Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó őszi Nagyünnepek - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 7. (Budapest, 2009)
Ünnepi törvények és szokások
169 Rabbi Slomo Ganzfried: A Sulchán Aruch kivonata szendergésre, futólagos alvásra sem dőlnek le a szukkán kívül. Most az alvás tekintetében a kötelességet már könnyebben szokták venni, a későbbi törvényszabályozók - áldás emlékükre! — több indokolással igyekeznek menteni és igazolni őket, istenfélő embernek azonban szigorúbban kell vennie, és ha csak teheti, oly nagy szukkát kell csinálnia, hogy a feleségével együtt lakhassák benne, ahogy az egész esztendei lakásában lakik, de legalább is arra alkalmas legyen, hogy ő maga benne feküdjék. Ha nem ilyen, akkor megtörtént esetben is pószul: alkalmatlan a sátor. 9. Ha az eső esik, mentes a szukká kötelezettségétől. Milyen esőben mentes? Ha annyira esett, hogy mérlegelheti, nem romlanék-e meg az étéle, ha abba esnék, - bár akkor nincs is előtte eledel, vagy felteheti, ha a szobájába így esnék, kimenne onnan egy másik szobába, akkor a szukkából is ki szabad mennie, hogy a házba menjen. Ha étkezését már megkezdette a szukkában és azután kezdett csak esni és bement a lakásába és már ott is enni kezdett, avagy ha az eső miatt már a házában kezdette meg étkezését és azután szűnt meg az eső, fejezze be a lakomáját a lakásban, és nem köteles étkezés közben kimenni a házból a sátorba. Ugyanígy, ha hideg az idő és az ételek kihűlnének (megmerednek) mentes a szukká kötelezettségétől és egyék a lakásában. 10. A szukkában való alvás tekintetében már kisebb eső is bántó, zavar az alvásban, tehát kimehet a sátorból. Ha pedig már bement és lefeküdt aludni és azután megszűnt az eső, avagy ha az eső miatt mindjárt a házban maradt lefeküdni, de azután megszűnt az eső, nem lehet fárasztani azzal, hogy az egész éjjel ki-be járjon a sátorba, hanem aludjék a lakóházában reggelig. 11. Aki (bármely okból) mentes a szukká kötelességétől és mégsem megy ki onnan, azt hedjot, tudatlannak nevezik, nem is kap érte jutalmat, és a bráchát sem szabad elmondania, mert az hiába mondott áldás volna. Ha az eső miatt kénytelen a szukkából kimenni, ne megvetéssel menjen ki, hanem bűntudatos alázattal, mint a szolga, aki megtöltötte gazdájának serlegét, a gazdája pedig korsó vizet önt az arcába. 12. Az a szokás, hogy a Lésév húszukká bráchát csak valamely megállapított étkezésnél mondják: és pedig előbb a Hámojci bráchát mondják és azután, mielőtt a levágott kenyérdarabból esznek a Lésév húszukká áldásmondatot. Egyéb dolgokra, amiket a nap folyamán a szukkában eszik és az egész ott tartózkodására, foglalatosságára, sőt az ott alvásra is a megállapított étkezésnél mondott bráchájával mentesül az újabb áldásmondás alól a legközelebb megállapított étkezéséig. Ha az egyik és másik étkezése közben sem egyéb munkáira, sem a zsinagógába nem ment ki a sátorból, mivel az első étkezésnél egyszer már elmondotta a bráchát és ott maradt, a következő étkezésnél nem kell bráchát mondania; még ha az
