájém).” * Mire a temetőből visszajövünk, már olyan késő van, hogy itt az ideje az ünnepet köszöntő esti imának. Ide a nagy ünnepek alkalmával ezrek érkeznek a világ minden tájáról, és olyan szűk a hely, hogy mozdulni sem lehet. Mindenki a rebbét akarja látni, minden szem abban az irányba tekint, ahol a helyét sejtik. Ki ne jönne ide a Félelmetes Napokra? Eljön mindenki, akinek a chábád mozgalomhoz valami köze van. Jönnek a rebbe ״követei”, akik a messzi Ausztráliában, Marokkóban, Dániában, Párizsban, Londonban térjesztik az igét. Ezek azok a zsidók, akik nem sértődnek meg, ha ״missziónáriusnak” nevezik őket. Zsidók között szabad, mondják, sőt nemcsak szabad, hanem kötelesség is.
