Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó őszi Nagyünnepek - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 7. (Budapest, 2009)
Ros Hásáná - A zsidó újév
A zsidó tudományok 36 alattvalói belegyezése nélkül uralkodik, puszta hatalmánál fogva, míg a királyt alattvalói önként fogadhatják el, sőt még kívánhatják is egy jó király fennhatóságát. Minden más teremtett lénnyel ellentétben, az embernek van lehetősége arra, hogy elfogadja az Örökkévaló uralmát, vagy fellázadjon az ellen. Egyedül az embernek adatott meg az a képesség, hogy gondolkodjon, és elismerje az Örökkévaló egységét és ezért királyaként (és ne zsarnokaként) viszonyuljon hozzá. Tegyük istent világunk részévé Miért kell, hogy az emberek tudatosan ismerjék el az Örökkévaló uralmát? Az Örökkévaló szemszögéből nézve a világgal alkotott egysége a teremtés valamennyi formáját (így az embert is) magába foglalja. Halandók azonban alig-alig képesek az Örökkévaló egységét ebből a perspektívából felfogni. Akkor hát miért olyan jelentős, hogy emberek által vált elismerhetővé az Örökkévaló egysége, hogy e miatt újév napja a teremtés első napjáról a hatodikra került? Bölcseink szerint25 az Örökkévaló azért teremtette a világot, ״mert hajlékra vágyott az Alanti Világban”. Ahhoz, hogy ez a vágy teljesen megvalósulhasson, nem csupán az szükségeltetett, hogy az isteni energia kiterjedjen ezekre az alanti tartományokra, hanem az is, hogy az alanti tartományokban tudatosuljon és elfogadásra találjon a isteniség léte. Csak ezáltal válhat tökéletessé az Örökkévaló hajléka az Alanti Világban. Az ember megteremtése előtt, az isteniség és a világ ellentéteknek tűntek: a világ, saját szemszögéből, nem érezte az őt létre hozó isteniséget. Az ember megteremtése volt az, ami lehetővé tette, hogy egy teremtményben tudatosuljon az Örökkévaló léte. Az Örökkévaló társa a teremtésben Az ember nem csupán azért teremtetett, hogy saját életét az Örökkévaló egységének tudatában élje, hanem azért is, hogy lehetősége legyen az egész világban hirdetni az Örökkévaló egységét. Az első ember, Adám, ezt a lehetőségét léte első napján a teremtés egészéhez intézett szavaival használta ki:26 ״Gyertek, hajtsunk térdet, boruljunk le alkotónk, az Örökkévaló előtt”. Azáltal, hogy az Örökkévalóhoz fűződő magasabb-rendű kapcsolatunkát kiterjesztjük az egész világra, az Örökkévaló társaivá válunk a teremtésben; és ezáltal egy elengedhetetlen elemmel - az Örökkévalóval való 25 Midrás Tánchumá. 26 Zsoltárok 95:6.
